Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-20 / 25. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 20, 1968. Szép uj világ i Aldus Huxley hires regénye ez: egy szupertech- nizált kapitalista világ gépembereinek sötét utó­piája. Még a mai élet nem fejlesztette ki teljesen a Huxley által rettegett robotembert, de a regény eime lebegett szemem előtt, átfutván a mai (jun. 10.) N. Y. Times cikk-feliratait. A szép uj világ már itt van, benne élünk: Mobile (Alá.) fehér lakossága küzd az iskolák integrációja ellen. Hirek a washingtoni szegény-táborból. Ezrek Robert Kennedy sírjánál. Saigon tizedik napja az ellenség ágyutüzében. Elfogták Londonban Martin Luther King vélt gyilkosát. A De Gaulle ellen összeesküdött Bidault francia politikus visszatért Párizsba. Westmoreland: az ellenség gyengül. A Vietcong lányokat soroz. Saudi Arábia pénzeli Jordán fegyverkezését. ' Cseltámadás Dél-Koreában. ' Rusk hallgat a fegyverszüneti tárgyalások alatt. Izraeli őrjárat három arabot megölt. Támadás venezuelai autó-oszlop ellen. 8 felkelő, 5 kormánykatona elesett. Ind csapatok támadják a Naga-törzs gerilla-bá­zisát. Prágai vád egy pap meggyilkolásáért. Nigéria harcol az utánpótlási utért. Dzsakartában meghiusitottak egy államcsinyt. Senegálban kiengedik a letartóztatott diákokat. Marcus volt vízügyi tanácsnok vesztegetési pere. A newyorki ügyvédi kamara az adósok kifosztá­sa ellen. Az erőszakos bűnözést tanulmányozó bizottság tagja Hruska szenátor, a puska-lobby vezető tagja. Kheel békéltető tanulmányozza a Brownsville-i iskola-bojkottot. Brewer alabamai kormányzó a szegregált isko­lákért. Dearborn egyetlen néger családja elmenekül az üldöztetés elől. Letartóztatások a Chinatown-i bandaharcok után. Az utcai támadás áldozatát lelövi megmentője. Racketeers (zsaroló csoportok) egy építő union- ban. Humphrey megkapja az elektorok többségét. (Ez a legrosszabb hir.) Futás sehová. (A béremeléseket megeszik a ma­gasabb árak és az adók.) Mindez a Times egyetlen számának első feléből. Betümoly A szegények nem tágítanak Washingtonban maradnak, mig eredményt el nem érnek A Szegény Emberek Kampányának vezetője, Rev. Ralph D. Abernathy kijelentette, hogy az oda zarándokolt szegények, akik Washingtonban sátrat ütöttek, a tervbevett nagy felvonulásuk után nem szándékoznak haza menni. A junius 19-i nagy tün­tetés után is ott maradnak mindaddig, mig kam­pányukkal céljaikat el nem érik. “Nem hagyjuk ki­űzni magunkat a Lincoln emlékmű előtti gyepen felállított Feltámadás Városából. Ha a kormány el akar bennünket távolítani, úgy azt csak erőszakkal teheti meg,” mondotta Rev. Abernathy. A táboro­zási engedély junius 16-án jár le, de Abernathy előbb annak rendje és módja szerint meghosszabi- tásért folyamodik. Egy héttel esetleg meghosszab­bítják az engedélyt, de a szegények az engedély lejárta után is ott maradnak. Sajtókonferencián Abernathy úgy nyilatkozott, hogy egy heti meghosszabbítás nem elég. “Nagy munka vár még ránk — mondotta —, és bízom benne, hogy ez az ország nem kívánja kiűzni a sze­gényeit.” Az is mutatja, hogy komolyan gondolják, amit mondanak, hogy még egyre újabb kunyhókat épí­tenek, sőt zuhanyt és melegvizet is felszerelnek. Washington, D. C. — Mohamed Riza Pahlevi, Irán uralkodója, itt jár az Egyesült Államokban. Célkitűzése, hogy 600 mülió dollár értékű modern fegyvert vásároljon. Megérkezésekor New Yorkban az itt tartózkodó irániak tiltakozó felvonulással fogadták. Uj bizottság Amerikai politikai rítus, hogy amivel nem akar­nak foglalkozni, azt bizottságnak adják újabb "re­search" végett. Hudsont lehet rekeszteni a néger­kérdés tanulmányaival, de ezekből nem vonták le a tanulságot. Nagy bizottság hozta ki a Watts-i ször­nyű események vizsgálati riportját, de ott azóta se történt semmi. Az elnöki Kemer-bizottság ki­váló analízisével és javaslataival sem törődtek. Most mi lesz a sorsa a Kennedy-gyilkosság után a Johnson elnök által kinevezett uj bizottság várható jelentésének? Az itteni bűnözés megdöbbentő adatait és ezek okait minden érdeklődő rég ismeri, de eleve attól félek, hogy torz képet ad olyan vizsgálat, amely feltételezi, hogy ma különleges, a nemzeti jelleg­gel ellentétes bünhullám dúl itt. Az U.S. beléletét és külpolitikáját mindig az erőszak jellemezte. Aki történelmét nemcsak vasárnapi iskolából ismeri, tudja, hogy itt mindig bőven folyt a vér, a rab­szolgáké, az indiánoké, a meglincselt négereké, a Justizmordok áldozataié, a sztrájkolóké, a banda­harcok tagjaié, nemzetiségi kisebbségeké és a kö­zönséges rablógyilkosok által megölteké. Minderről egy uj vizsgálat csak szenteltvíz lehet, nem árt, nem használ. Talán használhatna, ha — ami nem várható — megvilágítaná a mélyebb oko­kat, a tulajdon és haszon istenitését, a nemzeti gő­göt, sovinizmust, más népek életébe való erőszakos beavatkozást üzleti és katonai érdekből, az indok- trinálást az emberi élet semmibevevésére az isko­lában, templomban, sajtóban, irodalomban, filmen, televízión és főkép a katonaságban. Azt hogy öt éve azzal kelt a rádió, hogy hány “kommunistát” öltek meg és azzal zár a tv, hogyan gyilkolják, se- besitik, égetik, kínozzák az embereket Vietnamban. A genocid vallása Az pedig bizonyos, hogy egy megdöbbentő tény nem lesz a jelentésben: az hogy az U.S. nem csu­pán az egyetlen hatalom, amely atombombákat do­bott le (stratégiai ok nélkül) polgári lakosságra, hanem az egyetlen hatalom abban is, hogy vezető politikusai, katonái, publicistái állandóan követel­ték nukleáris fegyverek alkalmazását az “ellenség­gel” szemben. A Szovjetunió és Kina is fenyegetett hidrogénháboruval, de csak megtorlásként, hogy az U.S.-t a támadástól elrettentse, de itt vastag kö­tetet töltenének be a nukleáris támadással fenye­gető idézetek. Hogy csak némely legujabbakat kö­zöljük: Russel szenátor: “Egyelőre még nem javasolnám a nukleáris fegyvereket.” Stewart Alsop: “Meg kell győznünk ellenfele­inket és szövetségeseinket, hogy ha nincs más vá­lasztásunk, belemegyünk ebbe az őrültségbe.” George Ball külügyi al-államtitkár (ma megbí­zott az ENSZ-nél): “Ha Franciaország kivonul a NATO-ból, a Nyugat már korábban kénytelen lesz nukleáris fegyvereket használni.” State Department: “Az U.S. elveti a kínai javas­latot, hogy egyik nemzet se használjon először nukleáris fegyvert a másik ellen.” New York Times: “Az U.S. nem hajlandó le­mondani arról, hogy szükség esetén atomfegyver­rel verje le a kommunista támadást.” Rusk külügyi államtitkár nukleáris támadással fenyegette Kínát, ha beavatkoznék a vietnami há­borúba. A vezérkar főnöke: “Ha engedélyt kapunk nuk­leáris fegyverek alkalmazására Kina ellen, bizto­sítom a győzelmet.” Douglass szenátor: “Helyes volna Délkelet-Ázsiá- ban kisebbfajta nukleáris fegyvereket használni.” Eisenhower: “Sem nem ajánlom, sem nem ellen­zem a nukleáris fegyvereket Ázsiában.” Sylvester al-államtitkár: “A kormánynak joga van hazudni, ha nukleáris háborút akar indítani.” Levél a N. Y. Times-ben, 1967. II. 19: “Ha nem használunk rögtön atomfegyvereket Észak-Vietnam ellen, fütyülve a világ-közvéleményre, eláruljuk az ott küzdő amerikaiakat.” Reagan, Kalifornia kormányzója: “Az U.S.-nak minden fegyverét harcba kell vetni, a nukleáriso- kat is.” Washington Post: “Bár az atomspecalisták köve­telik a nukleáris fegyvereket Vietnamban, ezidősze­rint a katonai vezetők ezt nem tartják szükséges­nek.” George Andrews repr.: “Ledobni az A-bombát Észak-V ietnamr a! ’ ’ Gallop-poll: Minden negyedik amerikai helyesli, hogy Vietnamban atomfegyvert használjunk. William Bundy al-államtitkár: “Ha Kina beavat­kozik, megtámadjuk mindennel, amink van.” Thurmond szenátor: “Ha Észak-Korea nem adja vissza a Pueblo hajót, ledobni az atombombát!” Stennis szenátor: “Nem zárnám ki az atombom­ba ledobását Észak-Koreára.” Fulbright szenátor kérdésére, vajon az U.S. be­veti-e a hidrogénfegyvereket Vietnamban, Rusk külügyminiszter kitérően felelt. Clark tábornok: “Ha biztonságunk követeli, nem haboznék tőle.” Johnson: “Isten őrizz, hogy szükségünk legyen rá!” Halleck repr.: “Ha Dakto-nál nukleáris bombá­kat használtunk volna, kevesebb veszteségünk lett. volna.” John C. Bradley: “A halott ellenségnek mindegy, TNT, nitroglicerin, vagy atomrobbanás ölte-e meg?” Dr. Ph. Morrison, az MTI atomfizikusa: “Az U.S.- nak 2,000 taktikai nukleáris bombája van Viet­namban, mindegyik el tud pusztítani 50 városi blokkot.” Eisenhower: “Koreában sem haboztam volna az atombombával, ha nem kötünk fegyverszünetet.” B. I. Feli, Harvard-atomfizikus: “Európában azt hiszik, hogy az U.S. kész Vietnamban atomfegy­verhez nyúlni. Az elnök és a vezérkari főnök ker­telő tagadása, hogy jelenleg nincs rá szükség, meg­erősíti ezen hitüket.” • • • Folytatni lehetne és idézni, amit a könyvek er­ről mondanak; a munkában levő szörnyű, a nuk­leáris háborúnál rosszabb, pusztító terveket. De a politikusok, akik szégyenkezve vallják be, hogy az U.S. vezet a bűnözési statisztikában, csak azokra az ezrekre gondolnak, akiket itt évente meggyilkol­nak, de nem a százezrekre, akiket ők küldtek és küldenek a halálba, a milliókra, akiknek meggyil­kolására uszítanak; sem a most közölt jelentésre, hogy múlt héten az U.S. 438 halottat vesztett Viet­namban és a sebesültek száma ott 3,900 volt. Ezek­ről nem lesz szó a Jelentésben, csak az egerek és a patkányok örülnek majd az uj csemegének. Peregrinus Tokió. — Kyushu sziget lakói követelik, hogy az ott felépített amerikai katonai támaszpontot távo­lítsák el. • Montevideo. — Uruguay 20,000 állami tisztvise­lője sztrájkba lépett, magasabb fizetést követelve. • Houston, Texas. — Egy centrifugális elválasztó gép levágta a 14 éves Brett Dorsey karját. Sebé­szek a Methodista kórházban visszavarrták karját. A gyermek állapota kielégítő. Los Angeles, Cal. — Kennedy gyilkosa tette el­követésekor öt személyt megsebesített. Paul Schrade, a szervezett autómunkások egyik képvi­selője még mindig kórházban van. Published everj1 week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült ÁUamokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország-

Next

/
Thumbnails
Contents