Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-07-04 / 27. szám
Thursday, July 4, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD J&. “Szerkesző honfitárs”, azt sem tudom, íogyan kezdjem, én, kérem, nem szoktam panaszkodni. Most sem azért jöttem, hanem tanácsért, ha meghallgat. Hát először is, hogy tudja, kivel van dolga, elhoztam a táskámban néhány ujságkivágásk. Ez itt 45—bői azt írja, hogy először a Szövődé II.-t állították helyre a romokból, és ez itt, tessék, az én arcom azok között a szövőnők között ,akik hat gépek vállaltak. Ez az újság meg 48-ból való, már az államosítás utánról; igen, eltalálta, én ülök az elnökségben a vezetők mellett. De tudja-e, miért? Én voltam az első élmunkás. Na, ez vagyok én. De nem ezért jöttem, hanem hogy tanácsot kérjek. Az úgy volt, tudja honfitárs, hogy 63-ban el- özvegyültem, két év óta meg nyugdíjban vagyok. Nem, a megélhetéssel nincs baj, szép nyugdijam van. Rongyot rázni nem lehet belőle, de tetszik tudni, a fölszabadulás után apránként szépen berendezkedtünk az urammal, pedig a semmivel kezd tűk, ő is a gyárban volt lakatos, és éppen, mikor a legnagyobb volt a baj meg az Ínség, és kibombáztak minket, estem teherbe a lányommal. Az én férjem mint nélkülözhetetlen, eleinte kimaradt a háborúból, de amikor az az átok Szálasi jött, falragaszra mindenkinek be kellett vonulnia. Nahát, az én férjem szépen elköszönt hazulról és amikor egy hét múlva jöfet két nyilas karszalagos és jól összepofozott, hogy hol az uram* én akkor is esküdöztem, hogy bevonult. Aztán január — mikor is? — 18-án keveredett elő az uram szakállasán, megviselten, de akkor már felszabadultunk, és én igy tudtam meg, hogy ő kommunista, és dehogy vonult be októberben, de még én sem tudhattam, hol van, mit csinál. Közben történt, hogy kibombáztak, és ahogy a szomszéd pincében lapultam sokadmagammal, az izgalmaktól időnap előtt megjöttek a fájásaim és aztán már csak a kórházban ébredtem fel. Csak később tudtam meg, hogy két napig a pincében hevertem eszméletlenül, mire orvost kerítettek, aztán megint eltelt egy nap, mig az orvos mentőautót hozott és bevitetett a kórházba. Akkor összeszedtem egy vese- bajt, azt mondták, csoda, hogy megmaradt a magzatom. Na, aztán az uram, amikor hazajött, nyomról nyomra járt, mig végre ránk talált a kórházban. Lányunk született. Nagyon elkalandoztam, de most már rátérek, amiért jöttem. Először is: a nevemet* a világért ki ne írja! Meg a lányomét se, nem veszekszünk mi, egy hangos szó sincs miköztünk. A lányom? Szövőnő lett ő is, aztán textiltechnikumban tanul esti tagozaton. Ilyen törekvő. Mitőlünk a lányom csak .munkál? meg tisztességet látott. Az uram sohasem ivott, még kártyázni is csak fillérekbe szokott az honfitársakkal, ha szabad ideje maradt a pártmunka után. Vasárnap elcipelt meccsre, hogy egyedül ne hagyjon. Ilyen volt. . . Tüdőrákban . .. két hét alatt... A lányom épp akkor szánta rá magát, hogy beiratkozik estó iskolába. Én csak biztattam ; gondoltam, ha érez erőt meg tehetséget magában, most tanuljon, fiatalon, jusson messzebb, mint a szülei. Szegény uramat még 50-ben erőnek erejével katonatisztnek akarták vinni. Hetekig huza- kodtak vele, a cimborái sorra mentek el, egyetemISOBELI OVERSEAS CORP. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. | 2ia East 86th Street, New York, N, Y. 10028 | (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490 z Vámmentes küldemények és gyógyszerek tö ImagyarországraI I csehszlovakiába! I IKKA-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT I | UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE | LÁTOGATÓK KIHOZATALA uMessssssssssssssssssssssssssssssssssss EGY ÁGY A KONYHÁBAN-a--»--*--*--*--»--*--*--*--»--*--*--*--*--*.-*--*..*.-*..*. re meg posztokra, az én uram csak legyintett, hogy ő már nem, majd az utánunk jövők. Hát én úgy fogtam föl, hogy az ő végakarata is, hogy a lányunk tanuljon. Az iskolában beleszeretett egy osztálytársa, az minden áldott* este hazakisérte. ő is ott dolgozik a gyárban, a festődében. Szépen keres, komoly fiú, vegyészmérnök akar lenni. Sokszor azt sem tudtam, mikor ment el a fiú, beszélgettek, vitatkoztak. De ez nem volt baj, mondom, kétszobás lakásunk van a gyári telepen, még a férjem kapta, amikor élmunkás let!?, jó lakás, megvoltunk benne. Aztán nem is csodálkoztam, amikor 65 szeptemberében elém álltak azzal, hogy összeházasodnak. összeházasodhattok, mondtam nekik, a lakás úgy van berendezve. Ti bejöttök a hálóba, én meg majd alszom a nappaliban, a lányom helyén. Minden megvan, bútor, edény, ágynemű, és én majd gondjukat viselem, ők csak öltözködjenek tisztességesen, járjanak szórakozni, ha jut? az idejük- böl színházra, mozira. Kérem, olyan rendesen hazaadnak, pénzt, hogy én összespóroltam egy tele- vizióravalót, képzelje el honfitárs pedig nyáron a gyerekek el voltak a Tátrában. Nekem abban a lakásban minden darab drága — ezt megérti a szerkesztő honfitárs, hozzám van nőve. Ott mindennek története van. Mert? mi nem lottón nyertük, berendezve, hanem apránként került oda minden. Ahány munkaverseny meg vándorzászló volt, mi mindig megnyomtuk a gombot. Hát igy rendezkezdtünk be. Még csak pár hónapja házasodtak össze, látom ám, hogy gömbölyödik az én lányom hasa. Ha gyerek lesz, hát? lesz. Biztosan jobb sorba születik, mint én meg az anyja, habár nem mondom, a lányomnak mindene megvolt a gyári óvodában: szalámit meg tejszínes kakaót kaptak, amikor mi sorbeálltunk krumpliért, de azért mégis más, hogy a szüleitől kapja meg az a gyerek, amire szüksége van. Meg is született pontosan kilenc hónapra az én kis unokám, és képzelje, a lányom olyan rendes gyerek, hogy ilyen állapotban is tanult, hogy letegye a vizsgát: hát nem dicséretes ? Aztán hazahozták az unokámat, már minden régen elő volt készítve, ők jártak dolgozni, délután iskolába, én meg elláttam az unokámat, és szépen gyarapodott. Tessék nézni, ezt a képet karácsonykor csináltattuk. Ugye, aranyos? És ekkor törtent a baj. Nem, isten őrizz, dehogy vele. Elkezdett fájni a haszontalan oldalam. Illetve fájt az 23 év óta, amióta gyermeket szültem, de hát most erősen fájt, lázas lettem, ágynak estem, pedig ez nagy szó: nem mulasztoteam én egyetlen műszakot sem, mig a gyárba jártam. A lányomék nem értették meg, hogy beteg vagyok. Egyre tanakodtak, hogy most hogyan lesz. Én tehetek róla, hogy az unokámat nem adták bölcsődébe, most meg nemhogy nem tadom ellátni, de még én szorulok gondozásra. Hát rá is szorultam, nagyon magas lázam lett, és a doktor bevitetett a kórházba. Nem untatom a szerkesztő honfitársat a részletekkel: tizenegy hétóg voltam bent, előbb megpróbáltak mindenfélét, aztán egy viziten azt mondta a főorvos ur, hogy muszáj kivenni a fél vesémet, írjam alá, ne féljek. Pedig féltem, de aláírtam. A gyerekek be-beszaladtak hozzám, jó gyerekék ezek, mondom. A kicsit mégis beadták a bölcsődébe és minden rendbe jött. Az egyik szerda délután megint* bejöttek látogatóba. Akkor már felkeltem, úgy volt, hogy a hét végén haza megyek. Kint beszélgettünk a folyosón. Én ültem középen a pádon, és csak láttam, hogy egymást lesik, biztatják tekintetükkel. — Ti valamit mondani akartok — mondtam nekik, de ők lesütötték a Szemüket, csak nagy sokára szólalt meg a vejem. — Tudja, mama, nekünk most nagyon fontos vizsgák következnek. — Tudom hát — feleltem —, utána meg felvételi az egyetemre. — Minekünk most este, még néha éjjel is tanulnunk kell — mondta a lányom bátortalanul. — Hát tanuljatok csak — mondtam. — De hát mit akartok? — Arra gondoltunk, mama — mondta a vejem —, hogy a Nellikét éjszakára kitennénk mitelünk a másik szobába. — Énhozzám ? Hiszen régen mondom, csak nem akarjátok! — szóltam közbe. — Adjátok csak, amiatt ne legyen gondotok! Egymásra néztek megint, aztán a vejem folytatta : —... a másik szobába, igen, mama. De az orvos azt mondta, jobb, ha a gyerek egymaga alszik. Úgy terveztek, hogy tv-nézés idején, hanem tanulunk letesszük a gyereket minálunk és utána vinnénk a helyére. — És én hol.. .hol aludnék? — kérdeztem. A honfitársnak látnia kellett Volna azt a két megszeppent gyereket. Egyikük sem merte megkezdeni, de én bátorítottam őket. — Amikor hazajön a mama — ilyenformán kezdte a lányom —, amikor hazajön, ne lepődjék meg. A mamának most kíméletre és jó melegre van szüksége. Egész nap úgysem vagyunk otthon, ott tesz-vesz, ahol akar meg ahol dolga van, de a nagy szobát, ahol alszik a mama, nem lehet jól átfüteni. Átrendeztük a lakást?: a gyerekbutort kitettük a nagyszobába, a mama ágyát pedig a konyhába. Hogy melegedhessék. Hát igy van, mama. Várjuk hazai. így is lett, szerkesztő honfitárs. Azóta a konyhában alszom. Este egy kis időre begyújtom a gázsütői?, finoman bemelegítek, és nagyokat alszom, mig nem kell ébresztenem az enyéimet. Most tessék elképzelni, az egyik délelőtt bejön hozzám a szomszédasszony, és azt mondja nekem, hogy “na, magával is jól kibabráltak a kölykei. Ismeri a közmondást? Adj a tótnak szállást.. Én mondtam neki, hogy nem igaz, a gyerekek jót akartak, ő csak irigykedik énrám, mert jó sorom van. De ő meg a szemembe röhögött. Mit tetszik ehhez szólni? Pedig az kizárt dolog, hogy a gyerekek rosszat akartak. Én azért jöttem, hogy megkérdezzem a szerkesztő honfitársat, mi a véleménye, kinek higy- gyek én most már és kivel vesszek össze. Én inkább békességben megvagyok a lányomékkal, mint a szomszéddal. Nem igaz? Mi a véleménye? .. .Igen, gondoltam, hogy ezt tetszik majd mondani, hiszen ahhoz tényleg nem ismer minket eléggé. Meg a szivekbe nem lehet belátni. Úgy hogy... én megnyugszom. Tudja, szerkesztő honfitárs, 45-ben, amikor kimásztunk a romok alól, egy konyha volt az első társbérletünk, a sarokban egyetlen ócska vaságy- gyail. Akkor azt mondtuk a párommal: ha még egyszer lesz saját meleg konyhánk, és naponta egyszer jóllakhatunk, akkor boldogok leszünk. Ha erre gondolok, boldog vagyok. Lehet, hogy most is csak összevissza fecsegtem magának, és köszönöm a türelmét, hogy meghallgatott, kedves szerkesztő honfitárs.” Szántó Jenő “CSÖKKENTSÜK EURÓPAI HADERŐNKET” WASHINGTON, D. C. — Symington és Mansfield szenátorok ismételten felszólaltak a szenátusban és követelték, hogy az Európában állomásozó 220,000 amerikai katonai létszámot csökkentsék 50,000-re. “A jelen helyzet nem kiván több mint 50,000 amerikai katonát Európában. Pénzpocsékolás 220 ezer amerikai katonát ott tartani”, mondotta Mansfield szenátor.-...............................................— —| I AMERIKAI MAGYAR SZÓ | I130 East 16th Street . I J New York, N. Y. 10003 I Tisztelt Kiadóhivatal! | Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelveJ I küldök megújításra $..................-t. J Név:.........................................................................I I Cim:...........................................................................-1 | Város:..........................................Állam:..............J J Zip Code:..............
