Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-30 / 22. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD * A Nagyvilág- érdekes és fontos kérdésben hívja kerékasztalhoz az Írókat. A trágár szavak szólásjogot kérnek immár papíron is. Megkérdeztem egyszer — még falukutatásaink során — egy körorvost, hogy ő az úgynevezett köznyelv keresetlen szavain nevezi-e meg vizsgálat közben betegei altesti szerveit. (A nőkét főképpen.) Véletlenül sem. (Ugyan!) >' ■— S miért ? — A gyógyulásuk érdekében. ' A gyógyító és a beteg hatékony viszonyának érdekében. C'KS Megkérdeztem egy falusi káplánt* is, ugyanebben az időben,, hogy a trágár szavak közül melyek »ennek bűn számba, mái’ a gyóntatás és föloldo- zás során. Maga sem tudta meghúzni tüzetes pontossággal a határvonalat. S megkérdeztem egy jegyzőt: az ügyek-bajok intézése közben kikkel szemben s mikor enged meg magának utszéli szavakat. — Csakis megvetésül. Csakis azokkal, akiknek nem adom meg az emberséget*. 0-3 Ez jutott eszembe, kézhez kapván a Nagyvilág megtisztelő fölszólitását, hogy mondjak véleményt én is trágár szavak terjedéséről, illetve terjeszthetőségéről; a szabadszájuság jogáról nyitott körkérdésükhöz. Tapasztalataimból mondanék el inkább néhányat. Megtoldva némi szabad elmélkedéssel. 0-9 Miért fűződik legtöbb ember képzeletében a trágár szavak használata az úgynevezett alsóbb néposztályokhoz? Igaz vajon, hogy a durva kezű emberek beszéde — mintegy a nyelve — is durvább ? Ez tévedés. Nem a szegénység, nem is a fara- gatlanság determinál a trágárságra. Azok hajlandók durvábban beszélni, akik parancsolnak. Tüzetesebben kifejezve, akik arra kényszerülnek, hogy akaratukat* másokra szavak segítségével vigyék át. A hang durvaságát igy két tényező befolyásolja. A parancsoló türelme és az engedelmeskedésre kötelezett hajlékonysága. Közmondásos a kaszárnya udvaron gyakorlatoztad őrmester szótára. Dühe kibocsátására él vele. Az övénél csak a bivalyok — a legértelmetíe- nebb igavonók — hajtói üvöltik magukat rekedtebbre. Vagy viharban a hajóskapitányok. De néha nagy dámák is, a személyzetükkel. Ismerjük a szerkesztőségi tagok eszmecseréjének tónusát, fölpillantva a tökéletesen elfogadhatóra csiszolt, a kínosan nyomdaképes kefelenyomatokból. Röstelkedve fordulok már népi élményeimhez. Am emlékezetem szerint a pusztán a juhászok kevesebbet káromkodnak — nemcsak állataikhoz Szólva —, mint a csikósok. És a csikósok is kevesebbet, mint a csordások. • Legvaskosabban valóban a kanászok engedték ki magukból az indulatot. Meg aki munka közben megsebezte, megégette a testét. 0-9 Apám — mert* ő meg a vasat kezelte — el-el- káromkodta mgát. De nemcsak szüléi és anyám jelenlétében nem, hanem az én jelenlétemben sem. Hogy trágár szó is vegyülhetett átkaiba, azt csak arról gondolom, hogy miképp nyelte vissza rögtön a mondatot, mihelyt mi. gyermekei, ilyen alkalmakkor a közelébe jutottunk. két kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában, 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 ▼ t—y-’T-T- V V T w *r mm szavak Irta: ILLYÉS GYULA Anyai nagyapám — aki bognár lévén engedékenyebb, puhább jellemű anyagnak: fának parancsolt — még pallérozottakban adta jelét esetleges ingerültségének. S azt másoktól is elvárta. Házában, de csak a portáján is, azt sem volt szabad kimondanunk, hogy fene. Helyesebben, felnőtt korunkig volt* az ilyesmi ily szigorúan.tilalmas. Amig a beszéd módjáért ők feleltek. Az első rosseb, azt hiszem, az érettségi letétele után hagyta el körükben a számat. Ezek magyarázzák tán némileg, miért hökkentett engem meg olyannyira, amidőn úgynevezett tanult népeket hallottam először trágárkodni. Értelmes emberek, értelmes emberekkel váltottak gondolatot*. Hiányzott tehát, a káromkodás hitele, háttere: az akaratközlés erőfeszítése. Kezdő művész koromban, tincseim átmeneti megeresz- tése idején, magamra hívtam a közérdeklődést, persze én is egy-egy — akár még általam is — népesnek hitt blaszfémia megeresztésével. Senki szájából nem hangzott idétlenebbül. Úgy szoktam le róluk, fitogtatásnak érezvén őket, ahogy az idegen szavakról. 0-3 •Van mégis, amikor megütközés nélkül fogadjuk a mosattan szavak legvaskosabbjait is. Ha épp csak gügyögni kezdő gyermek ismétli őket jelentésük tudta nélkül; ártatlan leleplezésként tehát s igy még megmosolyogtatóan is, mert hisz az ilyen leleplezés örök komikai elem. És ha az anyanyelvben egészen vagy részben járatlan idegen mondja őket; tehát színtan ártatlanul, ugyancsak az előbbi komikai törvényt mü-, ködtetve. Vagy ha valaki az illetlenségek kimondására már tudatos módon oly derűs'hangulatot — ugyan csak komikai helyzetet — képes teremteni, amely háttérbe szorítja a szavak fogalmi képét és csak a csattanó hatást érvényesíti. A jelentés és hatás ilyen cseréjét nyilván a derükeltés egyéb módja — az enyelgés, a becézés is —- megteremtheti. Az élő beszéd világában. Keresem a példát, hasztalanul már percek óta, az irodalom területén. Nyilván van, s ha tovább állatom toliamat e papír fölött, feltétteniil találok idéznivalót, mert emlékezetem kapott szimattal dolgozik. De hogy mégsem akad semmi eszembe, az eseteknek kivételesen ritkának kellett lenniük. 0-3 “Az emberek sehol annyit nem verik és nem káromolják egymást, mint ebben az országban” — Írja naplójába a XVII. század végén egy hazánkban átutazó jó szemii idegen. Nem kell idegennek lenni, csak idegenben kell eltölteni némi időt, hogy a zord megfigyelés második részén ma is megütődjünk. Akár Londonból, akár Tbilisziből megtérve utazom le hazai villamoson egy jegy árát (itthon is még úti élményre finomult füllel), az újdonságként kapott jelleg: az eleve érdes, ingerült hanghordozás. A gégének, illetve az idegzetnek az a fajta türelmetlensége állapota, amelyre a pásztorok, jelesen a kanászok nyelvezetét említve véltünk mentséget lelni. Ebbe a köznyelvbe —úgy értve, hogy köztéren: nőink és gyermekeink füle hallatára folyó nyelvbe—mind gyakrabban villannak bCe obszcén szavak és kifejezések. Nem régebben, mint tegnapelőtt ütötte meg dobhártyámat a 4-es villamoson egy olyan, minden különösebb indok nélkül, de mégis emelt hangon kiejtett nyomdaképtelen szó, amely ha szobámban hangzik el, annyi vendég közt, mint ahány utas ott a villamosban szorongott, hetyke fölbocsátóját* karon fogva vezetem ki a helyiségből. Az a villamos is szoba nekem. Szobám a városom, az országom is. Az obszcén szavak terjedését azok próbálták nyelvi demokratizálódásként értelmezni, akik az alacsonyt a népben is összetévesztettak az aljassal. Akik akkoriban, 1945 után, a “láthassák, tagtársak” féle szólásokat is terjesztették, egy helytelen magyarsággal beszélő kisgazdavezér félreértett népiességén. Ha elfogadjuk, In ..,mt indulatkitörés istállókban semmivei sen. „enyészik jobban, akár akadémiai folyosókon vagy színházi kulisszák mögött, el kell fogadnunk, hogy a demokra tizálódáshoz semmi köze sincs. Sőt akadálya annak: aki ttirelmetlentil közöl egyéni akaratot, eleve nem lehet demokrata. A szavak és fogalmak kapcsolata ugyanis olyan, mint* a transzmisszióval forgatott kerekeké. C*J> Hatnak, de ugyancsak egymásra. Amig a fogalomhoz mocsok tapad — márpedig az obszcénitás- hoz csakis az tapad — a szavak tisztán tartásával lehet mód azok állapotán is segíteni. Ezért vagyok én azok táborában, akik népünk emelkedésére, “tsinosodására” a szavak ilyenfajta tisztítását — tisztán tartását — is fölhasználnák. Noha nem kell tán említenem, hogy prűd —• illemcsősz — aztán igazán nem vagyok. De kényes az vagyok, és senki nem veheti zokon, hogy elsősorban mesterségem eszközeire vagyok az. De finnyásan elválasztom tágabb családomat — népemet is — e miiszerfinom eszközök felelőtlen és avatatlan forgatóitól. 0-3 Az irodalomnak ugyanis a trágár szavak ki- mondhatóságára nemcsak hogy nincs szüksége, hanem ez a “szabadság” az irodalmat minden esetben az egyik hajtóerejétől fosztja meg. Olyanfajta szabadság lenne ez mint a versnek a “forma nyűgeitől” való megszabadítása. Ahogy forma nélkül immár “szabad” vers nincs, akként a prózai, de akár az utcai, a társalgási közlés elfogadott formáinak megtartása nélkül nincs művészi közlés. A ma merészen kimondott szó éppen a kimondás gyakoriságának arányában veszi? — merészségéből is. De a művészi közlés feladata nem is egy-egy szónak a kimondása. Hanem megérzékeltetése. Ehhez pedig — rejtelmesen — épp a megérzékeltetendő fogalom köznapi nevének minél magasabb Ívben való elkerülésével vezet az ut. Azt, amit Szabó Lőrinc A huszonhatodik Év egyik mesterdarabjában — a Hasonlattá vált minden kezdetűben — örök élményül irt a szivünkbe, két? szóval is leírhatta volna. Homokba. FÉMMEGMUNKÁLÁS ROBBANTÁSSAL A Belorusz Tudományos Akadémia Politechnikai és Energetikai Intézetében újszerű eljárást dolgoztak ki üreges részek, például perselyek robbantással történő sajtolására. Az eljárás kipróbálására egy hengeres matricát (vastag acélcsövet) vas-grafit porral töltöttek meg és a cső tengelyében műanyagból készült “gyertyát” helyeztek el, amelyben hajszálvékony fémszál volt. A fémszálra impulzus-generátort kapcsoltak. A 8,000 joule energia a fémszálat egy pillanat alatt* gázzá változtatta. A vakító gázoszlop a porrészecskéket a matrica falára préselte. Az igy készült perselyen — amelynek hossza 35-szöröse falvastagságának — porózus helyek, lepattogzások vagy repedések nem voltak észlelhetők. Végig egyenletesen tömör volt. Mivel a gyertyának könnyűszerrel tetszés szerinti forma adható, az uj eljárás bonyolult, kiváló minőségű idomok volfrám-, titán-, molib- dén- vagy nióbium-porból való előállítására nyújt lehetőséget. A gyertya készítésére polietilén, fémszálnak pedig volfrám vagy krómnikkel a legalkalmasabb. amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magyar nők számára minden hónapban 24 oldalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár S3.00 egy évre. — Cim: Nők Világa, 130 E. 16. St., New York, N.Y. 10003----------UJSOL KAPHATÓ! —------ORSZÁGH LÁSZLÓ Ango^-magyar és magyar-angol ISMERI ÖN A
