Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-28 / 13. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 28; 1968.' A U.S. A FASIZMUST SEGÍTI ELŐ GUATEMALÁBAN EZT MONDTÁK... — Art Buchwald (a nagyszerű szatirikus): Belsky, a néger barátom nincs megelégedve Kerner kormányzó bizottságának jelentésével a feketékről. Azt mondja, hiányzik belőle a kommunista feny*> getés. — Hát én nem értem ezt. — A kongresszus nem foglalkozik olyan jelentéssel, bármiről szól, fenyegetésről, reménytelenségről, jogtalanságról, szegénységről, munkanélküliségről — csak azzal amiben valahonnan a kommunisták fenyegetnek. Milliárdokat költünk, hogy megnyerjük a szivét egy olyan népnek, amelyről semmit se tudunk. Miért? Mert a kommunisták fenyegetik őket. Ha a négerek hangozhatnák, hogy nemzetközi összeesküvés meg akarja nyerni őket az istentelen kommunizmusnak, rögtön itt volnának a milliárdok a gettók javára. Nem "Black power"-t kell kiabálni, hanem "Red power"-!. Ettől Wallace is megijedne. — Ernest Gruening, alaszkai szenátor, most megjelent “Vietnam Folly” cirnü könyvében: Az U.S. közbelépése Vietnamban megsértette a genfi egyezményt, a SEATO (Délkelet-ázsiai egyezményes szervezet) határozatait, az ENSZ alapokmányát. A vietnami háborút nem Moszkva vagy Peking irányítja, ez tiszta belső küzdelem volt, a francia gyarmati uralom maradványa. Az sem igaz, hogy Észak-Vietnamból jött a támadás; kezdettől fogva, , még ma is, polgárháború folyik Dél-Vietnamban. Nem igaz. hogy az U.S. elkötelezte magát a közbe~ lépésre; Eisenhower sokat idézett 1954. okt. 28-i levele Diem elnökhöz nem Ígért katonai segitséget; és mindenekelőtt reformokat követelt, amiket sohasem valósítottak meg. Vietnamot az U.S. támadta meg. — A New Sstatesman (iondoni hetilap): Ha az US a jövőjét álmodja, nem lát határozott célt. Csak a jelen végtelen kiterjedését a jövő szürke semmiségébe; a nemzeti össztermelés dupláját, négyszeresét, arányos emelkedésével a részlet-tartozásoknak; három dimenziós szines tv-t, széles síkon, még szélesebb sikon; még több autót, szélesebb utakat, gyorsabb repülőgépeket, supersonic, super-supersonic sebességgel, halálosabb zajjal; anti-missi!-e- ket, anti-anti-anti missileket, a végtelenségig. — W. H. Auden, a kiváló költő a N. Y. Times- ben: Megvonhatjuk a történelmi párhuzamot a franciák kivonulásával Algírból. Ez katonai vereség volt — de a franciák hatalmas erkölcsi győzelme. A külföld és a franciák tudták, hogy De Gaulle az egyetlen helyes és lehetséges utat választotta. És az OAS (francia tisztek és kolonisták csoportja) terroristáit azonnal ártalmatlanná tették. A közvélemény elitélte őket. A kivonulás Vietnamból is nyilván ellenállásba ütköznék — de legalább tudtok, mi ellen küzdünk. — A N. Y. Times Rusk külügyminiszterről (miután a szenátus külügyi bizottsága kihallgatta): Most is úgy beszélt, mint korábban — mint egy törött gramofon-lemez. Megismételte összes korábbi kliséit. Még most is két külön országnak tartja Vietnamot, ellentétben a genfi egyezménnyel; erős- ködik, hogy az U.S.-nek önkényesen biztosítania kell, hogy "people leave their neighbors alone" (hagyják békén szomszédaikat); hogy az U.S. nem provokálta a tonkini incidenst (amikor észak-vietnami hajók állítólag meg akarták volna támadni 'az amerikai flottát), holott a bizonyítékok az el’zn- kezőt mondják. t — John Horn, a Nation folyóirat tv rovatának vezetője: A tv az ötödik hadoszlop, amely megtölti a négerek otthonát fehér nonsens-el, fehér erőszakkal, fehér luxussal, fehér materializmussal, fehér közönnyel a szines amerikaiak iránt. De a tv minden ember szive, agya, szelleme elleni állandó támadás; a négerek és más faji kisebbségek elidege- nitésének ez a fő fegyvere... Kevés a remény a tv megváltoztatására, mert az segít Amerikát kizsákmányolni ahelyett, hogy javítaná azt. A kongresszust jobban érdekli a tv-tulajdonosok anyagi érdeke, mint a közjó. . . Nagy kár, hogy a Kerner- bizottság (amely Johnson elnök megbízásából az amerikai színesek problémáját vizsgálta) erről megfeledkezett... Ijesztő, hogy a tv-n intézményesítettük a fehér amerikaiak előítéleteit, átengedve azt üzleti érdekeknek, amelyek a fehérek többségéhez szólnak, korlátozott kereskedelmi szempontok béklyójában. Thomas Melville atya cikke a National Catholic Reporter folyóiratban. Az utóbbi hetekben sokat Írtak a lapok Guatemaláról, az ottani kegyetlenségekről és gyilkosságokról, amelyeket a sajtó jobb- és baloldali szélsőségesek bosszúálló cselekedeteinek nevezett. A kormányt úgy tüntetik fel, mintha kissé baloldali irányzatú lenne és az erőszakosságokat mindkét oldalról próbálná elnyomni. Ez egyszerűen nem igaz. A kormány, kis hiján nyilvánosan támogatja a jobboldali csoportokat és ezeknek tagjai magas pozíciókat töltenek be a kormányban. Három jobboldali terrorcsoport A Nemzeti Felszabadító Mozgalom (MLN), melyet a meggyilkolt Castillo Armas elnök szervezett meg és most is az ő nyomdokain halad, nem tagadja, hogy védnöklete alatt működik a ‘Manó Blanca’ (Fehér Kéz) nevű jobboldali terrorszervezet. Egy másik terrorista csoport, az Uj Kommunistaellenes Szervezet (NOA) vezetői Maximo Zepeda Martinez Mredes és Hugo Edmundo Alonzo és Luis Dominguez katonatisztek, mind a hadsereg aktiv tagjai. a ‘Manó Blanca’ főhadiszállása a rendőrfőkapitányság épületében, Guatemala város közepében van. A harmadik terrorista csoport a ‘CADEG’, földbirtokosokból áll, akik ‘el akarnak bánni a baj- csinálókkal.’ Természetesen, mindenki bajcsináló- nak számit, aki hangosan merészel tiltakozni az igazságtalanságok ellen. A legutóbbi háron megyed év alatt ez a három csoport együtt több mint 2800 intellektuelt, diakot, munkásvezért és parasztot gyilkolt meg. Olyanokat, akik próbáltak megszervezkedni és a guate- malai társadalom helytelenségeit rendbehozni. A ‘Manó Blanca’ maga is beismeri, nem valószínű, hogy ezek között több mint tízből egy kommunista volt. A Marvknoll Atyák együk barátját és jótevőjét személyesen ismerem. Ő azzal vádolta az egyik keresztény munkásvezért, hogy kommunista, mert nagy cukorültetvényén szakszervezetet próbált alakítani a munkások között. így az illetőt a katonaság lelőtte. Ez a földbirtokos, mint sokan mások, most fegyveres őröket tart a birtokán, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő. Mikor a nyomorgó indiánok között az általam megszervezett szövetkezet végre teherautót tudott venni, a gazdagok próbálták megvesztegetni a sofőrt, hogy hagyja a kocsit lezuhanni egy szikláról. Mikor a sofőrt nem tudták megvesztegetni, négyszer próbálták tönkretenni a teherautót, ami a negyedik alkalommal sikerült. A San Antonio Huista plébánián, ahol a fivérem — szintén Maryknc’l pap — volt a lelkész, a földműves termelőszövetkezet elnökét a község urai és a polgármester meggyilkolták. Ilyen helyzetben mit csináljon a paraszt? Csak két választása van: vagy alárendeli magát az elnyomásnak és így feladja emberi méltóságát, vagy fegyvert ragad, hogy megvédje magát, családját és szomszédjait. Mindez ideig többnyire az első utat választotta, de most már olyan jelek mutatkoznak, hogy türelme kifogyóban van. Az érsek és a szegények Ml az álláspontja az egyházi hierarchiának? — Nemrégen az érsek — mivel sokan kritizálták a helyi prédikációit, amelyekben azt tanácsolta a szegényeknek, hogy nyugodjanak bele sorsukba — kijelentette, hogy ezentúl születésnapja “A Szegények Napja’ lesz és őt mint ‘A Szegények Érsekét’ ismerjék. Azon a napon élelmiszert és ócska ruhákat oszt ki azoknak, akik az ajtaján koldulva bekopognak. Sokan azt kérdezik, mi történik a szegényekkel az év hátralévő 364 napján? Néhány hónappal ezelőtt egy parasztgyülésen a Maryknoll Atyák guatemalai főnöke azt mondta az összegyűltöknek, hogy Krisztus igy szólt: ‘Mindig veletek lesznek a szegények” igy hát jobb lesz, ha belenyugszanak nyomorúságukba és nem agitálnak a helyzet megváltoztatásáért. Miután arra a konklúzióra jutottunk, hogy a valóságos, kiéleződött helyzet, melyre a guatemalai nép többségének rosszul tápláltsága és éhsége vezetett, a kapitalista rendszer közvetlen következménye, mely arra kényszeríti a védtelen indiánokat, hogy a hatalmas, felfegyverzett földesurakkal szánjanak szembe, a fivérem és én elhatároztuk, hogy nem leszünk szótlan cinkosai annak a tömeggyilkosságnak, amelyet ez a rendszer idéz elő. Elkezdtük tanítani az indiánokat, hogy senki sem védi meg jogaikat, ha ők maguk nem védik meg magukat. Ha a kormány és az oligarchia fegyveres erővel tartja őket nyomorúságos helyzetükben, akkor kötelességük fegyvert fogni és úgy védeni istenadta jogaikat. Azzal vádolnak minket és a hallgatóságunkat, hogy kommunisták vagyunk és ezért egyházi feljebbvalóink és az U.S. követ kérte, hagyjuk el az országot. Ezt megtettük. De én azt mondom, hogy csak abban az esetben vagyok kommunista, ha Krisztus is kommunista volt. Azért tettem, amit tettem és ezután is teszem, mert Krisztus tanításainak engedelmeskedem, nem Marx, vagy Lenin nyomdokain járok. És azt is mondom, hogy sokkal többen vagyunk, mint a hierarchia és az amerikai kormány gondolja. Ha majd nyíltabb harcokra kerül sor, tudja meg a világ, hogy nem Oroszországért, vagy Kínáért, vagy bármely más országért szállunk síkra, hanem Guatemaláért. Nem azért cselekszünk igy a jelenlegi helyzetben, mert Marxot, vagy Lenint olvastuk, hanem mert a Szentirás szavait olvastuk el. McGarthy és Kennedy a Johnson-ellenes kampányban Eugene McCarthy szenátor jelentős sikerei után a New Hampshire-i előválasztásokon, Robert Kennedy szenátor bejelentette, hogy kiáll Johnson ellen és pályázik a Demokrata Párt elnökjelöltségére. Ezzel az uj fejleménnyel újabb erőre kapott a Johnson-ellenes mozgalom, mely az elnök és a kormány csődöt mondott vietnami politikájával szembeni egyre növekvő közvéleményt juttatja kifejezésre. Kennedy alkalmazkodó politikáját jellemzi, hogy csak ilyen későn áll ki a Johnson-ellepes kampányban és miután már McCarthy sikereiről bebizonyosodott. A háboruellenes hangulat azonban már olyan méreteket öltött, hogy 1972 helyett malmost elérkezettnek látta az időt, hogy az elnökjelöltségre pályázzon. McCarthy szenátor, Kennedytől függetlenül, ezután is aktivan serkenti a disszidens mozgalmat a Demokrata Pártban, de valószínűleg majd valamilyen együttműködő megállapodás jön létre kettőjük között. Kennedy azonnal erőteljes kampányt kezdett, melyben élesen kritizálja Johnson vietnami háborúját és magáévá teszi a városi gettók orvoslására a legnépszerűbb követelményeket. A hét végén Kaliforniában volt körúton, ahol több helyen nagy tömeg előtt beszélt. Mindenütt a legnagyobb éljenzést akkor kapta, amikor a vietnami háború ellen szólalt fel. TOKIÓ. —• Az észak-vietnami sajtó jelentette, hogy január 31-én Saigonban kivégezték a Nemzeti Felszabadító Front egyik magasrangu női vezetőjét, Le Thi Rieng-et, a Front központi bizottságának tagját. Amerikai és dél-vietnami titkos rendőrök fogták el. "A legbarbárabb tortúráknak vetették alá és más hazafiakkal együtt kivégezték" — mondja a jelentés. • Salisbury, Rhodéziában öt négert ismét halálra ítéltek. A vád ellenük az, hogy megsértették az ország rendkívüli törvényét. ArtOCRlKAl , .y/fpLC/ffc&r' Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act cf March 2, 1873 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy évre 12 doUar, félévre STAO
