Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-16 / 20. szám
Thursday, May 16, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 LENGYELORSZÁG Események és háttér Wladislaw Gomulka beszéde (Befejező közlemény) Értelmiség és munkásosztály “Az alapvető probléma, amely a pártaktivát foglalkoztatja, s amelyet az egész társadalom számára meg kell világitanunk, az említett események politikai lényege” — hangsúlyozta ezután, majd részletes történelmi visszapillantás, elemzés után igy folytatta: “A politikában a szövetség mindig kölcsönös érdekekre támaszkodik. Ahol a kölcsönös érdekek végződnek, ott végződik a szövetség is. Lengyel- ország a Szovjetunióval való szövetség nélkül nem volna képes megvédeni és megtartani nyugati területeit, nem tudna ellenállni a német imperializmusnak, nem létezhetnék mint független állam. Csak a szocialista, a munkásosztály pártja által irányított Lengyelország biztos szövetségese a Szovjetuniónak, olyan szövetséges, amelyre lehet támaszkodni, amely a szocialista rendszer erejét növeli az imperializmus elleni harcban.” “Lengyelországban a szocializmus és a Szovjetunióval való szövetség biztosítéka mindenekelőtt a mi pártunk. Mindenki, aki felveszi a harcot pártunkkal és a szocialista rendszerrel — akár számot ad magának erről, akár nem —, objektíve a népi Lengyelország létének alapjait ássa alá. Azok, akik ma pártunk ellen harcra hivnak fel, nemcsak a népi Lengyelország ellenségei: ezek általában Lengyelország ellenségei. Ha sikerülne elérni céljukat, a nemzeti függetlenség' sirásójává válnának, s ugyanazt a sorsot készítenék elő Lengyelországnak, mint a főnemesség 1794-ben, és mint a burzsoázia 1939-ben.” “Hogy hazánk jelenlegi politikai helyzetébe behatolhassunk, nem elég napvilágra hozni azokat az inspirátorokat és szervezőket, akik az irodalmi és diákkörökben felléptek. Nem elég leleplezni azoknak a jelszavaknak a megtévesztő jellegét, amelyekkel az egyetemi ifjúsághoz fordultak, valamint felszínre hozni az ezeket átható valóságos politikai célokat. Válaszolnunk kell arra a kérdésre is: miért talált termőtalajra és fogamzott meg a demagógia magva, miért juthattak a zavartkel- tők érvei és jelszavai az ifjúság egy részének tudatába és miért* ösztönözték őket felelőtlen fellépésre, valamink az egyetemi hatóság elleni fegyelmezetlenségre? Természetesen hiba lenne, ha szem elől téveszteném, hogy a tanulóifjúságnak csak egy része dőlt be a demagóg agitációnak és hagyta magát rábeszélni az egyetem hatóságai által betiltott tömeges fellépésekben való részvételre. Mindemellett ez elégséges volt* a zavartalan egyetemi munka dezorganizálásához” — hangoztatta, majd egyetemi kérdések taglalása után igy folytatta: “Tudjuk, hogy egy valójában nem nagy létszámú, de a varsói egyetem több humán tanszékén, koncentrált tudományos munkatársak bizonyos csoportja különösen felelősséggel tartozik a legutóbbi eseményekért. Ezek tudományos munkatársak, mint Brus, Baczko, Morawski, Kolakowski, Bauman professzorok, akik hosszú évek óta revizionista pozíciókból harcolnak pártunk politikája ellen, tudatosan és eltökélten adagolták az ellenséges politikai nézeteket a rájuk bizott ifjúság tudatába. Szellemi kezdeményezői voltak a hőbör- gők akcióinak is.” “Ezek valójában a felsőiskolák tudományos és oktatói munkásainak kis csoport ócskáját alkotják, és a legtávolabb áll tőlünk az a gondolat, hogy az ö mértékükkel mérjük a lengyel főiskolák ös:&* szes nevelőit.” “Jelenleg a lengyel értelmiség jelentős része már egész tudatával és lényegével összeforrt, rendszerünkkel és teljes erejével és tehetségével elkötelezte magát annak építésére. Ennek az értelmiségnek nem kis részét találjuk pártunk soraiban. A lengyel értelmiség jelentős csoportját alkotják azok az emberek is, akik elsősorban hazafiul érdekből a szocializmus, a Szovjetunióval való szövetség mellett állnak. A lengyel értelmiségnek mind a régi, mind a népi Lengyelországban nevelkedett nem kis része lelkiismeretesen és kö- telességtudóan teljesíti szakmai kötelezettségeit, de nem mutat társadalmi és politikai aktivitást. Tisztelettel viseltetünk munkájuk iránt és arra törekszünk, hogy növeljük társadalmi elkötelezettségüket” — emelte ki Wladyslaw Gomulka, majd hozzátette: “Az egyetemi tanárok, az irók és a művészek jelentéktelen csoportjának tagadó állás- foglalása nem takarja el az igazságot a lengyel értelmiség egészének magatartásától. És nem sikerül ezt az értelmiséget a munkásosztállyal és annak pártjával szembeállitani.” “Az eseményekből, amelyek bekövetkeztek, aktívan kivette részét a zsidó származású vagy nemzetiségű egyetemi ifjúság egy része. Sok hallgató szülei kevésbé felelős vagy felelősebb, s úgyszintén magas állásokat töltenek be államunkban. Mindenekelőtt ez a körülmény idézte elő, hogy az események hullámain felvetődött a cionizmus elleni harc nemegyszer fonákul értelmezett jelszava.” Cionizmus és antiszemitizmus "Vájjon Lengyelországban vannak-e zsidó nacionalisták, a cionista ideológia hívei----Bizonyára igen. Félreértés lenne azonban, ha valaki a cioniz_ musban a szocializmus társadalompolitikai rendszerének veszélyét szeretné felfedezni Lengyelországban.” “Ha ilyen veszély bármikor is felvetődnék — ami kevéssé valószínű —, akkor ez a különféle an- tikommunista szervezetek által kívülről támogatott, hazai reakciós forrásból fakadhat. Ez azonban nem jelenti, hogy Lengyelországban nincs olyan probléma, amit a lengyel állampolgárságú zsidók egy része önrendelkezési jogának nevezhetnénk. Hogy miről van szó, példákkal mutathatom meg.” “Az arab államok elleni múlt évi júniusi agresz- szió idején a zsidók meghatározott száma különféle módon kedvet mutatott* rá, hogy Izraelbe utazzék az arabokkal folyó háborúban való részvétel céljából. Kétségtelen, hogy a lengyel állampolgárságú zsidók egyik kategóriája érzelmileg és értelmileg nincs összekötve Lengyelországgal, hanem inkább Izrael állammal. Bizonyos, hogy ezek zsidó nacionalisták.” “Tehetünk-e nekik ezért szemrehányást? Csak olyat, amit a kommunisták táplálnak az összes nacionalisták iránt, tekintet nélkül azok nemzetiségére. Feltételezem, hogy a zsidók e kategóriája előbb vagy utóbb elhagyja országunkat. Annak idején szélesre nyitottuk határainkat mindazok előtt, akik nem akartak hazánk állampolgárai maradni, és elhatározták, hogy kivándorolnak Izraelbe. Ma szintén készek vagyunk kivándorló útlevelet adni mindazoknak, akik Izraelt tekintik saját hazájuknak.” “Kétségtelen, hogy jelenleg is él hazánkban egy meghatározott számú embercsoport, amelyhez tartozók nem érzik magukat sem lengyeleknek, sem zsidóknak. Emiatt nem tehetünk nekik szemrehányást. Senki senkire nem kényszerittheti a nemzeti érzést, ha ilyennel nem rendelkezik. Ezeknek az embereknek kozmopolita beállitottságuknál fogva, el kell kerülniük az olyan munkaterületeket, ahol a nemzeti hovatartozás elengedhetetlenné válik.’” “Végül zsidó *származásu állampolgárainknak van egy harmadik, legszámottevőbb csoportja, amelynek tagjai gyökeret eresztettek abba a földbe, ahol születtek és akiknek a számára Lengyel- ország az egyetlen szülőhaza. Sokan közülük felelős állami és pártfunkciót töltenek be, életünk különböző területein vezető állásokban dolgoznak. Sokan közülük munkájukkal és harcukkal tisztességgel szolgálták a népi Lengyelországot, hazánk szocialista építését. Ezért pártunk nagyra értékeli őket.” “Ámde, függetlenül attól, hogy milyen érzések kavarognak országunk zsidó származású állampolgáraiba, parkunk teljes határozottsággal szembeszáll valamennyi jelenséggel, amely az antiszemitizmus jegyeit viseli. A cionizmus ellen mint politikai program, mint zsidó nacionalizmus ellen har colunk, és ez helyes. Ennek semmi köze az antiszemitizmushoz. Az ankiszemitizmus ott jelentkezik, ahol valaki azért lép fel a zsidók ellen, mert azok zsidók. A cionizmus és az antiszemitizmus ugyanazoknak a nacionalista érzelmeknek a két oldala.” “Állampolgáraink értékelésének egyetlen fokmérője a szocializmushoz, államunk és nemzetünk létérdekéhez való viszonyuk, a nemzetiségét minden állampolgár saját öntudata szerint határozza meg. Ezenközben egyenlő jogokkal rendelkezik, függelenül attól, hogy lengyelnek, belorusznak vagy zsidónak tekinti-e magát. De ugyancsak egyformán kötelező rá nézve az országa, saját hazá- ja, a népi Lengyelország iránti lojalitás elve” — mondotta Gomulka. “Lehetetlen dolog, hogy pártunk vezetősége nevében erről a fórumról mindazokban a részletkérdésekben állást foglaljak, amelyek határozatok formájában a különböző gyűléseken és összejöveteleken az egész országban elfogadásra kerültek. Határozatok felett azonban nem térhetünk és nem is térünk napirendre. Megfelelő formában és megfelelő módon, a teljes nyugalom feltételei között állást foglalunk mindenekelőtt az egyetemisták legális, azaz a rektorok egyetértésével szervezett gyűléseken elfogadott határozatainak kérdésében. Megvitatjuk ezeket a határozatokban foglalt különböző követeléseket, akár a diákok képviselőivel, akár az adott egyetem valamennyi hallgatójával vagy az egyetemek karaival, vagy akár a sajtóban, minthogy vannak azokban helytálló és nem helytálló dolgok” — mondotta. “Nem kétséges, hogy az egyetemisták döntő többsége a szocializmus talaján áll, támogatja a lengyel és a szovjet nép szövetségén, barátságán és testvériségén alapuló politikánkat. A különböző üzemek munkásai és dolgozói nem az egyetemisták ellen, hanem a reakciós felbujtók ellen hozták határozataikat. Ostoba értelmetlenség lenne, ha valaki azt állítaná, hogy pártunk igyekszik a mun kásokat szembeállitani az egyetemistákkal, illetve az egyetemistákat a munkásokkal. A mai egyetemisták holnap dolgozókká válnak, akik a munkásokkal és a parasztokkal vállvetve folytatják apáik müvét: a népi Lengyelország építését, szocialista államunk erejének és biztonságának erősítését. Hiszünk benne, hogy az egyetemisták határozataiban foglalt, e vonalat követő Ígéretek az ő mély meggyőződésükből fakadnak és tükrözik politikai magatartásukat.” Szabadság és demokrácia “Magyarázatok és vitát követelnek az egyetemisták határozataiban szereplő olyan kérdések, mink a demokrácia, a szólás-, a gyülekezési és a tüntetési szabadság ,az alkotmány jelentősége és ehhez hasonlók. A demokrácia és a szabadság fogalma nem lehet és nem is elvont fogalom. A szabadság és a demokrácia mindig konkrét fogalom volt, az ma is, és lesz a jövőben is. Szerintünk, marxisták szerint, a marxizmus—leninizmus tanítása szerint, a történelmi tapasztalatok és gyakorlatok szerint és a mai életünk gyakorlatában is ez osztályfogalom. Meg kell ezt magyarázni az egyetemistáknak és nemcsak az egyetemiskáknak. Meg kell nekik magyarázni a Lengyel Népköztársaság alkotmányának lényegét. Alkotmányunk alaptörvény, amelyből egész jogalkotásunk származik. Hasonlóképpen állnak a dolgok a törvényességgel is, aki nem vétett a jog előirásaiva! szemben, nem büntethető, valamint senki, aki vét- kezekt, nem menthető fel a felelősségre vonás alól. E tézis ellentéte a törvénytelenség” — hangsúlyozta. (Beszédének befejező szavaiban Wladyslaw Gomulka hangsúlyozta, hogy “még mielőtt bárkivel szemben nyilvánosan bármi vádat felhoznak, azfc megelőzően a megfelelő pártfórumon ellenőrizni kell. A felelősöket nem kíméljük, az ártatlanokat védeni fogjuk. Pártunk, a munkás- és társadalmi aktíva, az államhatalmi szervek határozottan, de nyugodtan kell hogy tevékenykedjenek és egyidejűleg fokozott éberséget tanutsitsanak. Az ellenség nem alszik, az sem, aki közvetlenül tevékenykedik hazánkban, különösen az nem, aki kívülről, a külföldi propaganda-, diverziós- és kémközpontokból igyekszik ártani Lengyelországnak”.)
