Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-26 / 43. szám
Thursday, October 26, INT AMERIKAI MARY AR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Schalk Gyula: NEWYORKI EMLÉKEK 10. Statue of Liberty Manhattan déli csücskén hirtelen kitágul a látóhatár: a Wall Street nyomasztó felhőkarcolói itt üde hangulatú térre nyilnak és a park végén megcsap a tengeröböl párás levegője. Körben padok, virágok, szobrok. A part mellett kis kikötőjében vesztegel a lapos kiránduló hajó, mely a világ legnagyobb szobrához viszi a közönséget. A hajó éles kürtszóra indul. Elmarad a part és visszatekintve New York felől félelmetes kontúrként rajzolódnak az égre a Wall Street roppant óriásai. A hajó felett sokszáz sirály kering. Mintegy félórás ut után szemtől szembe állok a gigászi szoborkolosszussal, olvasmányaim annyiszor megcsodált alkotásával. Pár perc múlva a partmenti sétányon közeledek Miss Liberty felé. Miközben csigalassúsággal emelkedek lépcsőfokról lépcsőfokra a kettős csigalépcső felfelé futó ágában a szobor fejében elhelyezett kilátó platform felé, önkéntelenül is az alkotóra gondolok. Ki is volt tulajdonképpen ez az ember? Miféle vágyak és ösztönök hajtották az óriás méretek felé? Még azok számára is érdemes a kérdéssel foglalkozni, akik egyébként talán naponta láthatják közelről vagy távolról a világ e páratlan alkotását. 1865 nyarának egyik hangulatos délutánján kis társaság gyűlt össze Versailles közelében Eduard de Laboulaye otthonában. Éppen a házigazda érdekes ötletén vitatkoztak, mely szerint ajándékozni kellene az Egyesült Államoknak a francia nép részéről egy az egész földkerekségen páratlan és egyedülálló emlékművet a két nép barátságának és együttműködésének emlékére. A társaságban ott ül Frederic Auguste Bartholdi az egykori portréfestőből szobrásszá vált művész is, aki különös érdeklődéssel figyelte a vitát. Bartholdi érdekes müvészegyéniség. 1834 április 2-án született Alsace-ban és pár évi festészet után kicsinynek tűnt számára a vászon. Gigászi érzelmek feszültek keblében és úgy érezte, hogy álmai megvalósitásához ki kell lépnie a vászon síkjából. így került Jean Francois Soitoux mellé szobrászait tanulni. Amikor a Versailles-i társaság érdekes vitáját hallgatja, már megjárta Egyiptomot és a hatalmas piramisok úgy ülik meg lelkét, mint roppant árnyékok művészi kényszerek. Mme a versaillesi birtok fái mögött nyugovóra tér a nap, már kibontakozik előtte a tervezett mü égretörő körvonala. Néhány hónap múlva New York kikötőjében látjuk viszont. A kis szigetek egyikét megpillantva, pillanatok alatt határoz: művészi álmának itt kell majd állnia. Franciaországba való visszatérése után azonban még egy évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a nagy tervet megismerje egész Párizs és az egész francia nép. 1875-ben szövegezi meg a terv főbb célkitűzéseit és tennivalóit a Francia— Amerika Unió Társaság elnöksége. 1878 tavaszán sorsjátékot inditanak, melynek kapcsán 250,000 dollár gyűlt össze. Megindul a sajtó hatalmas propaganda gépezete és Gounod a nagy muzsikus dalt komponál a készülő műről. Bartholdi teljes energiával dolgozik, 1876-ban elkészül a szobor jobb karja a fáklyával, amelyet New Yorkban a Madison Square-en kiállitanak. Ezzel egyidejűleg Párizsban a szobor feje kerül az érdeklődő nagyközönség előtt kiállításra. Az egykori leírások nyomán azonban kitűnik: a művésznek számos előre nem látott nehézséggel kell megküzdenie; már a tervezés időszakában gondoskodni kellett a stabilitás nem mindennapi követelményeiről, de figyelembe kellett vennie a New York Harbor uralkodó szélviszonyait is. Külön gondot jelentett a megfelelő anyag kiválasztása is. Számolni kellett a tenger felől áramló, és meglehetősen nagy sótartalmú párának a hatásával is. így került sor a vörösréz lapok alkalmazására. RÉTESHAZ ÉS CUKRÁSZDA \ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon; LE 5-8484. \ Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] Mltzvab-torták. — Postán szállítunk az ország < minden részébe. — Este ?.30-ig nyitva ! MWMUMMMMMlWlflMWMMMMMWfMNMWMM Bartholdi először egy másfél méteres modellt készitett. Ebből fejlesztette ki ennek egy csaknem három méteres magasságú változatát, ezt egy tizenegy méteres óriási modell követte, melyet ropant gondossággal szétdarabolt és elkészitette az egyes darabok négyszeresre nagyított másolatát. Mintegy reprodukálta az egyes darabokat. A nagyitási munkálatok során kereken 10,000 mérést és számitást kellett elvégeznie, 300 különféle öntőmintát kellett készítenie. A darabok legnagyobb részénél fáradságos kézi kovácsolással adta meg a végleges formát. A szobor belső vázát a párizsi tornyáról világhírű Eiffel tervezte meg. Eszerint négy óriás vaspillér halad az alaptól a szobor fejéig. Ezekre kisebb tartóvázak megszámlálhatatlan sokaságát építették rá, majd az apró vázakra egyenként belülről rögzítették a szobrot alkotó egyes elemeket. Mig a szobor egyre inkább közeledett a végső megformálás felé, Amerikában folytak az alap építési munkálatai. Ezeket C. P. Stone hadmérnök tervei alapján végezték, úgy, hogy a szobor alapját a Bartholdi által kiszemelt szigeten levő Fort Wood erődítmény 11 ágú csillag alakú közepébe építették be. Az erődítmény egyébként a XIX. századból származik és fontos szerepet játszott az akkoriban hirtelen megnövekedő kereskedelmi forgalom ellenőrzése szempontjából. A régi és hiányos rajzok alapján azonban nehezen haladt az átépítési munka. 1884 augusztus 5- én azonban W. A. Brodie New York állam akkori kormányzója mégiscsak lerakatta az alapkövet. Az alap falaiba a szélnyomásra figyelemmel két szinten is abroncsszerü gerendarendszert építettek be, melyek óriás pántként fogják át az alapépítményt. 1886 áprüis 12-én fejeződtek be az alap építési munkálatai. Időközben Párizsban végleg elkészült a szobor. 1884 junius 11-én Levi P. Morton nagykövet nagyszabású fogadással ünnepelte a szobor alkotóját és mindazokat, akik adományaikkal és munkájukkal létrehozták ennek a régi álomnak a megvalósulását. Csak az egykori házigazda Edouard de Laboulaye hiányzott a régi társaságból: 1883-ban ugyanis elhunyt. Ugyanezen év julius 4-én adta át a szobrot az Egyesült Államoknak Count Ferdinand de Lesseps, a Szuezi Csatorna hires építője, aki Laboulaye elnöki székét örökölte a társaságban. 1885 januárjában befejeződtek a szobor egyes alkotórészeinek szállításra való előkészületei. 214 speciálisan kiképzett csomagot készítettek, melyeknek súlya a néhány száz kiló és néhány tonna között váltakozott. A francia kormány külön e célra rendelkezésre bocsátott Isire gőzöse 1885 május 21-én hagyta el a francia vizeket és csaknem két hónapi ut után junius 17-én érkezett meg New York kikötőjébe. Amikor elérkezett a hatalmas szobor leleplezésének napja, Bartholdi a látványos ünnepség egész ideje alatt a szobor legmagasabb pontján a fáklyában tartózkodott. Az ő mozdulatára hull le, az óriás külön e célra egybeszőtt francia zászló, amikor Grover Cleveland elnök éppen e szavaknál tart ünnepi beszédében: “Nem fogjuk soha elfeledni, hogy ez a szobor a szabadság jelképe és hogy ezen a Földön nekünk nincs más célunk, mint mindig és örökkön a szabadságot választani, a szabadságot megőrizni.” Aki ma a hatalmas New York bármely pontjáról az esti fényben ragyogó szobor felé tekint talán nem is tudja, hogy a legnagyobb problémát a szobor körül annak esti kivilágitása okozta az elmúlt idők során. Az első diszvilágitás nem felelt meg a céloknak, mert már alig 50 mérföld távolságból az éj sötétjébe fulladt. Sorozatos átépítések követték egymást. Woodrow Wilson elnök helyezte üzembe a második világítási rendszert, melyben a 11 ágú csillag alakú alap minden csúcsában 200 darab 250 wattos izzót helyeztek el, mig a fáklyába 50 darab 500 wattos izzó került. 1931-ben 96 darab 1,000 wattos tükrös reflektort helyeztek üzembe automatikus kontrollal. Egy külön 16 darabból álló reflektor csoporttal csak az arc megvilágítását biztosították. A fáklyába 30 darab 1,000 wattos égő került. 1945-ben helyezték el a jelenleg is legjobbnak látszó világitásrendszert a szobor környékén. 96 darab 1,000 wattos fényszóró és 46 darab 400 wattos higanygőzlámpa képezi ennek a világítási rendszernek a gerincét. Gutzon Berglum ismert és kolosszális szobrairól ugyancsak hírneves szobrász tervezte át a fáklyát az uj világítási rendszernek leginkább megfelelő módon. Az eredeti fáklyát rézből készítették, mig az uj fáklya 600 darabból álló különféle szinü ónozott színes üveglapból áll, mely csodálatosan szép összhatást kölcsönöz az esténként benne kigyulladó 10 darab 1,000 wattos reflektornak, 9 darab 200 wattos és 6 darab 400 wattos higanygőzlámpának. A jelenlegi összvüági- tás 2,500 telihold fényével egyenlő! Időnként sztatikái szempontból sem árt körülnézni a szobor környékén. Legelőször 1937-ben süllyedt meg az alapépítmény. Ekkor a fáklya lemezei mozdultak meg, de a hatalmas korona egyes tartozékai is elmozdultak eredeti helyükről. A nagy generál javítás befejezése után a szobor újra biztosan áll. 1949-ben építették be a szobor talapzatának helyiségeibe a központi fűtőtesteket. A roppant betontömeg ugyanis (48,000 tonna) a téli lehűlés és a nyári felmelegedés miatt károsodásokat szenvedett. Kétségkívül megrendítő látvány ez a szobor. Bartholdi, a beltforthi oroszlán hagyoldalba faragott figurájának, vagy a washingtoni Botanikus Kert hires szökőkútjának és a bostoni baptista imaház tornyának sarkain álló óriás angyalok alkotója e müvével tette fel életére és munkásságára a koronát. E nagyszerű, gigászi müvészélet 1904 október 4-én ért véget. Ám az emlékezés zászlaját nap mint nap a látogatók ezreinek tömege hajtja meg előtte. Furcsa és megrendítő élmény számomra a roppant szoborkolosszus alapépítményében az alkotó életét és a szobor történetét bemutató anyag szemlélése. Sokáig állok az egykori iratok és díszes oklevelek előtt. Meghatottan írom nevem az ajtó mellett külön e célra szerkesztett hatalmas asztalon álló óriás látogatási könyvbe, mielőtt nekivágnék a lépcsősornak. A legfelső platformon megállva, az apró ovális ablakokon, a korona ékszereken kitekintve csodálatos panoráma tárul elém, habár ugyancsak meglep, hogy ezek az ablakok mérhetetlenül piszkosak. Bizony elkelne itt is néha az ablaktisztítás. Sokat vészit a körkép az eredetiségéből emiatt. Visszafelé megpihenek az alapépítmény körküá- tóján, a szobor tövében. Már második fordulóját is megtette a kis komp mióta itt állok, de még mindig fogvatart a szobor nagysága, valószínűtlen méretei és New York Harbor nagyszerű látképe. Újra olyan pillanatai ezek életemnek, melyeknek elérésére sokat vágytam és amelyeknek bekövetkezését szinte el sem tudom hinni. Egy ilyen nagy utazás megannyi feledhetetlen élménye között is mérföldkövekként állnak a világ legnevezetesebb pontjain tett látogatásaink. Sok apró részlet vész az idő homályába, ám ezek a percek, és órák örökké tisztán élnek a visszaemlékezőben. A komp melyre várakozók éppen annyi sirály- lyal érkezik, mint jövetelemkor. Csak időst vettem észre, hogy várakozásom idejére afféle hajótörött voltam: hiszen aki e sziget talajára lép, csak egy óra múlva indulhat onnan vissza. Sohse szenvedjek kellemetlenebb hajótörést. Leginkább azonban az lep meg, hogy évtizede itt élő vendéglátóim számára minden uj amit e szoborról elmondok, mert ők még sohsem szakítottak időt a megtekintésére! Vannak még furcsa dolgok a világon. (Folytatjuk) Ajándék 7—77 éveseknek! SZÜLŐFÖLDÜNK A most megjelent művésziesen illusztrált 560 oldalas könyv a külföldön élő magyarság könyvel Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi szemelvények megértéséig! A Szülőföldünk közel hozza Magyarországot, annak népét, tájait, történelmét, zene és népdalkincsét Ára: $3.95 Megvásárolható minden magyar könyvet árusító boltban és az Amerikai Magyar Szónál
