Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-15 / 7. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. February 15, 1968 Szivcserék kora? Lehet, hogy korunkat — amely méltán viseli az az atomkor, a rakétakor, az űrkutatás kora, az elektronikus korszak és más neveket — a szivcserék korának is nevezik majd. Mindenesetre ugyanúgy, mint az első kozmoszbeli próbálkozások alkalmával történt, az elméleti fölfedezéseket követték az állatkisérletek, majd az emberkisérletek, odáig, mignon a “kísérlet” szóvégződés elmaradt, s egyszerűen az ember tört uj utat. A távlat kirajzolódott és egészen jól belátható. Azt mondják, már senki sem tudja, hányán szaladgálnak földtekénken művesével, hányán ezüstdarabbal törött combnyakuk helyén, hogy a mülábak- ról, a mükezekről ne is beszéljünk. Igaz, ami mű-, az nem valódi, mint most a szív. De a szívmotor régen fölfedeztetett és nélküle az átültetés is lehetetlen volna — olvastam. S. Barnard, a merész fokvárosi sebészprofesszor, egyik legutóbbi nyilatkozatában megnyugtatott: a szivátültetésre is csak addig lesz szükség, amig a technika elő nem állitja a valódinál tökéletesebb müszivet. Az ember előbb utánozza, aztán kijavítja a természetet. Ezen meghökkentem azért! Már van szívmotor, van elektronikus agy, bár egyik sem operálható bele az emberbe; továbbá az állattenyésztés tömegesen és tökéletesen igazolta a mesterséges megtermékenyítés hatékonyságát. Ugyancsak a napokban olvastam, hogy tudósok, első Ízben, laboratóriumi utón előállítottak fehérjét (vagy annak tekinthető anyagot), azaz lombikban életet. Mi jöhet ' még? Valamikor nem lesz hát lehetetlen elektronikus agyból, müebből, és müabból szőröstül-bőrös- tül előllitani az — majdnem azt írtam: az embert. I)e hát ember lenne-e az igazán? Laboratóriumi műszerekkel mérhető életmegnyilvánulásait — vérnyomást, szivverészt, anyagcserét, miegymást— tekintve bizonyára az. De mégiscsak tárgy lenne szerintem, érzékeny és bámulatos szerkezet, tán robotember is, de homo sapiens nem. Az autók temetőjében, úgy tudom, a halálra Ítélt kocsikból kiszednek minden, még használható alkatrészt, s jól teszik. Hátborzongató a puszta kérdés is: lehet, hogy valaha igy lesz az emberrel is? Ily módon alkatrészeiből összeszerelhető lenne az ember. És most évődöm magammal, s fölteszem a kérdést: milyen is lenne hát az abszolút, a tökéletes ember? Kinek a fejét választanám? Jól jönne Bemard- Shaw derűje. Vagy inkább Tolsztoj bölcsessége. Talán épp Barnard professzor feje, vállalkozó kedve miatt? És kinek a keze az eszményi? Szvjatosz- lav Richterét választanám? Illetve inkább Picassó_ét? Legyünk gyakorlatiasabbak: bevallom, irigylésre méltó a minap nálam járt tv-müszerész .ügyessége. Hát a lábbal mi lenne? Nurmi, Zápotek .vagy Iharos jöhetne szóba. Vagy Róna Viktor. Hát .a szív? Itt aztán igazán vigyázni kell a tipizálással! Képzeljük csak el, hogy — mondjuk — egy Albert Schwcitzer-féle szív fölmondja a szolgálatot, és nincsen más kéznél, mint egy Johnson-féle! Micsoda devalválása a szívnek! Az alkatrészeket a készáruraktárból válogatva alighanem eljutnánk egy összerakosgatott tökélyhez. De milyenhez? Emlékszem, valamelyik külföldi képeslap fényképésze csak odáig ügyeskedett, mig Lollobrigida, Brigitte Bardot, Sophia Loren és 'más szépségek egv-egy legeslegszebb arcvonásából — csak arcvonásából! — összeállította az összeállítható legszebbet. Csúnya volt, kifejezéstelen, jellegtelen csúnya. Élettelen és emberietlen. Az embert tehát nem egy vagy egy néhány szép testrésze vagy kiváló tulajdonsága teszi emberré, hanem egész énje: az illető kiválóság az adott környezetben. József Attila úgy volt ő, ahogyan volt. Leonardo da Vinci esetében nem érdekes, volt-e gyormofekélye, mint ahogyan II. Rákóczi Ferencet sem a Mányoki festette bajuszáért tiszteljük. Mi teszi hát jobbá, emberebbé az embert? A tehetség, amellyel az ember állítólag vele születik, .és a szorgalom, amelyre mindenkinek módja van. A fiatalembernek eszébe sem juthat hogy ő innen- -onnan összeszedje a kívánatos tulajdonságokat a majdani raktárakból; a fiatalkorban az a nagyszerű. hogy az ember még minden lehet, csak akarnia keil. És az öreg Föld korához viszonyított ifjú emberiség is még minden lehet csak akarnia kell Maga válhat olyanná, amilyenné akar és tud, illetve csak akarnia kell, hogy tudjon. A jóság, vagy a rosszaság, a becsület vagy a becstelenség, a sodródás vagy az elhatározás rajtunk áll, ez a legnagyszerűbb. És rajtunk áll az önfeláldozás is, ha úgy adódik. C-KS Ennek az önfeláldozásnak is uj lehetősége nyílik, ha ez igy megy tovább. Már hallottunk róla, hogy abban a vüágban, ahol minden a pénz, némely, anyagiakban szűkölködő ember jó pénzért eladta fél szemét. Technikailag és társadalmilag ott ilyesmire is van lehetőség. Én azonban nem arra gondolok áldozatkészség címén, hogy valaki apróhirdetés és ügynökök utján a legtöbbet ígérőnek áruba bocsássa irigyelt testrészét, bármelyiket. De igenis meglehet, hogy miként most társadalmi megbecsülés övezi a sokszoros véradókat, ajánlkoznak majd önkéntes cserére önfeláldozó emberek. Az egyik szemet, az egyik vesét, az egyiket föl lehet ajánlani, s elhiszem, hogy ez önfeláldozás. De amiből van, az egyetlent várni, vagy pedig megvásárolni valakitől — ez nem önfeláldozásra biztatás, hanem önzés. Ez pedig nem az emberiség, hanem az embertelenség sajátja. Az egyetlen életet másvalaki egyetlen életéért odaadni? Nem! Az életet odaadni csak nagy célokért, eszményekért, a közösség szolgálatában érdemes és hősies. A zsoldos lehet bátor, vakmerő, de olyan, mint az önkéntes, tehát hős sosem lehet. Figyelem e napokban az embereket. Munkahelyen, járművön, eszpresszóban, társaságban beszédtéma a szívátültetés. “Hogy van Blaiberg?” — kérdik egymástól az emberek, mintha személyes ismerősük állapota iránt érdeklődnének. Pedig ha izgalom és drukkolás veszi körül az átültetett szivü betegek ágyait, ez, őszintén szólva* nem a betegeknek szól, hanem önmagunknak. Tudat alatt oly szívesen föltételezzük, hogy hátha most... hogy most aztán megoldják a halhatatlanságot. Valójában sosem nyugodtunk bele a múlandóságba. Madách Ádámja vajon nem minden képben önmagát álmodja-e tovább, neki az örök ember ő maga. És Faust doktor nem viv-e meg az ördöggel a lét meghosszabbításáért? Lám csak, nem igaz, hogy korunk valósága túltesz a fantázián. Inkább nagyon is szegényesen elmarad amögött, amit nagy elmék megjövendöltek, megírtak. Thomas Mann “Az elcserélt fejek” cimü csodálatos novellájában már szembenézett a kérdéssel: ha két embernek elcserélik a fejét, melyikük ki marad? Nem Vernére és Wellsre hivatkozom, őket fantasztákként tartják számon. De Goethét, Thomas Mannt és Madáchot és az emberiség minden eddigi nagy alakját, a holtakat hivom tanuul, hogy bizonyítsam: az ember gondolataiban és alkotásaiban él tovább önmagánál, csak a gondolat és az alkotás teszi halhatatlanná az embert. Ez, úgy hiszem, a szivcserék korában is maradandó igazság. Szántó Jenő Az AMERIKAI MAGYAR SZŐ 1968 március 1-én versenyt indít “MIT TUD SZÜLŐHAZÁNKRÓL” címen A lap február hó 29-i számában öt kérdést közlünk és a következő hét lapszám mindegyikébe« ismét öt-öt kérdést teszünk fel. Aki a 40 kérdésből a legtöbbre helyesen válaszol, Két hétre vendége lesz a Magyar Szónak Magyarországon! Minden költséget az Amerikai Magyar Szó fedez, (New York—Budapest és vissza, valamint két heti szálloda Budapesten, vagy bármely más városban. A nyertes választhatja ki az időpontot, amikor a két hetet Magyarországon kívánja tölteni.) AZ ALÁBBI 4 PÉLDA SZERINTI KÉRDÉSEKRE KELL MEGVÁLASZOLNI: 1. Melyik magyar város viselheti joggal, nagyszerű ünnepi játékai révén a “magyar Salzburg” nevet? : - <. 2. Az ismert magyar borfajták közül hol van szükebb hazája a Leánykának, a Kéknyelűnek, a Cirfandlinak, a Kékfrankosnak, a Bikavérnek? : v" -4 3. Melyik három sportágnak hódolnak legtöbben szülőhazánkban, mint aktiv sportolók? 4. Sok magyar város nevéhez fűződik ‘ égy-egy kitűnő magyar étel-ital elnevezésé. Soroljon fel ezek közül néhányat. A fentiekhez hasonló öt kérdést közöj az Amerikai Magyar Szó minden héten. 1988 március 1-től április 11-ig bezárólag. A versenyben minden amerikai-magyár honfitárs résztvehet. A magyarországi utazás mellett (Első dij) másik 63 dijat is lehet nyerni a versenyben. MÁSODIK DIJ (ketten nyerhetik): Húsz kötetes magyar könyvtár. A nyertes választhatja ki a könyveket. HARMADIK DIJ (öten nyerhetnek): Tiz kötetes magyar könyvtár. A nyertes választhatja ki a könyveket. . NEGYEDIK DIJ (ketten nyerhetnek): Tíz magyar hanglemez. A nyertes választhatja ki a lemezeket. ÖTÖDIK DIJ (öten nyerhetnek): öt magyar hanglemez. A nyertes választhatja ki a lemezeket. , HATODIK DIJ (ötvenen nyerhetnek): Magyar baba, vagy fülbevaló, vagy herendi hamutálca, vagy varrókészlet. Itt van tehát az alkalom! HATVANNÉGYEN NYERHETNEK, a díjmentes két hetes magyaror» szági úttól egészen a kis varró-készletig. ,v Csak attól függ, hogy ki 'MIT TUD SZÜLŐHAZÁNKRÓL'?i Hívja fel a versenyre ismerősei, rokonai, barátai* honfitársai figyelmét! >-: (A Magyar Szó alkalmazottai és az ügyvezető bi- -zottság tagjai nem vehetnek részt a versenyen.) A verseny nyerteseinek nevét 1968 június 6-i lapszámunkban közöljük. Adjuk az Amerikai Magyar Szót minden amerikai-magyar honfitárs kezébe, hogy mindenkinek alkalma legyen résztvenni a "MIT TUD SZÜLŐHAZÁNKRÓL?" versenyben. Vágja le az alanti szelvényt AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérek bővebb felvilágosítást az Amerikai Magyar Szóról ......................................... □ Indítsák meg az Amerikai Magyar Szót három hónapra, próbára egy dohár ellenében. Mellékelek $1.0Q-t. Név: Cim: Város: .................................. Állam: Zipcode:
