Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-22 / 8. szám
Thursday, February 22, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 A HAVANNAI KULTURÁLIS KONGRESSZUSRÓL Valamennyi antiimperialista erő összefogására van szükség Az 1966 januári trikontinentális értekezlet és az 1967 augusztusi Latin-amarikai Szolidaritási Szervezet első értekezlete után ez év januárjában kulturális világkongresszus zajlott le Havannában.A kongresszust Kubában országos kulturális Szeminárium előzte meg, melyen az országos kulturális tanács elnöke, Eduardo Muzio ismertette, hogy a világkongresszus összehívásának gondolata Fidel Castrótól származik. A kongresszus általános témája: a kolonializ- fflnus és a neokolonializmus hatása a népek kulturális fejlődésére. Ezen belül öt fő témát jelöltek ki (és ennek megfelelően öt munkabizottságot alakítottak): a nemzeti függetlenség és a kultúra; az ember integrális fejlődése (az uj embertípus kialakítása); az értelmiségiek felelőssége a harmadik világ problémáival szemben; a tömeghirközlési eszközök szerepe; a művészi, tudományos és műszaki alkotómunka problémái. A kongresszuson 65 országból 470 küldött vett» részt, mégpedig egyéni képviselettel és felelősséggel, tehát nem képviseltek sem pártokat, sem •zervezeteket. Meghívást kapott a kongresszusra Sartre, Russel, Picasso, Ernest Fischer, Dürrenmatt, Peter Weiss, Graham, Greene stb., akik azon ban nem jöttek el. Részt vett a kongresszus munkájában David Alfaro Siqueiros világhírű mexikói festőművész, Jorge Semprun spanyol iró, Julio Contázar argentin iró, Roberto Matta chilei festő, Roman Carmen szovjet filmrendező, Naro- clom Renarddih kambodzsai herceg, több latin- Rmerikai egyházi személyiség és mások. A legtöbb küldött (66) Franciaországból érkezett. Politikailag és ideológiailag rendkívül tarka összetételű volk a kongresszus: kommunisták, katolikusok, ujtrockisták és a legkülönbözőbb nézeteket valló más értelmiségiek voltak jelen. A kultúra kérdéseiről és az értelmiség feladatairól vitatkoztak a részvevők, de lényegében politikai kongresszus volt ez: minden kulturális, művészeti, tudományos kérdés politikai síkon fogalmazódott meg. Hosszú vita folyt például a müvégzett avantgarde kérdéseiről; a vita tárgyában művészeti volt, de következtetéseiben — ahogy például a művészeti és a politikai avantgarde fogalmát mechanikusan összekapcsolta —, és a feladatok megjelölésében koncepciót tükrözött. Uj szavazási módszer Határozatoknak a kongresszus szabályzata azt tekintette, “amelyekben a kritériumok egybeesése olyan mértékű, hogy a küldöttek általános akaratának kifejezéseként lehet értékelni”. Valóban volt néhány jelentős kérdés, melyekben a küldöttek azonos nézeteket vallották; részvétel az imperialistaellenes harcban, a kubai szocialista forradalom és Vietnam védelme, vagy például Che Guevarának az a jelszava, amely a kongresszus jelmondota is volt: “Mindennap harcolni kell, hogy az emberiség iránti élő szeretet konkrét tényékké váljon.” A határozatokat újszerű szavazási módszerrel fogadták el: ha felolvasásuk után megtapsolták, egyhangúlag elfogadottnak tekintették. A mexikói a nicaraguai és más küldöttek mégis joggal ellenezték ezt a “szavazást”, mivel ilyen ideológiailag tarka kongresszuson a kérdések többségében “a kritériumok egybeesése” nem lehetett elyan mértékű, hogy azt “általános akaratként” lehetett volna értékelni. Annál inkább helytálló ez az érvelés, mert a kongresszuson olyan nagy horderejű politikai és ideológiai kérdésekről is próbáltak határozatokat hozni, melyek nyilvánvalóan nem tartoztak a kongresszus hatáskörébe. A kongresszus a harmadik világ problémáival foglalkozott, azokra keresett megoldást. Lehetséges. hogy ezzel függött össze a szervezőknek az a bejelentése, miszerint a kongresszus és a munka- bizottságok mintegy félszáz tisztségviselője közé nem választották be a nyugat-európai és az európai szocialista országokból érkezett küldötteket? Előfordult az is, hogy egyes szocialista országok küldöttei nem kaptak szót. ösztönözte a kongresszus a harmadik világbeli és nyugat-európai értelmiség aktívabb bekapcsolódását az imperialistaellenes harcba, szolidaritást vállalt* a kubai forradalommal, Vietnammal és szabadságukért harcoló más népekkel, hozzájárult a harmadik világ egyes problémáinak tisztázásához. Ám ez utóbbiakat történelmi előzmények nélkül és korunk realitásainak korlátolt értelmezése alapján szemlélte; aminek legszemléltotőbb példája a szocialista világrendszer jelentőségének és szerepének mellőzése. Az értelmiségiek feladata A kongresszus általános határozata (nyilatkozata) megállapítja, hogy a harmadik világban a kultúra legmagasabb kifejeződése a népi háború, amely fegyveres harc utján felszámolja a ko- lonializmust és a neokolonializmust. Leszögezi, hogy az értelmiségieknek kettős feladatuk van ezekben az országokban: egyrészt alkotók, másrészt a forradalmi fegyveres harc aktiv részesei és vezetői kell hogy legyenek! A “fejlett országok” értelmiségeinek az a feladatuk, hogy saját országukban harcoljanak a kolonializmus és a neokolonializmus erői ellen, illetve nyújtsanak messze menő segítséget az imperialista uralom alól felszabadult népeknek. Leszögezi azt is, hogy az értelmiségeiknek meg kell tagadniuk az Egyesült Államokkal minden olyan kulturális kapcsolatot, amely az imperializmussal történő együttműködést jelentené. Végül azt állítja, hogy korunkban az élethalálharc az imperializmus és a harmadik világ között folyik. Sajnos a nyilatkozat említést sem tesz a szocialista világrendszerről, az antiimperialista és forradalmi harc vezetői és fő erej é- ről, valamint arról a támogatásról, amit a harmadik világ országainak nyújt. A munkások és az értelmiségiek közti kapocs Ugyanez a hibája a vietnami kérdésben hozott határozatnak is, amely ugyan élesen elitéli az amerikai agressziót, hangsúlyozza a vietnami nép hősiességét és áldozatvállalását a haladó emberiség érdekeiért is, mégis úgy értékeli a jelenlegi helyzetet, mintha Vietnam mindössze “ügye igazából adódó erejét” állítaná szembe a modern barbarizmussal. A harmadik általános okmány, a havannai felhívás, leszögezi, hogy korunkban az értelmiségiek sorsa egyre szorosabban kapcsolódik a dolgozó osztályok sorsához és a nemzeti felszabadító mozgalmakhoz. Kinyilatkoztatja az értekezlet részvevőinek aktiv szolidaritást az imperializmus ellen harcoló népekkel és azokkal az országokkal, amelyeket az amerikai imperializmus agressziója fenyeget. Különösen a nyugat-európai értelmiségek és az arabok között oszlottak meg a vélemények az izraeli agresszióval, a cionizmus elítélésével és a palesztinai felszabadító mozgalomnak az imperializmus elleni harc szerves részekénti értelmezésével kapcsolatosan. A felhivás végül is nem ítélte el sem az izraeli agressziót, sem a cionizmust. Az arab küldöttek külön nyilatkozatban szögezték le, hogy az arab oi'szágokban nem volt és nincs antiszemitizmus, s hogy Izrael imperialista politikája nemcsak az arab országokat, hanem a harmadik világot is fenyegeti. A magyar küldött felszólalása Záróokmányokat fogadtak el az egyes munka- bizottságok is. A kongresszus szellemi atmoszféráját különösen jól jellemzi a II- es bizottság (az ember integrális fejlődése) záróokmánya, mely szerint az uj embertípus a harmadik világ élcsapatainak harcosaiból nő ki, illetve Vietnamban és az amerikai néger mozgalomban formálódik, s mindennek legjobb kifejeződése és felülmúlhatatlan példája Ernesto Che Guevara. Anélkül, hogy a legkisseb mértékben is lebecsülnénk Che Guevara forradalmi érdemeit, úgy érezzük, ellentmondás van a fenti állítás és Guevara közismert forradalmi szerénysége között. Nem hat történelmileg indokoltnak, erkölcsileg elfogadhatónak, hogy a forradalmár és az uj ember legjobb és felülmúlhatatlan példáját kizárólag egyetlen személyben lássuk. Hosszú sorban idézhetnénk a neveket, kezdve a forradalmi mozgalmak régmúltjától a szocializmus számtalan hőséig, a dél-amerikai forradalmárokig vagy éppen a Kubai Kommunista Párt más mártírjaiig. Az emberiség hősei között nem lehet sorrendet felállítani, ez sértené a hősök emlékét és a népek önérzetét. A magyar küldöttek közül Gyurkó László Az ember és a forradalom címen tartott előadást a Il-es bizottságban. Nagy tetszéssel fogadták, és sokan a bizottság legjobb munkájának ítélték. Ennek ellenére a szocializmus körülményei között kialakuló uj emberről elmondott gondolatok nem kerültek be a bizottság záróokmányába, holott a szabályzat szerint ezeknek fel kellett volna ölelniük a legjobb dolgozatok és felszólalások megállapításait. Kispolgári hangok a kongresszuson A kongresszus küldöttei sok egyéb kérdést is megvitattak és foglaltak el azokban helyes vagy helytelen álláspontot. Sokan nem értettek egyet például egyes kispolgári forradalmár értelmiségiek fejtegetéseivel, miszerint az értelmiség mint olyan, a legelhivatottabb a harmadik világ fegyveres forradalmi mozgalmainak vezetésére. Az ilyen fogalmazásban ugyanis — joggal — a marxista osztályszemléletről való lemondást látták. Ezzel kapcsolatban Benedetti uruguayi iró —■ helyesen — azt is fejtegette: veszélyes volna azt gondolni, hogy minden értelmiségi fegyveres katonává válhat, hogy az értelmiség mint társadalmiréteg, egészében forradalminak minősíthető. Voltak olyan tűre lmetlen kispolgári hangok is, amelyek 1 é n yegében azért vádolták a Szovjetuniót, mert nem ért egyet a forradalom exportjával. Ezek a felszólalók elitélő hangsúllyal nyilatkoztak a békés egymás mellett élés politikájáról is. A küldöttek többsége elhatárolta magát és elitélte azt a trockista csoportot, amely fizikailag is bántalmazta az idős mexikói festőművészt, az osztályelleneség börtönéből nemrég kiszabadult Lenin-békedijas Siqueirost, aki az ellene tüntetők gyűrűjéből szabadulva, forradalmi meggyőződéssel és hitvallóan vágta szemük közé: “Éljen a kommunizmus!”, ”Le a trockizmus- sal!” Összegezve: a kongresszus szervezőinek és részvevőinek véleményünk szerint reálisabban kellett volna felmérniük, hogy az antiimperialista harcot nem kontinentális, hanem világméretekben, minden szocialista, forradalmi és haladó erő egységének megteremtése utján kell megvívnunk. Ha ezt mindenki megérti, akkor beszélhetünk arról, hogy a “kritériumok egybeesnek”, s valameny- nyien ugyanazt akarjuk. Garamvölgvi József Sütő Gábor IWWtWMWHVWWMW\*WWWW»VUWtW KÉT BARÁTNŐ BESZÉLGET — Tudod, ez az András, ez egy különc. Tegnap például meghívott a lakására azzal, hogy megmutatja a bélyeggyüjteményét. — Na és, mi történt?! — Képzeld, megmutatta! Ajándék 7—77 éveseknek! SZÜLŐFÖLDÜNK A most megjelent művésziesen illusztrált 560 oldalas könyv a külföldön élő magyarság könyve! Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon ét vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi szemelvények megértéséig! A Szülőföldünk közel hozza Magyarországot, annak népét, tájait, történelmét, zene és népdalkincsét Ára: $3.95 Megvásárolható minden magyar könyvet árusitó boltban és az Amerikai Magyar Szónál
