Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-30 / 48. szám
Thursday, November 30, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORO 9 Schalk Gyula: Csendes-óceáni partokon 2. Santa Monieába érkeztem Még mindig haladunk, hegyláncokra kapaszkodunk, völgyekbe ereszkedünk, fényűző szállodák mellett suhanunk el. Mindenütt pálma és narancs és virág. Az utmenti házak laposak, közöttük messziről rikító üzletnegyedek, az utak mentén kijáratok, a kijáratok mentén benzinkutak serege, táblák és nyilak, jelek és felii'atok, lámpák és hirdetések, szinek és szinek amerre a szem ellát mindenütt. És mindezt beborítja egy egészen halvány, szinte alig kivehető, de mégis mindenütt jelenlevő tejszeríi köd, mely immár úgy csipi e különös világra csodálkozó szemeimet, mint a pirított hagyma. Sós, tengeri párával és füsttel telített? légtömegek állnak a völgyek felett. íme Los Angeles, a "smog”, a füstköd városa is. Lassan kapaszkodunk a Baldwin Hills oldalára. Fenn a csúcson éppen Észak-Dél iráyában keresztülfutó La Cienega Boulevardot keresztezzük, amikor a messzeségben tekintve különös szint kap az égbolt. Mintha a láthatárhoz közelebb eső néhány foknyi része sötétebb lenne. Nem felhő, valami más az: a kékesszürke fényben úszó és hullámzó és valahol a távolban, a láthatár peremén hatalmas körben az égbolttal összefolyó óceán. A Csendes óceán! így látom először, igy felülről nézve, égbolttal ölelkezőn, egy halványkék és egy mélykék szalagként marad emlékezetemben ez a pillanat. Amikor újra felnézek, már a San Diegó Freeway ezernyi gépkocsija áll keresztben előttem. Utunk hirtelen kétfelé nyílik, nagy ívben kanyarodunk a Freeway alá, és egyszerre egy emberekkel, házakkal, színekkel és hangokkal túlzsúfolt utcában állunk meg. A sarkon az utca neve: Lincoln Boulevard, azon tud pedig: Santa Monica, a ■'tengerparti különös városrész int felém. A motelsor ablakai az óceánra néznek. Itt tehát mindennek vége van. Amerikának is. A Föld és viz határán az eddigi eszközökkel már nem juthatok tovább. Egy partmenti sétány apró kis házikója mellé állunk a kocsival. Amikor kilépek, már már hallom a kölönös zúgást, és a több méter magas hullámsáncok rohanó falként közelednek felém. Ezüstkék csillogással görögnek a föveny szélénél elfekvő sziklatömbökig. Dübörgő zuhatagként billennek át rajtuk, hogy a végtelenül finom parti homokon még egy kísérletet tegyenek a továbbhaladásra, a szárazföld, a kontinens meghódítására, de megtört erővel, renyhe loccsanással csapódnak a lábaimhoz. A Csendes Óceán — hányszor képzeltem magam elé ezt a képet. Ezt az ismeretlenül is ismerős látványt, mig Atlaszom nagy kék foltján gondolatban két kontinens közöté hajóztam parttól- partnak. Hányszor néztem, mint diák, e papirkék viz különböző fokú színárnyalataival kifejezett mélységeit. Hányszor hatolt lelkembe nyomasztón a tudat: elképzelhetetlen távolságok választanak el térképem e kék tengerétől. Az élmény hatása leláncol. Mozdulatlanul meredek a láthatárig terjedő víztömegre, ahol az enyhén gömbfelületet formáló panoráma mögött lenyugváshoz készülő nap aranyos sugarai hatalmas fénykévékkel szórják tele a hullámokat. Ha megfesteném, talán azé mondanák a müértők: giccs. Pedig távol még éppen kivehető egy hajó. Egy efféle festJAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 108th St. állomás Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia J I KtDVEZO FIZETÉSI FEL TÉT ELEKi j mény elmaradhatatlan kelléke. A hajó nyugat felé tart, de visszanézve azt is mondhatnám: kelet felé, mert ahonnan idáig eljutottam, ott éppen azok felett a partok felekt kél a Nap, amelyek felé e távolodó hajó megindult. November elseje van és a lenyugvó Nap fényénél mezítláb állok a Csendes óceán idáig csapódó vizében. Este hat ói*a van. Otthon, ahová már az éppen eltűnt hajón utazva is eljutnék, november másodikét mutatnak már a naptárak, és dél előtt 9 órát. Különös világ. De meg kell fordulni, vissza kell menni, mert a hátam megett vár: az ismeretlen Los Angeles. Itt sem táplálok illúziókat. New Yorkból elindulni és Los Angelesbe megérkezni csak egy piciny darabját jelenti Amerikának és Los Angeles- nek is. Itt sem vállalkozhatok arra, hogy ennek a városnak a varázsát, szellemét és a város jellegzetes légkörét megmagyarázzam. Egy átutazó sohasem mérlegelheti, mit miért tesznek ebben vagy abban a városban. Tudomást szerezhet a dolgokról és elfogadhatja a tényeket, esetleg megkísérelheti önmagában megmagyarázni és tisztázni a felmerült kérdéseket. California szelleme önmagában is érdekes. Az aranyláz és a cowboy ok földjén legendák keringnek a múltról, elsősorban a sajtó és rádió meg a film jóvoltából. Ám a város mai életének mozgatórugóit talán mégsem tudják még azok sem pontosan felderíteni, akik benne élnek. Bármennyire másnak tűnik is, mint Amerika többi városa, vé- gülis a szó szoros értelmében amerikai is ez a város, csakúgy mint a többi. Itt is az ‘‘American Way Of Life” uralkodik, az amerikai életstílus, és egy-egy pontján, egy-egy megnyilvánulásában felfedezem benne New Yorkot, felfedezem az országutak ezer és ezer mérföldjein végigállitott hirdetések már-már tolakodó szellemét. Egy temető dombjának a tetején, valahol Los Angeles határán akadtam a hatalmas egybefaragott kőből készült könyvet ábrázoló "szoborra”, melyen a következőket olvastam: "Oly szép a dombról az élők és holtak városára nézni. Mig Ön a világ egyik csúcsán áll, nem figyelheti meg, hogy e domb tövében Los Angeles egyik legnagyobb víztárolója fekszik. Ennek segítségével hoztok létre ezt az üde gyepet. íme az ember nagysága”. Nos ennél a pár mondatnál bárgyubb és hely^ hez nem illőbb szöveget a világ egyetlen helyén sem tudtak volna éppen temetőben elhelyezni, Amerikát, Los Angelest kivéve. Ez is Los Angeles, ez is a városhoz tartozik. A városhoz, mely átlagosan 1,500 méterrel fekszik a tengerszint felett, és amelyik Kalifornia legnagyobb területű és lélekszámú települése. Lakóinak száma 1967-es adatok szerint: 2.479,- 015. Ha azonban az úgynevezett Nagy Los Angelest tekintjük, úgy már az egész Egyesült Államokat figyelembe véve is a második legnépesebb városként tarthatjuk számon, hiszen a külvárosokkal együtt 6.742,696 Los Angeles lakóinak száma. Ez sem lehet egészen pontos adat, hiszen megítélésem szerint még soha egyetlen népszámlálás sem volt pontos ezen a Földkerekségen. A hazai vagy európai értelemben vett “város” fogalom egyáltalán, vagy csak nagyon kevéssé illik rá. Nincs központi magja. Nem vesznek körül külvárosi részek egy reprezentatívabb, a város vérkeringési központjának nevezhető területet, hanem sok kis település, mondjuk meg nyiltan és őszintén: sok kis falu egybeépült sorozatából tevődik össze Los Angeles. Persze a falu fogalma is eltér a hazai vagy európai értelemben vett falutól. Ezért Amerika falvai és városai egyedi jellegűek. Los Angeles egyes városrészeinek önálló kormányzata, önálló élete és sajátos légköre van. Hollywood a filmközpont. Itt mintegy 30,000 fő él. Beverly Hüls, mint a város leginkább reprezentatív területe, a fümrendezők, filmsztárok és producerek csodálatosan gondozott világa, villanegyede. Burbank a maga 90,000 lakosával a film műszaki központjának tekinthető. A 32,000 fős Culver Cityben találjuk a világ legnagyobb filmstúdióját, a Metro Goldwyn Mayer Stúdiót. Külön varázsa van Glendale-nek, California egyik legősibb településének. 1784 körül alapították az első spanyol telepesek, mig a 63,000 fős Inglewood Los Angeles déli szögletében, ugyancsak a spanyol telepesek emlékét idézi. Pasadena lakossága is meghaladja a 100,000 főt. A San Gabriel Mountains lábainál fekvő városrész^ űrkutatás szellemi központja. Az óceán partján egymást érik az apró fürdő települések. San Diego felé hosszú sorban találjuk a Santa Monica, Venice, Manhattan Beach. Hermosa Beach, Redondo Beach, San Pedro Beach és Long Beach nevezetes fürdőhelyeket. Mindez csak nagyon vázlatos és nagyon felszínes körképe Los Angelesnek, melyet talán valamennyi amerikai város közül a leginkább szivembe zártam, és legkevésbbé sikerült megismernem. (Folytatjuk) H—U—M—O—R így írunk mi Sok baj van az újságokkal. Vannak állandó, visszatérő frázisok, amelyeket úgy tálalnak a mit sem sejtő és védtelen olvasónak, mintha valami friss szellemesség, vadonatúj csemege lenne. Látszik, hogy az írója titokban megveregeti a saját vállát, büszke, amiért* leírta. De mire büszke? Csak nem arra, hogy valakit sikerült “lencsevégre kapni”? Mondhatta volna, hogy lefényképezte, és már tompán fáj a seb. Az is fáj, hogy az üzemek tolvaját “szarkának” írják. Minek becézik? Nem egyszerűbb tolvajnak nevezni a tolvajt? Ez is kedvenc undoraim közé tartozik: “Elfogták az elvetemült rablógyilkost.” Mint ismeretes, van a kedves, szelíd, légynek sem vétő, csupa szív, bűbájos, jó modorú, csinos, okos és szép rablógyilkos, akit nem szabad összetéveszteni ezzel az elvetemülttel, szégyellje is magát, hogy ilyen pályára lépett. Miért vetemült el, miért nem maradi* meg kedvesnek, szelídnek, ahogy egy rendes, becsületes rablógyilkoshoz illik? Hadi jelentésekben gyakran olvashatjuk, hogy a másik fél “sikeres hadműveletet hajt végre” — szelíden, vigyázva, kerüli a lármát, nem bírja a nagy pukkanásokat, óvatosan mint anya gyermekét, dobja le a bombákat, vigyázva arra, nehogy valamiben, vagy valakiben kárt tegyen. Ez is gyakori: “A felhőszakadásra csak dél után négy ói’akór került sor. Az évszakhoz képest? szokatlan meleg volt.” Képzelem milyen izgatott lehetett szegény felhőszakadás, talán sirt is, hogy egész nap várnia kellett, mert előbb jött a napsütés, aztán a szokatlan meleg (minden esztendőben nyáron szokatlan meleg van, télen pedig szokatlan hideg, megszokhattuk volna ennyi év alatt), aztán kis szellő nyugat felől, aztán felhős ég, ezer minden történt, és csak délután négy órakor jött el az ideje. Akkor került rá sor. De mit csinált addig? Ez is naponta olvasható kedvenc lapjainkban: "... és X. Y. olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt.” Minek ide, a halálesethez a súlyos sebesülés? Miért ilyen tapintatos velem az újság? Van még sok ilyen. De most csak ezek jutottak az eszembe... Királyhegyi Pál C*~9 ELLESETT PÁRBESZÉD 1 — Kérem, reklamálni szeretnék! 1 — Tessék parancsolni. 1 — önöknél vettem ezt a készüléket. — Na és? —■ Egyáltalán nem működik, még a festék is lepattogott róla. Egy héttel ezelőtt, mikor megvettem, ön azt mondta, hogy a készülék prima áru. Egy életre szól. — Igen, mert olyan sápadt, beteges színe van a kedves vevőnek... Tudja ön, hogy mi a lom? Lomnak azt nevezzük, ami hosszú évek során át hányódik a lakásban és mikor kidobjuk, egy héttel később jövünk rá, hogy éppen az kellett volna.
