Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-25 / 17. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 25, 1968. MONDTÁK ÉS ÍRTÁK Robert Bly, az “Amerikai irók a vietnami háború ellen” mozgalom megindítója, amikor átvette a nagy amerikai könyvdijat a legjobb verskötetért: “A vietnami háború elpusztította az U.S. bizalmát a folytonos győzelmekben, ezután a bánat és a vereség légkörében kell élnünk.” ★ Prof. Kozol a tudományos könyvek diját kapta “Korai halál” cimü kötetéért, amelyben megirta, hogyan gyilkolják a néger tanulók szellemét a gettó-iskolákban s a dij átvételekor ezt mondta: “Gyér mekeink halódnak, városaink vergődnek, a fehérfekete távolság nő. Minket pedig megszállt a félelem, hogy városainkban zavargások lesznek, mintha nem ismernők ezek okát. A gyermekeket mi tanítottuk az erőszakra, első benyomásuk az iskolákban a harag, a forrongás, a részvétlenség szelleme volt. Bostonban a virgáccsal tanítjuk őket — és mindenütt a ki nem mondott szegregációban.” ★ W. McClellan, az orosz történelem tanára, igy irt a N. Y. Times-nek: “Amiképp a németek kitalálták a ‘hátulról való tőrdöfés’ legendáját első világháborús vereségük után, úgy fogják majd rá itt mindenkire, aki ellenezte a vietnami háborút, hogy ‘áruló, kommunista’ és senki sem tudja, hová fog ez a propaganda vezetni.” ★ Alfred Morrison, 85 éves “békebiró,” akinek könyvét összes kollégái használják New York államban, e könyvhöz uj fejezetet csatolt, amely szerint “a négereket jól meg kell rakni, ha rendetlenkednek, ez legyen a békebirók első kötelessége, mert ők még mindig azon a fokon vannak, amelyen őket, mint rabszolgákat meg kellene korbácsolni. Sajnos tudják hogy ez már nem fenyegeti őket, ezért annyi köztük a bűnöző.” ★ Andrew Kopkind irta a londoni “New States- man”ban: Külön skandalum ebben a borzalmas háborúban, hogy az amerikaiak egyáltalán nem látják meg Hűé védőinek hősiességét; pedig erről vitézséget diesőitő olyan könyveket kell irni, aminőket Sztálingrádról, a londoni Blitz-ről, az Álaméról írtak. De az amerikai tv és sajtó a védőkről csak megvető jelzőkkel ir, előttük csak a támadók. Isten-adta fegyvereikkel a hősök. Hová vezet ez, mutatta a “Washington Star”, amely őket vádolta Hűé elpusztításával, tekintve, hogy védték a várost az amerikaiak ellen. ★ Jean Cardonnel atya mondotta a francia katolikus ankéten, hogy “Isten nem az uralkodó, hanem az elnyomott népek szabadságharcának támogatója. Csak akkor érthetjük meg Krisztust, ha részt- veszünk a szegények felszabadító harcában. Erőszak és békés küzdelem nem jelentenek abszolút jót vagy rosszat. Van jogos védekezés, de nem mindegy’, hogy valaki az életét védi, vagy a dollárjait.” ★ LaMont C. Cole geológus irta a N. Y. Times magazinban: “Az ember, gazdagabb életre törekedve, elpusztítja természetes környezetét, amitől ellátása függ, megmérgezi a levegőt, a vizet és felborítja a természet érzékeny vegyi és éghajlati egyensúlyát. Holott az U.S.-ban már 2,000 öntöző gát használhatatlan, a felhalmozott salak, homok és törmelék miatt. Vegyi beavatkozásunk a hőmérséklet emelésével fenyeget, ami feloldhatja a sarkok jégboritását, felemelheti 100 méterrel a tengerek szintjéjt és eláraszthatja nagyvárosainkat. A föld népességének szaporodását meg kell állítani, sőt már nyilván születési deficitre is szükség van.” ★ Egy havannai munkás mondta: “Visszajöttem, hogy a forradalmat és Fidelt szolgáljam és azt mondom munkástársaimnak az öntődében: ha negyedolyan fegyelmezetten dolgoznátok, mint az U.S.-ban. országunk sokkal jobban fejlődne.” ★ Magruder iskolai történelemkönyvében az áll: Az U.S. elnökei 148-szor küldték katonáikat más országok ellen, hadüzenet nélkül. ★ René Cruse atya, a Francia Kiengesztelődés Bizottsága alelnöke irta a Le Monde-nak: “Az én barátaim vizsgálódása a világ politikai helyzetéről arra az eredményre vezetett, hogy minden kereszieg van elégedve a lappal NEW BRUNSWICK, N. J. — A lap szerkesztésével és a naptárrral is teljesen meg vagyok elégedve, mert tudom, hogy a szerkesztő gárda a lehető legjobb belátása szerint próbálja az olvasók igényeit kielégíteni. Azok az olvasók, akik éles kritikát gyakorolnak egyes cikkekkel szemben, sem tudnának jobb munkát végezni. Ahány ember, annyiféle igény és gondolatmenet. S ez igy volt mindig. C. Bagó Folyik a harc Kanadában is OAKVILLE, Ont. — A naptárért itt küldök $5-t. Majdnem háromszor annyit ér, mint amennyit számítanak érte. Felér egy történelemkönyvvel is, az is illene a fejeimnek. A gyárban, ahol dolgozom, sok magyar munkás van és soknak kikölcsönöztem a naptárt, hogy ők is olvashassák. Az újsággal is igy teszek. Már ötödik éve, hogy idekerültem Windsor környékéről, ahol zöldségtermelő kis farmunk volt. Az egész család éjjelt nappallá téve kellett, hogy dolgozzon, hogy megélhessünk. Mivel előzőleg már 13 évet bedolgoztam a windsori Ford társaságnál a letevésem előtt, igy a szakszervezet segítségével visszakerültem. Az 5—6 ezer letett munkás közül jó, ha néhány százan visszakerültünk, egy részük haza is vándorolt Európába, más részük pedig már pihenni ment oda, ahová mindannyian eljutunk, mások pedig szétszóródtak az országban, főleg olyanok, akiknek kevesebb idejük volt a gyárban. Én is már a 60. évembe léptem, amikor visszahívtak, igy majdnem csak egyedül vagyok az uj magyar bevándoroltak között, mint régebbi bevándorolt, radikálisabb újságolvasó és régebbi szak- szervezeti'tag. A harmincas évek végén mint szervező a bányavidéken házról házra jártunk, hogy megértessük az emberekkel a szervezkedés szükségességét. A bennszülötteket nehezebb volt megszervezni, mert jórészüknek volt már házikója, egy-két kecskéje, vagy egy soványka tehene. De mégis évek múltán megkaptuk az aláirt kártyájukat, amit a kormány és a társulat is megkivánt a szervezkedéshez. Sok helyen még megvannak a “home-made” uniók, ilyenekben egy-egy fagyos pulykát adnak a tagoknak karácsonykor, meg egy-két szivart. Lapjaink igen jó hatással vannak az itteni emberekre és úgy a naptár is. Évek kellenek, amig csak beszélgetni is lehet egy uj bevándorolttal, mert elhúzódnak tőlünk, de ez részben a mi hibánk is, mert eleinte hidegen, sőt megvetéssel néztünk rájuk, amikor közénk jöttek. Akik pedig tényleg tudatosan cselekedtek 1956-ban, azok örültek ennek, mert halászhattak a zavarosban. Idővel sok minden helyrebillen, mindenki megtalálja a helyét, mert a munkásoknak azonosak az érdekeik. Mióta itt vagyok, most lesz a második sztrájk és úgy látom, hogy ezek az újak jó szakszervezeti tagok. Igaz, hogy jórészük már dolgozott a szocializmus alatt. Látják ők is, hogy a múlt év végén, s ebben az évben is a nagy autógyárak nagyon nehezen egyezkednek a szakszervezettel. Mi itt Kanadában vagyunk az utolsók, akik még nem egyeztek meg a szerződés feltételeiben, bár 1967 augusztustól mennek a tárgyalások; még vagy 73 tételben nincs megegyezés. Emiatt megint elvesztették a dolgozók a türelmüket, amit itt úgy csúfolnak, hogy “wild-cat” sztrájk. Hogy hova fejlődik ez, azt MWt^AAMVWI/WWVtAAWUUVUVUUVUVtMUUWUtnnM ténynek joga résztvenni az imperializmus elleni fegyveres harcban.” ★ Roy Wilkins, az NAACP igazgatója szerint: “Nagyon sok város és állam azzal fenyeget a négerek egy kis csoportjának mozgalmai miatt, hogy' városainkból csatateret csinálnak, hadicsoportokkal, főhadiszállással, nehéz fegyverekkel, a pusztító háború minden szörnyű eszközével. A zendülés kontrollját néger-ellenes hadjárattá akarják torzítani.” nem tudjuk, de lassan elmúlik egy év a három évre tárgyalt szerződésből. Az árak pedig közben állandóan emelkednek, az adóknak már annyi nevük van, hogy a kalendáriumban kell uj nevekért kapkodni. De valahogyan dűlőre fogunk jutni. Ábrahám Sándor Dr. King emlékére CHICAGO, 111. — Olyan ember életét oltották ki, akinek nem volt más bűne, minthogy többre becsülte az emberiség boldogabb jövőjét, mint a saját életét. Teljes erejével azon küzdött, hogy kiirtsa a sok gyűlöletet az emberekből, amit az uralkodó osztály terjeszt évezredek óta, azok a jóltáplált gyomruak, akik előkészítették annak az embernek a meggyilkolását, aki saját életkörülményeit elhanyagolva szent kötelességének tartotta, hogy az emberiség legel- nyomottabb osztályának segítségére siessen, hogy valahogyan felsegítse őket a nyomorból. Ennek az embernek az elmúlása nagy fájdalmat okozott a világ becsületesen gondolkodó emberiségében. Ez az ember rövid élete alatt elég hosszú utat tett meg ahhoz, hogy emléke mindörökre fennmaradjon. Dr. King nemes szivü ember volt. Joseph Vlad Az újságíró noteszából Sok fiatal — olvasom valahol — csak azért nem talál rá a helyes útra, mert összezavarja a renge* teg útjelző. Ha a babérokat kaszával kellene learatni, kevesebben törnék magukat utána. Még az sem ejti gondolkodóba, hogy semmi sem ejti gondolkodóba. Érdekes, hogy egy trón megingását azok veszik! a legkevésbé észre, akik pedig mindig a lábánál ülnek. • Ha azzal kezdik, hogy “ne haragudj”, már tudom, hogy amiatt, ami utána következik, haragudnom kellene. • Megesik, hogy valaki se nem oszt, se nem szoroz, mégis azzal bízzák meg, hogy összeadjon é* kivonjon. Az illetőnek annyi a dolga, hogy nem ér rá elvégezni a munkáját. • Állítólag egyes elektronikus gépek már-már az emberi aggyal konkurálnak. Ez azt jelentené, hogy igen sok az ostoba gép? • Ha a férfi a tükörbe néz, el van ragadtatva a felesége Ízlésétől. • Az öreg orangután csöndesen szemlélődik a ketrecben. A kis cerkóf azért ugrabugrál és rikácsol, hogy őt is észrevegyék. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ * 130 East 16th Street | * New York, N. Y. 10003 1 S * Tisztelt Kiadóhivatal! I I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve! I I küldök megújításra $...................-t. [Név:.............................................................................I I Cim:.............................................................................| I I Város: ............................................Állam:..............J J Zip Code:............... Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjává!.
