Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-09 / 19. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 9, 1968. ti_____ _________________________________________________________________________ A szakszervezetek kihangsúlyozzák a társadalmi munka fontosságát ‘,‘A szakszervezetek jövője attól függ, milyen táigadalmi munkát végeznek azokban a városokban és városnegyedekben, ahol működnek” — mc^ndotta a konzervatív Joseph A. Beirne, az AFL- CIQ 500 delegátusa előtt, akik az ország minden részéből eljöttek Washingtonba, hogy vizsgálat alá vegyék társadalmi tevékenységüket. "Még kell hallanunk a nyomorgók hangját" “A gettók lakói hozzánk fordulnak segítségért. Ha.-mi nem halljuk kiáltásukat és nem cselekszünk érdekükben, megássuk a szakszervezetek sírját” — jnondta Beirne. Kihangsúlyozta, hogy “nem szabad ülni habárainkon. Tény az, hogy nem tettünk eleget a nyomor elleni harcban, sokkal többre van szükség és minden halasztás nélkül.” A szakszervezeti mozgalomnak latba kell vetnie teljes erejét és nem szabad nyugodnia, amig a kongresszus törvénybe nem iktat olyan javaslafco- katj amelyek megváltoztatják a 30 millió nyomorgó helyzetét. Hogyan állítsuk meg az áremelkedéseket “Ä trösztellenes törvények életbeléptetése, érvényesítése, alkalmazása: a trösztök, a monopolisták egymás közti versenye, mely felváltaná az 'együttes áremelkedési egyezményt' volna a legjobb módja az áremelkedések megszüntetésének” — fnondta Philip Hart, Michigan állam demokrata szenátora. Hart szenátor álláspontja homlokegyenest ellenkezik azok felfogásával, akik a nemzetgazdaság leépítésével akarják ugyanezt a célt elérni. Az utób biak közé sorolhatunk sok bankárt, iparbárót és közgazdászt. Vannak, akik magasabb adó kivetését ajánlják, mások a társadalmi bajok orvoslására Előirányzott összeget javasolják csökkenteni. Egyesek mindezeket a lépéseket egyszerre akarják életbe léptetni. A tény az, hogy ha e három lépés bármelyikét helyezik életbe, leépítik a nemzetgazdaságot, de semmi biztosíték nincs arra, hogy a közszükségleti-cikkek ára is csökken. Véleményünk szerint nagyon hibás politika volna a fenti javaslat életbe léptetése. Sokkal helyesebbnek tartjuk Hart szenátor javaslatát: a versenyző kereskedelem visszaállítását. “Minden jel arra mutat, hogy nem tanultunk a múltból. Az utóbbi években az alapipar termékeinek ára állandóan emelkedik, tekintet nélkül a keresletre és kínálatra” — mondta Hart szenátor. “Mindaddig, amig a trösztök sértetlenül működhetnek, a kereslet és kínálat nem befolyásolja az árakat.” “A nagy vállalatok igazgatóit nem érdekli a szabad kereskedelem, az egymásközti verseny, az áremelkedések meggátlása, őket csupán saját önző érdekeik vezetik.” A trösztellenes törvények szigorú betartása és ha kell újabb trösztellenes törvény beiktatása által várhatunk csak igazi eredményt: alacsonyabb árakat. A fenti cikket a “Labor”-ból, a szervezett vasúti munkások lapjából vettük át (ápr. 20-i szám). HÍREK AZ AUTÓVÁROSBÓL Mi lett Detroit 50 millió dolláros programjával? Az 50 millió dolláros nyomorenyhitő program kivitelezésének első 9 hónapjában 20 milliót már elköltötték, de ebből az összegből a szegények segítésére csak 30 százalékot fordítottak, a többi nagy épületek bérletére és egyebekre, mint pl. egy számla kétszeri kifizetésére ment. Azt mondja a polgármester, hogy ez nem csalás, csak tévedésből történt, mert ahol olyan nagy összeget oly sokan kezelnek, nem lehet a tévedést elkerülni. De például a Human Resources Development Committee egy 40 éves épületet bérelt a polgármester egykori üzlettársától és az évi bérlet többet tett ki, mint az épület ára. A múlt év végén 53,283-an működtek a nyomorenyhitő programban, de ezeknek csak 15 százaléka került ki a szegényekből. 150,000 dollárt fizettek ki egy könyvelési cégnek és sok másra is költöttek, de az utolsó évnegyedet nem is könyvelték el, pedig ezt az Office of Economic Oportunity megköveteli. Detroit egyike azon öt nagyvárosnak, amely e célra jelentős összeget kapott, de most vizsgálat alá vették, hova ment a pénz. Három különböző csoport vizsgálja az ügyet, mert sok megvásárolt anyag is elveszett és a leltár sok mindent nem mutat ki. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSRSSSSSSSSSSSS/j A MAGYAR MŰVÉSZEGYÜTTES 1968 május hó 19-én, 1 vasárnap délután 2 órakor a ü newyorki Town Hall-ban 113 West 43rd Street . “PIROS RÓZSÁK ^BESZÉLGETNEK...” ( ünnepélyt rendez FELLÉPNEK: Albók (Bodor) Ilonka énekmüvésznő Nagy Lajos énekes Jaakov Knaani ének- és furulyamüvész Molnár Mária tánccsoportja Horváth Elemér 12 tagú cigányzenekara Hetczey Iván konferál igazgató Csernok Gyula — Helyárak: $2, $3, $4, $5 és $6. — JEGYEK ELŐVÉTELBEN KAPHATÓK: Taliga f, Miklós, 1592 Second Avenue, RE 4-4660 — Hun- ((. garia Travel Bureau, 1609 Second Avenue, 249- | 9342 — Corvin, 1590 Second Avenue TR 9-8893. ® Paprikás Weiss, 1546 Second Avenue, BU 8-6117. » Most először büntették meg 100 dollár birságra, vagy 30 napi börtönre a John Birch Society vezetőjét. Eddig, polgárjogára és alkotmányos szabadságára hivatkozva, mindig kibújt az igazságszolgáltatás alól. • A fekete katolikus papok konferenciát tartottak a gyűlölet-kampány ellen. A detroiti katolikus egyház fogadalmat tett, hogy másfélmillió dollárral segíti a város szegényeit és kampányt indít a fehérek között a fajgyűlölet kiküszöbölésére. A templomok május 5. és 20. közötti jövedelméből fogják az ígért összeget előteremteni. A polgármester 10 millió dollár szövetségi segélyt helyez kilátásba a detroiti nyomortanyák felszámolására. • Sokezer egyetemi hallgató keres rrtunkát, hogy jövő évi tandiját elő tudja teremteni — jelenti a Michigan állami munkaközvetítő hivatal. De nagyon sok munkaadó nem hajlandó őket rövid időre felvenni, azzal az érvvel, hogy a. betanítás sok időt vesz igénybe. • Ford vezetősége emeli a nagyolvasztó kemencék termelékenységét, de több munkást nem vesz fel. 1967-ben hosszú tárgyalások folytak a vasmunkások fizetése, munkaosztályozása kérdésében. Több mint öt hónapot vártak, hogy a vállalat cselekedjen, de eredmény nem volt. A szakszervezet most újra tárgyal. Fordnál sok szakmában elbocsátások voltak. A szakszervezet figyelmezteti a vezetőséget, hogy nem nézi jó szemmel az ilyen takarékoskodást. A Dearborn-i szerelőműhelyben nem adnak felmentést betegség esetén. A munkások panaszkodnak, hogy a beteg munkást a Labor Relations Board elé viszik, elveszik orvosi igazolványát. A vállalat orvosához küldik, vagy a vállalati orvos próbálja rábeszélni a munkás saját orvosát, hogy állítsa őt vissza a munkába. A munkásoknak az idegeire megy, hogy a Labor Relations Board szabja meg, betegek-e és betegállományban levőknek számitanak-e? Az igazán betegeket büntetik néhány lógós miatt. • Lansing, Mich.-ben husvét vasárnapján 500 farmmunkás vonult fel egy pap vezetése alatt, emberi életmódot, tisztességes fizetést, jobb iskolákat követelve. Rose Pavloff NÖVEKSZIK A TAGSÁG LÁZADÁSA NEW YORK, N. Y. — A kereskedelmi tengerészek szakszervezetében (NMU) erősödik a tagság ellenzéke Joseph Curran elnök diktatórikus vezetése ellen. Motley szövetségi biró utasította a munkaügyi minisztériumot, hogy uj választásokat rendeljen el és módot adjon a szervezet tagságának, hogy szabadon választhassák meg országos vezetőségüket. Jellemző a tagság hangulatára, hogy az “Argentina” nevű hajó legénysége 114 szavazattal 0 ellenében, vagyis egyhangúan támogatja Motley biró döntését. 7 dollár béremelést kap 5,100 kereskedelmi alkalmazott NEW YORK, N. Y. — Két áruház, a Blooming- dale 3,500 és a Stern Bros. 1,500 alkalmazottja heti 7 dollár béremelést kapott az uj munkaszerződés értelmében. Bloomingdale-nél az átlagos heti fizetés $109, Stern Bros.-nál $102. A minimum órabért $1.60-ról két dollárra emelték. BETEGES UJ GENERÁCIÓ Tetszik nekünk, vagy nem tetszik, nevezhetjük, aminek akarjuk, de ez a beteges kultúra velünk van és velünk lesz még jó ideig. Ha helytálló a Life Magazin jelentése, tizmillió azoknak a száma, akik az Egyesült Államokban közelebbi ismeretségben állnak a marijuana nevű kábítószerrel. A több mint kétszázmillió lelket számláló országban minden huszadik egyén többé kevésbé használja ezt a szert. Ami a legelszomoritóbb, hogy az egyetemeken minden ötödik tanuló rendszeres használója. Az úgynevezett Hippie-k, akikkel uton-utfélen találkozunk, szintén közeli összeköttetésben állnak a marijuanával. Tudósaink, szociológusaink azt állítják, hogy az uj generáció viselkedése nem egyéb, mint lázadás a szülők helytelen, vagy inkább tudatlan magatartása ellen. Ez a beteges generáció nem hisz abban a bibliai mondásban, hogy “tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön.” Tudományos alapon úgy fogják fel ezt a viselkedést, hogy a szülőknek nincs joguk gyermekeiktől nagyobb tiszteletet várni, mivel a szülők annakidején elhanyagolták őket, nem szenteltek elég időt gyermekeik nevelésére, útbaigazítására. Az amerikai apák és anyák annakidején — értve ezalatt a második világháborút — túlságosan el voltak foglalva a vagyongyűjtéssel a municiógyá- rakban, hullott a dollár, vettek a gyermekeiknek autót, rádiót, televíziót; sok mindenre jutott pénz, amire nem is volt szükség. Szóval a szülők mindent megadtak gyermekeiknek, csak nevelést, szeretetet nem. Itt van most ennek a gyümölcse — mondják azok, akik hivatva vannak tanulmányozni az emberi sorsokat. Ezek a rideg megállapítások csak részben fedik a valóságot. Egyoldalúak, sok embert félrevezetnek. Az emberiség mindenkori legnagyobb tragédiája a háború, minden háborúnak vannak utórezgései, kinövései, amiért nem szabad és nem lehet a szülőket okozni, mert tudatlanságuk nem az ő bünük. Az az öt-, vagy hatmillió ember, aki jelenleg municiógyárakban dolgozik, vajon milyen utórezgéseket fog kitermelni? Ezt majd a következő generáció tudja megmondani. Schubert J., Elsinore, Cal.
