Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-04 / 14. szám
Thursday, April 4, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s ii I n £ ft IA “SZABAD VILÁGBÓL” I Heinrich Lübke, a nyugatnémet köztársaság elnöke, miután többször felszólították, nyilatkozzék arról, hogy a hitlerizmus alatt valóban tervezett-e mint építész koncentrációs táborokat, végre megszólalt, tagadván a vádat, egyszersmind kijelentvén, hogy annyi idő múltán nem emlékezhetik pontosan, szignált-e nevével egy ilyen tervezetet, (írásszakértők szerint, igen.) Woolwich püspöke, a brit munkáspárt régi tagja kilépett a pártból, mivel nem támogathatja sem a brit kormánynak az U.S. vietnami háborújával magát azonosító politikáját és a uj bevándorlási törvénnyel sem ért egyet, amely megtiltja a Kenyában exisztenciájukat vesztett, indiai születésű brit állampolgárok túlnyomó részének bevándorlását — színükre való tekintettel. $3.60 egy emberélet. Ennyi segítséget ad a Reuter Agency szerint a dél-vietnami legutóbbi harcokban elesettek családjainak, minden egyes meghalt családtag után, a saigoni kormány. Dél-Korea egyike a világ legszegényebb országainak. fejenkénti évi jövedelme kb. 100 dollár. De övé a világnak nagyságra negyedik hadserege, az U.S., a Szovjetunió és Kina után. Mögötte Törökország és Formóza következik. Mindezt jórészt az U.S. szállítja, fizeti, a Szovjetuniót és Kínát fenyegetve. Ausztráliai katonai törvényszék vizsgálja Martin Kuss iró “Happy Hunting Ground” (Vidám vadász- terület) c. könyvének vádját, amely szerint ausztráliai katonák vizkurával megkinoztak egy fogoly vietnami nőt. (Számtalan fényképet láttunk erről a tortúráról — és sok másféléről is.) Indiából Írják a New Statesman-nak: Felbomló világ képe van előttem. A legrémültebb emberek, kezükben a legborzasztóbb fegyverekkel; Kalkutta utcái telve haldokló és éhhalált szenvedő emberekkel, amig a mi utcáink csillogó hirdetésekkel, hogy faljunk, igyunk és közösüljünk többet. A “négy szabadság” jelszava negyvenszer több szolgaságra vezetett. A faji egyenlőség megfulladt a színesek vérének óceánjában, az írástudatlanság folyamában. . . Izraelt figyelmeztette az U.S., hogy fegyveres erejének be kell tartania a megszállt területek polgári lakóinak védelmét elrendelő 1949-es genfi egyezményt, Jeruzsálemben és minden más megszállt területen. De Izrael folytatja “pacifikálását,” most újabb négy lakóházat robbantván fel. (Sajnos, Izrael is figyelmeztethetné az U.S.-t.) Chilében Santiago kormányzója több ezer tüntető előtt követelte, hogy a Dignidad nagybirtok német, volt náci vezetőit, akik vérebekkel és fegyveresekkel őrzötten kegyetlen és erkölcstelen rabszolgaságban tartják a birtok dolgozóit, űzzék ki az országból. Haiti “nemzeti mozgalmának” külföldön élő vezetője a Le Monde-nak irt levelében a Vöröskereszt közbelépését kérte a dominikai börtönökben kínzásoknak alávetett és éhségsztrájkot folytató Duvaliér-ellenes (Haiti diktátora) foglyok védelmére. c+J Hué-ban — U.S. forrás szerint — a helyi hatóságok semmi ellenállást nem tanúsítottak a támadó felszabadító fronttal szemben és elkezelték a menekülteknek szánt élelmiszert. C+*!> Rhodesiában, az angol gyarmaton, ahol 5c'c fegyveres fehér rémuralma alatt tart 95rc feketét, az angol királynő által nyújtott kegyelem, az ENSZ és a világ közvéleményének tiltakozása ellenére törvénytelenül kivégeztek (vagyis meggyilkoltak) öt fekete elitéltet. ' Az arab menekülteket, akik Izraelből távoztak vagy akiket onnan kiűztek, illetve ezek egy részét Javíts szenátor az U.S.-ban akarja letelepíteni. (Nem véve tekintetbe, hogy az a föld, ahonnan el(Befojező közlemény) Az amerikai bankárok remélik, hogy az arany szabad piaci árát a 35 dolláros árhoz tarthatják és talán még annál is alacsonyabbra hajthatják a következő taktikával: 1. Meggyőzik a kapitalistákat, hogy az uj rendszer beválik és igy egyszerre redukálják az aranykeresletet. 2. Teljes hatalmukban tartják a dél-afrikai aranytermelést, mely évente több mint 1 milliárd dollárt tesz ki. 3. Névleg mindentől távol maradnak, ha a valóságban, a megmaradt szabad piacon CLA-szerü aktivitásba bocsátkoznak. Stratégiájuk célja az, hogy: 1) Egyre szorosabban a papirhitelü dollárhoz láncolják a többi kapitalista országokat és eltüntessék az arany pénzügyi jelentőségét; 2) a Szovjetunió ne kaphasson magasabb árat aranyáért és megnehezítsék a szocialista és a kapitalista országok közötti kereskedelmi és tudományos kapcsolat kibővítését; 3) a krízist az amerikai nép ellen használják fel, a monopóliumok profitjának emelésére és a dolgozókra hárítsák az U.S. imperializmus agresszív katonai és pénzügyi háborúinak költségeit. A kísérlet nem járhat sikerre! De mégsem fogja siker koronázni a Johnson— Wall Street által szőtt terveket. A vélemények nagyon megoszlanak minden európai országban ebben a kérdésben. Egyik kormány a másik után, amely most formálisan együttműködik, idővel aláássa majd a terveket. Az olasz kormány máris érvénytelenítette a londoni aranyfedezethez való hozzájárulását azzal, hogy ugyanannyi mennyiségű aranyat vásárolt az U.S. kincstártól. Minden olyan kisérlet meghiúsul, amely egy dollár-font-deutschemark- svájci frank-blokkot próbál felállítani az uj rubel-francia frank-blokkal szemben. A kapitalista országok az Egyesült Államokkal szembeszállva fejlesztették ki évi 200 milliárd dollárt kitevő kereskedelmüket a szocialista országokkal és abban az időben, amikor az U.S.-nek több hatalma, tekintélye volt. Ezt az előnyt most egész biztosan nem fogják feladni a meggyengült U.S. kedvéért, sőt módját találják majd, hogy szorosabb kapcsolatba jöjjenek a szocialista országokkal. A rubel értéke meglehetősen növekedni fog, mert ez egyike a világ legbiztosabb pénzegységeinek. A dollár krízise egyre közelebb hozza az időt, amikor rubelt használnak majd nemzetközi üzletkötésnél a kapitalista világban is, ugyanúgy, ahogyan már a Comecon országokban használják. A mostani radikális intézkedések csak elodázhatják a nagyobb bajokat, de a fizetési mérleg egyre halmozódó deficitjével a dollárba vetett bizalom egyre jobban meginog. Egyre nagyobb mértékben fognak megszabadulni a dollártól mindenütt, az egész világon. Az aranyfedezet megszüntetésére és értékének redukálására folyó kisérlet kudarcot vall azért, mert az arany termelése nagyon költséges, mert az iparban és árucikként való használata jobban elterjedt, mint valaha, mert az arany értékében való bizalom nagyobb, mint évtizedek óta bármimenekültek, őket illeti.) Thailand helyettes miniszterelnöke követeli Észak-Vietnam megtámadását, azzal az érvvel, hogy nem kell figyelembe venni olyan papirrongyokat. mint az Egyesült Nemzetek alapokmánya, a genfi egyezmény és az emberi jogok kiáltványa. A görög junta megbékítése. Washingtonban a State Department a legnagyobb örömét fejezte ki, hogy a görög kormány helyesli, ha a nép és a sajtó véleményt mond a leendő uj alkotmányról. Pedig Washington tudhatná, hogy Görögországban a hadijog uralkodik és szigorú cenzúra van. Tiszteletreméltó bátorságot tanúsított a két legnagyobb demokratikus párt vezére, Papandreu és Kanello- pulos, hogy ezt az egész procedúrát bizarrnak minősítette. A State Department elsietett áldása megint csak mutatja, hogy Washington növelni kor. Az Egyesült Államok ezt a bizalmat rendelettel nem képes megdönteni. Mit lehet tenni? Az amerikai nép érdeke ellen tervezett támadás sorsa attól függ, hogyan reagál arra a nép. Nagy a valószínűség, hogy a kongresszust gyors cselfogással kényszerítik a Johnson pótadót javaslat megszavazására. Még Washington politikai bölcsei is beismerik, hogy olyan ez, mintha “egy legyet pörölycsapással ölnének meg,” ami a fizetési mérleget illeti. Az elgondolás az, hogy a fogyasztást nagy mértékben redukálják. A fogyasztási cikkeknek csak kis százaléka áll importált áruból, így a fogyasztás 10 milliárd dollárral való redukálása csak néhány száz millió dollárral csökkentené a behozatalt és javítaná a fizetések mérlegét. E nevetséges várható eredmény ellenére, a John- son-kormány, a központi bankok buzgó helyeslése mellett, teljes erővel fogja nyomni a pótadó keresztülvitelét. A nyugat-német Bundesbank elnöke, Karl Blessing már áldását adta erre, a Chase Manhattan és más amerikai bankok több mint 10 százalékos, egyesek 20 százalékos pótadót követelnek. A kormány azonkívül egyre nagyobb erővel próbál valamilyen bérrögzitést keresztülvinni, azzal a másik hamis érvvel, hogy ez majd csökkenti a termelési költségeket és megkönnyíti, hogy külföldre szállíthassunk. Ezek az érvek, bizonyos szempontból megmutatják a kapitalizmus társadalmi elégtelenségét és a kapitalista kormányzat gazdasági intézkedéseinek zavaros összevisszaságát. De ebben az őrületben valami rendszer is van. Ez a politikai alapja, hogy a munkásság bőrén emeljék a profitot és a munkássággal fizettessék meg az amerikai imperializmus külföldi kalandjainak költségeit. Amint a Washingtonban most szőtt tervek majd kudarcot vallanak, valószínűleg formálisan megváltoztatják a dollár aranyparitását és minden más pénzegységet, és közöttük néhánynak a dollárhoz képest a jelenleginél nagyobb paritása lesz. A sajtóban megjelent vélemények szerint ez valószinü- leg egy éven belül bekövetkezik. De közben már megindultak a devalvációval járó áremelkedések és ez az irányzat tovább fejlődik. Nagy a lehetősége annak, hogy a megélhetési költségek, a most hivatalosan elismert 3—4 százaléknál, sokkal nagyobb, talán kétszeres arányban emelkednek. Amint már korábban jeleztem, rendkívül fontos, hogy a szákszervezetek védekezzenek az infláció ellen a szerződések megkötésénél. Foglaljanak azok magukban automatikus béremelést, bér újratárgyalást, rövidlejáratu időtartamot, stb. és tervezzenek másféle lépéseket is tagjaik védelmére. Fontos, hogy követeljenek infláció ellenes emeléseket a társadalombiztosítási és másféle nyugdijakban és népjóléti kiutalásokban. Követeljék a gettókban a magas házbérek csökkentését. MWVVtMWIMVVUWVV««WMW«AM\/V<AMUWVUWV\M» ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!-r————m---------------1 ■-!? ------------akarja a görög diktátorok presztízsét és tekintélyét. (New York Times, 1968 márc. 17.) C-KS Az U.S. behatolása a brazil szakszervezetekbe. — A brazü uniók első győzelmüket aratták az északamerikai feudális szakszervezeti hübérurak felett. Costa e Silva elnök rendeletre készül, amely megtiltja az együttműködést brazil és külföldi szak- szervezetek között. Bebizonyították ugyanis, hogy amióta katonai puccs révén tábornokok uralkodnak Brazíliában és a szakszervezeteket rendőri felügyel©*: alá helyezték, az AFL-CIO, az amerikai követség közreműködésével és a Central Intelligence Agency tervei alapján mindent megtett, az amerikai értelemben vett “szabad szakszervezetek” elvét hirdetve, hogy a brazil munkásmozgalmat a maga uralma alá vonja. (De Monde, Párizs, márc. 16. Az U.S. napisajtó nem irt erről.) Victor Perlő: Letértünk az aranyalapról
