Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-10-10 / 39. szám
Thursday, October 10, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Gondolatok a skansenröl Stockholm legnépszerűbb s egyben legtudományosabb látnivalója a skansen. Ez ugyanakkor a város legnagyobb s legolcsóbb szórakozóhelye is. Épületeiben, kanyargós ösvényein boldogan za- jongó iskolás gyermekek és jegyzetfüzettel fölszerelt, szemüveges szakférfiak csapatai váltakoznak. De jártában itt ölelgeti babáját a szabad napos baka és itt biflázza másnapi leckéjét a diák is. A skansen mamár a világ minden nyelvébe átment. A szó nemzetközi érvényű jelentése: falumúzeum, illetve: szabadtéri muzeum. A svédeknek ennél sokkal többet mond. Hátra kell tekintenünk a szó történetére, hogy teljes jelentését fölfoghassuk. Nem is olyan régen, még a századforduló idején is, a falu fogalmához világszerte hozzátartozott a vasárnapi játszótér. Rendszerint közvetlenül a falu aljában jelölt ki a szokás olyan amúgy is szabad helyet, ahova nemcsak vasárnap, hanem minden munkaszüneti nap délutánján összegyűlhetett a helység fiatalsága sétára, táncra, szabadtéri társasjátékra. Az idősebbek meg mindennek a látványára. A városokban ezekből fejlődtek ki a különféle korzók, még pedig éles osztálytagozottsággal, vagyis külön az uraknak és külön a szolgáknak, főleg a cselédlányoknak. Ez utóbbiaknak a két világháború között Pesten három gyülekezőhelyük is volt: a Keleti előtt, a Vérmező szegélyén, a Városligetben. A kolozsvárit Hunyady Sándor novellaremekéből ismerjük. A skansen szótári jelentése; citadella, bástyák övezte magaslat, nagy kiterjedésű erődítmény. Amilyen csaknem minden ősi alapítású fővárosban, székhelyen látható. Stockholm effajta táborhelye nem magasabb a templomai tornyánál. De nagy kiterjedésű; legtöbb helyen falmeredekségü szikla övezi. Innen nyilik a városra a legszebb kilátás. A város kezdete óta ez volt a némi sétával — illetve egy kis csónakázással — elérhető kirándulóhely; a különféle népi szórakozások szintere. A legújabb korban az efféle helyek alakultak át Párisban Luna Parkká, Bécsben Práterré, Magyorsaságon a Vurstlivá. Volt ezekben minden, ami csak az egyszerű sziveket csábíthatta, főleg a vidékieket, a hazulról idegenbe szakadtakat. A Trieszti Nőhöz címzett pesti kertes vendéglő — amely, ha jól tudom, az olasz kőfaragók találkozóhelye volt — szerepet kapott a munkásmozgalomban is. Az Alpesi Falu nevű hatalmas hodály- ban tiroli népviseletekbe öltözött pincérlányok szaladgáltak a söröspoharakkal. A falakat primitiv mázolmányu havasi tájak diszitették. Ezt a vendéglőt — bécsi eredetije nyomán — nyilván a német ajkú vándormunkások vigasztalására létesítette a jó szimatu üzlet. Ahogy svéd barátaink magyarázzák, a stockholmi skansenen is a dolgok legelején ilyenfajta célzattal épültek egy-egy táj jellegzetes stílusában a házak. A távolság itt óriási. A messzi tájakról a fővárosba került emberek ezekbe gyűltek össze hazai szót és hirt hallani. Az építészeti sajátság volt a szívhez szóló cégér. A voltaképpeni skansen 1891-ben teremtődött meg Artur Hazelius, a kitűnő nyelvtanitó lelkes hazafi érdeméből. A századvég Európa-szerte a romantikus hon- és tájszeretet kora volt. És ezzel a multszereteté. Ekkor épültek (cementből) gótikus tornyu tőzsdepaloták, reneszánsz mennyezetű éjjeli mulatók; Magyarországon az ősbudavá- ra. Hazelius, nagy gondolatra eszmélve nem épített, hanem áttelepített. A múltat és a táji különlegességet nem utánzatban tárta a város kandi népe (és a nemzeti tudat) elé, hanem azok jellegzetes alkotásait azon eredeti voltukban hozta a fővárosba, ide a skan- senra. Szétszedte a sarkvidéki pásztorkunyhót, a több száz éves malmot, a templomot, az udvarházat, s aztán darabot darabhoz illesztve, itt szépen összerakta. ötlete megvalósitását az tette könnyűvé, ami utánzását másutt ugyancsak bajossá teszi. Azok az épületek mind fából készültek, mégpedig nem összeszögezéssel, hanem eresztékesen, azaz rombolás nélkül szétszedhetően. A ház, amelynek fala egymásra helyezett fatörzsekből áll, ezer kilométerre is átplántálható. A vályogból, a döngölt földből emelt ház az ily érintéstől porrá omlik vissza. ILLYÉS GYULA : VILÁGJÁRÁS Piciny helyre összesüritve, de mégis hitelesen, igy állt össze néhány évtized alatt ez a varázslatos telep, az elmúltnak és a távolinak ez a mesét idéző s mégis kézzel tapintható közössége, azaz községe. Ez a kacsalábon forgó kis ország, melybe szabad a bejárás boldog-boldogtalannak. A kezemben levő képes füzetecske szerint, melyet a mozgólépcsőből kilépve vásároltam, (mert mozgólépcső szolgál ide), évenként átlag kétmillió embert vonz föl e hegyre — minek is a vágya ? A szórakozásé, az ismeretszerzésé? A kettő szerencsésen fűződik össze. A házakat nem üresen hozták ide. Leltárba vették s kínos gonddal itt is hajdani helyükre állították az ágyat, az asztalt; az ágyon a takarót, az asztalon a tálat; de még a sótartót és tűpárnát is. ★ Pompejiben a lecsapó láva rögzítette — halha- tatlanltotta — a történelem egy pillanatát azáltal, hogy egy pillanat alatt ölt meg városnyi életet. Itt a tudósi alaposság ragadta ki a múlandóságból egy-egy korszaknak, egy-egy vidéknek az életét. Mint a borostyánkőbe tartósult tizezer éves bogár, ugv ragyognak a sárga napfényben, az örökkévalóság közegében a XVII. és XVIII. századból idemenekült västmanlandi és hälsinglandi tanyák. De ezek a házak, istállók, fészerek őrizni akarják az emberi életet is. Nemcsak tanyák, szállások, udvarházak váltakoznak a sziklás dombokon és a patakot csörge- deztető hajlatokban. Itt egy hajdani postahivatal; egy patika a korabeli fölszereléssel, sőt gyógyszerfőző konyhájával. Ez meg egy magányos ősi vendéglő, vagyis hát csárda. Ezen a csengős ajtón pedig egy múlt századi szatócsboltba lépünk. Ez a macskaköves, meredek utca viszont a mesterségnek eleven múltjába vezet. Ebben a házban élt és verte a vasat a kovács. Ez a műhely; ezek a szobák a péké és családjáé. Ez az ezüstmivesé. Ez a vargáé. Ott az — nézzük csak meg közelebbről —, igen, az üvegfúvóé. Itt meg hajdan a fazekas hajtotta a korongot. Rosszul mondtam, hogy hajtotta; mert lám, most is hajtja. Mindezek a házak nemcsak azzal varázsolják vissza az életet, hogy legkisebb darabjuk is valódi. Mindezek teremtőjét és mozgatóját, a munkát magát is, amennyire csak lehet, valódilag akarják bemutatni. A kovácsmühelyben nemcsak az üllő és a kalapács eredeti. Eredeti a kettő összecsengése is. A valódi szerszámokkal valódi munkát végez egy valódi kovács. A pörgő fazekaskorongon igazi agyagból igazi edényt formál hüvelykujjával egy igazi gölöncsér. A patikában, melynek fő polcát az 1710. évszám disziti, a hamisítatlan üstök és mozsarak működtetésével kétségtelen szakember érzékelteti, milyen boszorkányos tudásu volt az a hajdani kolléga, aki a gyógyszereknek nemcsak árusítója, hanem előállítója is volt. Az üvegfúvótól ott helyben megvásárolható, ami keze alól kikerül. Ily igazándian foglalatoskodik a pék, a szatócs, a takács is. Nyilván a lelkész is, ebben a Väster- götlandból, 1729-ből idehozott szép templomában. Mindnyájan a hely és kor divatjának megfelelő öltözéket hordanak. Mivel azonban, ahogy északon általában az utcán, napi öltönyként sem kirívó úgynevezett nemzeti viseletét hordani, s igy ilyen a látogatókon is gyakran van, az ember ösz- szekeveri e téren is a jelent a múlttal. A múzeumi buzgalom: a jellegzetes és hiteles dolgok összegyűjtésének s megőrzésének szenvedélye kiterjed a növény- és állatvilágra is. A skansenben, igy hallom, meglelhető minden svédföldön honos fa és virág. Minden vadmadár és vadállat. Tudnivaló, hogy Északon ezek szelidebbek, mint másutt. így azt hallva, hogy a skansenen van az állatkert is, nem állatbörtönökre, nem kalic- kákra s ketrecekre gondolunk. Minden együtt van, amit egy mesterséges paradicsomkerthez kiván a képzelet. A gyermekeket póniló, kisvasút és kisautó várja: sőt méretükhöz szabott külön kis állatkert. A felnőtteket meg a tartósított gyermekkor várja: annak az ifjú időnek a visszaidézése és uj- raélése, amikor közös vigalmak voltak még az ünnepek; amikor saját örömünk különös módon attól nő, ha minél jobban megoszlik, minél több emberével lesz közös. Itt tartják meg, mindfenkor vidám gyülekezésekkel, az újévet, a május elsejét, a János-napi tüzugrást és mind a jeles napot, amidőn a nemzet vagy a nép emlékezőképessége pihenést és jókedvet rendel. Itt még sikerrel. Említettük az évi kétmillió látogatót; helyesebben látogatást. Stockholm lakossága alig egymillió. A két szám azért nem mond ellent egymásnak, mert egy-egy stockholmi évente többször is fölkeresi a bálteremnek és iskolának ezt a szerencsés keveredését, ezt a jól sikerült népmulattatót, amely közben ma sem más, mint aminek indult: a svéd nemzeti muzeum tudományos hitelű, szabadtéri! részlege. ,, ★ / A messziről jött idegen enyhe szédülettel jár a tömeg tarka forgatagában: nem tudhatja, ki öltötte magára kedvtelésből, ki pedig alkalmazottként egy-egy tájék, illetve korszak kacabajkáit. A láb tétovázva teszi a lépést: a járda még XX. század, de a küszöb már XIX., a másik meg XVI. Másképp járunk a múltban olvasmány hatása alatt, mint igy, kézzelfogható, szemmel látható közvetítéssel. Ezek a múltbeli házak, még a kalibák is, mind csinosak; kétszáz-háromszáz évesen is oly meséskönyvbe illően takarosak, akár az, melyben Jancsi és Juliska nagymamája élt. Mivel pedig ma is élnek bennük, mi, látogatók, akaratlanul is unokákká törpiilünk. És mivel belsejükben minden tisztán ragyog s a dédszüleink korát idéző bútorok egyszerűségűkben is szépek, mert hisz stílusosan ízlésesek, az a csalóka érzésünk támad, hogy az az egész régi korszak tiszta és Ízléses volt, és a bennük élő parasztok oly derűsek, mosolygósak, mint akik most itt fogadnak bennünket, a régi volt ősök ünneplőiben. Ha ez a messzi múlt ilyen derűs, az érzelmek logikája szerint a még messzebb múlt még derűsebb, a legeslegtávolibb pedig maga az az aranykor, melyről elménkkel hiába tudjuk, hogy sosem volt, szivünkkel konokan visszavágyódunk belé: akár az ekként mindig tündér gyerekkorba. Mert a távolság itt szépít, itt csak-csak igazán. Az útmutató füzet figyelmet kelt a svédországi finnek hajdani hajlékai iránt is. Ott áll egy ha- zaian karcsú jegenye közelében. Oly régi-régi, hogy még kéménye sincs: füstjét a tűzhely csak úgy a padláson át engedte ki. Ilyen füstös kony- (Folytatás a 16-ik oldalon) ÜDVÖZÖLJÜK AZ 1969-ES MAGYAR NAPTÁRT! Közeledik az idő, amikor az Amerikai Magyar Szó 1969-es NAPTÁR-át a nyomdába kell küldenünk. A NAPTÁR színes, tartalmas és tanulságos lesz. Kellemes szórakozást nyújt majd olvasóinak téli estéken át. Örökítse meg nevét a több ezer példányban kinyomtatott NAPTÁR-ban! Kérjük olvasóinkat, küldjék be üdvözletü- kát lapunk Kiadóhivatalába lehetőleg augusztus 31. előtt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1969-es Naptár előállításához és ide mellékelem adományomat $ ................összegben. Kérem, nyomtassanak részemre ....................... példányt a naptárból, hogy ismerőseim és barátaim körében terjeszthessem. Név:.................................................................................... Cím: .................................................................................. Város:............................................Állam:.................... Zipszám:................. 13
