Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-06 / 23. szám
Thursday, June 6, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD — Nézd ! — súgta a csöpp asszony, a harmincnyolckilós fiatal asszony és az ablakpárkányra mutatott. Kövér, piroslábu, hófehér, bögyös galamb sétálgatott a keskeny párkányon.— Jaj, de kedves! Nézd csak! — Ennivaló! — mondtam lelkesen. És igy is gondoltam. Már akkor egy hete nem ettünk meleg ételt. A németeké voltunk: éheztünk. (Ez Nizzában volt, 1940 nyarán.) Hogyan kellene ezt a galambot megkaparintani, de úgy, hogy a kis feleség ne lássa, csak akkor, amikor már a lábasban rotyog. És én máris rotyogásnak hallottam a galamb turbé- kolását, és szinte éreztem a friss paprikásnak azt az áldott jó, hazai illatát. Néhány kenyérmorzsát mindenesetre invesztálok a dologba. Ám ezzel is igen csinyján kell bánni: tiz deka a napi kenyér-fejadag “Voröuig” — plakát ózzák a németek. Vagyis hogy egyelőre. Ami azt jelenti, hogy később — még ennyi se lesz. öt» galamb is csapott a morzsákra: egymást csipve-marva verekedtek érte. Mert nem igaz az, hogy a galamb a legszelídebb állat. Buta, rossz, lusta, önző madár. Mirevaló hát dédelgetni őket, ha pénzért — persze némettelen időkben — bármely kocsmában töltött-galambok rendelhetek. Nem igaz ? De ha kipusztulnának is innen a németek, pénzünk akkor sincs. Ingyen kell hozzájutni a galambhoz. Mégpedig úgy, hogy a szembenlevő ötemeletes bérpalotából senki se lássa meg a szörnyű, bűnös merényletet. Azt senki sem veszi okt észre, hogy itt két ember haldoklik az éhségtől. De ha csak egyetlen galamb életéről lenne is szó, bezzeg nyomban rendőrért szaladnának. Akkor aztán a kellemetlen kérdések a rendőrségen! Miből él? Hiszen azt vallotta, hogy magánzó, aki a háború alatt iktrekedt és itt költi a pénzét. Ezért kapta a tartózkodási engedélyt! De hiszen önt “élve vagy halva” keresik a németek. Tessék itt a körözvény! “Lebend oder tod.” Jójó, de ebből nem eszünk. Hogyan kell megfogni a galambot? Enni, vagy nem enni? — ez itt a kérdés. Csapda? Nincs is, de nem is lenne jó. Vergődik benne a madár. Akkor aztán okvetlen meglátnák a manőverk valamelyik szemközti ablakból. — Gyertek, gyertek, tubicáim! Idegyertek édeskedves galambocskáim, itt a jó bácsi, ád nektek finom morzsácskát... Ugyanis észrevettem, hogy az asszonyka belépett a szobába. —- Mely idill! — gúnyolódott. — Nem is tudtom, hogy te ennyire szereted a galambokat. De azért mégse adj nekik kenyeret, mert magánk is csaknem éhenveszünk. Lép se jó. Ekkora madár nem ragad bele. Maradna még a hurok. Várjunk csak! Nézzük csak! Igen, hurokkal! Ez az! Vékony befőttspárga akadt a fiókban. Gyorsan megcsináltam a tenyérnyi hurkot, s észrevétlenül letettem a szoba padlójára. — Gyere csak ide. Csontocska! (Ez lett a beceneve a légiesre soványodoto, csont-bőr asszonykád nak.) Gyorsan! Nyujsd ki csak a mutató- meg a középső ujjadat. így. S most tedd le egyenesen a padlóra, mintha két kicsike láb lenne. Jól van. Most indulj el ezzel a két babacskával. Gyerünk! A két vékony ujjacska, mint két madárláb, gyanútlanul, félénken meg-megállva lépegetett előre. A kis kísérleti alany nem látta a hui’kot. Nagyot sikított, mikor hirtelen megrántottam a madzagot és a hurok rászorult a két ujjára. — Megvan! — kiáltottam vidáman. — Mi van meg ? Bolond vagy ? — A találmány. Ki van kísérletezve! Köpj szemközt, ha nem húst eszünk ma ebédre! Inkább jelekkel, mintsem szóval megmagyaráztam neki a dolgot. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva £ GALAMBOK ll A ék Jt**Á**éb**A**áb~áát*^*mJb*m,A±m*A**A**A*+Atm*Atm*±m*J**m*At**Jkm — Nahát! Ezt a gonosz ördögöt! Csak talán nem gondolod, hogy én ennék szegénykének a húsából?!... — Már mért ne ennél? És ha nem lennének itt a németek és ha lenne pénzünk és hoznék egy vágott galambot a vásárcsarnokból? — Az más. Azt nem látnám, hogy fogják, ölik! Rémes! — Az a rémes, hogy te még mindig ilyen szentimentális vagy. Valósággal a szádba repül az ebéd és nem arra tátod ki, hogy megegyed, hanem arra, hogy ilyen ostobaságokat mondj. Ha nem akarod látni a szenvedő galambocskát, akkor énrám se nézz, mert én is egy szenvedő istenállatja vagyok, már a kezem is reszket az éhségtől, még majd elhibázom. .. • Miközben a madzaghurkot óvatosan kiraktam az ablakpárkányra, az asszonyka úgy tett, mintha könyvet olvasna a díványon, de jól láttam, mint emelgeti a szive verése a könnyű kis nyári blúzát. Ezenközben igy morfondíroztam: A galamb senkié. Paragrafus nem védi. Csak arra kell vigyázni, hogy rajta ne kapjanak, mert akkor már nem igaz, hogy “gazdag idegenek” vagyunk, hanem hatóságot félrevezető Ínségesek, akiket tehát ki kell innen utasítani, ha nem kellek a németeknek. De kellek ám nekik! De még mennyire kellek! De azért mindeme töprengés közepette sem vettem le a szememet a hurokról, egy pillanatra sem. Ha bálnát akarnék fogni, akkor se lehetne izgalmasabb ez — gondoltam —, mert a horgászat és a vadászat idegfeszültségét» egyesíti. Egy vén, kivert galambmama már csaknem belelépett. De aztán mégis úgy határozott, hogy nem lép bele, ezt az ismeretlen okból körülhatárolt kis térséget nem lesz jó elfoglalni; ellenben szépen, ügyesen benyújtotta a nyakát a hurokba s villámgyorsan kapdosta a hurok széléhez közel eső morzsákat. Türelmetlenül megrántottam a madzagot, de a galamb még idejekorán odábbrebbent, s huss! elröpült valamennyi. Dühös káromkodásomra gúnyosan szólalt meg a díványon az én kis párom; — Na, mi az? Nem állnak kötélnek? Először is ez nem kötél, hanem madzag. Másodszor pedig: ha nem az ujjaddal, hanem a nyakaddal próbáltam volna ki a tanulmányomat, akkor a nyakánál fogva is megfogtam volna ezt az aljas, vén galambot! Most már mániákusan hintettem a morzsákat. Kenyerem javát már — nem ettem meg, hanem a galamboknak hintettem el, az ablakpárkányon. Végre! Végre! Egy fiatal, tapasztalatlan, mohó étvágyú galamb a morzsákért folytatott harc hevében belelépett a hurokba! Nagyot rántottam a madzag végén, elbújva a szoba homályában, nehogy valaki a szemközti ablakból megláthasson, s boldogan éreztem rajta a vergődő madár súlyát. A galamb berepült a szobába. így látja az, aki kividről figyeli a mesterkedésemet. Berepült egy galamb a morzsáért a jó bácsihoz, aki naphosszat szórja nekik a morzsát. Ezt láthatják a szemközti ház lakói. Nincs ezen semmi különös. Hogy ki már nem röpül a galamb, azt senki se figyeli meg. Nincs itt semmi baj! A kis feleség nagyot sikoltott, amikor a madzagvégen a galamb beröpült a szobába. — Megfogtad! Igazán megfogtad! Engedd el azonnal! Te gyilkos! — Tán bolond vagyok, jógyerek! — kiáltottam lelkesülten, a sikeres horgász izgalmával, akinek azt mondja valaki, hogy dobja vissza a vizbe az ötkilós potykát, amelyet most húzott ki. — Fiatal galamb! Rózsaszínű a lába, puha a csőre. Jól elkaptam mindkét lábát! Nézd csak, milyen szépen rászaladt a hurok a tövire, éppúgy, mint a te uj- jaidra! Mig az asszonyka mindkét kezével irtózattal takarta el az arcát, a galamb már ki is szenvedett a kés alatt. Feltettem a kopasztóvizet, s gusztusosán trancsiroztam a galambot. Negyedóra múlva már a lábasban rotyogott. — Hát nem szebb ez a hangja neki, mint az a buta turbékolás ? — kérleltem az asszonyt. — No, valid be, hogy szebb. — Nem eszem! Én nem eszem belőle úgyse. Edd meg magad szegényt, te haramia! — mikor a kész ebédhez invitáltam. De a kegyetlen jószagra mégis csak közelebb húzódott szegénykém, s mikor kisértgettem egy combocskával, halálosan szégyenkezve, az éhséggel és az “elvével” küzdve, majszolni kezdte. Másnap már ketten ültünk a pecsenyéhez, két galambot fogtam egymásután; kár, hogy kenyerünk nem volt hozzá, mert a “rezsire”, a csalétekre ment el a napi porciónk. Alig két hét alatt huszonhárom galambot fogtam hurokkal az ablakunkból. Most már munka- megosztással dolgoztunk: mikor én kiraktam a hurkot, a feleségem már feltette a kopasztóvizet és megtérített. Több galamb aztán a ml utcánkban nem lévén, még Tótis doktornak, egy pesti származású emigráns orvosnak lakásablakából is fogtam nyolcat. Meg is ettük, közösen. A bohém doktor mindany- nyiszor “kétségkívül konstatálta” a madár elhalálozását, hogy se szemreflexe nincs neki, se pulzu sa, aszongya. És minden teketória nélkül megadta a tehettetési engedélyt. — Na, most már aztán nincs több — mondtam nejemnek gondterhesen, — hát el kell költöznünk. Egy galambdus utcába. S bánatosan gondoltam a velencei Szent Márk térre, hogy oda lenne igennagyon jó elköltözni... De azt akkor, sajnos, “vizumnehézségek” miatt nem lehetett megközeliteni... György Ferenc ^Járóadafonibiztositáó KÉRDÉS: Apámat a múlt héten bocsátották el a kórházból, ahol teljesen kigyógyult sérüléseiből. Azóta agyszélhüdést szenvedett és most ápolóotthoni kezelésre van szüksége. Megfizeti ennek a költségeit a Medicare? FELELET: A Medicare nem fizeti meg az utógondozás költségeit, kivéve abban az esetben, ha az illető legalább három napig volt kórházban ugyanazzal a bajjal, mint ami utókezelést kiván. KÉRDÉS: Úgy a kórházbiztositásra, mint az orvosi biztosításra feliratkoztam. A kórházbiztositás- sál járó 100 otthoni látogatást majdnem mind kimerítettem és még több otthoni látogatásra van szükségem. Kaphatok-e a 100 látogatásnál többéi? FELELET: Az orvosi biztosítás kötelékében ön még további 100 otthoni látogatásra jogosult. De az orvosi biztosítás értelmében a Medicare a szokásos honoráriumoknak csak 80 százalékát téríti meg, a többit önnek kell megfizetnie. Azonkívül, az első 50 dollár orvosi költséget, is önnek kell megtérítenie. KÉRDÉS: A férjem az idén lesz 65 éves, de ő azt mondja, hogy nem hatkozhat fel a Medicare- re, mert még mindig dolgozik. Nekem az a véleményem, hogy attól eltekintve is jogosult. Melyikünknek van igaza? FELELET: A férjének nem kell nyugdíjba mennie, hogy a Medicare-re feliratkozhasson, de be kell nyújtania a jelentkezési kérvényt, lehetőleg a 65. születésnapja előtti három hónapon belül. wvwwwwwwwwvwvwtwwwwmw Washington, D. C. — A közszükségleti cikkek ára április havában 0.3%-kal emelkedett, ami évi 4%-os emelkedésnek felel meg.--------------------------------------------------------------------------”| I AMERIKAI MAGYAR SZÓ ( I 130 East 16th Street I j New York, N. Y. 10003 « I Tisztelt Kiadóhivatal! | | Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve J I küldök megújításra $.....................-t. * Név:........................ I ! i I Cim:.........................................................................| | Város:..........................................Állam:.............J I Zip Code:..............
