Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-02 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, November 2, 1967

Jj^

Victor Perlő:

ÖTVEN ESZTENDŐ GAZDASÁGI VERSENGÉSE

Lenin azt mondta 1920 novemberében, hogy egész biztos abban, hogy Szovjet Oroszország gazdaságilag, a tudományban és technikai tudásban utoléri és túlszárnyalja a kapitalistákat Az ő országában, amely csak akkor került ki a polgárháborúból, a gazdasági termelés az Egyesült Államok termelésének csak kevesebb, mint 2%-át tette ki. De 1940-ben a szovjet ipar már az U.S. ipar színvonalának 27%-ára emelkedett.

A második világháború a Szovjetuniónak nagy pusztulást, az Egyesült Államok részére nagy gazdasági növekedést jelentett. 1947-ben a szovjet hozam az U.S. színvonalának 17%-ára esett. De egv évtizeddel később, 1957-ben, már 46%-ára gyarapodott. Az amerikai kapitalistáknak és kormányembereknek komoly gondot okozott a Szovjetunió versenyképessége. Megpróbálták serkenteni gazdasági növekedésünk tempóját és gazdasági háborút folytattak a Szovjetunió ellen, hogy fejlődését visz- szatartsák.

De most, 10 évvel később és 50 évvel az orosz forradalom után, a szovjet gazdasági termelés az U.S. termelésnek 73%-át érte el.

A CIA manipulált statisztikát ad ki, amely megpróbálja elrejteni a szovjet eredményt a gazdasági versengésben. Ezt a statisztikát használta fel a New York limes a Szovjetunió 50 éves fejlődéséről nemrég közölt cikksorozatában. Ilyen statisztikát alkalmaz Paul Samuelson szabványos gazdasági tankönyvében is. De e jelen cikkben közölt statisztika megfelel a valóságnak, mert ennek alapját mindkét ország összehasonlitható, hivatalos termelési mutatószámai képezik.

Az irányzatot a növekedési táblázat mutatja ki. A táblázatból kitűnnek a Szovjetunió háborús veszteségei, de nem mutatkoznak az amerikai termelésben időnként beálló hanyatlások, amelyek a kapitalizmus alapvető gyöngeségéből erednek.

A Szovjetunió megközelíti az U.S. termelést

A táblázatból látni lehet, milyen gyorsan éri utói termelésben a szovjet állam az Egyesült Államokat. Az utóbbi 10 év alatt a szovjet gazdasági termelés 144%-kal, azaz évi 9.3%-kal emelkedett, ugyanakkor az U.S. termelése 56%-os, azaz évi 4.5%-os növekedést mutatott. A szovjet növekedés egyenletes volt, 7.3% és 11.4% között váltakozott évente. Az U.S. növekedése szeszélyes volt, 12.7 %-os növekedés és 70%-os hanyatlás között hullámzott.

1950 közepéig a szovjet termelés aránya gyorsabban növekedett az U.S. termeléséhez képest, de az U.S. termelés mennyiségben még mindig előbbre volt. A szovjet termelés most már arányban is, mennyiségben is az U.S. fölé emelkedett.

Közvetlenül a második világháború előtt, 1940- ben, a szovjet gazdasági termelés alighogy túlhaladta az U.S. 1901. évi színvonalát — a szocialista ország 39 évvel maradt a másik mögött. A különbség 1960-ban 14 évre csökkent. 1967-ben a szovjet ipar többet termel, mint az U.S. bármely évben 1962 előtt. így most az U.S. csak hat évvel van előbbre, mint a Szovjetunió.

Mivel azonban a szovjet lakosság 18%-kal több, a U.S. előnye az egy fejre jutó termelésben néhány évvel többet tesz ki. Azonkívül sok gyártmány minőségében és termelési technikájában az U.S. még ■ mindig vezet.

Egyes cikkekben már túlszárnyalta Amerikát

A kritikusok azt mondják, hogy a cári Oroszország exportált gabonát, a Szovjetunió pedig kénytelen gabonát importálni. De az 1966. évi szovjet gabonatermelés az 1910—14. évi termelési átlagot 138%-kal, fejenként 56%-kal múlta felül. A külkereskedelemben beállt változás egyszerűen csak azt. jelenti, hogy a szovjet polgárok sokkal jobban esznek, mint azelőtt.

A gazdasági siker legjobban az életszínvonal emelkedésében nyilvánul meg. 1940 és 1967 között az egy személyre eső, valóságos jövedelem, a hivatalos jelentés szerint a Szovjetunióban 236%-kal, az, U.S.-ben 91%-kal emelkedett. A legutolsó 10 évben ezek az emelkedések 53, ill. 30 százalékot mutattak. Az utolsó két évben a szovjet gazdaság ujult előretörésével és a gazdasági reform életbeléptével, az egy személyre eső valóságos jövedelem évi 5.9%-kal ment fel, az U.S. 3.6%-os emelkedéséhez viszonyítva.

Az életszínvonal gyorsan emelkedik

A szovjet tervek az 1968. évre az egy személyre eső valóságos jövedelem 6.8%-os emelkedését írják elő. Johnson tervei az életszínvonal esését vonják maguk után, a megélhetési költségek inflációs emelkedésével es a 10%-os pótadó révén. Az egy személyre eső valóságos U.S. jövedelem átlagát a gazdagok egyre növekvő vagyona és a szegények egyre növekvő nyomora adja meg. A kettő közötti eltolódás a vietnami háborúból kifolyólag, még nagyobb lett.

Az elmúlt két évben a gyári munkások heti valóságos fizetése 2%-kal csökkent, a farmmunkások valóságos nettó jövedelme 6%-kal lett kevesebb a hivatalos U.S. adatok szerint. Ugyanezen idő alatt a Szovjetunió munkásainak átlagos valóságos bére 7%-kal, a termelőszövetkezeti tagok jövedelme 20%-kal emelkedett.

A szovjet polgárok életének leírásában a New York Times beismerte, hogy a legtöbb szovjet családnak van televíziója, de azt is próbálta elhitetni, hogy a szovjet nőknek nem áll rendelkezésükre mosógép és csak néhány “szerencsés” családnak van villany-hütőszekrénye. A Times 10 évvel elmaradt a valóságtól.

Fz alatt a 10 év alatt a Szovjetunióban 20 millió 600 ezer mosógépet és 11 millió 500 ezer villany- hütőszekrényt gyártottak. Mivel ezekből aránylag kevés megy vidékre, lehet mondani, hogy ma már 5 városi család közül majdnem háromnak van mosógépe és három közül egynek hűtőszekrénye. Ezeknek évi termelése nagy iramban növekszik és ebben az évben először a Szovjetunió több mosógépet fog gyártani, mint az Egyesült Államok, öttől tiz éven belül, úgyszólván minden városi családnak lesz ilyen felszerelése (vagy hozzájut használatához) és már a vidékre való tömeges szállításuk is megkezdődött.

A farmokról a városokba való vándorlás következtében még mindig nagy a lakásínség a szovjet városokban, de még ez is mérhetetlenül jobb, mint azelőtt. A városi lakások az azelőtti 159 millió négyzetméternyi terület helyett 1,290 millió négyzetmétert. foglalnak el, annak ellenére, hogy a nácik a II. világháborúban 100 millió négyzetméternyi lakást pusztítottak el. Az egy személyre jutó lakásellátás 60%-kal több mint 1913-ban volt, amikor ennek nagy része a gazdag kapitalisták és a nemesség tágas és kényelmes lakóházaiból állt, a munkások pedig barakkokban és nyomorúságos vis

kokban laktak. Most a lakások igazságtalan elosztása megszűnt. A házbérek arányban állnak a jövedelemmel, de nem tesznek ki többet 10%-nál. A lakásokat a szükséglet szerint osztják ki. Gettók nincsenek.

A házépítkezés üteme felülmúl minden eddigit, ezért az idén az újonnan épített lakások és falusi lakóházak száma könnyen meghaladja a 2 és fél milliót, mely kétszer annyi, mint a vietnami háború által lelanyhult U.S. évi lakásépítkezés.

Több az orvos, mint az U.S.-ben

1965-ben a Szovjetunióban minden 100 ezer lakosra 239 orvos jutott, 56%-kal több mint az Egyesült Államokban, ahol 100 ezer lakosra csak 153 orvos jut. De az orvosok arányszáma a Szovjetunióban évente emelkedik — a növekedés 15 év alatt 64%-os volt — mialatt az U.S.-ben, a lakossághoz arányitva, az orvosok száma állandó marad. A Szovjetunióban mindenütt vannak orvosok, kórházak és klinikák. Az Egyesült Államokban súlyos hiány van mindenféle egészségügyi személyzetben; felszerelésben és sok vidéken egyáltalán nincs orvos. A Szovjetunióban ingyenes az orvosi ellátás, itt nálunk ez rendkívül sokba kerül és a költségek, az emelkedő megélhetési költségek közül a leggyorsabban növekednek.

A Szovjetunióban nincs diszkrimináció, vagy fajok elkülönítése és a nemzetiségek között történelmi okokból fennálló kulturális és gazdasági különbségek is egyre gyorsabban kiegyenlítődnek. Az Egyesült Államokban még mindig szélesen elterjedt a diszkrimináció és a fehérek és négerek gazdasági viszonyai között fennálló 50%-nyi eltérés sem szűnt meg.

T V T T T T W T 'WW WW ▼ ~V ▼ ^

: APRÓSÁGOK I

► , . *\

> Kovács Erzsi rovata <

.A. J>. A_'i.Jk.*.*..*.*.**.*.*.^.*.

Nem sokat értek a csillagászathoz, én csak a Göncöl-szekeret és a Fiastyukot ismerem, de ma olyasmi történt, hogy még én is felfigyeltem.

Úgy a televízión, mint a rádión egész nap azt kiabálják, hogy az oroszoknak sikerült egy rakétát a Vénusz bolygóra röpíteni. Az ott leszállt és most küldözgeti a híreket, hogy milyen az éghajlat ott, milyen a viz, milyen a levegő, stb.

Most aztán a tudósok próbálják kiszámítani, hogy vajon lehet-e valamikor a Vénusz bolygóra át- muffolni, ha már itt a Földön nem férünk el.

Az elmúlt nyáron igen hűvös volt, sokat esett az eső és az egyik barátunk — aki a világon a legokosabbnak képzeli magát — azzal ijesztgetett, hogy már ez ezentúl igy lesz, mert a Föld kezd kihűlni és a nyár mindig hűvösebb lesz, a tél meg hidegebb, amig aztán a Föld annyira kihűl, hogy nem is lehet emberi lénynek lakni rajta. Azért van az — ő szerinte —, hogy a tudósok kutatják a csüla- gokat, hátha találnak egyet, ami nekünk éppen jó lenne, és ahol megfelelő életet lehetne kezdeni, ha innen menni kell.

A Vénuszról olyan jelentések jönnek, hogy a talaj, a levegő hasonlít a Földéhez. Különösen a levegő, ami tele van olyan hasonló gázokkal, mint amilyet az autók puffogtatnak ki magukból. (Az egyik carbon monoxide, a Vénusz légköréé: carbon dioxide.) De ott ez a gáz olyan sürü, hogy túl sok méreg van benne és nem nagyon alkalmas — egyelőre — a mi tüdőnknek. Azonkívül nagyon meleg van. Olyan meleg, amit bizony mi nem bírnánk ki.

De a Szovjetunió már most túlszárnyalta az Egyesült Államok és a világ termelését olyan fontos termékekben, mint a szén, a vasérc, a cement, a loko- motivok, a gabona-kombájnok, a háztartási mosógépek. a deszka, az ablaküveg, a cukor, a hal, a tej és vaj — és ez a lista évről évre növekszik.

Egyes szakértők azt állítják, hogy sikertelen volt a szovjet mezőgazdaság. Igaz, több nehézség, osztályharc és tévedés volt a mezőgazdaságban, mint az iparban, de a statisztikai eredményből aligha lehet sikertelenségre következtetni. 1947 és 1967 között a szovjet farmtermelés 123%-kal nőtt, az U.S. csak 44%-kal. A legutóbbi 10 év folyamán az emelkedések a szovjet részéről 37%-osak, az U.S.-ben 23%-osak voltak. A szovjet mezőgazdasági hozam az U.S. 1947. évi színvonalához képest 53 %-ról, 1967-ben 82%-ra emelkedett.

ISMERI ÖN A

amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magyar nők számára minden hónapban 24 oldalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket.

A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár $3.00 egy évre. — Cim:

Nők Világa, 130 E. 16. St., New York, N.Y. 10003

Hát én nem vc*zok ezekkel a csekélységekkel. Nézzük csak: egyelőre még elférünk a Földön, de mire a Föld majd kezd kihűlni, addigra a Vénusz is hűvösebb lesz. Az a sok gáz se számit, hiszen itt napról napra több és több autó van és lassacskán olyan sürü lesz a levegő — különösen a városokban — mint a Vénuszon és lassan megszokjuk. Szóval, az se sokat számit. Az, hogy 129 napig tart odamenni? Hát mi az nekünk? A repülők mindig gyorsabban és gyorsabban mennek, nemsokára már nem 129 napig, de csak 29 napig fog tartani odamenni. Hát valamikor majdnem annyi ideig tartott, amíg idejöttek a bevándorlók.

Szóval, nem kell nyugtalankodni, nem kell félni a népszaporulattól, csekély pár millió év múlva szépen meg lehet majd oldani a muffolás problémáját.