Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-17 / 33. szám

Thursday, August 17, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD a IV. Még ma is tisztán emlékszem az idegességre, amelyet az jelentett számomra, hogy amikor New Yorkba megérkeztem, hirtelenjében nem találtam a Magyar Rádió tudósitójának a még itthon fel­jegyzett telefonszámát. Ott töprengtem a vagy hat kötetnyi vastag telefonkönyv között és elszomo­rodva gondoltam arra, hogy aligha fogom felkutat­ni a keresett számot, mert fogalmam sincs, hogy miféle tájon keressem, lehet, hogy nem is az ö ne­vén van a készülék stb. Végülis rábukkantam Ip- per Pálra, mert megtaláltam itthoni feljegyzései­met. Hanem valami hasonló helyzetben van az ember is, aki a földönkivüli élet értelmes képvi­selőivel akar rádióösszeköttetésbe lépni. Mert miről is van szó? Egyszerűen arról, hogy adva van New York valamennyi telefonkönyve, de nem tudom ismerősöm nevét, és nekem végig kell tárcsáznom valamennyi számitásba jöhető szá­mot ahhoz, hogy végülis — pusztán véletlenül — megtaláljam azt, akivel beszélni kivánok. Valahogy igy állunk az idegen civilizációk felkutatásával is. Addig kell kísérleteznünk, amig rábukkanunk ar­ra a kozmikus testvértársadalomra, amelyiknek már van telefonja, meg is értené jelzésünket és éppen otthon is van. Éppen figyeli a Nap környe­zetéből érkező jeleket!) Jelenleg 10 fényévnyi távolságból műszereink alkalmasak lennének a kapcsolat kiépítésére, azon­ban 1,000 fényév távolság áthidalására már a je­lenleginél hatszorta nagyobb teljesitményü rádió- lokátorokra és antennákra lenne szükségünk. Tech­nikailag még ez is megoldható lenne, hanem je­leink csak 1,000 év múlva érkeznének el a meg­célzott csillag környezetébe és hosszú generációk­nak kellene várakoznia az eredményre, a bizonyta­lan viszontjelzésre. Mindenekelőtt bizonyos szempontból osztályoz­nunk kellene a lehetséges kultúrák fejlettségi szintjét. Kardasov szovjet csillagász szerint a lehet­séges társadalmakat három fő típusba sorolhatjuk be: 1. Földiekhez hasonló lehetőségekkel rendel­kezők. 2. Olyanok, melyek saját napjuk összes ki­sugárzott energiája felett rendeilkeznek, és 3. olya­nok, amelyek másodpercenkénti energiafogyasztá­sa már eléri csillagrendszerünk másodpercenkénti energia kisugárzását. Kardasov tehát aszerint osztályozza a kultúrákat, hogy mekkora energiák felett rendelkeznek. Első hallásra hihetetlennek tűnik a második és harma­dik csoport. De ki lehet számítani, hogy évi egy százalékos energiafogyasztás nöyekedés mellett 3 ezer év múlva az emberiség energiafogyasztása már egyező lesz a Nap által kisugárzott másodper­cenkénti energiával, 6,000 év múlva pedig eléri a Galaxis összenergiasugárzását. Jóllehet még vita tárgyát képezhetik az efajta okoskodások, mégis figyelemre méltó a lehetséges társadalmaknak az intelligenciáját energiafogyasztásukkal mérni. Va­lóban semmi sem fejezi ki jobban egy társadalom fejlettségét, mint ez az adat. Okoskodjunk tovább: mi saját kezdeményezé­sünkre az első típusba sorolható társadalmakkal nem vehetjük fel a kapcsolatot, mert ők is csak annyi energiával rendelkeznek, mint mi. Mindket­ten szegényes energiaviszonyaink börtönébe va­gyunk zárva. Hanem a kettes és hármas tipusu ci­vilizációknak már rendelkezniök kell olyan ener­giákkal, melyekkel kényelmesen áthidalhatják az 1,000 fényévnél is nagyobb távolságokat. Ha az egész általunk ismert csillagászati világegyetem­ben csak egyetlen hármas rendszerbe tartozó ci­vilizáció is van, akkor már mai technikai adottsá­gainkkal is lehetőség nyűik irányított rádiójelzé­seik lehallgatása. Ezzel elérkeztünk fejtegetéseink egyik legfontosabb részéhez: a kapcsolatfelvétel lehetőségeinek problémájához. Hogyan kerülhetünk kapcsolatba idegen civili­zációkkal? Egyik útja ennek, hogy valahol lehall­gatják a Földön működő nagy hatótávolságú adó­inkat, legyenek azok müsoradók, vagy éppen nagy távolságokba hatoló mesterséges égitestek után küldött irányitó adások. Egy másik ut, hogy mi észlfelünk hasonlóan, szinte véletlenül idegen boly­gókról származó, a mi vidékünkig vetődött műsor­adásokat, más lakott világok helyi vagy tudomá- •nvos adásait. Ettől a lehetőségtől, sokat várnánk, talán véletlenszerűsége miatt akár holnap is elő­fordulhatna egy ilyen lehallgatás. Mégis nem sok remény az az eféle kapcsolatfelvételre, mert he­lyi adásaink kis intenzitásuak és valamennyi hul­lámhosszon előfordulnak ilyen adások. Nincs egy meghatározott sáv, amin ilyen adások után érde­mes lenne vadászni. Ugyancsak járható ut lenne egy olyan irányított adás elcsipése, amelyet két értelmes civilizáció tart fenn egymás között. Nyilvánvaló, hogy ehhez az szükséges, hogy a Föld beleessen abba a kicsiny térszögbe, amelyben az ilyen irányított kapcsolat éppen folyik. Éppen a Nap “mögötti” másik csil­lagtársunk bolygója felé, vagy onnan a Nap tér­ségén áthatoló “beszélgetésbe” léphetnénk igy ugyancsak szinte véletlenül bele. De visszatérve e cikk kezdetén alkalmazott telefon hasonlatra, va­jon nem kellene-e szinte példátlan szerencse ah­hoz, hogy a New Yorkban élő, de névről nem is­mert barátomat, ismerősömet úgy találjam meg, hegy miközben találomra tárcsázom a lehetséges számkombinációkat, közben véletlenül belehallgas­sak egy oly vonalba, melyben éppen keresett isme­rősöm beszélget egy másik ismerősével? Ez az eset szinte elképzelhetetlen. Igaz, hogy az élet kutatása szempontjából a már említett 21 cen­timéter közötti hullámhosszon hallgatózva nagyobb az esély, de mégis kiszámíthatatlan véletlennek tűnik. Ennek az esélynek a valószínűségét két té­nyező befolyásolja jelentősen, egyrészt, hogy va­jon hány lakott égitest között folyik ilyen “beszél­getés” és hogy milyen térszögben folynak az adá­sok. Egy harmadik lehetőség a kapcsolat felvétele, ha valahonnan kifejezetten nekünk küldenek jeleket. Ez esetben nem kell keresnünk honnan jön a jel, viszont bizonyosak lehetünk benne, hogy az adott helyen nálunk magasabb szintű társadalom él, mert esetleg századokkal v. ezredekkel ezelőtt in­dították útnak a jeleket, amikor még a földi kul­Készül az 1968-as MAGYAR NAPTÁR! Az Ügyvezető Bizottság ez évben Kovács Erzsit bízta meg az 1968-as Magyar Naptár összeállításá­val és megszervezésével. Ezt a felelősségteljes munkát Kovács Erzsi el­vállalta és a megválasztott naptárbizottsággal együtt máris szorgalmasan dolgozik a naptár mun­kálatain. Ez a bejelentés talán elegendő volna arra, hogy olvasóink azzal a biztos érzéssel tekintsenek a jö­vőbe, hogy ismét 160 oldalas, szép, tartalmas, hasz­nos Magyar Naptárt olvashatnak a téli hónapokban és adhatnak barátaik, ismerőseik kezébe. Mint minden évben, ezúttal is olvasómk anyagi támogatására van szükségünk ahhoz, hogy a nap­tárt elkészítsük. Az “AKIK A NAPTÁRUNK MEG­JELENÉSÉT LEHETŐVÉ TETTÉK” oldalakon is­mét felsoroljuk majd azok nevét, akik anyagi tá­mogatásukkal hozzájárulnak a naptár megjelenésé­hez. Kérjük tehát, hogy az alanti szelvényt állítsák ki minél előbb és juttassák el a kiadóhivatalhoz. Minden hozzájárulást és rendelést köszönettel fo­gunk nyugtázni. A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1968-as Nap­tár előállításához és ide mellékelem adomá­nyomat $ .............. összegben. Kérem, nyomtassanak részemre ................ példányt a naptárból, hogy ismerőseim és ba­rátaim körében terjeszthessem. Név: ................................................................. Cim: ............................................................................. Város: ....................................................................... . Állam: .............. Zipszám: ...................... túra gyermekcipőben járt. Ki tudná felmérni mit jelentene számunkra egy ilyen kapcsolat felvétele. Minthogy eddig semmiféle olyan jel, melynek értelmes lényektől való származására gondolhat­nánk, hozzánk nem érkeztek, valamint mert hogy eddig még semmiféle kozmikus “beszélgetésbe” behallgatni nem állt módunkban, marad az egyet­len lehetőség: magunknak küldeni jeleket. Megál­lapodtunk a 21 centiméteres hullámhossz körüli 1420 Mc frekvenciában és dr. Drake 1961-ben nem túlságosan nagy, de kitűnő vevőberendezéseihez kapcsolt antennáját néhány közeli csillagra irányí­totta. Ilyenek a Tau Gáti és az Epszilon Eridani jelű már említett és mintegy 10 fényév távolságra levő halvány, de bolygógyanus csillagok. Az ered­mény mindezideig negativ. Nem is remélhetjük, hogy az első kísérletek azonnal eredményre vezes­senek. Azt sem várhatjuk, hogy mindjárt 20 fény­év körül értelmes lényekre bukkanjunk. Lehetsé­ges, hogy több ezer fényévre kell behatolnunk je­leinkkel. Ezt a kísérlet sorozatot, mely már folyik OZMA tervnek nevezzük. Meggyőződésem, hogy ezt a kísérletet minden lehetséges erkölcsi és anyagi támogatással fel kell ruházni, mert talán az egész csillagászat legfontosabbb filozófiai és gya­korlati eredménye lenne értelmes lények jeleinek felfogása, kozmikus testvéreink felfedezése. Felvetődik a kérdés: miféle jeleket közvetít­sünk? Hogyan adjunk hirt magunkról, és mi az amit érdemes közölni? Végülis nem mindegy, hogy az esetleg több évtizedes beszélgetésnek mik le­gyenek a kezdő mondatai. Vajon mit közöljünk magunkról, ami a legtöbbet elárul jelenlegi kul­turális fejlettségünkről. Nyilvánvaló, hogy az a tény, hogy egyáltalán képesek vagyunk jeleket küldeni, egy értelmes társadalom számára nagy­jából körvonalazza technikai fejlettségünk szintjét. Mi az amit érdemes távoli testvéreink tudomására hozni, és miféle nyelven? Egyes kutatók szerint lehetetlen a kapcsolat fel­vétele, ha nincs olyan dolog, melyből a partnerek közösen kiindulhatnának. Tökéletesen elzárt rend­szerek között nehezen képzelhető el a kapcsolat. Ez részben igaz, de hozzá kell tennünk, hogy egy közös dolog a hírközlésben mindig lesz: a jel. A jel, mely tulajdonképpen az adó és a vevő beren­dezések közös fizikai sajátossága, amint azt Philip Morrison, a Harvard University tanára mondja. A feladat rendkívül érdekes: olyan nyelvet kell jel­rendszerben kidolgozni, melynek jelei nem betűk, hanem fogalmak. A kozmikus kapcsolatfelvétel “nyelvi” problémáinak egyébként már elég jelen­tős szakirodalma is van. E helyen ezt a kérdést csak leglényegesebb részeiben érintjük. Elképzelhető például olyan jelek sugárzása, me­lyek a Morse jelekhez hasonlóan a természetes számok sorrendjét adják 1-től 9-ig és vissza. Ennek következetes ismétlése természetesen feltűnő, és feltétlenül értésére juttatja a vevőnek, hogy értel­mes lénnyel van dolga. Elképzelhető a távoli jö­vőben képek továbbítása is. Arra is gondolnunk kell, hogy esetleg hozzánk érkeznek ilyenfajta jelek. Munkába kell állítanunk az összes titkosirásfejtőket, a Föld valamennyi ne­ves fizikusát, csillagászát és matematikusát, mert feltehető, hogy ezeknek a szakembereknek téma­körébe vágó a kapott üzenet. A küldök is eldöntik, hogy mit érdemes üzenni: elsősorban olyan adato­kat, melyek utalnak technikai kultúránk jelenlegi szintjére, érkező jelek esetén pedig a küldők is­mereteinek mértéke lesz valamiféleképpen a jelbe foglalva. Egy ilyen kapcsolatfelvétel hordereje ma még szinte felmérhetetlen jelentőségű lenne fejlő­désünk jövőjét illetően. (Folytatjuk) j A képviselőház kiutalási bizottsága 1963 óta a legnagyobb összeget szavazta meg az un. “pork barrel” költségvetésre. A javaslat finanszírozná a különböző öntözési, árvizszabályozási, hajózási és villanyerőmü építkezési költségeket s hozzájárulna az Atomic Energy Commission, a TVA és más köz­müvek költségeihez is. “Pork barrel”-nek nevezik azt a kiutalást, amelyet a helyi politikusok és üz­letemberek megnyerésére hagynak helyben. • Hongkongban angol katonákkal megerősített rendőrjárőrök tartottak razziát három szakszerve­zeti székházban, 18 embert letartóztattak. Á>Utólag nagy mennyiségű fegyvert, röplapot találtak ná­luk. A letartóztatottak biróság elé kerülnek. Schalk Gyula: CSILLAGOK KÖZÖTT AZ ÉLET NYOMÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents