Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-18 / 16. szám
Thursday, April 18, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlo: A Baltimore-i oligarchia “Baltimore-t 133 üzletemberből és ügyvédből álló zártkörű klikk uralja, tartja hatalmában kormányát, kereskedelmét, kultúráját, oktatási és társadalmi intézményeit. Ezen a részvénytársaságok képviselőiből álló, egymással közvetlen érdekkapcsolatban levő, válogatott csoporton viszont a baltimore-i élet csúcsát elfoglaló féltucat ember gyakorol hatalmat. Baltimore hatalmi székhelye, a “fennálló rendszer” vezérkari központja, a Redwood és Fayette utcákkal határolt két utcatömbön fekvő épületcsoport. “Ebben a zártkörű hatalmi központban van a Mercantile-Safe Deposit Co., az Equitable Trust Co., az Alexander Brown and Sons cég, a Garrett- Hoffberger Épület, úgyszintén a Piper and Mar- bury jogügyi iroda. Onnan kis távolságra van a római katolikus fő-egyházmegye épülete... “A hatalom Baltimore-ban az öt legnagyobb kereskedelmi bank, az Equitable Trust Co., a First National Bank of Maryland, a Maryland National Bank, a Mercantile-Safe Deposit & Trust Co. és a Union Trust Co. vezetőségében összpontosul és onnan ágazik szét. “A bankok olyan nagy üzleti vállalkozások, hogy nagyobbak, mint Maryland állam és Baltimore kormányai együttvéve. Az öt banknak együtt 133 igaz- . gatója van. De az egymásba láncolt igazgatóságokon keresztül. .. ennek a 133 embernek több mint 500 kimutatható igazgatósági poziciója van a többi bankok és vállalatok vezetőségében.” A fentiek nem baloldali kiadványban jelentek meg, hanem a Baltimore News American-ban, Frank De Filippo két oldalt betöltő cikkében. Majd így folytatja: “Megdöbbentő, hogy ezek az emberek és intézmények milyen mértékben befolyásolják, hogy a városi és állami kormányzat mennyi pénzt költsön és hogyan költse; hogy melyik városi vagy állami építkezési tervet hajtsák végre; hogy mennyi kamatot fizessenek a baltimore-i lakosok egy ház vagy autó kölcsönéért; hogy melyik üzleti vállalkozást hagyják helyben. . . “Ők választják ki a kormányzókat, a polgármestereket, a szenátorokat és a képviselőket. Ők választják ki az egyetemek elnökeit is és határozzák meg az egyetemek tantárgyait. A hírszolgálatnak úgyszólván minden eszközét ők befolyásolják és feleségeik révén még azt is ők mondják meg, hogy mit állítsanak ki Baltimore-ban a galériák és múzeumok.” Nem ismerem De Filippo-t és azt sem tudom, hogy a pénzmágnások mily belső viszálya késztette a Baltimore News American tulajdonosait arra, hogy ezt a cikket leközöljék. Mindenesetre eléggé ellenőriztem a részleteket ahhoz, hogy az iró szavahihetősége mellett tanúskodjam. Gratulálok neki a merész és időszerű munkához. Lenin kimutatta, hogyan uralja a modern mono- pól-kapitalizmust a nagy bankokban összpontosuló kis pénzügyi oligarchia, mely egybefoglalja a pénzügyi ipari világ és a kormány működését. Az amerikai nagyvállalatok propagandistái, a liberális és radikális álokosok tagadják, hogy ez nálunk is fennáll. Pedig ennek az igazságnak létezését bebizonyította nemrég országos alapon William Domhoff. Most egy nagyvárosra vonatkozóan De Filippo tette ugyanazt. Amerikában minden nagyvárost ugyan igy vezetnek, csupán kis, szerkezeti eltérésekkel. Ez az a kulcs, melynek segítségével megérthet- jük mindazt, ami történik; a munkássággal való viszonylatban, a városok leromlásában, a külpolitikában, Vietnamban, a sorozással kapcsolatban és — ami a legsürgősebb — a faji viszonylatok kérdésében. Lehetséges, hogy ma már mutatónak van egy néger is a 133 bankigazgató között, de nem mernék megesküdni rá. Az is lehetséges, hogy a 133 között egyesek “a négereknek. .. társadalmi reformokat követelnek”, amint ezt az iró Shenhan bíborosról állítja — a legbefolyásosabb hat között az egyetlen, aki nem bankár. A múlt bűnei Úgy lehet tekinteni az egész országban felbur- jánzott erőszakos cselekedeteket, Martin Luther King meggyilkolását követően, mint a bűnök következményeit. Abból az időből erednek a fehér ember bűnei, amikor az első rabszolgahajó 1619- ben itt kikötött. A bűnök túl számosak voltak ahhoz, hogy fel lehessen őket sorolni, de köztük vól- tak a rabszolgaárverezések, megláncolt, büntető munkacsapatok, lincselések, a szegregáció, a Klán éjjeli kirohanásai és néger vezérek, mint most dr. King-nek féktelen meggyilkolása, de lehet, hogy ő még nem a legutolsó. A hét végén végbement fosztogatások, gyújtogatások és lövöldözések nyomán különböző érzelmek nyilvánultak meg. Elsősorban a szégyen érzete a felelősségteljes négerek között, akik az ilyen barbárságot vezetőjük iránti sérelemnek tekintik, akinek hitvallása a szeretet, a jóindulat és a békés ellenállás volt. Másodsorban túlbuzgó méltatlankodás nyilvánult meg a fehérek között, akik mindennemű néger tiltakozásban saját tulajdonuk veszélyeztetését látják és számukra ez bizonyítéka annak, hogy a feketék féktelenek, ezért meg kell tanitani őket móresre, ha kell, fegyveres erővel. A legmeghatóbb az egészben a négerek csendes türelme, akik pedig magukban, mélyen, egész biztosan tele vannak ősrégi, ádáz nehezteléssel a fehérekkel szemben. Sok néger vezető jelent meg a . televízión ezen a szomorú hétvégen és érezni lehetett a mélységes bánatuk mögött meghúzódó elkeseredett haragot. Még dr. King maga is, aki mindig “Atyám, bocsáss meg nekik”-et mormolt a fehérek kegyetlenkedésével szemben, időnként haragra gyűlt. Ez éles megvilágításba került a CBS tegnapi vitáján. Hosea Williams (King szervezetében a szavazók regisztrálásának vezetője) visszaemlékezett arra a napra Mississippiben, amikor egy state trooper Alább leközöljük Harriet Van Horne Írónőnek a N. Y. Post-ban ápr. 8-án megjelent rovatát. Miss Van Horne kommentárjai önmagukért beszélnek. Rev. King egyik kisfiát megrugta. Ez műiden apa számára elviselhetetlenül keserű pillanat lett volna. De ezzel az apával, ezzel a gyermekkel és Mississippiben egy fehér rendőrrel — már kevesebb okból is zendülések robbantak ki. De dr. King megőrizte szent nyugalmát, amely annyi ellenségét zavarba hozta. “Dr. King csak ránézett a katonára és mosolyogva mondta: ‘Kérem, uram, ne tegye ezt.. . ebből nagy baj lehet’.” Ha elgondoljuk, mi mindent kellett dr. Kingnek kibírnia az egyenlő jogokért való harcban, igazán meglepő, hogy elszánt bátorsága mennyire megmaradt. De voltak azért kétségbeesett pillanatai is. “Amerika sokkal betegebb, mint amilyennek képzeltem, amikor ezt a munkát megkezdtem,” mondotta nemrég Mr. Williams-nak. Amint az ember a hétvégén meghallgatta a dr. Kingről szóló méltatásokat, barátainak (mint Harry Belafonte és Ralph McGill) visszaemlékezéseit, dr. King halálának borzalmas valósága nehéz kő gyanánt nehezedett az ember szivére. Mint nép, szé- gyelhetjük magunkat a világ szemében! “Megmásíthatatlan, könyörtelen törvény, hogy nem vonhatjuk meg az emberi méltóságot mástól, anélkül, hogy saját emberi méltóságunk el ne tör- pülne,” irta James Baldwin. “Az áldozata arcában az ember saját magát látja meg.” Ennek az olvasásakor Thoreau nyilatkozata jutott eszembe, melyben azt mondja, hogy az egyetlen biztos befektetés az, amit a jóságba fektetünk. A négerek elnyomásával, mi, mint nemzet a gonoszságba fektettünk be. Ha bárki kétségbe vonja, hogy a négerek az ő méltatlanságuk igazságával vannak felvértezve, annak el kell olvasnia azt a józan, de borzalmas könyvet, “The Peculiar Institution” (A különös intézmény), melynek Írója Kenneth M. Stampp. Ez a rabszolgaság története, mely I Az azonban bizonyos, hogy a hat közül egy másik, William L. Marbzury bankár és ügyvéd, nemrégen “küzdelmet vezetett és kisebbségi jelentést engedélyezett, amely ellenzi az U.S. főügyész útmutatóját, a szövetségi esküdtek kiválasztásánál fennálló diszkrimináció megszüntetésére.”. Bizonyos az is, hogy a piramis tetején levő leghatalmasabb hat fehér egyén teljes hatalmat gyakorol minden jelentős pénzügyi intézmény felett Baltimore-ban. így ők azok, akik pontosan meghatározzák, melyik házépítkezés kezdődjön meg. ki kapjon építkezési kölcsönt és jutányos biztosítást, ki kapjon szövetségi segítséget, melyik háziúr kapjon kölcsönt fehér lakóvidéken levő lakóháza karbantartására. Ök határozzák meg a gettók kiterjedését, ők készítik elő az ingatlanosok “blockbusting” cselfogásait, ők finanszírozzák és intézik a nyomortanyák háztulajdonosai számára a leromlott házakért járó adókedvezményeket; ők intézik az utak építésénél a “négerek kilakoltatását”, qk finanszírozzák a sokemeletes luxuslakásokat és sqk más egyebet. Ök határozzák meg. hogy a gettókban elégtelen és. másodrendű iskolák, kórházak legyenek és az építkezési szerződéseket olyan vállalkozóknak adják, akik nem alkalmaznak fekete mup- káspkat. Ők manipulálják a pártok politikusait, ők választják ki, vagy hagyják helyben a rendőrfőnököket és ők fektetik le a politikát, amely a feketéket kordában tartja. Az utóbbi napokban a rendszer politikusai és a sajtó állandóan azt hajtogatta, hogy “mindannyian bűnösök vagyunk” — azaz minden fehér amerikai bűnös — a fekete amerikaiak elnyomásáért. Meglehet. De egyesek határozottan biinösebbek a többieknél. A legbünösebb pedig a baltimore-i oligarchia és hasonmásai az egész országban. Minden fehér amerikainak, bűnösnek, vagy nem bűnösnek, az a felelőssége, hogy segítsen véget- vetni a fekete amerikaiak elnyomásának. Sikeres harcot csak azok folytathatnak, akik tudják, ki a* ellenségük és ebben az esetben, ki a fekete és a fehér amerikaiak legfőbb ellensége. (Folytatjuk) hajmeresztő részletekkel Írja le a rabszolgák napi életét. Még a rabszolgák között is egyeseknek elég bátorságuk volt, hogy fellázadjanak. “Az elfogott szökevények mindkét lábára egy lánccal összekötött bilincset helyeztek.” Egy Hammond nevű tulajdonos megszabta, hogy rabszolgáit egy nap alatt nem szabad több mint 100 korbácsütéssel büntetni. Egy állapotos asszonynak a rabszolgapiacon el kellett tűrnie “az állapotára vonatkozó durva tréfákat.” Ezt az asszonyt a férjétől és rokonaitól elszakítva, 400 dollárért adták el. Ha a négerek elkeseredett haragjukban most felkelnek, őket három évszázad igazságtalansága sarkalja. A legmeglepőbb mindenben a négerek többségének türelme és józansága — elesett vezérüknek hihetetlen kegyessége és jósága — múltjukban ezzel a borzalmas történelemmel. A lázongás okát kell orvosolnunk WASHINGTON, D. C. — “Minden városban, ahol gettó van, bármikor várhatunk lázongást, mert a gettókban lévő nyomor okozza azt” mondta James Corman képviselő, annak a bizqtt- ságnak egyik tagja, melyet Johnson elnök a múlt évben kinevezett az 1967-es lázongások kivizsgálására. Corman képviselő és a bizottság többi tagjai követelik, hogy a jelentésben foglalt javaslatokat léptessék életbe. Főleg és elsősorban kihangsúlyozzák 550,000 szakképzetlen munkanélküli minden késedelem nélküli munkába helyezését ebben az évben és 2 millióét három esztendőn belül. Wellington, Uj Zéland e kikötőjében felborult egy komphajó és hétszáz utasa a vízbe esett. Legtöbbjüket kimentette a közelben lévő és segítségükre siető hajók legénysége. Mindamellett kb. kétszázan odavesztek. A szigetországot érintő nagy szélvihar okozta a szerencsétlenséget.