Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-06 / 23. szám
Thursday, June 6, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: Robert Kennedy adóprogramja Kennedy szenátor május 11-én bejelentett adóprogramja olyan szenzációt keltett, mintha legalábbis úttörő reformokat akarna bevezetni. De maga a program tartalma olyan semmitmondó, hogy a Wall Street Journal csak egyetlen mondatra tartotta érdemesnek. A “fizessenek a gazdagok” hirnevü tétel a jómódú adófizetőket kötelezné 20% minimális jövedelmi adó fizetésére, tekintet nélkül a jelenlegi kibúvókra. Nem vonatkozna ez másra, mint néhány olaj mágnásra és adómentes kötvénytulajdonosra, akik túlságosan kihasználták azt az adó- kibuvót is, amely az amerikai gazdagok pénzügyeinek természetes velejárója — de zsákmányuk zömét meghagyná nekik. Az államnak talán hozna néhány százmillió dollárt, ami nem több mint egy csepp a tengerben, az ország pénzügyi szükségleteihez és az adókibu- vók révén nem fizetett 40 milliárd dollárhoz viszonyítva. A szövetségi adórendszer évről évre egyre igazságtalanabb lesz. Egyre bővülnek a gazdagok adó- kibuvói, az adóhivatali és bírósági határozatok, revíziók és raffinált adó-ügyvédek, könyvelők mesterkedései révén. A dolgozók adóterhe állandóan emelkedik, amint az infláció a 600 dollár adómentességet elértékteleníti és amint a társadalombiz- tositási levonások emelkednek. E nagyfontosságu kérdésnek mind a két oldalát tekintve, Kennedy negativ álláspontra helyezkedik. A legszembeötlőbb adókibuvók “újraértékelését” ajánlja, de egyben figyelmeztet, hogy ezek megváltoztatása “nehéz és bonyolult és sok időt vesz igénybe.” Ez nem más, mint a régi huzavona. Az adókibuvókat már számtalanszor áttanulmányozták. legutoljára John Kennedy adminisztrációja alatt és utána sohasem változtattak a dolgokon. Az egyetlen “reform”, amit megvalósítottak, az uj fel- szerelési befektetésért járó adóengedmény volt, mely a nagyüzleteknek még nagyobb adókibuvót ■jelentett. Kennedy nem veszi figyelembe a szakszervezetek és a liberális törvényhozók javaslatát, hogy a személyes adómentesség összegét $600-ról a kétszeresére emeljék. Semmiféle “ujraértékelés”-re nincs szükség, csupán nép-baráti, politikai álláspontra és arra, hogy a jelöltek határozottan harcoljanak érdekében. Kennedy más, korábbi javaslatai az adók szempontjából még gyengébbek. A gettók újjáépítésére és a munkanélküliség problémáinak megoldására főképpen adókedvezményeket ajánl a nagyvállalatoknak, ha azok a gettókban gyárakat, vagy lakóházakat építenek. Erre vonatkozólag a Wall Street Journal is megjegyezte, hogy Kennedy ajánlatai “meglepően konzervatívak.” Valóban nem is tennének mást, minthogy reformok örve alatt újabb adókibuvókat teremtenének. Az állami és helyi kormányzatok már eddig is óriási adóengedményeket adtak ilyen építkezésekre, de ezek a legparányibb mértékben sem segítettek a gettók probléSOBEL! OVERSEAS CORF. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. 210 East 86th Street New York, N. Y. 10028 (Second és Third Avenuek között» Ok Telefon: 212-535-6490 Vámmentes küldemények és gyógyszerek [í MAGYARORSZÁGRA I csehszlovákiába| IKK A-TUZEX | IBUSZ hivatalos képviselete | Magyar vizumok — Látogatók kihozatala » máin. Az adókedvezménnyel felépített lakótelepekről gyakran kiszorították a néger lakókat drága házbérekkel. Az adókedvezményben részesülő részvénytársaságok pedig továbbra is megkülönböztetést gyakorolnak az alkalmaztatásban. Még Edgar F. Kaiser iparbáró is túltesz Kennedyn, mikor azt ajánlja, hogy “masszív szövetségi kiutalásokkal” 7—9 millió olcsó lakást építsenek a következő 10 évben. Kiknek az érdekeit védi? A Kennedy család sokszáz millió dolláros vagyona hagyományosan főleg ingatlanból állt, de amellett olajbirtokai is voltak. Lehet, hogy ebben változások álltak be az utóbbi 8—10 évben, de oly sokféle adókibuvó van, hogy úgyszólván minden dúsgazdag amerikai családnak haszna van belőle. A szenátor által ajánlott házépitkezési jutalmak és az a tény, hogy mellőzi az olajipari, a tőkejövedelmi, az alapítványi hírhedt adókibuvók eltörlését, megvédi úgy a Kennedy család személyes érdekeit, mint általában a nagy kapitalisták osztályérdekeit. Kennedy nemrégen még jelét adta annak, hogy ellenzi Johns'ön 10%-os pótadóját, habár nem állt ki ellene. De gazdaságpolitikai nyilatkozatában most “mérsékelt” adóemelést ajánlott, mellyel a valóságban támogatja a 10%-os adóemelést, amely főképp a munkásokat sújtja. Reuther és Kennedy álláspontja az adóra vonatkozólag az az utolsó szalmaszál, amely letöri a kongresszus ellenállását a munkásellenes, háborús pótadó megszavazására, amint az most kilátásban van. Bár nyilatkozataiban még mindig enyhén ellenzi a vietnami háborút, Kennedy a pótadó támogatásával segíti a Johnson—Humphrey kormányt a piszkos háború folytatásában és kiterjesztésében. A N.Y. Timesban Edwin L. Dale megjegyezte, hogy Kennedy politikája “alig különbözik a kormány álláspontjától.” Kennedy a munkaköltséghez arányitva “veszélyes”- nek találja a “munka termelékenységének fogyatkozását.” Más szavakkal ez nem más, mint a munkáltatók állandó panasza, hogy a munkabérek emel kednek. Mindeddig McCarthy szenátor sem sokat mondott az adókról és más gazdasági kérdésekről, ami Kennedytől megkülönböztetné. Talán még lesz elég alkalom, hogy ezt a mulasztást kipótolja és ezzel nagyobb jelentőséget adjon elnökjelölési kampányának. A Demokrata Párt liberális jelöltjeinek részéről a reális gazdasági reformprogram hiánya kiemeli, milyen fontos feladata lesz egy harmadik pártnak az idei választásokban. A burzsoá politika lezüllését jellemzi, ha összehasonlítjuk Roosevelt és R. Kennedy adóreform elgondolásait. Roosevelt minden 25,000 dolláron felüli jövedelem 100 százalékos megadóztatását ajánlotta és jelentős adóreformokat valóban hatályba is léptetett. Az egyéni adókibuvókat egy csapásra meg lehetne szüntetni. Hasonlóképpen a részvénytársaságok adókibuvóit is el lehetne törölni. Ez és a személyes adómentességi határ háromszorosra emelése — amely most helyénvaló lenne — igazi adóreformot jelentene, mely az adók legnagyobb terhét a kizsákmányolok és vagyonosok vállára helyezné, ugyanakkor megkönnyítené a dolgozók adóterhét. Azzal, hogy ilyen negativ véleményt nyilvánítok Kennedy adóprogramjáról, nem kívánom lekicsinyíteni azt az erőfeszítést, amellyel más irányból hozzájárult a háboruellenes hangulat kiszélesítéséhez. De mivel ennek a választási kampánynak a kérdései nagyon bonyolultak, nem hagyhatjuk bírálat nélkül a jelöltek álláspontját a nagy belföldi kérdésekről és ezeknek a külpolitikára való vonatkozásairól. New York, N. Y. — Paul O'Dwyer, az “Aggódó Demokraták” szenátusi jelöltje a következőket java solja: 1. Rusk külügyminiszter mondjon le; 2. azonnal kössünk fegyverszünetet Vietnamban; 3. Mansfield és McGovern szenátorokat bízzák meg a párizsi tárgyalások vezetésével. O’Dwyer felhívja a szavazókat, hogy levélben követeljék ezeknek teljesítését Johnson elnöktől. • 12345678900S1234567890S1234567890S1234567890S12358 • 1 A SZÁMOK BESZÉLNEK I írja: Eörsi Béla £ S 2 •12345678900$1234567890$1234567890$1234567890$12358» Los-angelesi rendőrterror A fehér fajvédő társadalom nem érti meg a színes ifjúság viselkedését, lázongását, iskoiai bojkottjait és a rendőrséggel szembeni tiltakozó hangját. A hatóságok óriási összegeket költenek a nemzeti gárda és a rendőrség lázongás-elleni felkészültségére. Johnson elnök a kongresszus két háza előtt tartott megnyitó beszédében csak egyszer kapott minden oldalról őszinte tapsvihart: amikor “Rendet és a törvény helyreállitását” Ígérte, ami alatt a rendőri brutalitást és a lázongok elleni gyors megtorlást értik. Los Angeles az egész világon hires volt hollywoodi filmstúdiói révén, de ma már közismertebb rendőreinek brutalitása folytán. A londoni “Statesman” 1967-ben egyszerűen kozákoknak bélyegezte Los Angeles rendőreit abban a cikkben, amelyben, a fehér középosztályu tiltakozók véresre verését ismertette az elnök látogatása alkalmából. Los Angeles csendes most, de a temető is csendes. Reddin rendőrfőnök általános “Gestapo”-of- fenzivát rendez minden kínálkozó alkalommal az ifjúság ellen, legyen az fekete, fehér vagy mexikói. A legerősebb terror Los Angeles déli és keleti részén van, ahol a színes kisebbség él. Ez év februárjában a mexikói-amerikai fiatalságra a Whittier Boulevardon vízcsövekkel támadt a hatóság, azután véresre verték és letartóztatták őket. A barna beret-t (mexikói) viselő fiatal nem is tudja, milyen alapon tartóztatják le? A bojkottáló középiskolások jogos tiltakozására a rossz iskolai felszerelés, a hiányos tanítás és a kafetériák silány ételei ellen a hatóság brutális ütlegeléssel válaszolt. A legújabb gyilkosság áldozata Gregory Clark 18 éves néger ifjú. Ez a szerencsétlen fiú két társával egy jobb minőségű automobilon (Mustang) indult el. A rendőrség úgy vélte, hogy néger fiataloknak nem jár olyan jó autó és megállította őket. A szokásos módon megkezdődött a faggatás és motozás. Amikor Clark tiltakozott a jogtalan háborgatás ellen, az egyik rendőr megbilincselte, néhány lépésre félrevitte és kétszer a fiú fejébe lőtt, aki azonnal meghalt. Következett a szokásos rendőrségi szertartás: a halottkém megtartotta vizsgálatát és “justifiable homicide” (jogos emberölés) cimen hozott ítéletet, annak ellenére, hogy a fiuk nem követtek el bűnt és nem volt náluk fegyver. Ezért érthető, hogy a színes ifjúság Los Angeles rendőrségében nem tud igazságos és emberséges jogvédőt felfedezni. A béke a döntő kérdés a választásokban Amint az elnökjelölési konvenciók dátuma közeledik, egyre jobban kibontakozik az a tény, hogy az idei nagyjelentőségű, kritikus időpontban lefolyó választásokban a béke lesz a központi kérdés. A Kennedy jelölése elleni politikai vetélkedésben McCarthy szenátor az eddiginél sokkal határozottabb állást foglalt el a vietnami háború kérdésében. McCarthy olyan szempontból kritizálta Kennedyt, hogy nem adta fel a tévhitet Amerika küliöldi szerepéről, ami arra késztette, hogy olyan politikát támogasson, amely előidézője a jelenlegi “szerencsétlen kalandoknak.” Elitélte McCarthy Kennedyt azért is, mert nem kritizálta a militarizmust, a State Departmentet, vagy a Central Intelligence Agencvt, Dean Rusk, vagy McNamara és mások politikáját, akik jelenlegi bajainkért felelősek és továbbra is Amerikát tekinti földgolyónk “morális vezetőijének. Humphreyt is abból a szempontból ítélte el, hogy megvédte a háborús politikát. “Akkor, amikor Amerika politikája a legnagyobb szerencsétlenséget idézi elő, ez a politika leghűségesebb védelmezőit Humphrey alelnök személyében találja meg.” Talán azért is szükségesnek látta McCarthy, hogy határozottabban álljon ki a kormány politikája ellen, hogy valamennyire ellensúlyozza, amit pár nappal előbb mondott: ha őt nem jelölik, hajlandó Humphreyt támogatni, “ha az alelnök megváltoztatja vietnami álláspontját.”
