Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-21 / 12. szám
Thursday, March 21, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD * Csalóka szimbólumok CSAKNEM KÉTEZER ESZTENDŐN KERESZTÜL az emberi elvetemültség, kegyetlenség netovábbjaként emlegetik az Írástudók Néró római császárt, aki állítólag áriákat zengett saját szerzeményéből és hegedült hozzá palotája erkélyén, amidőn Kr. u. 64-ben Róma nagyrésze tűzvész áldozata lett. Néró, aki a leégett terület egy részén sajat használatára parkot létesített, később a keresztényeket okolta a tűzvészért és közülük ezért ezreket vadállatokkal marcangoltatott szét a római nagy cirkuszban. Ám jó emlékezni arra, hogy abban a cirkuszban nem egyedül Néró tapsolt, amidőn a kiéheztetett és felingerelt oroszlánok keresztény gyermekeket, nőket, ifjakat, aggokat szaggattak véres cafatokká, hanem az izgalomtól vöröslő arcokkal, dülledt szemekkel brutalizált, agymosott római polgárok és lumpenproletárok tízezrei üvöltöttek helybenha- gyólag, gyönyörködtek a borzalmas látványban. Ha az ókori Rómában lett volna olyan napilap, mint a Daily News, az igy kommentálta volna a mészárlást: "Az egyedüli jó keresztény a lemészárolt keresztény." Esztelenség és becstelenség lenne, hogy a történelmileg hozzánk közelebb eső dolgokról elmélkedjünk, Hitler bűneit a legcsekélyebb mértékben is kimagyarázzuk v. éppenséggel mentegetjük. De könnyen tévútra téved az, aki csak Hitlert kárhoztatja a német nép, pontosabban a német finánctöke bűneiért. Hitler sohasem követhette volna el a nevével és a nácizmussal kapcsolatos szörnyűségeket, ha a német finánctőke ki nem kövezte volna korlátlan pénzügyi támogatással útját, ha a német finánscőke kitartott sajtójával agymosott német nép “demokratikus” szavazással meg nem választotta volna államfőnek. Hitler nem sajátkezüleg ölt meg 20 millió európait, nem sajátkezüleg végzett ki hatmillió zsidót gázkamrákban. Millió és millió német kéz dobta a bombákat, húzta meg a ravaszt, hajított ciángázt a gázkamrákba! Már most mi sem áll távolabb e sorok írójától, mint az, hogy Lyndon B. Johnson elnököt az ellene emelt vádakkal szemben (mely vádak a csalárd Ígéretek révén való elnökké választástól az alkotmány megszegéséig és a vietnami nép ellen elkövetett fajirtásig terjednek) a legcsekélyebb mértékben is mentegetni, vagy csalárd politikáját védeni igyekezne. De attól tartok, hogy az amerikai nép lelkiismeretét méltón képviselő tömegek jogos felháborodásukban szinte elfelejtik, hogy Lyndon B. Johnson nem kezdeményezője, hanem végrehajtója az amerikai kormány jelenlegi bűnös politikájának. Az igazi bűnös a háttérben jól álcázott ipari-katonai fúzió (komplexum). Ne felejtsük el. hogy ha töiiénenetesen nem Johnson ülne az elnöki szék ben. tucatszámra akadnának “államférfiak", akik még rajta is tultennének. Kell-e sokat magyaráznunk azt, hogy egy Goldwater még Johnsonon is túltett volna? Kell-e magyarázni azt, hogy az elvtelen Nixon, aki már 1954-ben hidrogénbömbát akart dobni Vietnamra, még Johnsonnál is eszte- lenebbül hajtaná végre a telhetetlen Moloch, az ipari-katonai komplexum parancsait? Vagy kell-e fantázia annak az elképzeléséhez, hogy mit művelne egy Reagan, vagy éppenséggel egy Wallace {az alabamai) a Fehér Házban? Mindebből azt akarom kihozni, hogy az amerikai népnek ügyelnie kell arra, hogy szem elől ne »tévessze az erdőt a fáktól. Az Egyesült Államok gazdasági szervezete, a monopolkapitalizmus a fejlődés és hanyatlás dialektikai törvényei alapján menthetetlenül reakciós, úgy önmagára, mint.' az egész világkörnyezetére vészes monstrummá fejlődött ki. E monstrum még képes ügyes manőverezésre, talán képes lesz az amerikai népet niég egyszer (vagy többször) félrevezetni, töredelmes javulást Ígérve, esetleg egy uj Kennedy-íéle elnök révén fehérre mosni magát. De ez mit sem fog változtatni a tényen, hogy miként a nép egyre növekvő hányada kezdi felismerni, itt a társadalom radikális újjászervezése az egyedüli kiút. És ha történetesen 1968-ban, vagy ’72-ben esetleg égy “békepárti” jelöltet is “engedélyez” az ipari-katonai íuzio, az 1968. novemberi dallasi események már intőjelül szolgáltak az amerikai népnek, hogy •?gy ilyen jelöltet akkor és úgy távolit e! az ipari pénzügyi szörnyeteg, amint azt pillanatnyi érdekei követelik. Figyelő A libériái hajók Ne legyen határidő a náci bűnösök büntetésére! Amikor arról vitáztak, hogy segélyt adjanak a munkanélkülieknek, nyugdijat az öregeknek, a tőkések és zsoldosok a "laissez faire" (az állam be- nem-avatkozása) nevében tiltakoztak ellene. Mikor be akarták vezetni a jövedelmi adót, az egekig sírtak a "privát enterprise" haláláról. Ha az elesettek, szegények támogatásáról van szó, a "rugged individualism" elvével küzdenek ellene. Ha államosítani akarnak egy vállalkozási ágat, amely kinőtt az egyéni tulajdon keretéből, ezt szocializmusnak gyalázzák. De ha valamely üzlet vagy gazdasági ág nem jövedelmez, vagy éppen veszteséges, akkor ők maguk követelik, hogy vegye meg azt tőlük az állam vagy a város. Akkor ez nem szocializmus. És ha a fogyasztók adójából évente sok milliárd dollárral támogatják a gazdatársadalmat, legfőképp a mammut-birtokosokat, ebben nem látják a kapitalizmus törvényeinek meg sértését. így van ez a hajózással is. Beszélhetnénk róla, mennyiben és miért veszteséges az U.S.-ban a hajógyártás és hajóközlekedés — vajon vannak-e vállalatok köztük, amelyek haszonnal dolgoznak; fogadjuk itt el, hogy általában ez a közlekedési ág veszteséges, ezért a szövetségi kormány évente sok száz millióval segélyezi azt. Amit ma sem ismernek el a munkásság minden rétegéről, hogy közérdek élet- és munkaerejük megtartása és fokozása, azt elismerik a hajózásról, gazdasági és hadászati szempontból. Hivatkoznak rá, hogy az U.S. kereskedelmi flottája mindinkább elmarad sokkal kisebb országok mögött és rámutatnak ennek súlyos veszélyeire. Nemcsak a kis Norvégia versenyez immár a büszke U.S.-al, hanem az afrikai Libéria is. Mi ez a Libéria? Egymilliós kis afrikai ország a Firestone gumicég uralma alatt. Honnan van ennek ugyanakkora hajóhada, mint az Egyesült Államoknak? Természetesen nincs neki egyetlen hajója sem. A hajók, amelyek ez ország zászlaja alatt úsznak, U.S.-hajók, kisebb részben más tengeri hatalmak hajói, amiképpen a panamai hajók is. így a hajótulajdonosok nem fizetik a magas amerikai adókat és nem kell betartaniok az itteni — hajót, matrózokat és utasokat védő — közbiztonsági rendszabályokat. így azután a tengeri katasztrófák hírei igen sokszor libériái, panamai (és görög) hajókról szólnak, kivénült, elhanyagolt, tűzveszélyes és túlterhelt tragacsokról, melyeken ezernyi ember lelte halálát és melyeknek sérülése es ksiUiLörése újabban olajjal fertőzi a tengert és„ a partokat, a közegészség veszélyére, a halak és a fürdőipar pusztulását okozva. Most Puerto Ricoban jajgatnak emiatt; de mi lesz, ha majd nem 50,000 hanem 500,000 tonnás hajók feneklenek meg? Erre is biztosan lehet számítani, mert a technika sohasem hibátlan, mert az adócsalás tovább is Libéria zászlaját tűzi az árbocra és mert a biztosítás gyakran jobb üzlet, mint a hajó járatása. Tengerész Nem kapnak földet a dél-vietnami parasztok WASHINGTON, D. C. — Roy L. Prosterman egyetemi tanár vezetésével egy bizottság helyszíni vizsgálatot folytatott a vietnami földosztás kérdésében az amerikai kormány megbízásából. A bizottság jelentést tett a kongresszus egyik albizottságának, melyben kihangsúlyozták, hogy 1961 óta nincs földosztás Dél-Vietnamban. Sőt, amikor a dél-vietnami és amerikai csapatok egy területet elfoglalnak, a dél-vietnami kormány emberei a földet visszaveszik azoktól a parasztoktól, kik földet kaptak. Ez a magyarázata annak, hogy a Vietcong (a szabadságharcosok) országos támadást indíthatott. A lakosság nem szimpatizál a dél-vietnami kormánynyal, vagy nyíltan ellene szegül. AZ EGYÜGYÜ KÖLTŐ A Szabad Európa Rádió magyar híradója együ- gyünek mondja Gregory Corso amerikai költőt, ak- nek versét a budapesti Uj írás közölte. Azt mondja, hogy a vers “természetesen” az atombombáról- szól, “mintha csak Amerikának lenne belőle.” (Igaz, nemcsak Amerikának van, de más még nem ölt meg velük senkit és nem is fenyegetnek atom- bombás támadással, mint az U.S. 22 év óta naponta tette, most hevesebben, mint bármikor.) A költő — magyar fordítója szerint — nem tud megbékülni “a hazug világgal, az álnokokkal, agyafúrtakkal” és a mindenféle, költői fantáziával jellemzett erkölcsi szörnyetegekkel; a fegyverekkel sem. Miért együgyű az ilyen költő? Hát nem minden nagy költő (nem tudjuk, Mr. Corso az-e) nemzetének, az emberiségnek a bűneit ostorozza? Washington, D. C. — Általánosan ismert tény az, hogy a saigoni kormány minden rétegét átitatta a korrupció. Gruening (Aiaska—Dem.) szenátor elrendelte a helyzet kivizsgálását. Fontos konferencia március 31-én Ez év december 31-én sokezer Nyugat-Német- országban és másutt bujkáló náci bűnös egyszer s mindenkorra megszabadul a íelelősségrevonás alól és nyugodtan élvezheti szabadságát, mert akkor évül el ellenük a törvényes eljárás lehetőségének határideje — hacsak közben az elévülést meg nem semmisitik. A világ tiltakozása néhány évvel ezelőtt kényszeritette a nyugatnémet kormányt, hogy az elévülési határidőt 1969 december 31-ig meghosszabbítsák. Nagy szerepet játszott ebben a Committee to Combat Nazism and Anti- Semitism szervezet, amely konferenciákkal, gyűlésekkel, demonstrációkkal hivta fel a közfigyelmet a nácik megkegyelmezésének veszélyére. Újabb tiltakozásra van most szükség és ezúttal nem a határidő további kitolásáért, hanem végleges megszüntetéséért. Alig van olyan ország, melyben határidőhöz van kötve a gyilkosok elleni eljárás. Azt pedig még annál kevésbé szabad megengedni, hogy tömeggyilkosságért felelős háborús bűnösök bizonyos idő elteltével büntetlenül megmenekülhessenek. Különös es gyanús körülmény, hogy Nyugat-Németurszágban, ahoi még ma is számtalan háborús bűnös él, ilyen törvények vannak. Dokumentációs bizonyítékok szerint 20,000 ‘háborús bűnös talált menedéket az Egyesüit Államokban. A neo-nácizmus pártja erősen meggyárá- podott Nyugat-Németországban. Dr. Heinrich Lüb- ke elnök koncentrációs táborokat épített Hitler kormánya számára, Kiesinger kancellárnak, mint a náci párt tagjának Hitler külügyminisztériumában fontos szerepe volt. A nácik ujjáébredése és az Egyesült Államokban is a szélső jobboldali érők hatalmának növekedése mutatja, hogy a reakció veszélye még mindig fenyeget. Ezzel a veszéllyel szemben rendkívül fontos a nácik büntetésének határidejét megszüntetni és c célból a bizottság konferenciát hiv össze New Yorkban vasárnap, március 31-én, d.e. 10-től d.u. 5-ig, a Penn-Garden Hotelban, a 7. Ave. és a 31. utcánál. Szervezeti delegátusok és egyének minél előbb jelentkezzenek a konferencián való részvételre. A regisztrálásért küldjenek 2 dollárt a következő címre: Committee to Combat Nazism and Anti- Semitism, Room 1407, 1182 Broadway, New York, N. Y. 10001. Aki az igazat tudni akarja, előfizet az Amerikai Magyar Szóral
