Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-21 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 21, 1967 6 Levél Kovács Erzsihez SO. BEND, Ind. — Egy ismeretlen öreg ember, S3 éves, írja ezen pár sort. Olvasom a cikkeit, amit a Magyar Szóban ir. Nem gondolja, hogy ezen a karácsonyon minden egyes karácsonyfa alá egy kis koporsót kellene tenni, letakarni kis amerikai zászlóval? Ez mutatná, hogy a nemzet gyászban van, mert a fiatalja ott hal meg a háborúban. Jó lenne elmenni a pokol országba. Az ördögök nem ölik egymást, mint ez a rossz természetű em­beri lény ezen a földgömbön. Barbár életet élünk mi itt. Kívánok magának kellemes karácsonyi ünnepe­ket, sokat érjen még meg. Egy öreg barátja A főzés művészete Nem tudom mi okból, de inkább hasonlított a tört krumplihoz, mint a túrós tésztához. Apró da­rabokra ment szét és a túró elolvadt rajta. Ha az ember villára vette, nyulott, mint ezer cérnaszál. Szedtem ki belőle egy tányérral. Nem volt nagyon jó az ize, de azért megettem és gondoltam, ez elég lesz nekem három napra. Abban a pillanatban megérkezett a feleségem. Mondom neki: túrós csuszát főztem, egyél te is, igen jó. Ránéz a nagy tál masszára és azt mondja, hogy nem éhes. Megkavarja, megizleli és azt kér­di: te ebből ettél? Igen, mondom én, nagyon jó! A feleségem felveszi az egész csuszát, kiviszi és odaadja a szomszéd kutyájának. Azt már nem tu­dom, hogy a kutya megette-e. Gajdos Mihály A képmutatás netovábbja PERTH AMBOY, N. J. — Kívánunk boldog kará­csonyt és újévi ünepeket, hogy még sok ideig Ír­hassanak nekünk ilyen értékes, tanulságos és neve­lő írásokat, hogy el ne csüggedjünk ebben a félig már őrült világban, amikor még Johnson elnökünk sem tudja, hogy mit mond. Mert amit mond, annak az ellenkezőjét teszi annyira, hogy már befogom a szememet, hogy ne lássam, amikor a televízión megjelenik. B. S. Az utókor tanulni fog róla és tanulni fog tóle MIAMI, Fia. — Váratlanul megérkezett a felesé­gem. Mi ugyan együtt szoktunk menni még a szom­szédba is immár 47 éve, ami valódi együttélés volt. Most a feleségem rokonlátogatásra készült, városunktól vagy 275 mérföldnyire és elhatároz­tuk, hogy most egyedül megy. Már éppen ideje, hogy egymás nélkül próbáljunk lenni egy vagy két hétig, már csak azért is, mert ebben a korban nem lehet tudni, mikor hiv Szent Péter. Neki nem­igen lehet nemet mondani, tehát jó lesz, ha én is megtanulok valami házi munkát, sütést-főzést, stb. Paprikás krumplit tudok főzni. Az első világhá­borúban nem nagyon volt mit enni, különösen az utolsó években. A tiroli hegyekben megettük volna a lóhust is, ha lett volna. Vadrózsa bogyót rág­tunk éhségünkben és éjjel, tilalom ellenére elmen­tünk vagy 10 kilométerre, ahol sejtettük, hogy krumpli van. Veszélyes volt az ut, amit az olasz tüzérség állandóan ágyutüz alatt tartott, de néha sikerült egy-egy hátizsák krumplit lopni. Ezt az­tán megtisztítottuk, karikára vágtuk és vederben megfőztük. Ha volt hagyma, avval, ha nem volt, Csák sóval. Körülültük öten, vagy hatan a főtt­krumplis vedret és tartalmát jóízűen elfogyasz­tottuk. Mosogatni sem kellett. Ez arról jut szembe, hogy amikor az én felesé­gem egy fazék ételt főz, annyi mosatlan edény van ebéd után, hogy tele van a szink vele. Ezért most, mikor egyedül vagyok, én másképp csinálom. Meg­főzöm a lábosban az ételt és abból eszem is meg. A* “pork and beans”-t pedig egyenesen a kannából lehet enni. Talán még a harctérről maradt rám ez áltudomány. Megpróbálok nemcsak krumpli-papri­kád. hanem egyebet is főzni. Mindig nagyon szerettem a túrós csuszát, hát elhatároztam, hogy ezt főzök. Nem kell gyúrni, az ember megveszi a kész tésztát. Vettem is 1 font hosszúra vágott laska tésztát, 1 font túrót és egy ciárab szalonnát. Előveszem a fazekat, beleöntöm zV i font tésztát, vizet eresztek rá és odateszem főzni. Fel is forr, de már nem fér a fazékba. Hiába nyrmöoiátom bele, csak jön ki. Előveszek egy na­gyobb fazekat, beleöntöm, újra vizet öntök rá, de fhcrv kezd főni, ez a fazék is kicsinek bizonyul, r T i. "a, de csak mászik kifelé, akár­c ak a yürztn. Szerencsére van még nagyobb fa- : k ' k ;; Vn. Ez már sikerült és meg is főtt. : ■ •: T'ö'n o"v nagv tálravaló lett, ráöntöm a tű­re' a 7s?rt c~ a szalonna tepertőt és összekavarom. Magyar Szó • ’■’0 ’6th Street I I New York, N. Y. 10003 J Tisztelt Kiadóhivatal! I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelv«! j küldök megújításra $..................-t. I Név:.........................................................................! S I Cim: ..................................................................... | J Város:..........................................Állam:............ • j Zip Cod«.............. I í----------------------------------------_J A kerepesi temetőben nagy részvéttel búcsúztatták el Münnich Ferencet Budapest. — Még 11 óra sem volt, az emberek már gyülekez­tek a Kerepesi temető panteonja körül, leróni a kegyeletüket dr. Münnich Ferenc, az ország és a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagja, nyugalmazott állajnminiszter, or­szággyűlési képviselő hamvai előtt. Jöttek a munkások Csepelről, Angyalföldről, értelmiségiek a város minden pontjáról, jöttek a miniszterek, katonatisztek, diákok. A fúvós ze­nekar gyászindulókat játszott és a ravatal előtt a bágyadt téli napsütésben meg-megcsillantak az öt bordó párnán a magas kitüntetések. Halkan kopogtak a fákról hulló cseppek az avaron. A vö­rös szemfödeles koporsón egy tisztisapka és egy kard nyugodott. Münnich Ferenc mindig jól for­gatta a fegyvert. Mindig tudta, mikor és kinek kell odavágni. Abban sem tévedett soha, kiket kell szívvel, emberséggel szolgálni. “Szerettétek a népet és meghaltatok...” száll­tak a szomorú dallamok és arra gondoltunk, amit egyszer Münnich Ferenc mesélt el egy társaság­ban. A spanyol polgárháború idején odament hoz­zá Gáli János, az egyik tábornok és azt mondta: “A tomszki gyűlésen 1918-ben hallottam öntől. Münnich elvtárs, a szocialista forradalomról. Ak­kor beléptem a Vörös Gárdába és azóta is hűsé­ges katonája vagyok.” Vajon hány embernek mutatta meg az igazak útját, hánynak adott uj hitet, nemes életcélt? Egy kicsit valamennyien tanítványai vagyunk, akik az uj társadalom építését szerte a világon tudatosan vállaljuk. Egész életpályája útmutatás volt, hogyan kell, hogyan érdemes élni. Mellet­tünk az egyik spanyolországi harcostárs azt mond­ja: “A Szovjetunióban igen nagyra becsülték, amit tett, alakja köré legendák szövődtek. A leni­ni edzettségü emberek közé sorolták.” Diszőrség a ravatalnál A hamvasztást megelőző gyászszertartáson a hozzátartozókon kivül lerótták kegyeletüket a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, köz­életünk sok ismert képviselője; eljött a végső tiszteletadásra a munkásmozgalom sok régi har­cosa, a társadalmi és tömegszervezetek képvise­lői, az elhunyt barátai, tisztelői, ismerősei. Eljött végső búcsút venni a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. A munkás gyászinduló dallamai után Fehér La­jos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott búcsú­beszédet. Részlet Fehér Lajos beszédéről — Kedves elvtársak: búcsúzunk a nagy ma­gyar hazafitól és a kiváló internacionalistától. Életének java részét fegyveres harcokban töltöt­te. Küzdött az embertelenség ellen, hogy ember­ség és béke legyen a dolgozók osztályrésze, sza­bad legyen a munka, a munkás, a paraszt, az ér­telmiségi. Harcmezökön menetelt, hogy majdan e mezők termése a dolgozók asztalára kerüljön. Éle­tével arra tanít, hogy a szabadság — egy és oszt­hatatlan. Amikor külföldön harcolt, magyar né­péért is küzdött, s amikor idehaza dolgozott, egy­ben a nemzetközi munkásosztály hadállásait erő­sítette. — Búcsúzunk a felejthetetlen elvtárstól, ba­ráttól, a nagyszerű embertől. A nép bizalma * legmagasabb tisztségekbe emelte, s erre a biza­lomra mindenkor méltónak bizonyult. Akik is­merték, vele dolgoztak; ezernyi emléket őriznek derűs bölcsességéről, segitőkészségéről, mélysé­ges emberiességről. Kemény volt a nép ellenségei­vel szemben, mert tisztelte és szerette a népet, 8 a nép tisztelte és szerette őt. Az utókor tanulni fog róla és tanulni fog tőle! — Búcsúzunk tőled, drága Münnich elvtárs! A halál kiragadott elvtársaid, hozzátartozóid, bará­taid, tisztelőid köréből. De amiért egész életed ál­doztad, tovább él nemcsak emlékezetünkben, ha­nem dolgos népünk nagyszerű szocialista vívmá­nyaiban, maradandó alkotásaiban! Az internacionalisták, a partizánok és az egy­kori spanyol bajtársak nevében Tömpe István, az MSZMP Központi bizottságának tagja, a Magyar Rádió és Televízió elnöke vett búcsút azelhunytóL KAIRÓ. — Gamal Abdel Nasser, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, egyes jelentések szerint hajlandó az egyiptomi katonaságot visszavonni a Sinai félsziget bizonyos részéről, ha Izrael bele­egyezik, hogy visszavonja seregeit Izrael határain belül, ugyanolyan nagyságú területről. Ajándék 7—77 éveseknek! SZÜLŐFÖLDÜNK A most megjelent művésziesen illusztrált 560 oldalas könyv a külföldön élő magyarság könyvei Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi szemelvények megértéséig! A Szülőföldünk közel hozza Magyarországot, annak népét, tájait, történelmét, zene és népdalkincsét Ára: $3.95 Megvásárolható minden magyar könyvet árusító boltban és az Amerikai Magyar Szónál

Next

/
Thumbnails
Contents