Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-23 / 47. szám
Thursday, November 23, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD £ Schalk Gyula: Csendes-óceáni partokon í. Hol kezdődik Los Angeles? Erre a kérdésre tulajdonképpen lehetetlen válaszolni. Nevével már az óceánpártot megelőzően 800 mérfölddel is találkoztam, valahol New Mexico vagy Arizona baljós desertjében, ahol az utmenti táblán a városnak az adott helytől való távolságát feltüntetve, igyekeztek reményt kelteni a vége- látatlan sivatag modern karavánjaiban: már csak 800 mérföld, és elérkeztek az angyalok és szentek városába, az óceán hüsitő hullámaihoz. Utunk Arizónától a Grand Canyon legdélibb csúcsánál, Noadles-nél búcsúzik. Ezután a Mojave-si- vatag kavics- kőrengetegén áthatolva a South Pass északi vonulatának egyik völgyét kihasználva átvágja a Sierra Nevada e legvégső nyúlványát, hogy lassú északnyugat felé való kanyarodással haladjon a hőn áhított város: Los Angeles felé. Barstow-tól, a 11,000 fős és a Santa Fe vasútvonal modern csomópontját jelentő várostól kezdve hatalmas S-betühöz hasonló vonalvezetéssel jutunk el Los Angeles csaknem 200 kilométer hosszúságban elterülő előváros rendszerének keleti pereméig. Ezeket az elővárosokat azonban szinte lehetetlen megkülönböztetni egymástól. Az ut két oldalán elterülő városok és falvak egész sorát csak az ut fölött függő táblák alapján választhatom szét. Azt viszont már nem tudom megmondani, hogy melyik elővárosnál pillantottam meg az egész vagy 16 nyomvonalas ut fölé teljes szélességben felfüggesztett hatalmas, zöld alapon ezernyi, apró üveg- tükörből kirakott táblán a varázslatos nevet: LOS ANGELES. kositott terület. Pálma, narancs, rózsa és mennyiféle virág fogadja a Los Angelesbe érkezőt! Északra, túl a város körképén a San Bernardino és San Gabriel hegységeket egybefoglaló Angeles National Forest fenséges csúcsai zárják a látóhatárt. Délen a Box Springs, a Jurupa és a La Sierra csúcsai nyomulnak az úttal egyenlően az óceán felé. Újabb elővárosokat jeleznek a feliratok: Covina, El Monte után Rosemead-nél már térkép szerint is Los Angelesbe érkeztünk. Pasadena, Alhambra pedig már útleírásokból is ismert nevek. Los Angeles Ismét úrrá lesz rajtam az a különös és feledhetetlen izgalom, melyet akkor éreztem, amikor New York elővárosain át Manhattan irányába suhant velem a gépkocsi. Gyors egymásutánban peregnek a pillanatok, színes, ismeretlen élmények. Nincs megállás, könyörtelenül tol előre a gépkocsioszlop. Nincs lámpa, nincs útkereszteződés, csak szinte álomszerű hullámzás az óceán felé. Képek villannak fel, feliratokat betűzök, de mire a nevek betűit elolvasom, már újabb nevekkel kell megbirkóznom. Uj nevek állnak a táblákon és szüntelen szaporodnak: Elysee Park, Silver Lake, Griffith Park, és még ki tudja mennyi irányt jeleznek számomra ezek a táblák, mennyi ismeretlen újdonságot, mennyi élményt rejtegetnek. Amerika egyetlen városa sem ragadta meg ennyire a képzeletem, mint ez. Mágikus város, mágikus fogalom. Valahol azt olvastam, hogy Los Angeles hóbortos, szédítő és titokzatos. Ezekben az első órákban azonban nem lehet eldönteni, igaza volt-e egykori olvasmányom szerzőjének, de a hatalmas kontinens számos városán át idáig jutva már most is érzem: Los Angeles a Csendes-óceán New Yorkja és mégsem egészen az, California St. Louis-a, de mégis valami más, mindenből egy csepp és mégsem minden. Ezen az utón naponta 5,000 ember érkezik Los Angelesbe. Emberek, akik beleuntak New York szellemébe, akik megriadtak Texas törvényen kívüli állapotaitól, emberek, akik az U.S. területének minden részéről a Csendes-óceán partjára vágynak. A nagy népvándorlások szellemét idézve száz és száz nemzetiségű bevándorlóból tevődik össze e különös menet. Van köztük Arizona nomád viszo^ nyaira ráunó indián, ki törzsi hagyományaival akar szakítani. Miért jönnek? Érdekes módon ugyanazért, amiért New Yorkba is áramlik a világ minden nációja. New York úgy él a tudatokban, mint a nagy lehetőségek hazája, Los Angeles és Kalifornia pedig, mint a “Bőség Társadalmának” roppant virágos és gyümölcsös kertje. Jönnek, mert az egész U.S. területén itt a legmagasabbak a bérek és itt még New Yorknál is “modernebb” életet lehet élni. És mintha a napi 5,000 mind külön istennek hódolna: csak futólag is vagy félszáz vallási szekta hirdetéseit számolom össze. Az ut mentén felállított óriás táblákon gyülekezeteikbe invitálnak a methodisták, a mennoniták, a hatnyelvű baptisták, a tunkerek, a naturalisták, az uj világosságu keresztények, a rappisták és manito tisztelői. Menynyi vallás és mennyi isten, mennyi érzés és menynyiféle hit kavaroghat ebben a csaknem Magyarország lakosságával egyező lélekszámú óriás metropolisban. (Folytatjuk) Óriás, hömpölygő folyamként áradunk az előttünk, mögöttünk és mellettünk, de felettünk és alattunk is egyformán kígyózó gépkocsiáradatban. Itt érzem meg igazán, hogy mit jelent errefelé gépkocsit vezetni, mit jelent lankadatlan figyelemmel tartani a monoton, itt már csak 50—60 mérföldes sebességet és állandóan résen lenni, hogy az előző kocsiba ne rohanjunk, várni a püla- natot, mikor stop lámpája kigyullad, hirtelen fékezni, de már aggódó szemmel hátra is pillantani: nehogy a mögöttem érkező kocsi figyelmetlenebb vezetője hozzám koccanjon. A helyenként domboldalakra felkuszó és lete- kergő utón egyetlen pillantással tízezernyi kocsit, a szivárvány minden színében tündöklő mozgó füzért láthatok. Különleges élmény. Az ittenieknek mindennapi látvány, már észre sem veszik. Miközben egyenletesen suhanunk az elővárosok rengetegén át, nem egyszer a földszintes házak és kertek fölé emelkedik az óriási vasbeton-oszlopokon nyugvó útrendszer. Máshol két-három szintben hid húz el felettünk. Ezeken is szüntelenül áradó gépkocsitenger. San Bernardino, Fontana, Kiáltó, Cucamonga, Upland, Claremont, La Verne csak néhány az elővárosok sorából. Apró házak, színes kertek, gyönyörű gyümölcsösök bármerre nézek. A települések a Parti-hegylánc idáig nyúló hegyhátain, mélyföldjein és gerincein fekszenek. Néha hirtelen kitárul a látóhatár, és hatalmas tálszerü mélyedésben tűnik elém az egyes városrészek színes kavargása, kiszámíthatatlan összevisszaságban tekergő, sok emelet magasságban egymás fölé és alá ívelő útrendszerekkel. Máshol hegyoldalakkal körülzárt folyosóvá sziikül az ut. Két oldalán parJAMAICA T" 8 REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (3th Ave Subway 168th St. állomás Színes televíziók légszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia FFV t'f-Zrt FIZETÉSI FELTÉTELEK! Hogyan él a két Németország Amikor Németország két részre oszlott, a nyugati — sokkal gazdagabb — országnak háromszor annyi lakosa volt, mint a mindenkor sokkal szegényebb, szocialista Kelet-Németországnak. Az utóbbi néhány éven át jóvátételt fizetett a Szovjetuniónak, Nyugat-Németországot viszont uj szövetségesei, elsősorban az U.S. még sokkal több pénzzel tömték tele, miként azt az első vüágháboru után tették. A Nyugatnak volt közvetlen kijárata a világtengerekre, ott vannak a legnagyobb ipari központok és bányakincsek. A Kelet gazdaságilag a többi szocialista országra volt utalva, amelyeket a háború ugyanolyan mértékben elpusztított. És a Nyugat mindent megtett, hogy Kelet-Németorszá- got elszigetelje, fenyegesse, kicsábitsa belőle az összes szakembereket; nem csoda, hogy itt nehezebb volt az újjáépítés. Mindezt nem vették tekintetbe azok, akik állandóan összehasonlították Nyu- gat-Németország gazdagodását a keletnémet viszonyokkal, az azonban nem volt tagadható, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe, ha nem is kellett nélkülöznie, nem bővelkedett luxuscikkekben. Akik azonban még ma is ismétlik a már eddig is igazságtalan összehasonlítást Nyugat-Németország javára, nyilván nem akarják tudni, hogy az utóbbi években ott nem kisebb “gazdasági csoda” valósult meg, mint Nyugaton. Mióta az NDK visszaverte a nyugatról foytlatott szubverziót, gazdasági helyzete, életnívója rohamosan emelkedett, ugv hogy ma már nem kell félnie fogyasztását a természettől jobban megáldott Nyugat-Németországé- val összehasonlítani. A nyugatnémet sajtóban most megjelent adatok szerint például 1966-ban Keleten fejenként 73 font disznóhust 26 font vajat 311 font burgonyát 188 font kenyeret 8 üveg szeszt Nyugaton fejenként 67 fontot 17 fontot 216 fontot 137 fontot 4 üveget fogyasztottak. Nyugaton viszont 43 font volt a fejenkénti marhahús-fogyasztás a keleti 36 fonttal, 115 font a frissgyümölcsfogyasztás a keleti 73 fonttal szemben — egészben véve azonban mindkét Németországban egyformán kielégítő az élelmezés. Igaz, hogy a nyugatnémet dolgozók havi átlagbére 827 márka a keletnémet 646 márkával szemben —, de számos tömegfogyasztási cikk itt jóvgl olcsóbb, igy egy kg kenyér 5? nfpnmVbe kerül a nyugati 114 pfenniggel szemben. (Az U.S.-ban egy kg kenyér ára kb. 200 pfennig.) Egy mozijegy keleten 1 márka (25 cent), gyermekeknek negyed márka; a hajvágás keleten 90, nyugaton 300 pfennig. És a fejenkénti takarékbetét majdnem egyet)- lő: keleten 2058 márka, nyugaton 2126 márka. S az újszülöttek keleten, nyugaton egyaránt 67 év átlagos életkorra számíthatnak. Kéz kezet mos Régi magyar közmondás az, hogy “kéz kezet mos.” Természetesen különböző értelmezésekben is alkalmazhatjuk ezt a mondást. Ebben az esetben lapunk hndetőire gondolunk. Számottevő bevételt jelent lapunknak azon üzletemberek hirdetése, akik számítanak arra, hogy az Amerikai Magyar Szó olvasói támogatni fogják őket. Az olvasók közül sokan ahhoz az utazási irodához fordulnak, melynek hirdetését hétről hétre látják lapunkban. A baj csak ott van. hogy az olvasók sok esetben nem említik meg, hogy a MAGYAR SZÓBAN látott hirdetés alapján támogatják az üzletembert. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy e mulasztást pótolják. Vannak azután olyan olvasók is, akik figyelmen, kívül hagyják azokat az üzleteket, melyeknek hirdetése lapunkban megjelenik és a hozzájuk legközelebb eső borbélyhoz, ruhatisztítóhoz, utazási irodához, temetkezési vállalathoz stb. fordulnak, amikor szükségük van ezeknek a szolgálataira. E vállalatoknál 'ugyanannyit, vagy talán még többet fizetnek az ellenszolgáltatásért, mint azoknál, akik a lapban hirdetnek. S ugyanakkor nem is támogatják szeretett lapjukat. Cselekedjünk tehát a régi magyar közmondás értelmében. Támogassuk a Magyar -Szó hirdetőit! PANAMA. — Letartóztattak egy 67 éves embert és azt állítják, hogy a fogoly azonos Heinrich Millerrel. a Gestapo főnökével, aki több millió zsidó és antifasiszta halálát okozta. Kitűnt, hogy a letartóztatott egyén nem azonos Millerrel.
