Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-17 / 33. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 17, 1967 A "megmentett” Görögország Három- hónap óta a görög katonai rendszer nyakra-főre hozott rendeletekkel, Ítéletekkel próbálja hatalmát konszolidálni. De a sok elbocsátás, deportálás, a cenzúra mind azt jelzi: a rendszer bizton csak a szuronyokra támaszkodhat. Az elnyomás nem enyhül, hanem állandósul és erősödik. Gyenge hamisítványok A diktatúra három vezetője Patakosz belügyminiszter, Papadopulosz és Makarezosz sajtónyilatkozataikban szívesen vallják példaképüknek Arisztotelészt, sőt Ábrahám Lincolnt, s azt hangoztatják, hogy az irányított demokrácia hívei. Amikor a puccsot indokolják, nemzetmentő szerepben tetszelegnek, mondván, ha a hadsereg nem cselekedett volna, az ország ma már a “vörös láncok rabja lenne”. Eleinte csak a baloldal“belső összeesküvésére” céloztak, legújabban pedig már azt állítják: az ország határainál a népi demokráciákban élő görög politikai menekültekből verbuvált százezres hadsereg áll fegyverben. De kinyilatkoztatásaikat, mint más esetben, most sem támasztják alá tényekkel. A baloldali összeesküvésről is csak olyan “bizonyítékokat” produkáltak, amelyekről már a következő nap kiderült: gyenge hamisítványok. Az országban uralkodó állapotokat szívesen festik kaotikusnak, a polgári politikusokat korruptnak, és tehetetlennek. Nem kell nagyon megvakarni, hogy meglássuk a hasonlóságot azzal, hogy annak idején a nácik Németországban szintén a kommunizmustól akarták “megmenteni” az országot. A Führer akkoriban szintén káosszal és hanyatlással vádolta a weimari köztársaságot. A hasonlóság nem véletlen. Erre vall, hogy a mai görög vezetők politikai példaképeik között tartják számon Francót és Salazart. Nagy a munkanélküliség Legvilágosabban tetteik beszélnek. A megújuló letartóztatás! hullámok során őrizetbe veszik nemcsak az EDA vezetőit és tagjait, de a liberális és a konzervatív polgári politikusokat is. Az elhurcoltak között sokan vannak olyanok, akik egy kevésbé reakciós kiima alatt polgári reformereknek számítanának. Andreasz Papandreu, aki Amerikában Kennedy agy trösztjének tagjai közé küzdötte fel magát, sem akart többet, mint hazáját bevezetni a huszadik század Európájába gazdasági és társadalmi reformok utján. De Görögországban — ahonnan évenként százezren vándorolnak el külföldön keresni munkát és otthon negyedmil- lióan vannak munka nélkül — ez súlyosan érintette volna a monopóliumokat, a privilegizált uralkodó osztályt, amelyhez a hadsereg főtisztjei is tartoznak. A reakció ellenforradalmi erőszakhoz folyamodott. "Többé nem politizálunk" A világ tiltakozásának elhárítására a számüzöt- tek egy részének szabadon bocsátását hiresztelik. A valóságban csakis azokat helyezik szabadlábra, akik eléggé megtörtek, hogy Írásbeli nyilatkozatot adjanak: többé nem politizálnak, vagy éppenséggel együttműködésre vállalkoznak. D. Zoisz, Jaroszról szabadulván, a belügyminiszterhez intézett táviratot amelyet az athéni sajtó is közétett. Ez például igy szól: “Visszatérve Jaroszról, meleg köszönetemet fejezem ki őexcellenciájának a kiváló bánásmódért. Aki az ellenkezőjét állítja, a haza ellenségeinek rágalmait ismételgeti.” Természetesen együttműködést Ígért. "Nincs ivóvizünk" A londoni Times junius elején a szigetről kicsempészett, vérrel irt, drámai beszámolót közölt. Ám ez a levél távolról sem arról tanúskodik, hogy a sziget idillikus nyaralóhely lenne. Az Ampesse cimü olasz folyóirat is arról ad hirt, hogy a francia szellemi élet kiválóságai segélykérő drámai beszámolókat kapnak Makroniszoszról, Jaroszról és Aj-Satratiszról. A politikai bebörtönzöttek megirják: a sziklaszigeteken perzselő a nyár, és még ivóvizük sincs elegendő. A foglyok egészségi állapota aggasztó, össze vannak törve a nélkülözésektől, a rossz táplálkozástól. Az embereket őrzőik az eszméletlenségig kínozzák. Minden napnak megvan a maga halottja. . Mint a háború idején a közvélemény keveset tudott a náci koncentrációs táborokról, ez a helyzet a görög szigeteken berendezett, ország-világtól elszigetelt lágerekben is. Képviselők, tudósok, újságírók, művészek, munkások és parasztok levelükben felhívást intéznek a világhoz: “Haldok- lunk — ti vagytok utolsó reménységünk!” Nem ritkák a titokzatos gyilkosságok sem. Nagyon gyanús körülmények között vesztette életét május végén Mandilarasz ügyvéd, aki az Aszpida- perben a vádlottakat védte. Holttestét a tenger vetette partra. Egy kereskedelmi hajó fedélzetén akart Rhodoszból menekülni, s amikor a hatóságok a gyanúsnak vélt hajót kifutás után visszaparancsolták a kikötőbe, Mandilarasz a tengerbe ugrott, fejét a hajótestbe verte és megfulladt — hangzik a hivatalos közlés. Tilos a sztrájk Tilos sok minden azoknak is, akik szabadlábon vannak. Tilos a sztrájk, a rendszer kritizálása, a külföldi rádiók, közöttük a londoni BBC hallgatása is. A tizennégy athéni napilapból hatot megszüntettek. Több újság szerkesztői a letartóztatás elől elmenekültek az országból. Még a konzervatív Kathimerini kiadója is visszautasította, hogy lapja cenzurázottan a junta szócsöveként jelenjen meg. Tengernyi rendeletet adnak ki. A kormány kötelezővé tette a templomlátogatást, ahol most már nemcsak vallásos hitre, de az ellenforradalmi rendszer tiszteletére is nevelnek. Az ifjúsági indulókat, dalokat betiltották, mindenekelőtt kártékonynak minősítették Theodorakisznak, a Zorba zeneszerzőjének darabjait. A színpadról letiltották Arisztophanész és más antik szerzők darabjait: túlságosan sok szó van bennük a szabadságról. Hosszú névsorok jelzik, milyen csillaghullás van a csendőrtisztek közt és hogyan masíroznak a ranglétrán, felfelé a hadsereg jobboldali tisztjei. Újabb és újabb főhatóságok vezetőjévé neveznek ki nyugdíjas tábornokokat. Azt viszont elhallgatják, hogy több mint harminc tábornokot és ezer főtisztet, tisztet menesztettek. Senki sem megbízható Az uj rezsimnek a hadsereg sem jelent egységesen megbizható tényezőt. Azok a katonák, akik a baloldali ifjúsági szervezet tagjai voltak, koncentrációs táborokban vannak. De a kaszárnyákban levő alakulatoknak is csak a kisebbik része megbizható. A rendőrség katonai felügyelet alatt tevékenykedik, igen sokszor kényszer alatt. A szakszervezeteket és más érdekvédelmi szervezeteket feloszlatták, s a rendszer szociáldema- gógiája arra hivatkozik, majd a kormány védelmébe veszi a dolgozókat. A parasztoknak magasabb f e 1 v á s árlási árakat Ígérnek, az öregségi nyugdíj járadékot 120—200 drahmával emelik, temetési segélyük pedig 500 drahma lesz. A görög falvakból meglehetősen kevés hir szivárog ki. De, akik megfordultak ott, arról számoltak be: katonai irányítás alatt álló fegyveres osztagok terroruralma alatt állnak a falvak. A 300 ezer főnyi tisztviselői kart azzal félemli- tették meg, hogy bárki elbocsátható. Ugyanez a sors vár azokra a pedagógusokra és egyetemi tanárokra, akik nem támogatják a puccsistákat. A községtanácsi szerveket feloszlatták és nemcsak a prefektusi, de még a községtanácsi tagság is bizalmi állás lett, betöltésükhöz a belügyminisztérium jóváhagyása szükséges. A boszorkányüldözés a közigazgatás megtisztításának jelszavával folyik. A puccs éjszakáján a NATO Prométheusz-terve alapján csaptak le a hadsereg vezetői. Görögország most leláncolt Prométheusz. Hogy meddig leláncolt ? Azt nehéz lenne megmondani. Az ocsu- dás után az erőgyűjtés szakaszában van. Már létrejött és munkálkodik a jobboldal bizonyos elemeit is magába foglaló hazafias front. Az illegálisan terjesztett röplapok és felhívások mellett néhány napja most már rendszeresen megjelenik a hazafias frontnak Uj Görögország cimü lapja is. És ez a cim jól kifejezi a népi erők harcának célját. ^ A Magyar Szó harcol az igazságért, a dolgozók javáért! Az éhség a nagyvárosok gettóiba kergeti a Mississippi “Delta” négereinek ezreit Az ország egyik legtermékenyebb területén, a 200 mérföld hosszú és 65 mérföld széles Mississippi Deltában 55,000 néger férfi, nő és gyermek él az éhínség küszöbén. Ezen a területen a gyapot a király. Gazdag fehér ültetvényesek emberemlékezet óta gyapotot termelnek. Évekkel ezelőtt a környék néger lakosai gyomlálással és aratással keresték meg kenyerüket. A munka keservesen nehéz és a bér rendkívül alacsony. Látástól vakulásig keli dolgozni három dollárért naponta. A vegyszer és a gép átveszi a munkát Ma a gyapotültetvényesek vegyszerrel irtják a gazt és gépekkel aratják a gyapotot. Mig a múltban 165 napon át művelték a földet és aratták a termést, addig most a vegyszerek és gépek segítségével 35 napi munkával végzik el ugyanezt. 1953-ban kezdték az aratógépek alkalmazását, melyek az első néhány esztendőben nem hódítottak nagy teret. Ebben az évben a termésnek csak 14%-át aratták gépekkel. De már a múlt esztendőben, 1966- ban a gyapottermelés 90^-át gépekkel takarították be. Nagy a munkanélküliség A gépek átvették a munkát. A néger földmunkások munkanélkülivé váltak. Alapvetően megváltozott a “Delta” lakóinak élete. A múltban sem éltek bőségben — de nem éheztek. Most azonban a néger lakosok nagy százalékának tápláléka a kormány által megszabott létminimumot sem éri el. Sokan az északi városok gettóiba menekülnek, ahol rettenetes nyomorban tengődnek összezsufoltan, patkányfészkekben. Éhség pusztítja a lakosságot Ez év április hónapjában Kennedy és Clak szenátorok helyszíni szemlét tartottak a “Delta” lakosai között és saját szemükkel látták a néger gyermekek éhségtől felpuffadt testét. Orvosokból álló bizottság is ellátogatott e vidékre és jelentésükben alátámasztották a szenátorok tapasztalatát, sőt még élesebben rámutattak a “Delta” lakosainak nyomorúságos helyzetére. A lakosság nagy része a szövetségi kormány által adott segélyélelemből táplálkozik, ami lisztből, szalonnából és tejporból áll. A legtöbb néger anya orvosi segítség nélkül szüli meg gyermekeit. Edna Earl 27 éves asszony, aki pár hónappal ezelőtt vesztette el férjét és áldott állapotának utolsó hónapjában van (9. gyermekét várja), igy szólt: “Nincs egy árva centem sem. Nem tudom az orvost megfizetni. Szülésznő segítségével és Isten kegyelmével majd csak megszülöm a gyermekemet.” A néger gyermekek halálozási arányszáma ötszöröse a fehérekének. (Minden 1,000 születésre 55 haláleset jut.) A négerek átlag kora a “Deltában” 63 év, a fehéreké 70. Lakhatatlan lakásokban élnek A négerek nagy része “lakhatatlan” kunyhókban lakik. Nyáron forróság, télen kegyetlen, zord hideg van a kunyhókban. “Nem tudom, hová megyek, csak azt tudom, hogy nem töltök itt még egy telet” — mondta Bolivar megye egyik lakosa. A “ház”, amelyben lakik, nem egyéb, mint néhány összetákolt léc. A “falak”-on nagyobbak a lyukak, mint amekkora a fedett terület. Vízért a háztól jó messzire kell menni, a “VC” a házon kívüli gödör. Magasabb bér — alacsonyabb életszínvonal A szövetségi munkatörvény előírja, hogy ez év februárjától kezdve minden ültetvényesnek, aki évente 500 munkanapot dolgoztat, egy dolláros órabért kell fizetnie. James Thompson, 45 éves Bolivar megyei mezőgazdasági munkás megjegyezte: “A földesur inkább felgyújtja a gyapotültetvényét, mintsem egy dollár órabért fizessen.” A földesur azonban nem ezt tette, hanem több vegyszert és több traktort vásárolt, egy dolláros órabérért felfogadott traktor- vezetőket és elbocsátotta a kétkezi munkásokat, így jutott a “Delta” 55 ezer lakosa éhínségbe.
