Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-05 / 40. szám
Vol. XXI. No. 40. Thursday, October 5, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 A FEGYVERKEZÉSI VERSENY ÚJJÁÉLESZTÉSE Korunk legnagyobb és legaggasztóbb problémája a ther- monukleáris fegyverek jelenléte és felhasználása, egy mindent elpusztító, mindent megsemmisítő thermonukleáris háború esetén. Az atomfegyverek birtokában lévő hatalmak és a semleges országok az utóbbi időben arra törekedtek, hogy valamiféle egyensúlyt teremtsenek az intekontinentális lövegekkel rendelkező Egyesült Államok és Szovjetunió között. A törekvés az volt, hogy leállitsák az atomfegyverek gyártásának szédítő ütemét, csökkentsék a halálos veszedelem mértékét és a már szinte gazdasági csődbe kergető, fantasztikus hadi kiadásokat egyéb, nem pusztító jellegű területeken hasznosítsák. Csaknem az volt a látszat, hogy ez a törekvés sikerrel kecsegtet. Az Egyesült Államok abból az elvből indult ki, hogy a rendelkezésre álló rejtett kilövőhelyek és a folytonosan készenlétben álló hosszutávu bombázók által kilövésre kész lövedékek óriási száma nyújtja a legjobb és leghatásosabb védekezést egy esetleges atomtámadással szemben. Ezt nevezték a visszaütés elvén alapuló védelemnek. A Szovjetunió az elmúlt években inkább népének, országának védelmére törekedett és a szembenálló fél félelmetes támadóerejének semlegesítését tartotta fő törekvésének. Ezzel is hangsúlyozni kívánta, hogy semmiféle támadó szándék nem vezeti. Védelmi "ernyők" felállítását, elhárító lövegek gyártását alkalmazta. Ezt a rendkívüli kényes egyensúlyt borította fel az Egyesült Államok kormánya, amikor McNamara hadügyminiszter bejelentette, hogy a kormány szükségesnek tartja a korlátozott mérvű védelmi berendezés megszervezését és felállítását, amelyre 5 milliárd dollárt irányoztak elő. Ez az elhatározás szerte a világon óriási visszhangot keltett. Az Egyesült Nemzetek főtitkára, az angol hivatalos körök veszélyesnek tartják a lépést és úgy látják, hogy hatalmas láncreakciót fog kiváltani mindkét oldalon. McNamara ugyan kihangsúlyozza, hogy erre nem a szovjet támadás ellen van; szükség, de viszont azt mindenki tudja, hogy rajtunk kívül csak a Szovjetunió rendelkezik interkontinentális lövegekkel. Mit is gondolhat a Szovjetunió? Ha idáig el is fogadta volna az elvet, hogy az Egyesült Államok óriási gyilkoló készlete nem támadó, hanem megtorló jellegű, ez a hite most megdől, mert úgy véli, hogy a védelmi berendezés az Egyesült Államok részéről támadást készít elő és nem védekezést egy megtorló viszonttámadás esetén. Természetes, hogy ez a Szovjetuniót újabb, hatásosabb, nagyobb arányú védelmi berendez* kedések készítésére fogja kényszeríteni. Ez viszont majd kiváltja az Egyesült Államok részéről az újabb reakciót. Az 5 milliárd dollár tehát csak szerény kezdet, amelyet 10 és 20 milliárdos berendezések fognak követni, a hadi ipar nagy örömére. McNamara hadügyminiszterre mindent rá lehet fogni, - csak azt nem, hogy ostoba ember. Régen folyik a harc, hogy a háborús nagyipar megkezdhesse a hatalmas hasznot hozó védő-, vagy elhárító lövegek és kilövőhelyek készítését, ill. építését. Az első 5 milliárdos előirányzat a front áttörését jelentette, a többi természetesen már a Szovjetunió reakciója következtében NEMZETI SZÜKSÉGLETTÉ válik. A hadi ipar újabb csatát nyert, de a végső szót a veszély óráiban majd a tömegek fogják kimondani. Gardner egészségügyi miniszter bejelentette a kongresz szusnak, hogy a jövő évben a Medicare orvosi biztosításának havi diját valószinüleg a jelenlegi $3-ról $4-re kell felemelni. A miniszter kifejtette, hogy többe kerül a program keresztülvitele, mint gondolták, főképp azért, mert az orvosok fölemelték díjazásukat. A szövetségi orvosi biztosítás megdrágulása érintené azt a 17.6 millió 65 éves, vagy idősebb személyt, akik a programhoz már eddig csatlakoztak és azokat is, akik mostantól jövő! márciusig csatlakozni kivannak. A kormány az adóalapokból ugyanannyi összeggel járul hozzá az alaphoz és ezt is hasonló mértékben emelné. Sok millió nyomorgó, vagy nagyon szerény körülmények közt élő öregkorunak eddig is nagy megerőltetésébe került kifizetni az elégtelen nyugdíjból az orvosi biztosítási összeget. Most a Medicare-ből kifolyólag az orvosok nyerészkedéseit is végeredményben nekik kell megfizetniük. A KORMÁNYON KÍVÜL ÉS BELÜL NÖVEKSZIK A NÁBORUELLENES HANGULAT Szenátorok, üzletemberek nyíltan elítélik a háborút. Johnson elnök mentegetőzni próbál A háboruellenes hangulat kormánykörökben is egyre nagyobb méreteket ölt. Hétfőn, szept. 25-én, a képviselőház 52 tagja, a kongresszus mindkét házát figyelmeztette, hogy a kongresszusban egyre többen, “egyre nagyobb aggodalommal tekintik a háború amerikani- zálódását” azóta, amióta a Ton- kin-öböl-határozat felhatalmazta az elnököt Dél-Vietnam “kisegítésére” három évvel ezelőtt. Case szenátor elitéli Johnson háborús politikáját Clifford P. Case, N. J.-i rep. szenátor is éles kritikát gyakorolt Johnson elnök vietnami politikája felett. A szenátusban azzal vádolta az elnököt, hogy “megingatta” a beléje vetett bizalmat azáltal, hogy megmásította és helytelenül alkalmazta az un. Tonkin-öböl-hatá- rozatot, melyet a kongresszus 1964-ben szavazott meg. Johnson elnök “rendkívül felelőtlenül” járt el a határozat alkalmazásában, melyet arra használt fel, hogy a kormánynak a vietnami háborúban való egyre nagyobb beavatkozását igazolja. Ezzel “nemcsak saját szavahihetőségét fecsérelte el” mondta Case szenátor, hanem aláásta azt a bizalmat is, amelynek fenn kellene állnia a kongresszus és a kormány között. Morfon szenátor, üzletemberek a háború ellen Egyre szélesebb körökben nyilvánul meg ellenállás a vietnami háborúval szemben. Most Thruston B. Morton, Ken tucky-i rep. szenátor csatlakozott azokhoz, akik elitélik a háború kiterjesztését és a háború felszámolására a kivezető utat keresik. Morton szenátor az amerikai üzletemberek háború ellenes gyűlésén szept. 27-én New Yorkban nyilatkozott. Kijelentette, hogy Johnson elnököt “agymosással” (brainwashing) vette rá a katonai-ipari komplexum arra, hogy higy- jen a vietnami katonai győzelemben. “Az a meggyőződésem, hogy a háború további ki- terjesztésével és újabb amerikai csapatok kirendelésével nem teremthetünk békét Vietnamban”, mondotta a szenátor. A Kentucky-i szenátor, az összegyűlt üzletembereknek kijelentette, hogy megváltoztatta előbbi nézetét, amelyben ő is támogatta a kormány háborús politikáját. “Beismerem, hogy tévedtem”, mondotta, melyre nagy tapsviharral válaszolt a hallgatóság. Egy másik szónok, a washingtoni dél-vietnami követség volt ügyvivője, Tran Van Dinh azt mondotta, hogy az amerikai erők minden egyes megerősítésével és felépítésével Vietnamban “ugyanolyan mértékben növekszik a háborúéi lenes és amerika-ellenes ér- ! zés.” Sürgette a bombázások és az irtó hadjáratok megszüntetését. Morton szenátor azt is mondotta, hogy “Johnson elnök rosszul tette, hogy Vietnamban katonai megoldásra kötelezte el magát már 5 év óta (még al- elnöksége alatt), mely kötelezettség alól csak az 1964-es elnökválasztásban tett. kivételt. Akkor azzal a kijelentéssel ámitotta az amerikai népet, hogy ‘harcoljanak ázsiai fiuk Vietnamban’.” A gyűlést un. középnagyságú vállalatok vezetői szervezték meg, akik a “Business Executives Move for Vietnam Peace” szervezetet alakították meg. A gyűlésen 25 ezer dollárt adományoztak, hogy hirdetéseket helyezzenek el a nagy lapokban, 950 vállalat-vezető aláírásával ellátott es Johnsonhoz ! intézett nyílt levél formájában, mely igy kezdődik: “Elnök ur, hagyjuk abba az egészet.” A levél sürgeti a bombázások be- ; szüntetését, a katonai akciók j csökkentését, béketárgyalások megkezdését minden érdekelt féllel, beleértve a Nemzeti Felszabadító Front képviselőit is. 44 államból 300 üzletember volt jelen a gyűlésen. Johnson semmi újat nem mond A vietnami háborúval szemben növekvő hangulat különböző oldalakról való megnyilvánulása, amelyben már nemcsak az un. “galambok”, hanem a “héják” közül is megszólaltak a háború folytatása ellen, arra késztette Johnson elnököt, hogy a rádión nyilatkozzon és igyekezzen megnyug tatni az aggódókat. Beszéde azonban nem tudta eloszlatni a felmerült kételyeket, mert elismételte, sőt megerősítette — valamennyire körmönfontabb megfogalmazásban — eddigi álláspontját. Beismerte, hogy egyre több “őszinte, hazafias polgár” követeli a bombázások beszüntetését, sőt az U.S. részéről egyoldalú béketárgyalási kezdemé nyezést, de mindamellett makacsul ragaszkodott a kormány háborús politikájához. Hanoi irányában semmivel sem változtatta meg az eddig felajánlott és Hanoi számára elfogadhatatlan feltételeket. Beszéde egyszerűen csak kimagyarázni próbálta a kormány politikai vonalát és ellensúlyozni igyekezett a Demokrata Párton belül is növekvő “dump Johnson” irányzatot. Az U.N. uj ülésszakán már az U.S. eddigi “barátai” is elkerülhetetlen első lépésnek tekintik a béketárgyalások megkezdéséhez a bombázások feltétel nélküli megszüntetését, így nyilatkozott Kanada külügyminisztere, Paul Martin és Maurice Couve de Murville, francia külügyminiszter. A kisebb országok többsége és U Thant főtitkár is ezen a véleményen van. Véget ért a newyorki tanítók sztrájkja A sztrájk lényeges eredményre vezetett NEW YORK, N. Y. — Kétheti sztrájk után a tanítók megegyezésre jutottak az iskolaszékkel. Szept. 28-án a tanítók közgyűlése nagyobb, mint 5:1 arányban helybenhagyta a | szakszervezeti vezetőség által hozott megegyezést és másnap pénteken az iskolákban újból megkezdődött a tanítás. A tanítók egységes fellépése | elérte azt az eredményt, hogy az uj szerződésben a kezdőfi-| zetések, szept. 1-re visszamenő leg évi 800 dollárral és jövő szeptembertől kezdve 500 dollárral emelkednek. A többi fizetések is ennek megfelelően emelkednek. A szerződés értelmében egyes vidékeken az osztályok létszámát redukálják, bizonyos uj pedagógiai eljárásokat vezetnek be rendzavaró gyerekekkel szemben (melynek részletei még ismertetésre szorulnak) és a jövő évben 10 millió dollár áll majd rendelkezésre az oktatás megjavítására. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. A MEDICARE ARÁNAK EMELÉSÉT TERVEZIK
