Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-21 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 21, 1968 SZEMELVÉNYEK A POLGÁRI ZAVARGÁSOK BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSÉBŐL Előző lapszamunkban beszámoltunk a National Advisory Commission on Civil Disorders jelentéséről, melyben sok mélyreható megfigyelés van, több mint bármely más kormányhatóságok részéről végzett tanulmányban. A bizottság ész- L revételei közül néhány szemelvényt érdemesnek találtunk szószerint közölni. DETROIT . .A privát őrként alkalmazott 55 éves néger, . Julius L. Dorsey, az élelmiszer market előtt állt, amikor két néger férfi és egy nő megszólította. Követelték tőle, engedje kirabolni az üzletet. Nem hallgatott rájuk, de azok szidalmazni kezdték. Ö megkért egy szomszédot, hívja a rendőrséget. Amint a vita egyre hevesebbé vált, Dorsey revolverével háromszor a levegőbe lőtt. “A rendőrség rádiója ezt jelentette: ‘Rablók, fegyverük van.’ Rendőrségi őrkocsi érkezett a helyszínre, amelyet egy rendőr hajtott és három nemzetőrségi katona volt vele. Amint a rablók elmenekültek, a törvény-végrehajtási közegek tüzelni kezdtek. Amikor a lövöldözés megszűnt, egy ember holtan feküdt a járdán: Julius L. Dorsey. “...Amint a rendzavarás kisebb-nagyobb méreteket öltött, a gettó egyik környéke teljesen nyugodt maradt. Az északkeleti oldalon körülbelül 150 utcablokk 21,000 főnyi lakója 1966-ban egy Positive Neighborhood Action Committee nevű csoportba szervezkedett. Hivatásbeliek segítségével az utcákban klubokat szerveztek és a környék feljavítására terveket dolgoztak ki. . . “Mikor a rendzavarások kitörtek, e környék lakói, az utcai klubok segítségével gyorsan tudtak szervezkedni. Ifjakat toboroztak, akik a környéken maradtak és segítettek a forgalom átirányításában. Habár sokan egyetértettek a ‘rendszer’ elleni zendüléssel és helyeselték, mindössze csak két kis gyújtogatás történt — az egyik egy üres épület- íren. . . #V NEW BRUNSWICK “...Kis idő múlva, bizonyos elemek a tömeg- bői — idősebbek és elszántabbak,. mint az előző éjjeli tömegek — megjelentek a rendőrségi épület- előtt. A polgármesterrel akartak beszélni. Sheenan polgármesternő kilépett a rendőrség bejárata elé. Hangszórón keresztül beszélt az összegyültekhez és kérte őket, adjanak neki alkalmat, hogy helyrehozhassa a rossz állapotokat. A tömeg hangos és ellenséges hangulatú volt. Egyesek felelősségre vonták a polgármesternőt, de végül azoknak a véleménye győzött, akik azt mondták “ő. még uj! Adjunk neki alkalmat, hogy megmutassa, mit tud!” A tömeg azzal a követeléssel jött elő, hogy mindenkit bocsássanak szabadon, akit az előző este letartóztattak. Mikor jelentették, hogy ez már megtörtént, a hirt gyanakodva fogadták. Követelték, hogy megtekinthessék a börtöncellákat. “Teljesítették a kérést, hogy az összegyűltek egy bizottsága benézhet a cellákba és igy meggyőződtek arról, hogy már mindenkit szabadon bocsátottak. “A tömeg szétoszlott. A new-brunswick-i zavargásból nem lett semmi. . . A ZAVARGÁSOK TERMÉSZETE “Tipikus” zavargás nem történt. Az 1967-es zavargások szokatlan rendszertelen, komplikált és kiszámíthatatlan társadalmi jelenségek voltak. Mint a legtöbb esemény, nem rendszeres egymásutánban következtek be. De a tanulmányunk analizálása a következő következtetésekre vezet a zendülések folyamatáról: "Általában az 1967-es polgári rendzavarások azt mutatták, hogy a négerek a fehér, amerikai társadalom hatalmának és tulajdonának a néger környékeken lévő helyi szimbólumai ellen keltek fel és nem fehér személyek ellen ... “A rendzavarások nem egyetlen ‘provokáló’- vagy ‘kirobbantó’ eseményből eredtek, hanem az egyre jobban zaklatott társadalmi körülmények váltották ki. Jellemzően a feszültséget okozó események egész sorozata, heteken, vagy hónapokon . át, a néger lakóvidéken sok ember szemében azonosult a közösen elszenvedett, mélyremenő panaszokkal. Az egyre jobban felgyülemlő feszültség folyamán valamilyen incidens — amely egymagában gyakran jelentéktelen —, egyszerre megszakítja a türelem fonalát és a feszültség erőszakosságának ad helyet. “Az ‘előző’ incidensek, melyek a feszültséget növelték és végül kitörésekre vezettek, az esetek majdnem felében a rendőrség cselekedetei voltak és közvetlenül a kitörések előtt is ezek voltak az okozók 24 eset közül 12-ben. “A tipikus rendzavaró 20 éven aluli ifjú, vagy fiatal felnőtt volt, aki egész életében az ottani gettóban lakott és kimaradt a high schoolból. De azért több iskolázottsága volt, mint nem-zendülő szomszédjának. Többnyire munkanélküli volt, vagy alantas munkát végzett. Fajára büszke és fehérekkel, valamint középosztálybeli négerekkel szemben rendkívül ellenséges érzületü s habár politikai lag jól értesült, a politikai rendszer iránt teljes bizalmatlanságot érzett. “A zendülésekkel szemben számtalan néger egyén rótta az utcákat és próbálta ‘csititani’ a kedélyeket. Ezek rendszerint iskolázottabbak voltak és több jövedelmük volt, mint akár a rendzavaroknak, akár a semlegeseknek. “A helyi kormányzatokban a négerek aránya, lakosságbeli arányukhoz képest lényegesen kisebb volt. Húsz város közül csak háromban volt több, mint egy törvényhozó és egyikben sem volt még néger polgármester, vagy más magasrangu tisztviselő. Csak négy városban voltak négerek fontos pozíciókban. . . A BEVÁNDOROLTAK ÉS A NÉGEREK HELYZETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA . Sok fehér am-srikai ezt kérdezi: Miért nem tudtak a négerek, mint az európai bevándoroltak, megszabadulni a gettótól és a nyomortól? “Mi azt hisszük, hogy a következő tényezők játszanak ebben fontos szerepet: "— A gazdasági élet megváltozása. Mikor az európai bevándoroltak ide érkeztek, munkát tudtak találni, mert akkor az iparnak nagy szüksége volt szakképzetlen munkásra. A gazdaság továb fejlődött és ma már alig van szükség a szakképzetlen négerek munkájára. A faji kérdés. A diszkrimináció nagyon kis térre szorította és ott is megszigorította a négerek munkaalkalmát. Az európai bevándoroltak is megkülönböztetésben részesültek, de nem ilyen nagy mértékben. “— A politikai életben való részvétel. A bevándorlók többnyü'e gyorsan növekvő, fejlődő politikai élettel rendelkező városokban telepedtek le, ahol politikai támogatásukért bizonyos előnyökben részesültek. Módjuk volt befolyást gyakorolni és képviselőt is választhattak. Amikor a négerek a városokba érkeztek, a politikai gépezetek mái’ nem nyújtottak annyi alkalmat elhelyezkedésre és befolyásukat nem voltak hajlandók négerekkel megosztani. “A bevándoroltak olyan országokból jöttek, ahol az életnívó alacsony volt és inkább elvállaltak alantas és rosszul fizetett munkát. A nagy családok és a szoros családi élet révén a jövedelem is több volt. Reményük, hogy valamikor kikerülnek a gettóból, elviselhetővé tette a jelen nehézségeit. "Habár a néger férfiak éppoly nehezen dolgoztak, mint a bevándoroltak, mégsem tudták eltartani családjaikat. A korábbi elhelyezkedési alkalmak megszűntek. A rabszolgaság és a hosszú munkanélküliség következtében a négerek családi élete mat- riarkális lett; a férfiak alacsonyrendü, másodlagos szerepet játszottak — mely kemény és rosszul fizetett munkájukért kevés kárpótlást nyújtott. Mindezeken kívül a szegregáció miatt a négerek soharem juthattak jobb munkához és nem remél hették, hogy valaha megszabadulhatnak a gettóból. A jövő csak kilátástalanságba vezetett. "A fehérek többnyire eltúlozzák, hogy milyen gyorsan megmenekültek a nyomorból. A tény az hogy azok a bevándoroltak, akik faluról jöttek — mint ma a négerek zöme — csak most, a barma dik generációban kezdenek a középosztályba beilleszkedni. Ezzel szemben a négerek, kevesebb, mint két generációval ezelőtt kezdtek a városokba vándorolni és sokkal nehezebb körülmények között. Habár egyes négereknek sikerült kiemelkedni a nyomorból, csak kevesen tudtak elszabadulni a városi gettókból." HOZZÁSZÓLÁS Ezek a jelentés kiemelkedőbb pontjai. Megoldást is ajánlanak, mely messzebbmenő minden eddigi, hasonló programnál. Helyszűke miatt ezeket most nem analizálhatjuk. A városok zendüléseü'ől kiadott jelentés kimutatja az amerikai kapitalista társadalom sok súlyos hibáját, de az alapvető okokba nem hatol bele. Helyesen megmutatja a mélyen begyökerezett faji előítélet és a diszkrimináció mérgező hatását az egész társadalomra, de felületes abból a szempontból, hogy az egész fehér társadalmat okolja a kirívó igazságtalanságokért. Mintha az egész fehér társadalom azonos érdekű és egységes társadalom volna a négerekkel szemben. Nem mutat rá a fehér társadalomban fennálló ellentétekre, a kizsákmányoló kapitalista osztály és a munkásosztály egymással ellenkező érdekeire. Természetesen nem is várható, hogy a fennálló rendszer tanulmánya azt a megállapítást tegye, hogy a fehér dolgozók és a néger kisebbség érdekei azonosak és csakis ezeknek felismerése és gyors együttműködése mentheti meg az amerikai társadalmat a teljes felbomlástól. Mindezeknek a tudomásul vételével kell megbírálnunk a polgári zavargásokkal foglalkozó bizottság jelentését. t t t t T-r'v-^ : APRÓSÁGOK: Kovács Erzsi rovata \_ * Sokat foglalkoztak a lapok e héten a fejfájással. Itt, Amerikában minden tizenkettedik embernek fáj a feje és évente több mint 400 millió dollárt költenek fejfájás elleni orvosságokra. Több mint 200 féle aszpirin van forgalomban különböző neveken, de tulajdonképpen mindegyik aszpirin. Felsorolnak sok-sokféle fejfájást, de a tudósok szerint valójában csak kétféle fejfájás van: migrén és. tension (idegfeszültség) fejfájás. Én már réges-régen levizsgáztam a fejfájásból. Nekem már adhatnának egy diplomát ebből a tantárgyból. Megállapították ezelőtt 30 vagy 40 évvel, hogy határozottan migrén fejfájásom van, de a mai napig sem tudtak rajta segíteni. Én tehát szakértő vagyok ebben.. Persze vannak különleges esetek. Például egy ember rettenetes fejfájást kapott, de csak háromszor egy évben. Thanksgivinkor, Karácsonykor és Újévkor. Mindent pontosan megfigyeltek: ezen a három napon rendszerint sokat evett, az anyósa jött látogatóba, és minden alkalommal pulyka volt ebédre. A newyorki Montefiore kórház fejfájást kutató osztályán aztán megállapították, hogy a pulyka, amit evett, oly étellel volt táplálva, amibe penicillint is tettek (hogy a pulyka betegséget ne kapjon) és ez az ember szegény rendkívül érzékeny volt a penicillinre és az okozta a fejfájást. Ilyen különleges esetek is vannak, de ha az orvosok, a tudósok engem, mint főszakértőt megkérdeznének, megmondanám nekik, hogy minden fejfájásra a legeslegjobb orvosság a NYUGALMAS ÉLET. Ha ezt tudnák receptre adni, akkor sok fejfájástól megkímélnék az emberiséget. Én még receptet is tudok adni rá, csak meg kell találni a módját, hogy meg is lehessen kapni. Legelőször is a fiatalságot ne öldössék ki, hanem hagyják őket nyugodtan, békében élni, tanulni, dolgozni. Gondoskodjanak elég munkáról, rendes fizetésről. Az öregeknek emeljék fel a nyugdiját annyira, hogy abból szépen, nyugodtan meg tud janak élni. Ne vorizzanak azon se, hogy azt a 400 millió dollárt hová teszik, amit aszpirinra költené- nek. Találnak majd jobb helyet neki. Ezt a receptet ajánlom én és ha a Mr. Johnson rám hallgat, akkor még négy évig eléldegélhet a Fehér Házban. Most pedig megyek és beveszek két aszpirint, mert megfájdult a fejem a fejfájás gyógyításának a megoldásától. Madrid. — Spanyol hajógyárak 90 halászhajót építenek kubai rendelésre. Washington rossz szemmel nézi a spanyol hajóépítők és a spanyol kormány e működését. *
