Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-28 / 52. szám

1 Thursday, December 28, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A görög tragikomédia HÍREK A SZABAD VILÁGBÓL Rókavadászat Nyár óta gyakorolják a német katonák, ho­gyan kell az embereket az utcáról elűzni. A nyu­gatnémet szövetségi hadsereg Lélektani Hadvise­lési Iskolája gyakorolja a katonai eszközök harc- bavetését polgári tüntetők ellen. A terv játék neve “Rókavadászat”. Alkalmazni lehet majd az atom­fegyverek ellenzői, neutralisták, szolgálat-megta­gadók, húsvéti felvonulók és jobboldali szélsősé­gesek ellen. (Ez utóbbiak elleni alkalmazásra persze senki sem gondol. Szerk.) (Der Spiegel, Hamburg, 1967 XII 4.) Athén (Elfelejtették New Yorkban közölni). Cedric Thornberry ügyvéd visszatért Londonba Görög­országból és a Guardian-ban megírta, hogyan kí­nozzák a görög politikai foglyokat, igy azokat is, akiket kikényszeritett vallomásuk után most Ítél­tek hosszú — sok esetben életfogytiglani — bör­tönbüntetésre. Egy levetkőztetett diák végtagjai elfeketedtek az ütlegeléstől. Másokat napokon át másfélméter magas miniatűr-cellákban tartottak sötétben. Kivégzési komédiákat játszottak velük. Az ügyvéd a Vöröskereszt közbelépését követeli. (Követelheti.) Kezes a kórházban Pueblában (Mexico) egy apa nem tudta kifi­zetni 8 éves leánya kórházi ápolását; a leányt mint kezest a kórházban tartják, amig az apa nem fizet. (IJPI, dec. 6.) A paradicsomban A svájci képviselőház ülésszakát a kormány nagy megrökönyödésére Dellberg baloldali szo­cialista korelnök nyitotta meg. Beszédében meg­emlékezett a “prosperitás árnyékában élő” egy millió honfitársáról, végtelen, reménytelen sze­génységükről és az U.S. vietnami háborúját a ná­ci bűnökhöz hasonlította. Az újságok kihagyták a beszéd élesebb részeit —, de a televíziót nem lehetett megállítani. (Le Monde, dec. 7.) Az elnök barátai Mikor 1964-ben brazil tábornokok és üzletem­berek, az amerikai követség és a CIA támogatá­sával elkergették az alkotmányosan megválasz­tott elnököt és katonai junta uralmát erőszakol­ták az országra, Johnson elnök egy félórán belül lelkesen üdvözölte őket. Sokat olvastunk róla az­óta, mivel érdemelték ők ki az elnöki lelkesedést; egy újabb adalék tegye teljesebbé a képet. — A Rio-i Corcovado hegy tetején áll a 37 mé­ter magas Krisztus-szobor; alatta, egy keskeny párkányon, több száz méteres meredek felett áll egy reszkető ember, rendőrfegyverek kényszerí­tik, hogy órákig álljon a két halál között. Ez egyi­ke a politikai foglyok kinzási módszereinek. Egy brazil újságíró- képviselő most megjelent köny­ve: “Kínzások és kinzottak”. A kormány elko­bozta, de néhány példány külföldre került, bizo­nyítandó, mit müveinek ott Goulart volt elnök hí­veivel és a valódi vagy feltételezett kommunisták­kal. Kedvelt eljárásaik: Kínai fürdő, a fogoly fejét latrinába vagy olajba mártják. Hűtő, a meztelen foglyot minus 30 C fokos refrigeratorba zárják. Szappanpor, amit a rabok szemébe szórnak, az­után vakító fényt sugároznak rájuk. Telefon, a két fülre zuhogó egyidejű ütések; Recife volt rendőrfőnökének mindkét dobhártyája megrepedt tőle. Famérleg, a guzsbakötött áldozatot felfüg­gesztik és nemi szervébe villanyáramot vezetnek. Füstölthus, újságpapírt gyújtanak meg a kinzott végbelében. Egyedül Rio-ban 100-an kerültek a tortúra után idegszanatóriuma. (Der Spiegel, Hamburg, 1967, dec. 4.) Az U.S. sajtó közölte, hogy Recife érseke tilta­kozott a kormánynál — de elfelejtette megírni, hogy a kínzások ellen. • A görög Centrum Unió és az Egyesült Népfront Rómában tartózkodó képviselői gyűlést rendeztek, amelyen tiltakoztak a katonai diktatúra ellen. Tragédia volt az egynapos görög királypuccs, uj szenvedést hoz a népre, újabb százak vagy ez­rek bebörtönzését, kínzását, esetleg halálát okoz­za. De hogy komédia is volt, ennek bemutatására közöljük a párizsi Monde-ban most megjelent le­velet (egyes rövidítésekkel); a levél Karamanlis Párizsban élő volt görög miniszterelnök nyilatko­zatával foglalkozik, amely a most uralmon levő fasiszta katonai juntát támadta. — A közönség talán elfelejtette, mi volt Görög­országban 1960—64-ben, úgy hasznos lesz elmon­dani a következőket: 1961-ben a már öt éve kor­mányzó Karamanlis felháborító körülmények közt tartott választásokat. Beavatkoztak a hadsereg, a csendőrség, a milicia; az ellenzéki jelölteket nem engedték agitálni, a listákat és az eredményeket meghamisították, a választókat megfélemlítették. Mindez olyan közfelháborodást keltett, hogy a szenvedélyek, amelyek miatt most Karamanlis pa­naszkodik, még ma is felszínen vannak. És ha a katonai puccs okának a görög demokrá­cia lezüllését tekinti, az ő kormánya felelős a leg­nagyobb botrányokért, amelyek az ő nevét ország­világ előtt bemocskolták. Ott volt a Merten-affér. amely leleplezte és lemondásra kényszeritette a náci megszállókkal összejátszott minisztereit (a levél nem említi, hogy kiderül Karamanlisz gaz­dagodása is az elrablott zsidó vagyonból, hála a zsidók deportálását intézett Merten-nek. Szerk.) A Glezos-per az ő legnépszerűbb politikai ellenfele ellen az igazságszolgáltatás arculcsapása volt (Gle­Az alábbiak szemelvények a kiváló arab iró, Cecil Hourani, a libanoni El Nahar lapban meg­jelent cikkéből, az Encounter folyóirat novem­beri számában közölt angol fordítás nyomán. Mr. Hourani tiz éven át Bourguiba tuniszi elnök ta­nácsadója volt, az egyetlen arab vezetőnek, aki békés megoldást mert ajánlani Izraellel szem­ben. Ezt a cikket mindazok figyelmébe ajánljuk, akik szeretnének úgy az arabok, mint Izrael szempontjából kielégítő békés megoldást találni a Közel-Keleten. Izrael katonai győzelme politikailag nem volt győzelem: semmivel sem hozta közelebb Izraelt a saját feltételeivel kötött békéhez, amelyet nagyon óhajt, sem az arabokkal való tárgyalásokhoz. . . Ellenkezőleg. Ezzel csak nagynyomású nemzetközi koalíciót kovácsolt maga ellen, mely azelőtt nem létezett és meghiúsította húsz év munkájának gyü­mölcsét, mely Afrikában és Ázsiában Izraellel szemben baráti érzések kifejlesztésére irányult. Nem megoldás a katonai erőszak Ha a katonai megoldás nem az arabok legjobb ütőkártyája, ugyanezt lehet mondani Izraelről is... Először is tegyük fel, hogy a nemzetközi nyomás­nak nem sikerül Izraelt arra kényszeríteni, hogy junius ötödiki határaihoz visszavonuljon. A Gaza- földsávnak és a Nyugati-partnak az országhoz való csatolásával az arab és zsidó lakosság aránya Izra­elben radikálisan megváltozik. Az arabok maga­sabb születési aránya számukat nemsokára egyen­lővé teszi és néhány év múlva többségben lesznek. Azonkívül, amint az ‘arab’ zsidók aránya az euró­pai zsidókhoz képest szintén megváltozik, Palesz­tina teljes lakossága idővel és nem is nagyon soká­ra orientális jellegű lesz. Egyes erényeiket majd elsajátítjuk, ők elsajátítják majd egyes hibáinkat és igy az arab és a zsidó közötti különbség nagyon kicsi lesz és ötven éven belül teljesen el is tűnhet. Másodsorban már világos, hogy az egész cionista mozgalom, de különösen Izrael vezetői most drámai fontosságú dilemmával néznek szembe, a junius 5-i blitzkrieg-ből kifolyólag. Ez a dilemma a követ­kezőkből áll: Ha az izraeli kormány a hatalmában levő területeken az arabokat teljes polgári és po­litikai jogú izraeli polgároknak ismeri el, kell, hogy Izrael jellege — melyet a törvényei eddig meghatároztak — teljesen megváltozzon. Izrael nem lesz többé zsidó állam, amelyben mint most, zost, a háborús görög ellenállás vezérét halálra akarták Ítélni). A polgárháború után 15 évvel nem. adtak kegyelmet a politikai elítélteknek. Világra­szóló pénzügyi botrányok voltak az Omonia-ügy, a Mont-Parnés üzlet, az Aspropyrgos, Scaramanga stb. panamák. Valamint Lambrakis képviselő meg­gyilkolása, aminek főrendezője Mitsu tábornok rendőrfőnök volt. Mindezek után kényszerült Pál király súlyosan kompromittált kormányfőjét feb menteni. Mikor a vádakat már nem lehetett megcáfolni és a helyzet súlyosbodott számára. Karamanlis a régi cselfogáshoz folyamodott: 1963-ban uj ál-alkot­mányt terjesztett be, amely legalizálta volna az ő hét éve tartó burkolt terror-rendszerét. De már késő volt — és ezért van ma minden adu a kato­nák kezében. Hogy mennyire a kezükben van, azt a király^, puccs gyors összeomlása mutatja. A király, aki fel­ső fokon felelős mindama borzalomért, amely uralma alatt Görögországban történt, most — mint Horthy 1944-ben, amikor már késő volt — 8 hó­napi türelem után szembeszállt a mini-fasisztákkal; de playboy-természete most sem tagadta meg ma­gát. 24 óra után, híveit veszélyben hagyva, nyakra- főre elmenekült náci-multu anyjával és egész csa­ládjával Rómába, ahol már tárgyalásokat folytat országába való visszatérése ügyében. Hogy az ame­rikai CIA-nak mi szerepe volt mindebben és melyik lelet támogatta, arról e percben még nem értesül­tünk. a teljesjogu állampolgárság követelménye nem­csak az, hogy valaki zsidó vallásu legyen, hanem az is, hogy a származása is zsidó legyen. Zsidó-arab állammá kell válnia, amelyben a nemzetiség az ál­lampolgárságnak és a honosságnak része lesz. Másszóval Izrael megszűnik létezni olyan formá­ban, ahogyan 1948 óta létezett és helyette újra szü­letik Palesztina, amelyben zsidók és arabok egy­más mellett élnek. Ha azonban az izraeli hatóságok nem hajlandók az arabokat teljes jogú polgároknak elfogadni és nekik egyenlő polgári és politikai jogokat biz­tosítani, akkor hatalmas lakosság kerül a fennható­sága alá, amelyet sem kiirtani, sem kormányozni nem lesz képes. Ha az izraeli szélsőségesek kerülnek felül j Ennek a dilemmának a megértése vezet most egyes izraeli vezetőket arra, hogy a többieket kénV szeritsék arra a lépésre, amellyel egyszerre mind a kettőt megkísérlik: megtartani a meghódított te­rületeket és redukálni az arab lakosság számát. Szabad utat engednek nekik, hogy az országot el­hagyják és a Jordán túlsó oldalára vándoroljanak. Nem nehéz elképzelni, hogy a következő lépéssé) elősegítik majd az újabb zsidó népvándorlást Izra­elbe, hogy a legrövidebb időn belül minél több arab helyét zsidók foglalják el. Ha sikerül Izraelben á szélsőségeseknek a mér­sékeltebbeket a maguk útjára kényszeríteni és á világ cionista mozgalmát is céljaiknak megnyerni, akkor egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszik régi álmuk, a zsidó-arab kiegyezés megvalósulását. Mert végeredményben az arabok aszerint Ítélik majd meg a háború vagy a béke előnyeit Izraellel szemben, hogy miként bánik Izrael az országban élő arabokkal. Ha őszintén próbálnak majd együtt élni az arabokkal, teljes egyenlőségben és ugyan­azon igazságszolgáltatási, politikai joghatárokon belül, akkor nyitva áll az ut a megbéküléshez Iz­rael, vagy Palesztina és a többi arab ország között. De ha az arabok nem nyernek teljes polgárjogot és ha őket gyarmati, kiszolgáltatott sorba kénysze­rítik, sohasem lehet béke sem Palesztina határain kívül, sem belül. WASHINGTON, D. C. — A súlyos bűnözések száma, az FBI adatai szerint, az elmúlt esztendő­ben 16 százalékkal emelkedett. EGY LIBERÁLIS ARAB BÉKE1AVASLATA A KÖZEL-KELETI KÉRDÉSBEN

Next

/
Thumbnails
Contents