Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-14 / 11. szám
Thursday, March 14, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Egy este Havannában jegyzetek EGÉSZSÉGÜGY AZ LSD VESZÉLYEI Akik az LSD kábítószert használják, megkockáztatják azt, hogy gyermekeik születési hibával jönnek a világra. Még ennél is nagyobb lehetőség van arra, hogy rákbetegséget kapnak és korán öregszenek meg, jelenti dr. Virginia Apgar, egy országos kutatóintézet vezetője. Dr. Apgar figyelmeztetését szaktudósok jelentéseiből kivonatozta, akik megállapították, hogy az LSD határozottan megtámadja az emberi kromozómot, az átöröklő- dés hordozóit. Életükkel fizetnek a dohányzásért Közvetlenül a dohányzásra visszavezethető halálozások száma 1966-ban több, mint 301,000-et tett ki. Ez majdnem ugyanannyi, mint 307,000 különféle infekcióból eredő halálozás, beleértve baleseteket, cukorbajt, gyilkosságot és öngyilkosságot is, jelenti dr. R. T. Ravenholt, a State Department népességi hivatalának orvosa. A dohányzást tárgyaló egészségügyi világkonferencián dr. Ravenholt mondotta: “A cigarettázásból eredő betegség jelenleg a legfontosabb megelőzhető betegség az Egyesült Államokban.” Cockroach allergia Washingtonban két orvos jelentette, hogy a cockroachok nagy szerepet játszanak az asztma előidézésében. E rovarok által szennyezett étel allergikus reakciót* idéz elő olyan egyéneknél, akik vagy már előzőleg érzékennyé lettek ezekre a rovarokra, vagy akik érzékenységre hajlamosak. Kísérleteik kimutatták, hogy majdnem ötven százaléka azoknak, akik cockroachok által szeny- nyezett ételt esznek, asztmában szenved. Gazdasági élet és az elmebaj Egy szociológus szoros összefüggést talál az elme egészségi állapota és a gazdasági élet színvonala között. A kettő fordított arányban áll egymással. Mikor a gazdasági élet hanyatlik, sokkal több beteget utalnak be az elmegyógyintézetekbe. Mikor javul a gazdasági helyzet, az elmegyógyintézeteknek is kevesebb lakójuk van, mondja dr. M. Jarvey Brenner, a Yale egyetem társadalomtudósa, ott végzett tanulmányai alapján. Úgy találta, hogy az elmebajoknál általában a gazdasági élet színvonala az alapvető tényező. Eredmények a leukémia leküzdésére A heveny, lymphocytikus leukémiában (egy fajta fehérvérűség) szenvedők 90 százalékánál a betegség tünetei — bár ideiglenesen, — de teljesen megszűnnek bizonyos gyógyszerek hatására, amelyekkel ilyen központokban kezelik a betegeket. A leukémiának ez a fajtája többnyire gyermekeknél fordul elő. Kétszer annyi eredményt tudnak ezzel a gyógykezeléssel felmutatni, mint három évvel ezelőtt, jelentette dr. C. Gordon Zubrod, a National Cancer Institute orvosa. Három évvel ezelőtt egytöl másfél évig maradtak életben a betegek; jelenleg három évnél is tovább élnek. Az is lehetséges, hogy akiket most kezdenek a gyógyszerekkel kezelni, négy-öt évig is életben maradnak. Nem szabad elhanyagolni a szemvizsgálatokat Az Orleans-i Tulane egyetem orvostani intézetében 3,500 felnőtt egyén szemét vizsgálták meg, azzal a meglepő eredménnyel, hogy öt közül kettőnek a szemüvege nem volt megfelelő. A megvizs- gáltaknak majdnem hét százaléka különböző szembajok szimptomáit mutatta. Közöttük sok súlyos szembetegséget is felfedeztek. Ebből arra következtetnek, hogy az általános orvosi vizsgálatokban nem sok gondot fordítanak a szemvizsgálatra, melyek által a szembajokon kívül szervi bajokat is felfedezhetnek. WWWWVWWtWWWWMmWWMWMMWW A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához! 1. A tenger felé lejtő, széles utcát lezárták a forgalom elöl. Az ut felé feszitett huzalon, amelyen tegnap még a karácsonyi-újévi hangulat egyik kelléke, az agancsos őzbak drót teste függött, könyv és toll körvonalait rajzolja ki a rózsaszín. neon. A felhők is rózsaszínűek. Foszlányfelhők, alacsonyan szállnak-sodródnak, mint a papír sárkányok szoktak. Ünnepi hangulat, s nekünk — noha tél van — nyáresti hangulat. Mintha auguszttis 20-án volnánk otthon, valamelyik nagyvárosban, vízpartján, s várnánk, hogy felröppenjenek a rakéták, kezdődjön a tűzijáték. Két kiállítás nyilik egyszerre, a Casa de Las Americasé (az Amerikák háza nevű könyvkiadó vállalaté) és a képzőművészeké. Az ünnep a kultúráé. A könyvkiállitást Haydee Santamaria nyitja meg. Egy magasház földszintjén van a kiállitó- terem. Santamaria, az igazgatónő valahol az ajtóban beszél, őt magát nem látjuk, sürü a tömeg, személyét hangja után próbáljuk elképzelni. Mintha a régebbi élményeink adnának ehhez anyagot. Hévvel, s némi kihivással beszél a com- panera: Nemcsak megjelentetni a könyveket, a jókat, hanem gondoskodni is arról, hogy a könyv a nép kezébe kerüljön. Érdemben cselekedni és nem dicsekedni! — erről beszél és, noha egyre többen gyűlnek köréje, mintha már látnánk is őt. Arcok vetődnek fel a régi időből, negyvenes évek végéről, s az emlékekből összeáll a kép. Amikor személyesen is megpillantjuk a szónokot, meglepődés nélkül állapítjuk meg, hogy nem is tévedtünk túlságosan. A tipus, a forradalmár-asszonyé, a női néptribuné él, tovább él. Tűnődünk tehát és érdekes: érezhető, hogy a hallgatóság is tűnődik. A jelenlevők figyelmét legalább annyira leköti a beszélő személyisége, mint a téma. Érthető, Santamaria ugyanis fogalom Havannában és Dél-Amerikában. A mostani kiadóvállalati igazgató egyike a forradalom legendás hőseinek. Batistáék annak idején elfogták, megki- nozták. A dél-amerikai filmekben sok a kegyetlenség. Santamariában különösen kegyetlenek voltak Batista rendőrei. A fivérét csonkították meg, s ezzel zsarolták őt a vallatás alatt. Ilyen múlt után beszél az ünnepi fényű utcán Santamaria a könyvről, a szellemről, a humánumról. Arról, hogy a jó könyv fegyver: feléb- resztt a dacot, az ellenállást, minden brutalitással szemben, megbénítja az állati erőket, segíti felszabadítani az embert. (2.) Havannában lassan sötétedik, a lámpák már rég kigyultak, ám a vízszintesen elfekvő holdkifli — a ráktáritői aranyszarv — még mindig halvány, a csillagok nehezen bújnak elő, élesen látszik minden. A képzőművészek háza — a havannai Műcsarnok — előtt jókora tumultus, a magas lépcsőn tolongás, lökdösődés. — Le volna zárva az ajtó, s némelyek mindenárom be akarnának menni? De hiszen nyolcra hirdették a nyitást! Kiderül, hogy Siqueirosra, a festőre támadt rá egy trockista csoport. (Külföldiek voltak, a kulturális kongresszusra érkeztek.) — Kuba si, Siqueiros no! — Viva Kuba! Kuba igen, Sequeiros nem! — Éljen Kuba! Az utóbbit Siqueiros harsogta. Szembefordulva ellenfeleivel, többször egymás után. Túl van már a hetvenen Sequeiros, de nem látszik öregnek. Olyan még mindig, mint amilyennek — mi is ismerhetjük a képet hazai reprodukciókból — magát néhány évtizeddel ezelőtt megfestette: dacoló erejű, szikár, tüzes. Gyapjas haja sürü még mindig, úgy'borul a fejére, mint egy magas sisak. S a szemei, magas homloka alatt a tekintete! Igazán nyilakat szórt, s csak akkor enyhült meg hirtelen, amikor a provokátorok odébb- álltak. Úgy látszik, rutinja van Siqueirosnak az efféle harcokban. Néhány perc múlva már nyugodtan nézegette a kiállítás képeit. A szürrealisták forradalmi képzeletű, ám a formálásiban szegényes, vagyis költészetté nem emelt — képei előtt közömbösen elsétált: nem méltatta figyelemre a követőit. S nem sok figyelmet tanúsított az iránt a kép iránt sem, amely pingponglabdákat dobált egy torz alak feje fölött, nyilván a technikai elidegenedést hangsúlyozandó. Érdekesnek Porto- carrerót tartotta, aki egy stilizált nagyváros képét festette meg a Karib-tenger színeiről, a gálic- zöldből, ciklámenből, lilából és még valamilyenből, olyanból, amely egyszerre juttatja eszünkbe a havannai tengeri láthatár alsó peremének kékjét és az orchideák szinét. A trockisták? Siqueiros — később — épphogy, csak érzékeltette a nézeteltérés okát. Haragszanak ők rá, Siqueirosra, mert nem értett soha velük egyet, bírálta álforradalmári frázisaikat, ul- traforradalmárságukat, amely ellene munkált éa ellene munkál ma is a lattn-amerikai munkásmozgalom egységének. I (3.) A kubai forradalomnak megvan a maga sajátos pátosza. Hogyan, miképpen fejezni ki ezt a pátoszt? EZ persze a művészet kérdése is. Például a plakát- müvészeté. A kubai képzőművész-agitátorok — plakátrajzolók, transzparensfestők — szerfölött leleményesek, nemesen ötletgazdagok, s többnyire igen jő izlésüek. t Sok újat, különöset is hoz az agitációs művészetbe itt a nemzeti, s bátran mondhatjuk, égövi sajátosság. Ilyesmivel is találkoztunk. Mentünk vissza a szállóba a képzőművészeti kiállítás után — a hold már fényes volt, s a tenger sötét —, és furcsa zenére lettünk figyelmesek. Idillel kezdődött a futam: mintha kis kápolnák harangjai csengtek volna, s még mintha tücskök is csiripeltek volna. Az idill mélyén, mintegy az öblében azonban megjelent valami riasztó, fenyegető. Mint*ha egy hatalmas acélkarikát, óriás ke- réksint gördítettek volna le egy hegy sziklás oldalán, s annak zaját hallottuk volna lentről, szinte a völgyből. A karika közeledett — az előbb még csengett, s aztán már csörömpölt —, s mintha már nem is karika lett volna, hanem lánc, először, másodszor, aztán harmadszorra is, iszonyú csatta- nással a végén. Mentünk a hang irányába, s elértünk a Kuba- pavilonhoz. A nagy kiállítási csarnok — egy nagy épület földszintje és első emelete — fényárban úszott. A bejárat fölött fényszóróktól megvilágítva, egy bibliai jelenet, egy kép az emberteremtés mítoszáról: Michelangelo egyik freskójának óriásra nagyított részlete az ébredő Ádámmal és a jelképes ébresztővel. S a kép alatt, kissé beljebb magas zöld vasketrec, benne hatalmas, sürü sörényű himoroszlán. Az oroszlán nem feküdt vagy ült, mint ahogyan szokott. Tigrisként járkált fel-alá ketrecében, táj- tökzott, h á b o r gott, s nyitotta-zárta a száját Mintegy mértékre, az említett* zene ütemére. Amikor a karika láncostorrá változott, a nyakát leszegte, s amikor megnyílt a föld a láncostor alatt, testét hátravetette, aztán megnyujtotta. Forgott, ágaskodott, a száját teljesen megnyitotta. Teljesen, a végső megfeszítésig. Miután megnéztük a pavilont, megtudtuk, hogy" a zenét a vietnami harangok és légiriadók, az amerikai bombák és a vietnami légelháritó ágyuk! magnófelvételeiből állították össze. S hogy az oroszlán nem volt belekomponálva a játékba. Az előző nap bivalyok voltak az oroszlánketrec helyén. Az elv csak az volt, hogy együtt legyen a kompozícióban — mint ahogy volt is — film, fénykép, élő állat és zene, s az oroszlán is igy kerüli» oda. Nem tudták, hogy nem bírja a zajt — még a ritmusosat sem — a szegény pára... Héra Zoltán Washington, D. C. — George Bogdan Kristia- kowsky atomtudós, az amerikai hadvezetőség égjük tanácsadója, lemondott állásáról. Ezzel óhajtja kihangsúlyozni Johnson elnök vietnami politikája iránti ellenszenvét. Lemondása nagy konsternációt keltett az atomtudósok soraiban. A kormány attól tart, hogy Kristiakowsky példáját többen követik majd.
