Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-27 / 26. szám
fi AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 27, 1968. Az öregkor nem gond Magyarországon Az alábbi levelet John Merk, Long Beach, Cal.-i olvasónk kapta Budapestről, melyet kivonatosan leközlünk. Kedves Merk Bácsi! Engedje meg, hogy igy szólitsam, mint apám régi barátját. Igaza van, amikor azt irja, hogy Magyarországon vannak a legrendezettebb viszonyok. Amikor ön itt volt, kaptam is egy értesítést, de rossz címet irt rá és igy csak később kaptam kézhez; nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam önnel elbeszélgetni. Ami minket illet, feleségem már nyugdíjban van, mert itt a nők már 55 éves korban nyugdíjba mehetnek. Én ebben az évben töltöttem be 60. évemet és még dolgozom. Egy tervező vállalatnak vagyok gazdasági igazgatója-főkönyvelője, immár 11 éve. Keresetem nagyon szép. Két éve uj lakásba költöztünk. Állami lakás, van benne állandó hidegmeleg viz, központi fűtés, gyönyörű két szoba, ami két embernek nagyon megfelel. Minden modern felszerelés megvan és minden háztartási dolog gépesítve van, úgy hogy feleségem egyedül is mindent rendben tud tartani. Persze azért hetenként van bejárónőnk is, aki a nagyobb takarítást elvégzi, mert az anyagi lehetőségeim ezt megengedik. Kímélem a feleségemet, mert egész életében ő is eleget dolgozott. Sajnos gyermekeink nincsenek, igy hát csak ketten éldegélünk. De nem szabad panaszkodni és nincs is miért. Jól élünk, vagyonunk nincs, mert ma már nem az a szempont uralkodik, hogy vagyont gyűjtsön az ember. Miután az öregkorunkra biztosítva vagyunk, nincs szükség vagyonszerzésre, mint régen. A feleségem több mint 1,000 forint havi nyugdijat kap és ha én nyugdíjba megyek, több mint 3,000 forint havi nyugdijat fogok kapni. Ebből az összegből két személy bőségesen meg tud élni. Itt, Magyarországon szilárd a gazdasági helyzet és bőséges az áruellátás. Nem szenvedünk hiányt semmiben, mindent lehet kapni, még külföldi árut is. Van például angol szövet is, nem beszélve azokról az áruféleségekről, amiket a szocialista országokból behozunk. Talán ezt tudják is, de megírom hogy lássa Merk bácsi, az élelmiszer-ellátásunk is kifogástalan. Még külföldi élelmiszert is hoz be az állam, hogy minél választékosabb legyen az ellátás. Egy szóval sem panaszkodhatunk, mert aki dolgozni akar, az dolgozhat. Állandó munkaerő-hiánnyal küzdünk, mert nincs elég munkaerő. Országszerte rengeteg gyár, üzem, lakás épül. Fővárosunk már most is nagyon szép, de állandóan fejlesztjük és modernizáljuk. A vidék is iparkodik. Vidéki városaink ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint maga a főváros, úgy hogy ma már nem találunk eldugott, kis falvakat, ahol villany, televízió, rádió ne lenne. Egyszóval államunk nagyon nagy erőfeszítéseket tesz a dolgozó ember felemeléséért. Minden jó lenne, csak az az átkozott háború ne lenne, ami nagyon jól tudjuk, honnan ered. A háború viselése minden országnak nagyon sok pénzébe kerül. Ha ezeket az összegeket az emberiség javára fordíthatnánk, még sokkal jobb életet leICMÉT KAPHATÓ,sss8ssaesss8ss8íj mm HUNGARIAN” B:inImiika.v-Szabó kiváló nyelvkönyve \ angolul beszélők részére, akik magyarul i| K akarnak tanulni jj Gyönyörű keménykötésben, finom papíron, raj- i fi jókkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti n Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában \ I Ara $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a \ MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 13# East 16th Street, New York, N. Y. 10003 hetne teremteni. Ezért is támogatunk minden olyan kezdeményezést, amit a békeszerető kormányok indítanak, hogy minél előbb béke legyen a világon. Ezért áldozunk és dolgozunk valameny- nyien. 1956 után itt lényegesen megváltozott a helyzet, különösen a dolgozók helyzete. Sokan nem hiszik, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy viszonylagosan milyen jó a helyzet. Itt van ez a sok magánautó. Minden valamirevaló ember, ha már egy kicsit jobban keres, autót vesz. Ez természetes és nekem csak azért nincs saját autóm — habár megengedhetném —, mert a vállalat egy személyautót bocsát rendelkezésemre, azon járok munkába. Ahhoz már fáradt vagyok, hogy szombatonként beüljek a kocsiba és csavarogjak az országban, örülök, hogy pihenhetek. Minden évben külföldön nyaralunk. Tavaly Kelet-Németországban voltunk két hétig, tavalyelőtt Jugoszláviában töltöttünk két hetet, az Adriai-tenger mellett. Még nem tudom, az idén hova megyünk, de valószínűleg Lengyelországba. Természetes, hogy ellátogatunk minden évben Romániába, mert feleségem aradi születésű és ott élnek a testvérei és az én egyetlen nagyné- ném is, akiket minden évben meglátogatunk. Remélem, hogy e levelemmel egy kis ízelítőt adtam az itteni életről és saját helyzetemről. N. K. Nélkülözést okoz a pótadó egy munkáscsalád részére Richie Turkowsky vasesztergályos. Évi jövedelme — ha állandóan dolgozik — $6,736.80. Ez $3,458.20-al kevesebb, mint 10,000 dollár, ami a szövetségi kormány jelentése szerint egy négytagú család közepes életszínvonalához szükséges New Jersey államban . Susie, Richie felesége, oszt be minden centet és mire kifizeti a házbért, bevásárolja az élelmiszert és a legszükségesebb ruhát, a négy gyermek, Richie és sajátmaga részére, nem marad elég orvosra, akit csak akkor hivnak ki, amikor már a család valamelyik tagja több napja lázas. A pótadó újabb teher Ha a pótadó javaslatot törvényerőre emelik, az 78 dollárt vesz majd ki Richie zsebéből. Ez azt jelenti, hogy még ritkábban mehetnek moziba, még kevesebb ajándékot és játékot vehetnek. Sajnálatos, hogy George Meany, az AFL-CIO országos elnöke támogatja a pótadó-javaslat törvénybe iktatását. A Munkaügyi Hivatal jelentése: Egy négytagú család szükséglete Észak-New Jerseyben (1967 október 24) Élelemre............... $2,380 Lakásra.................................. 2,655 Ruházatra.............................. 789 Közlekedésre ................................731 Orvosi költségre .................. 497 Személyi szükségletekre .... 217 Szórakozás, szeszes italok, stb. 763 Biztosításra, ajándékokra tagsági dijakra, stb........... 813 Adók ...................................... 1,290 Összesen: $10,135 JÓL MEGY AZ ACÉLVÁLLALATNAK CHICAGO, 111. — Az Inland Steel vállalat a következő öt esztendőre 600 millió dolláros befektetést irányzott elő. Két uj modern acélöntődét építenek. Ezekben kis munkaerővel nagymennyiségű acélt tudnak majd gyártani. A tengerészet várost akar vásárolni PITTSBURG, Cal. — Itt mellékelem a helyi lapokból kivágott cikkeket a Port Chicago-i ügyre vonatkozólag. 1944-ben egy hadianyagot szállító hajó felrobbant és 320-an életüket vesztették. Most nagyobb és veszélyesebb bombákat raktároznak el földalatti barlangokban, onnan szállítják el éjjelenként, rakják hajókra és küldik Vietnamba. A vietnami háború ellen tüntető békeharcosok több ízben piketelték a kijáratot és összeütközésbe kerültek a rendőrséggel. Többen megsérültek és börtönbe kerültek. A Port Chicago-i üggyel foglalkozó, egyházi és üzletemberekből álló bizottság nyílt levelet irt az elnöknek. Háromtagú küldöttségünk ment Washingtonba, szenátorokkal és képviselőkkel beszéltek, akik megígérték, hogy közbenjárnak az ügyben — sajnos, eddig eredménytelenül. Most az illetékesek bíróság előtt követelik alkotmányos jogaikat. A tengerészeti hivatal 19.8 millió dollárért meg akarja vásárolni az 5,100 acre nagyságú várost és 3,300 lakosát ki akarja telepíteni. A lakosok tiltakoznak, különösen azért, mert három vegyi vállalatot nem akarnak megvásárolni, ill. kilakoltatni. A lakosoknak a törvény előtt nincs egyenlő joguk a nagyvállalatokkal. Amellett a tengerészet olyan alacsony árakat ígér a lakóházakért, hogy ez mindenkit felháborít. Vannak, akik 40—50 éve ott laknak és nem akarnak megválni otthonuktól. Azt hiszem, hogy a 3,300 személy közül nagyon sokan ki fognak ábrándulni Amerikából és az alkotmányos jogokat garantáló szent demokráciából, amiben oly nagyon bíztak. Cs. I. HANOI VÁLASZA A párizsi fegyverszüneti tárgyalásokon az U. S. főmegbizottja, Harriman, tiltakozott az ellen, hogy Dél-Vietnam fővárosát ágyutüzzel árasztja el az ellenfél. A polgári lakosságnak ez a pusztítása — mondotta — katonailag indokolatlan és veszélyezteti a tárgyalásokat. Az észak-vietnami kormány válaszából — amit a külföldön több újság közölt — itt átvesszük a következőket (idézetek a Hanoi-i Nhan Dán lapból): “Az ellenséges erők főfészkének lövése Dél- Vietnam haderejének energikus válasza a támadók és az árulók klikkje ellen. Az U.S. kénytelen beismerni tehetetlenségét ezzel szemben. Minden nap panaszkodnak miatta, anélkül, hogy nagy veszteségeiket jelentenék. Ez gyávaságukat mutatja. Ők repülőgépeik, tankjaik és ágyúik tüzerejére támaszkodnak, de megsértődnek, ha a felszabadító hadsereg nagy kaliberű lövegeket használ ellenük és rágalmakkal árasztják el ellenfelüket. Ami a polgári lakosság veszteségeit illeti, megbízható nyugati jelentések szerint a lövedékek az amerikaiak és zsoldosaik hadállásaira irányulnak. Panaszaik alantas manőverek, hogy leplezzék az U.S. és csatlósuk borzalmas kegyetlenségét Saigon és más városok népes lakónegyedeinek válogatás nélküli bombázásával. Ami pedig a párizsi megbeszéléseket illeti, ezek a vádak nevetségesek. Az amerikai támadók jogot igényelnek, hogy kalóz-háborujukat a vietnami városok és faluk népének mészárlása utján viseljék, mig ezektől megtagadják a védekezés jogát, ök nem kiméinek semmilyen területet, de azt kívánják, hogy a vietnami nép visszacsapása csak egyes zónákra szorítkozzék. A megszállt Saigon népe és a népi hadsereg önvédelmi harcában minden fegyvert használhat a támadók megsemmisítésére. Ha ők Hanoi újabb bombázásával fenyegetnek, akkor eltagadják a különbséget a támadó és a védelmi háború között. De a dél-vietnami felszabadító hadsereg folytatja hősi harcát és még súlyosabb csapásokat mér az ellenségre.” New York, N. Y. — Paul O’Dwyer, az újonnan megválasztott demokrata szenátorjelölt felhivta H. Humphreyt, hogy álljon félre és támogassa Mc Carthy jelölését, mert ez a nép mandátuma. • New York N. Y. — Huligánok lehurrogták Yehuda Leib Levin moszkvai főrabbit, mert megmond ta az igazságot: nincs antiszemitizmus a Szovjetunióban, oj. eooen a rovatban kuejtelt nezetek nem szükség szerűen azonosak a szerkesztoseg álláspontjává!.
