Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-09-26 / 37. szám

Thursday, September 26, 1968

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

9

Kikapta a pelyvát a gép alól.

— Kati, Kati, gyere már — kiáltotta Bözsi hangosan és a gereblyét rádobta a gép alatt maradt pelyvahalomra.

Anti, a szalmahordó, nevetve felkiáltott:

— Miért nem engem hívsz? Én itt vagyok, nem látod?

— Vigyen el az ördög — legyintett Bözsi.

— A fene bánja, ha veled együtt visz el — nevetett a legény.

— Kati, gyere már — kiáltott még egyszer Bözsi.

De Kati nem bukkant elő sehonnan. Hol az ördögben kószál megint ? — gondolta. — Hiszen Sanyinak az asztagon kell lennie. Felnézett. Sanyi nem volt az asztagon. Bözsi körbeszaladt. A második asztagnál botlott Katiba. Sanyi hátrább lépett. Kezét a nadrágzsebbe süllyesztette.

— Békén hagyhatnád, amig dolgozunk.

— Én ? — nézett Bözsire a legény ártatlan arccal.

— Te, te — mondta mérgesen Bözsi, mert arra gondolt, hogy megint összegyűl a pelyva, meg a törek, és szaladhatnak a hordással. — Na, gyere már — rántotta meg, a meglepetten álló Kati karját.

Szaladtak a gépig. Aztán a pelyvahordóval a törekkazalig meg vissza. Kati most már nem tudott elmenni, mert Bözsi szemmel tartotta. Pedig Sanyi még várta.

— Rajtad a sor — nyomta kezébe a gereblyét Bözsi.

— Már? — csodálkozott Kati. Sóhajtva nézett fel, aztán a gép alá hajolva húzta ki a pelyvát. Sanyi akkor mászott fel az asztagra. Kezébe vette a villát, beleszurta az egyik kévébe, de még egy pillanatig rátámaszkodva állt, majd meglendítette és a kévét a cséplőgép tetejére dobta, Csengéméi a kévevágó dühösen felkiáltott:

— Megbolondultál ?

Ebédig már nem tudtak találkozni. Katit Bözsi nem engedte messzire, őt pedig egyik kévés sem tudta helyettesíteni, mert már lentről kellett a kévéket feladogatni.

Délben az árnyékba húzódva ettek, szótlanul, némán. Az öregek lehevertek, a fiatalabbak pedig cigarettára gyújtva bámultak maguk elé. Sanyi komoran fújta maga elé a füstöt, Katit kereste tekintetével. Nem látta sehol. Mintha eltűnt volna.

Kati az apja mellett ült, szinte befészkelte magát a kazalba. “Vajon most idejön-e — gondolta Sanyi felé lesve —, hogy itt van az apám.”

Az öreg szótlanul evett. Máskor is keveset beszélt, de most olyan volt, mint egy néma. Néha lányára pillantott, arcát fürkészte, mert látott mindent, de nem szólt.

Ebéd után uj kazalba kezdtek, Sanyinak igy megint sok szabad ideje volt váltás után és ott kóborgott a pelyvahordók körül. Várta, hogy Kati letegye a gereblyét. Kissé távolabb leült, az asz- tagból kihúzott egy maréknyi kalászt és harangot kezdett fonni. Míg a megtisztított szalmaszálakat hajtogatta, fel-fellesett, hogy jön-e már.

A lány kipirult arccal dolgozott, gyorsan, fürgén mozgott, csípőjét ide-oda mozgatta, amikor előre-hátra lépett. Amikor Bözsivel vitte a pelyvát, mindig hátul ment. Ringott rajta a szoknya.

— Mi lesz? — állt meg Sanyi mellett Kati, homlokát törölgetve.

Sanyi nem mozdult.

— Ülj le.

— Nem.

Sanyi vállat vont, felállt.

— Nem látod, harang.

ÚJBÓL KAP HATÓ!

ORSZÁGH LÁSZLÓ

I Angol-magyar • magyar-angol

ZSEBSZÓTÁR

KÉT KÖTETBEN

Ára kötetenként $2.50

és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető

I A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN

130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon: AL 4-0397

Bába Mihály:

CSÁKY SZALMÁJA

— Kinek csinálod?

— Csak úgy.

— Csak úgy ?

— gén.

— Igen.

— Nekem adod ?

— Hát, ha akarod. De be kell fejeznem.

— Akkor fejezd be.

— Estére kész lesz.

— Miért estére?

GOODMAN ACE

FELESÉG - KEDVEZMÉNNYEL

A Kennedy Repülőtér nyüzsgött a húsvéti vakációra utazók tömegétől. Én is benn álltam a sorban, s vártam, hogy kiengedjenek a géphez, amely St.Louisba visz üzleti ügyben, s innen még aznap este vissza akartam térni az ünnepre.

Ekkor megpillantottam egy rendkívül bájos hölgyet, aki elhaladt a sor mellett, és merőn bámult az utasok arcába. Hirtelen megállt mellettem.

— Bocsánat, — szólt — elvenne engem feleségül?

— Ezer örömmel — feleltem.

—Akkor jó —bólintott és belémkarolt.

— Csak egy kis probléma akad — folytattam.

— Tudja, nekem már van. ..

— Semmi baj. Én csupán azt szeretném, ha harminchárom százalékos kedvezménnyel válthatnám meg a repülőjegyemet. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha férj-feleségként utazunk... Oh, egy dolgot még meg kell tudnom: hová utazik ?

— St. Louisba.

— Egyedül megy?

— Igen, de mégsem csinálhatjuk igy.

— Miért ne? A hirdetések szerint harminchárom százalék kedvezményt kap, aki a feleségét is magával viszi. Én kifizetem a saját jegyemet, de megspórolom az ár egyharmadát, ha házasok vagyunk.

— De nem vagyunk házasok — szóltam intőn.

— Ugyan már — mondta. — Van itt egy nagyon aranyos kis kápolna.

— Ez lehetetlen. .. gyűrűnk sincs.

— Énnálam akad — turkálni kezdett kézitáskájában.

Az emberek bámultak ránk. Ujjára húztam a gyűrűt. Ismét megszólalt:

— Mondja utánam: Ezzel a gyűrűvel...

— “Ezzel a gyűrűvel elviszlek egészen St. Louisig’’.

— Én Wichitába megyek. Ez a gép megáll St. Louisban, maga ott leszállhat s én továbbmegyek.

Odaértünk a pénztárablak elé. Az ifjú hölgy is behajolt az ablakon.

— Én is utazom. Férj és feleség együtt — harminchárom százalék kedvezmény. Igaz?

— Igaz — szólt a pénztáros. — Szóval kettőt St. Louisig.

— Nem — tiltakozott újdonsült ismerősöm. — A férjem St. Louisba megy. Én pedig Wichitába.

— Akkor viszont teljesáru jegyet kell váltania St. Louistól Wichitáig. Hacsak uram ön nem megy később a ke dves felesége után Wichitába.

— Dehát nézze, az én jegyem retur, New York—St. Louis és még ugyanazon a napon visz- sza.

— Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tölti a feleségével a húsvéti ünnepeket?

— Remek ötlet — élénkült fel az ifjú hölgy — édesem, igazán eljöhetnél velem Wichitába.

— Nem mehetek! — Most már kiabáltam.

— De meg kell tenned. Meg kell tennie, nem?

— szólt s körülpillantott az embereken, biztatást várva.

Az emberek dühösen felmorajlottak.

Megvettem a jegyet Wichitáig, vagy sem? Sosem fogom megtudni. Felébredtem.

Mindennek az a sok tv-hirdetés az oka. A 33 százalékért már majdnem bigámistát csináltak belőlem.

— Mert most menni kell, az asztagra.

— Addig hová teszed?

— Eldugom. *

— Megtalálják.

— Attól ne félj. Ha én egyszer eldugom, azt senki nem találja meg.

— Este ideadod ?

— Oda — mondta Sanyi és hirtelen elhallgatott.

Kati megfordult. Megrebbent. Az apja állt mellettük. Eddig nem vették észre. Biztosan hallott minden szót.

Az öreg nyugodtan állt, szótlanul nézte őket, aztán közelebb lépett. Kezében egy szalmaszálat gyürögetett.

— Bözsi hi. .. vinni kell a pelyvát — fordult a lánya felé.

Kati szeme felcsillant.

— Megyek már — rebegte és fürge léptekkel elszökkent.

Sanyi nem mozdult. Kati apja még közelebb lépett. Sanyi a kezét figyelte. Ha ütni akar elkapom, kicsavarom — gondolta. — Engem nem üt meg...

— Harang? — kérdezte az öreg.

— Az lesz.

— Hm. Szép, de itt már befelé kell szegni, hogy;

arányos legyen...

— Lehetséges — hagyta rá Sanyi, de még mindig nem lazította meg izmait.

— Neki csinálod? — intett arra felé, amerre Kati elrebbent.

Sanyi az öreg arcába nézett.

— Neki.

— Hm. Én is csináltam, legénykoromban. Hm..

— forgatta kezében a félig kész harangot az öreg; aztán keze, mintha megdermedt volna a levegőben, mozdulatlan maradt és Sanyi szemébe nézett.

— Hanem idehallgass, öcsém, ez a lány nem Csá- ky szalmája, érted?

— Csáky szalmája? — lepődött meg Sanyi és egy pillanatig nem értette, hogy miért mondta ezt az öreg. Aztán felvonta szemöldökét, szemét! összehunyoritotta s kissé oldalra biccentette fejét.

— Hát, Anti bátyám, annyit mondhatok én magának, hogy ha annak hinném, akkor. .. csinálnál neki az isten, de nem én, ezt a harangot, érti?

Marokra fogta a szalmaszálakat és egészen közel tartotta az öreg arcához.

— Jól van, öcsém, akkor úgy is bánj vele Oszt én egy tapodtat se megyek utánatok... et« tül kezdve... Én nem vigyázok rátok. Vigyázzatok magatokra.

Megfordult, elment, fel a gépre, mert etető volt.

Sanyi még ott állt egy pillanatig, elgondolkozva nézett az öreg után, aztán lassú, nehéz léptétekéi elindult ő is, fel az asztagra.

A MAGYAR

MŰVÉSZEGYÜTTES |

legújabb rendezvénye

1968. szeptember 29-én, vasárnap i\

délután 4 órai kezdettel lesz New Yorkban j

a Gotham Hotel Palace

Báltermében,

Fifth Avenue és 55-ik utca sarkán

A műsoros, zenés, táncos teadélutánon egy órás kitűnő műsor és három órás tánc lesz a Magyar Művészegyüttes 8 tagú tánczenekarának közreműködésével, Csernok Gyula vezetésével.

Belépődíj személyenként $5.00, 500 dollár értékű gyönyörű Herendi porcelánáru kerú kisorsolásra.

Szept. 29-től kezdődően minden második hét vasárnapján megismétlik a tea-délutánt

csak a műsor változik, de minden esetben értékes dijak kerülnek kiscrsolásra.

Jegyek kaphatók a Gotham Hotelban, vagy a Hungária Irodában, 249-9342 és este 7 óra után a következő telefonszámon: RE 4-4016 ugyancsak a Gotham Hotelben a tea-délután napján, délután 3 órától.

.\WV\VV\VVk\\\WSVVVYV\V\\\\\\\W »a