Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-09 / 19. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 9, 1968. ti_____ _________________________________________________________________________ A szakszervezetek kihangsúlyozzák a társadalmi munka fontosságát ‘,‘A szakszervezetek jövője attól függ, milyen táigadalmi munkát végeznek azokban a városok­ban és városnegyedekben, ahol működnek” — mc^ndotta a konzervatív Joseph A. Beirne, az AFL- CIQ 500 delegátusa előtt, akik az ország minden részéből eljöttek Washingtonba, hogy vizsgálat alá vegyék társadalmi tevékenységüket. "Még kell hallanunk a nyomorgók hangját" “A gettók lakói hozzánk fordulnak segítségért. Ha.-mi nem halljuk kiáltásukat és nem cselekszünk érdekükben, megássuk a szakszervezetek sírját” — jnondta Beirne. Kihangsúlyozta, hogy “nem szabad ülni habá­rainkon. Tény az, hogy nem tettünk eleget a nyo­mor elleni harcban, sokkal többre van szükség és minden halasztás nélkül.” A szakszervezeti mozgalomnak latba kell vetnie teljes erejét és nem szabad nyugodnia, amig a kongresszus törvénybe nem iktat olyan javaslafco- katj amelyek megváltoztatják a 30 millió nyomorgó helyzetét. Hogyan állítsuk meg az áremelkedéseket “Ä trösztellenes törvények életbeléptetése, ér­vényesítése, alkalmazása: a trösztök, a monopolis­ták egymás közti versenye, mely felváltaná az 'együttes áremelkedési egyezményt' volna a leg­jobb módja az áremelkedések megszüntetésének” — fnondta Philip Hart, Michigan állam demokrata szenátora. Hart szenátor álláspontja homlokegyenest ellen­kezik azok felfogásával, akik a nemzetgazdaság leépítésével akarják ugyanezt a célt elérni. Az utób biak közé sorolhatunk sok bankárt, iparbárót és közgazdászt. Vannak, akik magasabb adó kivetését ajánlják, mások a társadalmi bajok orvoslására Előirányzott összeget javasolják csökkenteni. Egyesek mindeze­ket a lépéseket egyszerre akarják életbe léptetni. A tény az, hogy ha e három lépés bármelyikét helyezik életbe, leépítik a nemzetgazdaságot, de semmi biztosíték nincs arra, hogy a közszükség­leti-cikkek ára is csökken. Véleményünk szerint nagyon hibás politika vol­na a fenti javaslat életbe léptetése. Sokkal helye­sebbnek tartjuk Hart szenátor javaslatát: a ver­senyző kereskedelem visszaállítását. “Minden jel arra mutat, hogy nem tanultunk a múltból. Az utóbbi években az alapipar termékei­nek ára állandóan emelkedik, tekintet nélkül a ke­resletre és kínálatra” — mondta Hart szenátor. “Mindaddig, amig a trösztök sértetlenül mű­ködhetnek, a kereslet és kínálat nem befolyásolja az árakat.” “A nagy vállalatok igazgatóit nem érdekli a sza­bad kereskedelem, az egymásközti verseny, az ár­emelkedések meggátlása, őket csupán saját önző érdekeik vezetik.” A trösztellenes törvények szigorú betartása és ha kell újabb trösztellenes törvény beiktatása által várhatunk csak igazi eredményt: alacsonyabb ára­kat. A fenti cikket a “Labor”-ból, a szervezett vasúti munkások lapjából vettük át (ápr. 20-i szám). HÍREK AZ AUTÓVÁROSBÓL Mi lett Detroit 50 millió dolláros programjával? Az 50 millió dolláros nyomorenyhitő program kivitelezésének első 9 hónapjában 20 milliót már elköltötték, de ebből az összegből a szegények se­gítésére csak 30 százalékot fordítottak, a többi nagy épületek bérletére és egyebekre, mint pl. egy számla kétszeri kifizetésére ment. Azt mondja a polgármester, hogy ez nem csalás, csak tévedésből történt, mert ahol olyan nagy összeget oly sokan kezelnek, nem lehet a tévedést elkerülni. De pél­dául a Human Resources Development Committee egy 40 éves épületet bérelt a polgármester egyko­ri üzlettársától és az évi bérlet többet tett ki, mint az épület ára. A múlt év végén 53,283-an működtek a nyomor­enyhitő programban, de ezeknek csak 15 százaléka került ki a szegényekből. 150,000 dollárt fizettek ki egy könyvelési cégnek és sok másra is költöttek, de az utolsó évnegyedet nem is könyvelték el, pe­dig ezt az Office of Economic Oportunity megkö­veteli. Detroit egyike azon öt nagyvárosnak, amely e célra jelentős összeget kapott, de most vizsgálat alá vették, hova ment a pénz. Három különböző csoport vizsgálja az ügyet, mert sok megvásárolt anyag is elveszett és a leltár sok mindent nem mutat ki. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSRSSSSSSSSSSSS/j A MAGYAR MŰVÉSZEGYÜTTES 1968 május hó 19-én, 1 vasárnap délután 2 órakor a ü newyorki Town Hall-ban 113 West 43rd Street . “PIROS RÓZSÁK ^BESZÉLGETNEK...” ( ünnepélyt rendez FELLÉPNEK: Albók (Bodor) Ilonka énekmüvésznő Nagy Lajos énekes Jaakov Knaani ének- és furulyamüvész Molnár Mária tánccsoportja Horváth Elemér 12 tagú cigányzenekara Hetczey Iván konferál igazgató Csernok Gyula — Helyárak: $2, $3, $4, $5 és $6. — JEGYEK ELŐVÉTELBEN KAPHATÓK: Taliga f, Miklós, 1592 Second Avenue, RE 4-4660 — Hun- ((. garia Travel Bureau, 1609 Second Avenue, 249- | 9342 — Corvin, 1590 Second Avenue TR 9-8893. ® Paprikás Weiss, 1546 Second Avenue, BU 8-6117. » Most először büntették meg 100 dollár birságra, vagy 30 napi börtönre a John Birch Society veze­tőjét. Eddig, polgárjogára és alkotmányos szabad­ságára hivatkozva, mindig kibújt az igazságszolgál­tatás alól. • A fekete katolikus papok konferenciát tartottak a gyűlölet-kampány ellen. A detroiti katolikus egy­ház fogadalmat tett, hogy másfélmillió dollárral segíti a város szegényeit és kampányt indít a fe­hérek között a fajgyűlölet kiküszöbölésére. A temp­lomok május 5. és 20. közötti jövedelméből fogják az ígért összeget előteremteni. A polgármester 10 millió dollár szövetségi segélyt helyez kilátásba a detroiti nyomortanyák felszámolására. • Sokezer egyetemi hallgató keres rrtunkát, hogy jövő évi tandiját elő tudja teremteni — jelenti a Michigan állami munkaközvetítő hivatal. De na­gyon sok munkaadó nem hajlandó őket rövid idő­re felvenni, azzal az érvvel, hogy a. betanítás sok időt vesz igénybe. • Ford vezetősége emeli a nagyolvasztó kemencék termelékenységét, de több munkást nem vesz fel. 1967-ben hosszú tárgyalások folytak a vasmunká­sok fizetése, munkaosztályozása kérdésében. Több mint öt hónapot vártak, hogy a vállalat cseleked­jen, de eredmény nem volt. A szakszervezet most újra tárgyal. Fordnál sok szakmában elbocsátások voltak. A szakszervezet figyelmezteti a vezetősé­get, hogy nem nézi jó szemmel az ilyen takarékos­kodást. A Dearborn-i szerelőműhelyben nem adnak fel­mentést betegség esetén. A munkások panaszkod­nak, hogy a beteg munkást a Labor Relations Board elé viszik, elveszik orvosi igazolványát. A vállalat orvosához küldik, vagy a vállalati orvos próbálja rábeszélni a munkás saját orvosát, hogy állítsa őt vissza a munkába. A munkásoknak az idegeire megy, hogy a Labor Relations Board szab­ja meg, betegek-e és betegállományban levőknek számitanak-e? Az igazán betegeket büntetik né­hány lógós miatt. • Lansing, Mich.-ben husvét vasárnapján 500 farm­munkás vonult fel egy pap vezetése alatt, emberi életmódot, tisztességes fizetést, jobb iskolákat kö­vetelve. Rose Pavloff NÖVEKSZIK A TAGSÁG LÁZADÁSA NEW YORK, N. Y. — A kereskedelmi tengeré­szek szakszervezetében (NMU) erősödik a tagság ellenzéke Joseph Curran elnök diktatórikus veze­tése ellen. Motley szövetségi biró utasította a munkaügyi minisztériumot, hogy uj választásokat rendeljen el és módot adjon a szervezet tagságának, hogy sza­badon választhassák meg országos vezetőségüket. Jellemző a tagság hangulatára, hogy az “Argen­tina” nevű hajó legénysége 114 szavazattal 0 elle­nében, vagyis egyhangúan támogatja Motley biró döntését. 7 dollár béremelést kap 5,100 kereskedelmi alkalmazott NEW YORK, N. Y. — Két áruház, a Blooming- dale 3,500 és a Stern Bros. 1,500 alkalmazottja heti 7 dollár béremelést kapott az uj munkaszer­ződés értelmében. Bloomingdale-nél az átlagos he­ti fizetés $109, Stern Bros.-nál $102. A minimum órabért $1.60-ról két dollárra emelték. BETEGES UJ GENERÁCIÓ Tetszik nekünk, vagy nem tetszik, nevezhetjük, aminek akarjuk, de ez a beteges kultúra velünk van és velünk lesz még jó ideig. Ha helytálló a Life Magazin jelentése, tizmillió azoknak a száma, akik az Egyesült Államokban közelebbi ismeret­ségben állnak a marijuana nevű kábítószerrel. A több mint kétszázmillió lelket számláló országban minden huszadik egyén többé kevésbé használja ezt a szert. Ami a legelszomoritóbb, hogy az egye­temeken minden ötödik tanuló rendszeres haszná­lója. Az úgynevezett Hippie-k, akikkel uton-utfélen találkozunk, szintén közeli összeköttetésben állnak a marijuanával. Tudósaink, szociológusaink azt állítják, hogy az uj generáció viselkedése nem egyéb, mint lázadás a szülők helytelen, vagy inkább tudatlan magatar­tása ellen. Ez a beteges generáció nem hisz ab­ban a bibliai mondásban, hogy “tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön.” Tudo­mányos alapon úgy fogják fel ezt a viselkedést, hogy a szülőknek nincs joguk gyermekeiktől na­gyobb tiszteletet várni, mivel a szülők annakidején elhanyagolták őket, nem szenteltek elég időt gyer­mekeik nevelésére, útbaigazítására. Az amerikai apák és anyák annakidején — értve ezalatt a második világháborút — túlságosan el voltak foglalva a vagyongyűjtéssel a municiógyá- rakban, hullott a dollár, vettek a gyermekeiknek autót, rádiót, televíziót; sok mindenre jutott pénz, amire nem is volt szükség. Szóval a szülők mindent megadtak gyermekeiknek, csak nevelést, szeretetet nem. Itt van most ennek a gyümölcse — mondják azok, akik hivatva vannak tanulmányozni az embe­ri sorsokat. Ezek a rideg megállapítások csak részben fedik a valóságot. Egyoldalúak, sok embert félrevezet­nek. Az emberiség mindenkori legnagyobb tragé­diája a háború, minden háborúnak vannak utórez­gései, kinövései, amiért nem szabad és nem lehet a szülőket okozni, mert tudatlanságuk nem az ő bünük. Az az öt-, vagy hatmillió ember, aki jelen­leg municiógyárakban dolgozik, vajon milyen utó­rezgéseket fog kitermelni? Ezt majd a következő generáció tudja megmondani. Schubert J., Elsinore, Cal.

Next

/
Thumbnails
Contents