Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-05 / 40. szám

Thursday, October 5, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Az ember és környezetének1 nemzetközi tanulmányozása Az ár és az ellenérték Ti amerikai anyák, akiknek a fiai otthonuktól tizezer mérföldnyi távolságban, a vietnami dzsun- gelekben és mocsarakban ezerszámra lelték halá­lukat és tizezerszámra megnyomorodtak — ne bú­suljatok; ti özvegyek, akiknek hitestársai “az Egyesült Államok és a szabad világ védelmében” hullottak el abban a távoli országban — ne jajveszékeljetek; ti apróságok, akik apa nélkül fogtok felnőni — ne sírjatok; ti patkánydulta odúkban nyomorgó amerikai mil­liók, akiknek szörnyű sorsán kormányotok azért nem tud javítani, mert a vietnami hadviselés az ország kincstárából évente 30 milliárd dollárt ra­gad ki, aminek fele is elég volna, hogy számotok­ra emberségesebb életet biztosítson — ne lázong­jatok; ti kishitii törvényhozók, tudósok, egyházfők, írók és művészek, valamint egyszerű polgárok, akik borzadva és szégyenkezve kárhoztatjátok kormá­nyotok esztelen és erkölcstelen háborúját egy olyan néppel szemben, amely az Egyesült Államok­nak soha semmit sem vétett — ne háborogjatok; ti 18—20 éves ifjak, akikre az a megtiszteltetés vár, hogy egyenruhát öltötök és innen tizezer mér­földre hajóztok, hogy ott öldököljetek és rombol­jatok, esetleg hősi halált haljatok — ne ellenkez­zetek; ti adófizető polgárok, akiknek vállát az amúgy is nyomasztó kötelezettségek tetejében rövidesen egy tetemes pótadó is terhelni fogja — ne zúgo­lódjatok; ti volt vagy jelenlegi szövetségesek és semleges hatalmak, akik riadtan szemlélitek, miként süllyed egy nagy ország napról-napra mélyebben egy er­kölcsi krízis fertőjébe és miként hozza közelebb •— lépésről-lépésre — a harmadik (és utolsó!) világ­háború borzalmait — ne nyugtalankodjatok: HISZEN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TÉVEDHE­TETLEN ELNÖKE A MINAP SZEMREBBENÉS NÉLKÜL KIJELENTETTE, HOGY A VIETNAMI HÁBORÚ MEGÉRI AZT AZ ÁRAT, AMIT FIZET­NI KELL ÉRTE! Mr. Johnson megnyugtatott mindenkit, akit il­let, hogy amit kapni fogunk cserébe — a nem na­gyon közeli, de végtelenül ködös jövőben — meg­éri a rengeteg vért, töméntelen pénzt, az ország amugyis megtépázott reputációjának az elveszté­sét, a világ százmillióinak az elidegenülését, sőt megvetését, a szövetségesek elfordulását, az ame­rikai nép ideológiai kettészakadását, a nyomasztó belföldi problémák polcratevését és elhanyagolá­sát és mindenekfelett: a harmadik világháború meredeke felett való részeges tántorgást — egy­szóval mindent, ami ezzel az átkozott, esztelen és menthetetlen hadviseléssel jár... Nem tudom, hol tanult az elnök ur számolni, de úgy látszik: vagy a tanítója volt tizedrangu peda­gógus, vagy ő volt csapnivalóan rossz diák, mert aki tisztában van a számtan legelemibb szabályai­val, az nem merne olyan könnyelmű kijelentést tenni, hogy az ellenérték megéri az árat, amikor sem az ellenértéket, sem az árat egyáltalán nem ismeri! Hiszen ez az ár e pillanatban fel sem mér­hető. A teljes árat sem az elnök, sem tanácsadói kiszámítani nem tudják, még akkor sem, ha a vi­lág legbrilliánsabb matematikusainak a szolgálatait veszik is igénybe. De annyi bizonyos, hogy amit ebből az árból eddigelé lefizettünk, az nem több, mint egy szerény foglaló és arra is mérget vehe­tünk, hogy a teljes ár ennek a foglalónak a sokszo­rosa lesz! Hogy hányszorosa: az a jövő titka. . . Ezzel szemben mi az ellenérték, amire Mr. John- ' son számit? Ezen a ponton igen homályosan és té­tován fejezi ki magát: azt reméli, hogy sikerülni fog a kommunizmus győzelmét megakadályozni _ Délkelet-Azsiában. . . Mit ért ez alatt? Azt, hogy minden kommunistát és kommunistagyanus egyént kiirt az élők sorából? Azt, hogy pusztasággá teszi a kommunista eszmékkel “megfertőzött” országo­kat? Vagy azt, hogy amerikai haderővel behatol mindenüvé, ahol kommunista rendszer van és rém­Ötven ország biológusainak részvételével ötéves tanulmányi program kezdődik, melynek célja, hogy megállapítsa, milyen hatást gyakorol az Ember a Föld biológiájára. A Nemzetközi Biológiai Program azt is igyekszik majd megtudni, hogyart lehetne a Föld természeti erőit helyesebben felhasználni és mik azok a tényezők, melyek továbbfejlesztve, a Földet lakhatatlanná tennék. A National Research Council Washingtonban bejelentette a tanulmány­nak azt a kezdeti részét, amellyel az Egyesült Ál­lamok járul hozzá a programhoz. Dr. Roger Revelle, a Harvard egyetem profesz- szora, a Nemzetközi Biológiai Program amerikai bizottságának a vezetője, e tudományos munkával kapcsolatban mondotta: “Az Ember geológiai és biológiai változásokat hozhat létre. Technológiai tu­dásával nemcsak megváltoztathatja, hanem el is pusztíthatja a világ nagy részét, anélkül, hogy ez­zel tisztában lenne. . . Különösen áll ez élőlények­re, amelyeket olyan könnyen befolyásolnak az emberi tevékenységek és mert a Föld felületét kö­rülvevő élet rendkívül érzékeny és könnyen el­pusztítható.” A National Mobilization to End the War in Vietnam bejelentette, hogy jó, vagy rossz időben, az ország minden részéről béketüntetők és a soro­zás ellen tiltakozók a Lincoln Emlékmű előtt sora­koznak fel Washingtonban, október 21-én, d. e. 11 órakor. Délben a Pentagon parkolóhelyére vonulnak fel, ahol d. u. 3 órai kezdettel nagygyűlés lesz. Dr. Benjamin Spock lesz az egyik szónok. Közvetlen ellenállás lesz a Pentagon lépcsőin d. u. 4 órakor azok részéről, akik ebben részt kí­vánnak venni. Ugyanez van tervbevéve másnap, október 22-én, piketelők támogatásával. A tüntetés fő jelszava: “Támogassuk a fiainkat. — Hozzuk haza őket.” További részleteket a következő lapszámban köz­lünk. Kiválóságok támogatják a sorozás ellenállóit Egyetemi tanárok, írók, papok és más közis­mert hivatásbeliek 320 tagú csoportja nyilatkozatot irt alá, amelyben megígérik, hogy pénzt gyűjtenek és segítik azokat a fiatalembereket, akik ellenáll­uralmi eszközökkel elnyom mindenfajta népi meg­mozdulást, amire ráfoghatja, hogy az kommunista eredetű vagy színezetű? Az utolsó 50 év történel­me nem mond semmit az elnök ur számára? Hiszen csak a vak nem látja, hogy a háborúk több kom­munistát szülnek, mint amennyit elpusztítanak. Egy eszmét fegyverrel, határzárlattal vagy bármi­lyen más erőszakos eszközzel megállítani nem le­het — kivált ma, a villámgyors közlekedés és hír­szolgálat órájában... Ha egy eszme életképes és vonzó (és 50 év után roppant nehéz volna elhitet­ni a világgal, hogy életképtelen és visszataszító, hi­szen ma a világ népességének csaknem a felét ez az eszme mozgatja és irányítja!), nincs az a hata­lom, amely meg tudná akadályozni a terjedését. Minél súlyosabb nyomást gyakorol az elnök ur egy-egy népre, amely kacérkodni látszik a kommu­nizmussal, annál biztosabb, hogy a kommunisták száma ugrásszerűen emelkedni fog. Száz dollárt mernék tenni egy fületlen gomb ellenében, hogy ma több a meggyőződéses kommunista Dél-Viet- namban, mint volt Diem diktatúrája alatt — mi­előtt az Egyesült Államok megkezdte ott “ország­mentő” tevékenységét... Nem látom t>e, miféle közvetlen veszély fenye­getné az Egyesült Államokat, ha Dél-Vietnam né­pe kommunista kormányzat alatt élne? John Foster Dulles, akinél nagyobb ellensége a kommunizmus­nak sohasem volt (s talán sohasem lesz!), számolt ezz»l a lehetőséggel, amikor elfogadta az Egyesült Államok nevében a genfi egyezményt és annak A tudományos bizottság első nagy munkája eze­ket a területeket foglalja magában: ^ A felső levegőrétegben a rovaroknak, a vi­rágpornak s baktérium spóráknak az egész világon, való elterjedését. <> Egy bizonyos területen, mint pl. egy fólyó vízgyűjtő medencéjében az élet sokféleségének egymással való összefüggését és hogy milyen ha­tással van ezekre az emberi beavatkozás. Az eszkimók életének tanulmányozását, hogy meg lehessen állapítani, hogyan alkalmazkodik az Ember a környezetéhez. v0 Tanulmány annak megállapítására, hogyi mi­lyen hatással van Hawaii állat- és növényvilágára az idegen élőlények behatolása. t v* Hogyan reagálnak a növények és állatok az éghajlat változásaira. A tervbevett munkák között van a vándorló embercsoportok tüzetes tanulmányozása. Kilenc másféle munkatéma még tervezés alatt van. /iák a sorozásnak és a vietnami háborúnak. Az aláü’ók nagy száma arra is kötelezte magát, hogy polgári engedetlenséggel juttatja kifejezésre ellenállását a kormány vietnami háborújával szem­ben. Az éles szavú nyilatkozat, mely kimondja, hogy a vietnami háború durván megsérti “a fiatalok leg­mélyebb morális és vallási érzelmeit”, a New Re­public és a New York Review of Books folyóira­tokban, hirdetés formájában jelent meg. Felhívja a jóérzésü embereket, hogy csatlakozzanak “az iMr morális hatalommal szembeni ellenálláshoz.” Az aláírók közül több százan az igazságügyminiszté­riumnál polgári ellenállást szándékoznak kifejtem október 20-án. Pavlosz Tatomisz a közrend minisztere kijelen­tette Athénban, hogy Jarosz és Lerósz szigeten még körülbelül 2,300 olyan személyt tartanak fog­va, aki nem volt hajlandó hüségnyüatkozatot tenni a kormány iránt. tiszteletbentartására kötelező ígéretet tett. Ez az egyezmény, amelynek létrejötte nélkül Ho Chi Minh győztes seregei sohasem vonultak volna visz- na a 17-ik szélességi fok mögé, félreérthetetlenül előírta, hogy a két országrész népe két esztendőn belüli választás révén döntse el, milyen kormány- rendszer alatt kíván egyesülni. Amikor tehát az Eisenhower-kormány a világ fóruma előtt ünnepé­lyes ígéretet tett az egyezmény honorálására, szá­molnia kellett (és Eisenhower emlékiratai szerint számolt is) azzal az eshetőséggel, hogy a népszava­zás Ho Chi Minh javára dönti el a mérleget. És ha az Eisenhower-adminisztráció már akkor el volt tökélve, hogy a két országrész egyesülését bármi áron is megakadályozza, akkor nyilvánvaló, hogy gálád módon félrevezette és becsapta nemcsak a vietnami népet, hanem az egész világ közvélemé­nyét! Ami viszont azt jelenti, hogy Washington a vietnami tragédiában való szereplésének már a ki­indulási pontjánál is hamis, fondorlatos, kétszínű magatartást tanúsított, hiszen eszeágában sem volt a genfi egyezmény honorálása. EZÉRT A SZÓSZE­GÉSÉRT KELL MA AZ AMERIKAI NÉPNEK ILY SÚLYOS ARAT FIZETNIE! De ne aggódjunk, ne búsuljunk, ne lázadozzunk: Mr. Johnson szerint ez az ár nem tulmagas, ha meggondoljuk, mit kapunk érte cserében. . . Attól tartok: a jövő történetírói egyhangúan arra a lesúj­tó konklúzióra fognak jutni, hogy az elnök ur tra­gikusan rossz vásárt csinált... Lelke rajta! j BÉKETÜNTETÉS WASHINGTONBAN OKTÓBER 21-ÉN! I lr/a: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.

Next

/
Thumbnails
Contents