Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-24 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 24, 1967 8 Fodor Erna: Vas megye, Szombathelyi járás ' m. Vas megyében magában is rengeteg változás van minden téren. Miután lehetetlen néhány nap alatt megismerkedni az egész megyével és valódi képet nyújtani róla, a szombathelyi járásra szorítkozunk jelentésünkkel, amerre valóban járhattunk néhány nap alatt. Aki valaha Vas megyében élt, emlékszik, hogy a legszebb és legnagyobb faluban is legfeljebb 6-osztályos iskola volt, középiskolák (polgárin kivül) csak Szombathelyen, a megye székhelyén voltak. E tekintetben megemlíthetjük, hogy manapság a 8 általánoson kivül, amely ma mindenütt kötelező, Őriszentpéteren, Jánosházán, Csep- regen, Vépen gimnázium van. Celldömölkön, Vasvárait, Szentgotthárdon, Sárváron, Körmenden ugyancsak. Minden járási székhelyen vannak még szakközépiskolák érettségivel. Vépen még szakmunkásképző mezőgazdasági iskola is van. A megyei kórház pedig urulógiával, ortopédiával, tbc sebészettel bővült, van ezenkívül még megyei gyermekkórház és szülőotthon is, külpn járványkórház, véradó-kórház. Egy ápolónő nevelőjük is van. A vármegye nagyobb része most is mezőgazdasággal foglalkozik; kenyérgabona, takarmány, cukorrépa, gyümölcs a főterméke és kiemelkedő a marhatenyésztése. Az őrség községeiben (kb. 22 községben) egyéni, un. “bakhátos” gazdálkodás folyik, amennyiben a domboldalakat nem igen lehet gépekkel megdolgozni. Erre sok málnát és más gyümölcsöt termelnek, állattenyésztés mellett. Több helyen is van ipar a megyében. A selyemgyárat Szentgotthárdon 50%-kal bővitették és ma 1,000 körüli dolgozója van. Van itt még faipar, mezőgazdasági gépgyár, kasza és vivótőröket készítő üzem. Körmenden a Savária cipőgyárnak 500 munkással dolgozó leányvállalata van. Ugyancsak a volt katonai laktanya helyén van a Vörös Október férfiruhagyár leányvállalata, láda és téglagyár is működik. Vasvár valaha csupán búcsújára hely volt 10,000 lakossal. 1958-ig nem is volt nyoma az iparnak. Ma ruházati gyára, cipőipari vállalata és csavarárugyára van. Sárvár, járási székhely, 15,000 lakossal. A Ná- dasdyak vára volt ott. Cukorgyára régi ugyan, de kétszeresére nagyobbitották az utóbbi időben. Van baromfi feldolgozó üzeme, vas-fém-gépipari vállalati részlege, gépjavító vállalata és állami gazdasága. Alig néhány kilométerre Szombathelytől fekszik a gyönyörű középkori barokk városka, Kőszeg. Levegőjét nyáron üdítővé teszik az alpesi szelek. Ragyogó szinpompássá teszi növényzetét, erdőségeit a hegység és síkság ölelkezése. Ez inkább nyaraló, kirándulóhely, bár jelentős ipara és kereskedelme is van, hiszen nagy posztó- és csipkegyár van itt. Büszkén álló vártornya történelmi múltra tekint vissza. A vár falai között vivta élet-halál harcát itt a törökökkel egy maroknyi sereg 1532- ben. Jurisics Miklós vezetésével. Szolimán szultán győzhetetlennek hitt serege 25 napi ostrom után szégyenletes visszavonulásra kényszerült. A hősi múlt emlékeit, a várat féltő gonddal állították helyre, a műemlékekben gazdag város megváltozott életében igy fonódik össze a múlt öröksége az építő jelennel. Acsád, tipikus vasmegyei falu Autónk megáll az acsádi határban, ahol láthatóan aratásra készülnek, hiszen szőkül már a gabona. Sokan egyelik a cukorrépát. Az eperfák alatt száznál is több kerékpárt lehet megolvasni, ha valakinek kedve szottyan hozzá. Megyünk egyenesen a faluba abban a reményben, hogy találunk valakit a tanácsházán, akivel elbeszélgethetünk a falu életéről és talán elvisz bennünket a határba. Meg is találtuk Körmendi József tanácselnököt, aki elmondta, hogy a falunak 800 lakosa van és 1,800 holdon gazdálkodik, a Kossuth termelőszövetkezetben. Valaha 1,200 hold ebből a Szegedi család birtoka volt és a község nagyobb része nekik dolgozott zsellérként. Mikor kérdeztük a tsz történetét, telefonált Kovács Gyula tsz elnöknek, aki hamarosan meg is érkezett. Eljött még Kovács János vb elnök, Pajzer László földműves szövetkezeti intéző bizottsági elnök. (Ez utóbbi társadalmi munkás, fizetés nélkül.) Kovács Gyula elnökön szinte látszott, hogy fáradt, bár egy szóval sem panaszkodott, de a többiek megjegyezték: “Nálunk a vezetőség dolgozik legtöbbet, nekünk kell jó példával előljárni, különben itt nem megy a munka, mert minden szövetségi tag úgy érzi, hogy főnök is egyúttal és neki parancsolni nem lehet. Meg kell győzni az embereket, hogy dolgozzanak”, mondta Kovács elnök, “így is van ez jól”, tette hozzá Körmendi tanácselnök. Kovács tsz elnök elmondta, hogy 1949-ben alakult meg náluk a Petőfi szövetkezet, tisztára a volt Szegedi bbtok zselléreiből. ’50-ben alakult egy másik: az Uj Élet szövetkezet. 1952-ben még közösen vetettek, de egyénileg arattak a földeken. ’53-ban szétrobbant g szövetkezet, csak 22 család maradt benne, ezek ’56-ban sem mentek szét. 1959<Jj utcasor Acsádon (Vas megyében) ben újrakezdték a szövetkezést és 1961-ben a két szövetkezet egyesült. Most már 100 tehenes istállót építettek, de sok tehenük van az otthoni istállókban is. Az egyesülés óta elég jól mennek a dolgok, bár akad még néha zökkenő, de nem olyan, amit át ne tudnának hidalni. A falu is nagyon szépen fejlődik minden tekintetben. “Tessék megnézni hány uj házsor van a falunkban”, mondta Kovács vb-elnök. “Tessék bemenni bármelyik uj házba és megnézni milyen kulturális életet teremtett magának falunk, az egyesülés óta”, jegyezte meg Pajzer László. “Tavaly nálunk senki sem keresett kevesebbet, mint 20,000 forintot, volt aki 35—40-et is megkeresett, a háztájin kivül.” “Nem tudjuk, kinek mennyi pénze van, nálunk titkos a betét, de azt tudjuk, hogy a községnek több mint kétmillió forintja van a takarékban”, mondta Körmendi. “12-en vettek autót nálunk”, mondta Pajzer, de arra a kérdésemre, hogy mennyi a motorbicikli, ezt felelte: “Az annyi van, hogy már nem tartjuk számon.” Mindannyian megegyeztek abban, hogy nagyon fontos a tagság téli foglalkoztatása is és ezt fakitermeléssel igyekeznek megoldani. Különben a falu takarmány abrakot, kevés búzát, cukorrépát termel. Főképpen állattenyésztéssel foglalkoznak. Évente 130 hízott marhát, 350—360 sertést adnak el. Tavaly sok bajuk volt a “bucellózis” nevű sertésbetegséggel, de végre sikerült kiküszöbölni. Arra a kérdésünkre, hogy mi történik az öreg tsz- tagokkal, azt válaszolták: “Amig dolgozni akarnak, mindig akad valami a részükre, ők képezik a raktár őreit. Ha már nem tudnak dolgozni, az uj rendelet értelmében nyugdijat kapnak, ha nem is sokat, még csak 350 forintot, de ez már a jövő évtől fogva emelkedőben van, a háztáji földet pedig megmunkálja részükre a tsz úgy, hogy a faluban senki sem szenved szükséget.” Beszélgetés után felkerekedtünk és falunézésre indultunk. Nagyon büszkék kulturházukra, ahol sakkversenyeket is tartanak. Van mozi is a faluban. Van óvodájuk és napközi otthonuk. El is mentünk megnézni az óvodásokat. Játékaik egy cseppet sem maradtak el a pesti, vagy más világvárosok óvodáitól, a gyermekek éppen a kertben játszottak, ahol az apukák társadalmi munkával nagy játékházat építettek részükre. Az óvónő, Pajzer Ida, a fent említett Pajzer László felesége, maga is két gyermek, rendkivül csinos, fiatal anyukája, 22 gyermekkel foglalkozott, bár mint mondta, van még egy segítőtársa, de az csak délfelé jön be, amikor több a munka. Megnéztük a korszerűen ellátott konyhát is, ahol éppen főzték az ebédet a gyermekek részére. Könyvtár is van a faluban. A volt Szegedi kastélyt pedig 100 betegre berendezett kórházzá alakították át, ahová utókezelésre Szombathelyről is hoznak néha betegeket. A falu régi főutcáján kicsi, XI. századbeli templom áll, ezt még az uraság építtette, ma is hetenként háromszor van istentisztelet, de a pap egy másik községet is ellát és igy felváltva mehetnek a hívők a templomba. A falu régi utcája is tarka az uj házaktól, de a meglepetés akkor jön, amikor egy mellékutcába térünk, amelyet Táncsics utcának hívnak. Két oldali uj házsor, 53 után abbahagytuk a számlálást. “Igen sokan építenek nálunk,— mondja az egyik tanácstag — Nem csoda, pénz van, már nem isszák el, no meg 15 évig minden uj ház adómentes”, tette hozzá. Az utca közepén találomra benyitunk egy kapun, öreg nénike söpri az udvart. Lődőr Istvánné 76 éves özvegy. Bocsánatot kérve a zavarásért, engedelmet kérünk a ház belsejének megnézésére. “Tessék csak lelkem bejönni”, mondja barátságos mosollyal. Kérdésemre, hogy hogyan élnek, azt feleli: “Úri élet van, régen eladtunk amit csak lehetett, ma megesszük, csak legalább élhetnénk tovább”, tette hozzá sóhajtva. “Itt hagyott az uram is, pedig most érdemes ám élni!” Ifjú korában bezzeg nem igy éltek. “Urasági cselédek voltunk, két család lakott egy szobában, 4 főzött egy konyhában. Tessék majd megnézni, hogy hol laktunk, — ott a majorban még maradt néhány ház, de már nem emberek laknak benne”, mondta el, szinte magától, mintha jól esne neki valakinek elmondani. Lakása teljesen modern két szoba konyha, parkettás, a konyha kövezett. A falak mind más-más színre festve, úgy látszik most ez a divat a faluban, mert mint mondja: “Azt mondta a festő, csak hagyjam rá, szépre fogja csinálni.” Az egyik szobában teljesen korszerű modern bútorok, a másikban maradt néhány darab a régiből és mindkét ágy felett szentképek lógnak. Böndicz Istvánné háza majdnem ugyanolyan volt belül, fürdőszobával, mert anélkül nem engedélyezik az építkezést, Böndiczné éppen a fodrásztól jött, mert már az is van a faluban. Leánya Valéria Szombathelyen jár a gimnáziumba. Egy másik utcába fordultunk és itt is két uj házsor fogadott bénnünket, járdákkal kiépítve. Szinte furcsa látvány volt egy zsuppos ház a falu közepén, ez és közel egy másik ház, magángazdálkodóé, mert két család nem csatlakozott a tsz-hez. Tóth Kálmán, Horváth György 9, illetve 6 holdon, továbbra is egyedi gazdálkodást folytat. Az egyikre azt mondják, igen maradi, de a másik részt vesz a békemozgalomban és segít a társadalmi munkáknál, mert a falu ebből is kiveszi részét, de — mint mondták — itt is a vezetőségnek kell jó példával előljárnia. (Folytatjuk) Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1968-as Naptár előállításához és ide mellékelem adományomat $. .,......... összegben. Kérem, nyomtassanak részemre .............. példányt a naptárból, hogy ismerőseim és barátaim körében terjeszthessem. Név: ................................................................. Cim: ............................................................... Város: ..........'................................................... Állam: .............. Zipszám: ......................
