Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-28 / 52. szám

1

Thursday, December 28, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

A görög tragikomédia

HÍREK

A SZABAD VILÁGBÓL

Rókavadászat

Nyár óta gyakorolják a német katonák, hogyan kell az embereket az utcáról elűzni. A nyugatnémet szövetségi hadsereg Lélektani Hadviselési Iskolája gyakorolja a katonai eszközök harc- bavetését polgári tüntetők ellen. A terv játék neve “Rókavadászat”. Alkalmazni lehet majd az atomfegyverek ellenzői, neutralisták, szolgálat-megtagadók, húsvéti felvonulók és jobboldali szélsőségesek ellen. (Ez utóbbiak elleni alkalmazásra persze senki sem gondol. Szerk.) (Der Spiegel, Hamburg, 1967 XII 4.)

Athén

(Elfelejtették New Yorkban közölni). Cedric Thornberry ügyvéd visszatért Londonba Görögországból és a Guardian-ban megírta, hogyan kínozzák a görög politikai foglyokat, igy azokat is, akiket kikényszeritett vallomásuk után most Ítéltek hosszú — sok esetben életfogytiglani — börtönbüntetésre. Egy levetkőztetett diák végtagjai elfeketedtek az ütlegeléstől. Másokat napokon át másfélméter magas miniatűr-cellákban tartottak sötétben. Kivégzési komédiákat játszottak velük. Az ügyvéd a Vöröskereszt közbelépését követeli. (Követelheti.)

Kezes a kórházban

Pueblában (Mexico) egy apa nem tudta kifizetni 8 éves leánya kórházi ápolását; a leányt mint kezest a kórházban tartják, amig az apa nem fizet. (IJPI, dec. 6.)

A paradicsomban

A svájci képviselőház ülésszakát a kormány nagy megrökönyödésére Dellberg baloldali szocialista korelnök nyitotta meg. Beszédében megemlékezett a “prosperitás árnyékában élő” egy millió honfitársáról, végtelen, reménytelen szegénységükről és az U.S. vietnami háborúját a náci bűnökhöz hasonlította. Az újságok kihagyták a beszéd élesebb részeit —, de a televíziót nem lehetett megállítani. (Le Monde, dec. 7.)

Az elnök barátai

Mikor 1964-ben brazil tábornokok és üzletemberek, az amerikai követség és a CIA támogatásával elkergették az alkotmányosan megválasztott elnököt és katonai junta uralmát erőszakolták az országra, Johnson elnök egy félórán belül lelkesen üdvözölte őket. Sokat olvastunk róla azóta, mivel érdemelték ők ki az elnöki lelkesedést; egy újabb adalék tegye teljesebbé a képet.

— A Rio-i Corcovado hegy tetején áll a 37 méter magas Krisztus-szobor; alatta, egy keskeny párkányon, több száz méteres meredek felett áll egy reszkető ember, rendőrfegyverek kényszerítik, hogy órákig álljon a két halál között. Ez egyike a politikai foglyok kinzási módszereinek. Egy brazil újságíró- képviselő most megjelent könyve: “Kínzások és kinzottak”. A kormány elkobozta, de néhány példány külföldre került, bizonyítandó, mit müveinek ott Goulart volt elnök híveivel és a valódi vagy feltételezett kommunistákkal. Kedvelt eljárásaik: Kínai fürdő, a fogoly fejét latrinába vagy olajba mártják. Hűtő, a meztelen foglyot minus 30 C fokos refrigeratorba zárják. Szappanpor, amit a rabok szemébe szórnak, azután vakító fényt sugároznak rájuk. Telefon, a két fülre zuhogó egyidejű ütések; Recife volt rendőrfőnökének mindkét dobhártyája megrepedt tőle. Famérleg, a guzsbakötött áldozatot felfüggesztik és nemi szervébe villanyáramot vezetnek. Füstölthus, újságpapírt gyújtanak meg a kinzott végbelében. Egyedül Rio-ban 100-an kerültek a tortúra után idegszanatóriuma. (Der Spiegel, Hamburg, 1967, dec. 4.)

Az U.S. sajtó közölte, hogy Recife érseke tiltakozott a kormánynál — de elfelejtette megírni, hogy a kínzások ellen.

•

A görög Centrum Unió és az Egyesült Népfront Rómában tartózkodó képviselői gyűlést rendeztek, amelyen tiltakoztak a katonai diktatúra ellen.

Tragédia volt az egynapos görög királypuccs, uj szenvedést hoz a népre, újabb százak vagy ezrek bebörtönzését, kínzását, esetleg halálát okozza. De hogy komédia is volt, ennek bemutatására közöljük a párizsi Monde-ban most megjelent levelet (egyes rövidítésekkel); a levél Karamanlis Párizsban élő volt görög miniszterelnök nyilatkozatával foglalkozik, amely a most uralmon levő fasiszta katonai juntát támadta.

— A közönség talán elfelejtette, mi volt Görögországban 1960—64-ben, úgy hasznos lesz elmondani a következőket: 1961-ben a már öt éve kormányzó Karamanlis felháborító körülmények közt tartott választásokat. Beavatkoztak a hadsereg, a csendőrség, a milicia; az ellenzéki jelölteket nem engedték agitálni, a listákat és az eredményeket meghamisították, a választókat megfélemlítették. Mindez olyan közfelháborodást keltett, hogy a szenvedélyek, amelyek miatt most Karamanlis panaszkodik, még ma is felszínen vannak.

És ha a katonai puccs okának a görög demokrácia lezüllését tekinti, az ő kormánya felelős a legnagyobb botrányokért, amelyek az ő nevét országvilág előtt bemocskolták. Ott volt a Merten-affér. amely leleplezte és lemondásra kényszeritette a náci megszállókkal összejátszott minisztereit (a levél nem említi, hogy kiderül Karamanlisz gazdagodása is az elrablott zsidó vagyonból, hála a zsidók deportálását intézett Merten-nek. Szerk.) A Glezos-per az ő legnépszerűbb politikai ellenfele ellen az igazságszolgáltatás arculcsapása volt (GleAz alábbiak szemelvények a kiváló arab iró, Cecil Hourani, a libanoni El Nahar lapban megjelent cikkéből, az Encounter folyóirat novemberi számában közölt angol fordítás nyomán. Mr. Hourani tiz éven át Bourguiba tuniszi elnök tanácsadója volt, az egyetlen arab vezetőnek, aki békés megoldást mert ajánlani Izraellel szemben. Ezt a cikket mindazok figyelmébe ajánljuk, akik szeretnének úgy az arabok, mint Izrael szempontjából kielégítő békés megoldást találni a Közel-Keleten.

Izrael katonai győzelme politikailag nem volt győzelem: semmivel sem hozta közelebb Izraelt a saját feltételeivel kötött békéhez, amelyet nagyon óhajt, sem az arabokkal való tárgyalásokhoz. . . Ellenkezőleg. Ezzel csak nagynyomású nemzetközi koalíciót kovácsolt maga ellen, mely azelőtt nem létezett és meghiúsította húsz év munkájának gyümölcsét, mely Afrikában és Ázsiában Izraellel szemben baráti érzések kifejlesztésére irányult.

Nem megoldás a katonai erőszak

Ha a katonai megoldás nem az arabok legjobb ütőkártyája, ugyanezt lehet mondani Izraelről is... Először is tegyük fel, hogy a nemzetközi nyomásnak nem sikerül Izraelt arra kényszeríteni, hogy junius ötödiki határaihoz visszavonuljon. A Gaza- földsávnak és a Nyugati-partnak az országhoz való csatolásával az arab és zsidó lakosság aránya Izraelben radikálisan megváltozik. Az arabok magasabb születési aránya számukat nemsokára egyenlővé teszi és néhány év múlva többségben lesznek. Azonkívül, amint az ‘arab’ zsidók aránya az európai zsidókhoz képest szintén megváltozik, Palesztina teljes lakossága idővel és nem is nagyon sokára orientális jellegű lesz. Egyes erényeiket majd elsajátítjuk, ők elsajátítják majd egyes hibáinkat és igy az arab és a zsidó közötti különbség nagyon kicsi lesz és ötven éven belül teljesen el is tűnhet.

Másodsorban már világos, hogy az egész cionista mozgalom, de különösen Izrael vezetői most drámai fontosságú dilemmával néznek szembe, a junius 5-i blitzkrieg-ből kifolyólag. Ez a dilemma a következőkből áll: Ha az izraeli kormány a hatalmában levő területeken az arabokat teljes polgári és politikai jogú izraeli polgároknak ismeri el, kell, hogy Izrael jellege — melyet a törvényei eddig meghatároztak — teljesen megváltozzon. Izrael nem lesz többé zsidó állam, amelyben mint most,

zost, a háborús görög ellenállás vezérét halálra akarták Ítélni). A polgárháború után 15 évvel nem. adtak kegyelmet a politikai elítélteknek. Világraszóló pénzügyi botrányok voltak az Omonia-ügy, a Mont-Parnés üzlet, az Aspropyrgos, Scaramanga stb. panamák. Valamint Lambrakis képviselő meggyilkolása, aminek főrendezője Mitsu tábornok rendőrfőnök volt. Mindezek után kényszerült Pál király súlyosan kompromittált kormányfőjét feb menteni.

Mikor a vádakat már nem lehetett megcáfolni és a helyzet súlyosbodott számára. Karamanlis a régi cselfogáshoz folyamodott: 1963-ban uj ál-alkotmányt terjesztett be, amely legalizálta volna az ő hét éve tartó burkolt terror-rendszerét. De már késő volt — és ezért van ma minden adu a katonák kezében.

Hogy mennyire a kezükben van, azt a király^, puccs gyors összeomlása mutatja. A király, aki felső fokon felelős mindama borzalomért, amely uralma alatt Görögországban történt, most — mint Horthy 1944-ben, amikor már késő volt — 8 hónapi türelem után szembeszállt a mini-fasisztákkal; de playboy-természete most sem tagadta meg magát. 24 óra után, híveit veszélyben hagyva, nyakra- főre elmenekült náci-multu anyjával és egész családjával Rómába, ahol már tárgyalásokat folytat országába való visszatérése ügyében. Hogy az amerikai CIA-nak mi szerepe volt mindebben és melyik lelet támogatta, arról e percben még nem értesültünk.

a teljesjogu állampolgárság követelménye nemcsak az, hogy valaki zsidó vallásu legyen, hanem az is, hogy a származása is zsidó legyen. Zsidó-arab állammá kell válnia, amelyben a nemzetiség az állampolgárságnak és a honosságnak része lesz.

Másszóval Izrael megszűnik létezni olyan formában, ahogyan 1948 óta létezett és helyette újra születik Palesztina, amelyben zsidók és arabok egymás mellett élnek.

Ha azonban az izraeli hatóságok nem hajlandók az arabokat teljes jogú polgároknak elfogadni és nekik egyenlő polgári és politikai jogokat biztosítani, akkor hatalmas lakosság kerül a fennhatósága alá, amelyet sem kiirtani, sem kormányozni nem lesz képes.

Ha az izraeli szélsőségesek kerülnek felül j

Ennek a dilemmának a megértése vezet most egyes izraeli vezetőket arra, hogy a többieket kénV szeritsék arra a lépésre, amellyel egyszerre mind a kettőt megkísérlik: megtartani a meghódított területeket és redukálni az arab lakosság számát. Szabad utat engednek nekik, hogy az országot elhagyják és a Jordán túlsó oldalára vándoroljanak. Nem nehéz elképzelni, hogy a következő lépéssé) elősegítik majd az újabb zsidó népvándorlást Izraelbe, hogy a legrövidebb időn belül minél több arab helyét zsidók foglalják el.

Ha sikerül Izraelben á szélsőségeseknek a mérsékeltebbeket a maguk útjára kényszeríteni és á világ cionista mozgalmát is céljaiknak megnyerni, akkor egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszik régi álmuk, a zsidó-arab kiegyezés megvalósulását. Mert végeredményben az arabok aszerint Ítélik majd meg a háború vagy a béke előnyeit Izraellel szemben, hogy miként bánik Izrael az országban élő arabokkal. Ha őszintén próbálnak majd együtt élni az arabokkal, teljes egyenlőségben és ugyanazon igazságszolgáltatási, politikai joghatárokon belül, akkor nyitva áll az ut a megbéküléshez Izrael, vagy Palesztina és a többi arab ország között. De ha az arabok nem nyernek teljes polgárjogot és ha őket gyarmati, kiszolgáltatott sorba kényszerítik, sohasem lehet béke sem Palesztina határain kívül, sem belül.

WASHINGTON, D. C. — A súlyos bűnözések száma, az FBI adatai szerint, az elmúlt esztendőben 16 százalékkal emelkedett.

EGY LIBERÁLIS ARAB BÉKE1AVASLATA A KÖZEL-KELETI KÉRDÉSBEN