Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-11-07 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 7, 1968. A kóborló riporter Irta: Buss Dezső A kapitalista újságok hasábjain olvasom, hogy a csehszlovákiai események milyen mély felháborodást váltottak ki, hogy mennyire a szivükön viselik egyesek a cseh nemzet vergődését és azt, hogy a Szovjetunió igába akarja kényszeríteni a szabadságra vágyó népet. Az efajta hirek olvasása után lehetetlen nem gondolni arra, hogy a kapitalista járom alatt virágzó országok milyen helyzetben vannak és hogy olyan sok évszázad uralma után a kapitalista rendszer mit tud felmutatni. Erre én is tudok néhány példát felhozni azokból, amiket saját szememmel láttam. Egy hajón dolgoztam,' amelyik Angliából Dél- Amerikába, Buenos Airesbe szállított vasúti alkatrészeket. Argentin rakodómunkások ürítették a hajót és ki volt adva a parancs, hogy a hajón dolgozó munkásokra nagyon kell vigyázni, mert lopnak és veszélyes elemek. A konyhabejárathoz állítottak, hogy vigyázzak. Sehogyan sem ment a fejembe, hogy miért kell vigyázni az emberekre, akik megállás nélkül dolgoztak hajcsárok felügyelete alatt? Jött az ebédidő. Vagy egy tucat rakodómunkás vett körül és a szó legszorosabb értelmében könyörögtek, hogy adjak nekik egy darab kenyeret, vagy akármilyen ételt, mert a fizetésből nem igen telik ebédre, családjuk van otthon és haza kell vinni azt a kevés pénzt. Buenos Aires kellős közepe ragyog és tündököl. A szemem majd kiesett a fényes paloták láttán. Meg kell adni, gyönyörű város és mély benyomást tett rám. De még sokkal mélyebb benyomást tett rám az a nyomor, amit benn az országban láttam, a Rio de la Plata mentén. Csak azután láttam, hogy végig, az összes dél-amerikai országokban a dolgozó milliók a legelképzelhetetlenebb kizsákmányolásnak az áldozatai. Az Egyesült Államok millió- számra adja a dollárokat, de ebből egyetlen cent sem jut a munkásnak, mert mind a gyárosok és katonai diktátorok pazar fényűzésére megy. A maroknyi dúsgazdag persze retteg, ha pl. Kubát említik. Egy másik példa. Bécsben, a romantikus osztrák fővárosban beszélgettem egy épitőmunkással, aki talicskán hordta a téglát az utcáról az épülő házba. Külvárosban lakik, mert olcsóbb a lakbér, három gyermeke van, ötkor kel reggel és este nyolcra ér haza. Semmilyen biztosítást nem kap, orvost, kórházat, iskolát mind abból a kicsi fizetésből kell fedeznie. Egyetlen reménye, hogy majd a gyermekei felnőnek és segíteni fognak. Ezrével vannak ilyen munkások, ezeknek irányítják a Szabad Európa rádió propagandáját, melyben égig magasztalják a kapitalista boldogságot. Kifogyhatatlanok a példák. Itt az Egyesült Államokban a segélyre szorulóktól megvonják a segélyt, az öregektől megtagadják a jutalékot, ami nekik jogosan jár, mert azért hosszú éveken át befizettek. Indiában naponta több százan halnak meg az éhségtől, ami már megszokott dolog, senki észre sem veszi, a kapitalisták pedig napirendre térnek felette, hiszen már régóta igy van. Izraelben Gaza városában túlnyomóan arabok laknak. Világosszürke sárviskókban élnek, a legszükségesebb bútorok nélkül. A földön alusznak és örök rejtély számomra, hogy miből élnek. Az a szenny és piszok, amit ott láttam, rettentő nyomot hagyott bennem. Az állandó csete-paté, politikai viták közepette ezer meg ezer ember éhezik. Fiatal, erős férfiak semmitevésre vannak kárhoztatva a kapitalista rendszer által. Még egy példa: Magyarországról autóval Romániába mentünk, mert meg akartam mutatni feleségemnek azt a vidéket, ahol születtem és nevelkedtem. Szatmár megyében Nagybánya és vidéke a hely. Ugyanazon az utón mentünk, ahol 45 évvel eze’őit szekéren utaztam, sáros, poros, köves utón. Most ugyanaz az ut sima, aszfaltos sugárút. Eszembe jutott, hogy régen mennyi szenvedésen mentem keresztül ugyanezeken az utakon. Gyerek voltam, de az éhség és a hideg borzalmait már ismertem és nem én voltam az egyedüli, sokan, de nagyon sokan voltunk ugv. Akkor amerre a szem ellátott, mind a gróf Teleki Pál uradalma volt. Megérkeztünk Nagybányára. Tudtam, hogy ott vagyunk, hiszen sokszor tettem meg ugyanezt az utat, de nem hittem a szememnek. Teljesen modern városban találtam magam, hatalmas bérházak, gyönyörű parkok, itt-ott szökőkút, kristálytiszta vizet csobogtatva. Hát volt van a szép, kedves Nagybánya? Hol van a főtér, a gránitból kirakott utcák, a tüzoltótorony? Ahol életemben először láttam villanyvilágítást? Nem létezik, hogy ezek mind eltűntek volna! Végre bementem egy kis kávémérés-cukrászda-féle üzletbe. Kérdésemre széles mosollyal magyarázták, hogy a régi Nagybányát meghagyták és ezen az utón haladva, vagy másfél kilométernyire ott van a régi város. MinHÍREK AZ AUTÓVÁROSBÓL ; Michigan államban szervezkednek a rendőrök. Már 5,000 rendőr csatlakozott és azt mondják, hogy a tömegek az életük megjavítására mindent szervezkedés utján értek el; ők is munkások, az ő munkájuk a rend fenntartása. Más közalkalmazottak is csak a szakszervezet erejében látták jövőjük, fizetésemelésük, nyugdijuk biztosítását és panaszaikat is csak a szakszervezetek utján orvosolhatják. • A D. C. Anyák Szervezete nagy elismerésben részesült harcos, kitartó munkájáért. Elvük, hogy gyermekeik életszükséglete éppoly fontos, mint a gazdag gyermekeké. Azt mondják, hogy a szegény anyák ballépését kipellengérezik, azért a közönség ismeri számukat. A gazdag szülők el tudják rejteni leányaik ballépéseit. A legelőkelőbb klubok tagjainak leányai között is vannak, akiknek házasságon kívüli gyermekük van. Helytelen a gyermeket büntetni, akik nem tehetnek róla, hogy világra jöttek. Ha az állam nem sajnálja lemészárolni őket, akkor ne sajnálja a pénzt felnevelésükre. Ha akad a sok között rossz anya is, az sem a gyermekek hibája. Erről a témáról beszéltek a televízión és ezt bizonyították egyetemi hallgatók, papok, orvosok. • A Michigan State University “Hill” auditóriumában nagygyűlésen három harcos vezető mondotta, hogy a fehér és a fekete ifjúságnak egyesülnie kell. Adam Clayton Powell, Jr., volt képviselő, Julian Bond, Georgia állami képviselője, Dick Gregory színész, a Freedom and Peace Party elnökjelöltje mondta, hogy ez az ország két világ között lebeg: az egyik már halott, a másik még nem született meg. A néger nép egységre törekszik és meg akarja valósítani céljait. Nem a szennyes levegő a legégetőbb probléma, hanem a felelősség érzete. Dick Gregory mondotta, hogy ha a nép jogát elveszik, akkor az élet nem mehet tovább. Ezért meg kell változtatni az ország vezetőségét. Powell kihangsúlyozta, hogy a gyűlöletnek kell véget vetni. • A múlt évben Michigan államban 15,000 nő kért abortuszt orvosától. Az orvosok több mint 85%-a — még a katolikus orvosok is — az állami abortusztörvény megváltoztatását kéri. Az University of Michigan szakértői dr. Johann W. Eliot vezetésével követelik, hogy töröljék el az abortusztörvényt. A népszaporodás szabályozásán dolgozó bizottság, amelyben több szenátor is van, nem jelentette, hogy hány abortuszt hajtottak végre, de ajánlja a nemkivánt terhesség megszüntetésének megkönnyítését. Az egyik adat szerint az abortuszt kérelmező nőknek 55%-a hajadon, 87%-a férjezett, közöttük a 20 évesek legtöbbje újból férjhez ment. A pénzes családok mindent el tudnak intézni, de a szegény terhes nőket, akik a terhességet nem kívánják folytatni, nagy veszély fenyegeti. Nincs pénzük magas orvosi dijat fizetni a tiltott műtétért, ezért más eszközökhöz folyamodden úgy volt, ahogy emlékeztem. Pozsgásarcu is- kolásgyermekek rohantak meg ezer és ezer kérdéssel, öröm volt rájuk nézni. Magyarországon és Romániában nagyon sok a gyógyfürdő. Régen ki hallotta volna, hogy egy munkás, vagy paraszt gyógyfürdőbe menjen, hiszen az csak a gazdagoknak volt megadva. Vagy Operába! Ezt csak a mesében hallottuk. Ma a munkás és paraszt egyaránt megy gyógyfürdőbe és Operába. Ezt adja a szocialista ország és ezt akarják meggátolni Csehszlovákiában azok, akik visz- szasirják a múltat, akik nem dőzsölhetnek a munkások verejtékéből. nak. Igen gyakori az elhalálozás és sokan gyermekeket hagynak maguk után. • 110 detroiti pap ajánlja, hogy O’Boyle, washingtoni bíboros menjen nyugalomba, ő volt az, aki 40 papot megbüntetett, mert a pápa parancsa ellen a katolikus szülők jogait védték. Azt mondta, joguk van sajátmaguknak meghatározni, hány gyermeket akarnak. A detroiti papok megígérték a washingtoni elbocsátott papoknak, hogy ha Detro- itba jönnek munkát keresni, szívesen felveszik őket a parókiákon. A luteránus és katolikus papok most a válásról tartanak konferenciát. A 16. századból eredő válótörvényt a 20. század megváltozott körülményeinek megfelelően akarják átalakítani. A gyónás kérdését is együttesen tárgyalják meg. • Az autókereskedelem szakértői a jövő évre pangást jósolnak, mert legtöbben 4—5 évenként vásárolják az uj autókat. Most kis autókat terveznek Ford-nál és General Motors-nál; a Volkswagen-nal akarnak versenyezni. Habár azt mondják, hogy a kis autók kevesebb hasznot hoznak, olyan sokat hoznak be belőlük külföldről, hogy most maguknak akarják megszerezni ezt a piacot. Az UAW ezt már évek óta követelte. • A Chrysler Corp. hamtramcki szerelőműhelyében a gyárvezetőség odáig viszi a munkafegyelmet, hogy a munkások ruháját, hajviseletét is megkritizálják. Azt is kifogásolják, ha a munkás más városrészben lakik, mert igy nem lehet állandóan szem előtt. De a mai munkások már nem tűrik el a bánásmódot, amit apjuk, nagyapjuk húsz évvel ezelőtt eltűrt. A munkavezető háromszori kérés után sem engedett ki egy munkást, hogy emberi szükség letét elvégezze. A munkás egyszerűen lezárta a futószalagot és kiment. Több osztályon megállt a futószalag, de senki sem tudta, hogy miért. A munkavezető 14 perc vesztett időt irt le a munkásnak és 5 napra letiltotta a munkáról, de vagy 8 más munkást három hétre tiltott le, mert senki sem mondta meg, hogy tulajdonképpen ki állította le a futószalagot. Lehet, hogy a többiek vizet ittak, de nem voltak helyükön. Ilyen Gestapo módszerrel bánnak a munkásokkal. A munkások, ha lassan, de megtanulják, hogy összetartásban van az erő Rose Pavloff ELBOCSÁTOTTAK 700 MUNKÁST NEW YORK, N. Y. — A General Foods vállalat vezetői elhatározták, hogy lezárják azokat az üzemeket, amelyek néni hoznak kellő profitot. A vállalat vezetőinek határozata 700 munkást fosztott meg munkájától. Egyedül Medina, N. Y.-i üzemükből 500 munkást bocsátottak el. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva MEG KELL TÉRÍTENI A MUNKA KERESÉS KÖLTSÉGEIT WASHINGTON, D. C. — Az Országos Munkaügyi Bizottság (National Labor Relations Board) döntést hozott Glenn H. Hall, ok nélkül elbocsátott munkás ügyében. A döntés értelmében a munkáltatónak meg kell fizetnie azt a bért. amit a munkás megkeresett volna, ha munkában marad és ennek tetejébe minden költséget, amit uj munkakeresésre költött. Hall, a Gamble vállalat Montgomery, Ala.-i üzemében dolgozott, ahol szervező munkát végzett az acélmunkások szakszervezete érdekében és ezért menesztették munkájából.
