Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-04 / 1. szám

Thursday, January 4, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 ŐRZŐK, VIGYÁZZÁTOK A STRAZSAA "Őrzők, vigyázzatok a strázsán Az Élet él s élni akar, Nem azért adott annyi szépet Hogy átvádoljanak most rajta Véres és ostoba feneségak." Ady: intés az őrzőkhöz Fiatalok, diákok, egyetemi hallgatók, fehérek, négerek, a sorozás ellen tüntetők, anyák, apák, “Hippie”-k, egyetemi professzorok, Pentagon ost­romlók: a sors ma titeket helyezett a strázsára Amerikában. Vigyázzatok a rátok bizott kincsre: népünk becsületére, életére, az emberiség béké­jére. Szeretett drága strázsáink; vigyázzatok nagyon! Soha ily nagy és vészes feladat strázsáknak nem jutott osztályrészül, mint nektek. Mert sajnos az eredetileg kirendelt strázsák: a kétkezi munkások, a szervezettek és szervezetlenek nagyrésze elaludt a husosfazék mellett,, vagy áldozata lett az “állat­hős igék”-nek, melyekkel “véres és ostoba fenesé- gek” hódítják őket, az őrzőket és az őrzendőket, a jövő nemzedéket, a jövő reményeit. Virradóban az uj esztendő hajnala, drága strá­zsáink s e virradatban ma a mi hazánkban “oly szomorú embernek lenni” s oly tehetetlennek érez­zük magunkat: “Kintről felénk tátott földszakadé­kok, bent a régi sötétség, fertelem”. Halál kaszol vietnami kertünk alján s úri sírásók, zsebrákok dúlnak itt bent. Egyedül ti tartjátok ifjú kebleite­ket a szörnyeteg állig felfegyverzett falanszkjai elé s kiáltotok megálljt, miközben az óceánon túl­ról a napalmmal égetett gyermekek, nők, ifjak, aggok testének égető áldozat füstje émelyit min­den gondolkozni képes embert. Ti vagytok már az egyedüliek, akik nem enged­tetik velünk itt Amerikában feledni az ember “Szépbe szőtt hitét.” őrzők, vigyázzatok a strázsán. . .! Vigyázzatok s reméljetek... mert az éjszakák, a csillagszóró éjszakák után mégiscsak el fog jön­ni a derengés, s a derengés után a hajnalhasadás, diadalmas, győzedelmes, ragyogó hajnal, a béke várva várt hajnala. . . Figyelő MAGYAR SZÓ ;i ünnepi sínkéit I NEW YORKBAN 1968 március 17-én, vasárnap délután k 1 órai kezdettel «• Gellert Hugó 50 éves munkásmozgalmi tevékenységének $ és MÁRCIUS IDUSÁNAK megünneplése ^ az IRVING PLAZA HALUban, 17 Irving Place, New York, N. Y. Ünnepi szónok: REV. GROSS A. LÁSZLÓ vj Chicagóból ÍZLETES EBÉD — PROGRAM Részvételi dij személyenként $5.00 2 Rezerválja helyét minél előbb a lap Kiadó- | hivatalában: AL 4-0397 számon éj APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Érdekes dolgot olvastam a Times-ban a napok­ban. Arról ad hirt, hogy a Duna egyik szigetét, a* Ada Kaleh szigetet, amely Románia és Jugoszlávia között van, elöntik, mert a két ország közösen óriási vízmüvet (hydroelectric dam) épit. A sziget lakói török származásúak, több mint 500 személy. Megtartották a régi török szokásokat, a nyelvet, vallást és most, hogy menni kell, néhányan Romá­niába mennek, de legtöbbjük Törökországban fog letelepedni. Most, hogy elpusztítják a szigetet, megemlítik, hogy az évszázadok óta ott van, a Duna mindkét partja sokszor cserélt gazdát, de a szigetet soha nem akarta sem a magyar, sem a román, sem a török kormány. Minden háború után szerződése­ket, egyezményeket kötöttek a parti országok, de ez a sziget — a többi kis szigettel együtt — mind­ebből kimaradt. Adót nem fizettek, katonának nem mentek, vámot sem fizettek. Elkerülhetetlen, hogy ne jusson erről eszébe az embernek a Senki Szigete. Ha még mostanig meg volt, akkor azt is minden bizonnyal elöntik. Ki ne olvasta volna fiatal korában Jókai leg­szebb regényét, az “Arany ember”-t? A regény le­írásából pontosan azon a környéken van — vagy volt — az a sziget is. Ha egy ilyen nagyobb szige­tet elöntenek, akkor a kisebbeket sem hagyják meg. Egy kedves barátnőm jóvoltából most elolvas­tam ismét “Az arany ember”-t. Nem tagadom, most is élveztem. Jókai, a csodás mesemondó nemcsak 40—50 évvel ezelőtt, de most is élvezetes olvas­mány. Csak úgy törnek elő emlékezetemben a ré­gen elfelejtett nevek: Tímár Mihály, akinek a ke­zében minden arannyá vált, a gazdag török basa Ali Csorbadzsi, meg lánya, a szép Tímea és a go­nosz nő: Althea, a gazember Krisztyán Tódor. De a legkedvesebb része a regénynek, amikor Jókai a Senki Szigetéről ir. Itt élt Noémi anyjával és ide menekült a gonosz világ elől Tímár Mihály, itt alapított családot és ott maradt élete végéig. Vajon mi lett a Senki Szigetével? Kik voltak a lakói? Jókai a könyv végén megemlíti, hogy a “Senki Szigetének” a létezéséről Frivaldszky Im­re nagynevű természettudós által értesült és a szi­get a múlt század hatvanas éveiben még meg volt a maga kivételes állapotában, mint egy se Magyar-, se Törökországhoz nem tartozó terület. Kedves emlékeket, szinte régi ismerősöket idé­zett fel bennem a könyv. Talán megkönnyezem a Senki Szigetének elmúlását, de a haladást, fejlő­dést nem lehet, nem szabad megállítani. Villany kell a parti városoknak és ha kitelepítenek is ön­nön pár száz embert, ha elöntenek is néhány szige­tet, de ezrek és százezrek fogják élvezni a mái mo­dern élethez feltétlenül szükséges villanyerőt. Én ezt mind tudom, de nem tehetek róla, hogy ne­kem mégis fáj, hogy a “Senki Szigete” már nincs többé! v Houston, Tex. — Az Armco Steel vállalat itteni üzemében egy daruról folyékony állapotban;, lévő 30 tonna acél zuhant le, mely hat munkás halálát okozta. ( Point Pleasant, W. Va. — Eddig 36 holttestet hoztak fel a búvárok az Ohio folyó medréből, ax itteni hid összeomlása következtében. C+4 Tel Aviv. — Izrael egyezményt kötött Romániá­val, melynek értelmében Izrael segédkezet nyújt Romániának vegyi és élelemfeldolgozó üzemek felállításában. c+s Saigon. — A dél-vietnami szenátorok elvetették a Thieu elnök által benyújtott sorozási javaslatot Philadelphia, Pa. — Henry Broun 37 éves egye­temi tanárt, a helyi sorozóbizottság 3A osztályozás ból lA-ba helyezte, mert részt vett a vietnami háború elleni tüntetésben. Ez azt jelenti, hogy a 37 éves tanár azonnali besorozás előtt áll. Mutassunk jó példát Úgy véljük, általánosan elismert tény az, hogy nem találhatunk jobb módszert a nevelésre, mint­ha magunk járunk elől jó példával. Annak a gyer­meknek, aki szeretetet, megértést, tiszteletet lát maga körül, sokkal több lehetősége van arra, hogy becsületes, tisztességes, megértő emberként nőj- jön fel. A napokban egy humoros rajzot láttunk. A ké­pen egy kb. egy éves gyermek ágyúval játszik, a szülők pedig felfigyelnek, amint az első szót kiej­ti: “kill” (gyilkolj). A rajz nem is annyira humoros, mint tragikus, mert a gyermek bizonyára a televí­zió képernyőjét figyelve hallotta a szót, amit életé­ben először kiejtett. • A napokban letartóztatták New York város gáz- viz-villany szolgáltatási osztályának volt tanácsosát, James L. Marcust, aki Lindsay polgármester egyik bizalmasa Volt. Véle együtt letartóztattak gengszte­reket, szakszervezeti “vezetőket” és másokat. A vád: 40,000 dollárt osztottak szét egymást között, amit egy. vállalattól,, mint megvesztegetést vettek fel. Láthatjuk, milyen “jó” példával jár elől egy városi vezető, vagy szakszervezeti tisztviselő. • Főleg és elsősorban a szövetségi kormány tagjai járnak elől “jó” példával, az amerikai nép nevelé­sére. Ezúttal nem az erkölcstelen háborúról, a tö­meggyilkosságról, a barbár emberirtásról, a leír­hatatlan kegyetlenségekről beszélünk, amit a viet­nami nép ellen elkövetnek. Nem. Itt arról van szó, hogy a szövetségi kormány milyen példát mutat a becsületes üzletkötés terén. Mindenki tudja, hogy a washingtoni kormány az ország “első számú” vevője. Senki nem költ évente annyit, mint Washington: kb. 130,000,000,- 000 (százharminc milliárd) dollárt. Ezért sok min­dent lehet rendelni és sok mindent lehet kapni. Az sem meglepő, hogy ilyen nagy összeget kitevő rendeléseknél selejtes, használhatatlan terméke­ket adnak el. Ez még a magánkereskedelemben is megtörténik, de még gyakrabban, amikor politi­kusok keze is benne van az ügyletben. Felmerül a kérdés: mit tesznek a kormányköze­gek a selejtes, használhatatlan áruval? Az üzleti szokás értelmében megtagadnák érte a fizetést. A tej árát újból emelik Annak ellenére, hogy a Sealtest, a Borden és a Dairymen’s League tejvállalatokat vád alá helyez­ték árdrágítás és az árak közös felverése miatt, a Sealtest és a Borden cég bejelentette, hogy a tej kvartjának nagybani árát 1, illetve 2 centtel fel­emeli; a Dairyman’s League ugyanezt megfontolás alá vette. A többi tejvállalat is előreláthatóan emeli majd árait és egész biztos, hogy a nagybani áremelést végül a fogyasztókkal fizettetik meg. Ezek a nagy tejkereskedők nyilván nem félnek a trösztellenes eljárásoktól. A legjobb ügyvédeket engedhetik meg maguknak, kijárókat fizethetnek meg és valószínűleg biztosra veszik, hogy a per az ő javukra dől el. Hogy a szegény gyermekek tejét a szülők ezentúl hogyan fizetik meg, az nem okoz nekik fejfájást. visszaküldenék az árut és itt a kormány szerepe befejeződne. De nem igy történik. Minden jel arra mutat, hogy fizetnek — legtöbb esetben a selejtes külde­ményért is — és piacra dobják, eladják a mit sem sejtő vevők kárára. • Ez történt 600,000 font kávéval. Az öt éve álló kávé romlott állapotban került a kormányközegek kezébe, de minden késedelem nélkül piacra dob­ták és továbbadták a fogyasztóknak. Az, hogy ezzel hamis, megvetésre méltó üzleti vállalkozásba kezd­tek, ugylátszik nem okoz aggodalmat az uraknak. A kávécsomagok kevesebbet nyomtak, mint amennyi a csomagokon fel volt tüntetve; a csoma­gokban piszok, szemét volt és az öt éve raktárban heverő kávé megsavanyodott. Hogy a kávé-vásár­lók zsebéből hamis alapon vették ki a nehezen megkeresett centeket és hogy akik e kávét itták, megbetegedtek, szintén nem izgatja a kormánykö­zegeket. Nem meglepő tehát, ha a magánvállalkozók ho­mályos üzelmeket folytatnak, amikor a szövetségi kormányközegek ilyen példát mutatnak. Tehát, mint a cikk elején irtuk: mutassunk jó példát! ...g ... e

Next

/
Thumbnails
Contents