Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-28 / 39. szám
Thursday, September 28, 1967 , AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD ______________________, % Victor Perlő: TÖBB HINT 4 EZER U.S. REPÜLŐGÉP ODAVESZETT PAAL MATHE ROVATA Nem változtak Ahogy a kutyából nem lesz szalonna, éppen úgy nem lesz polgári újságíróból igazságos ember, mert 6 úgy ir, ahogyan az agyát bérbe vevő főnök parancsolja. Különösen igy van ez, amikor az illető Írnokot a gyűlölet is vezeti. így azután könnyebben megy a csürés-csavarás és mellébeszélés, a féligazságok megírása. Ez a képesség különösen kifejlődött azokban az urakban, akik elvesztették a parazita élet lehetőségét Magyarországon, Amerikába szöktek és miután az itteni életre más képesítésük nem volt, mint edénymosogatás és ehhez hasonló, a dolog könnyebbik végét vették és felcsaptak amerikai magyar újságírónak. Ebből a garnitúrából bőségesen jutott a két magyar napilapnak, melyeknek gazdája Gombos Zoltán, évek óta kellemesen tölti szabadságát az óhazában. Meg kell adni, hogy e magyarországi látogatásokról tisztességesen számol be lapjai olvasótáborának és ezek a beszámolók nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai és kanadai magyarok évről évre nagyobb számban látogatnak el az óhazába és onnan visszatérve, készséggel állapítják meg, hogy Gombos Zoltán jól látja a magyarországi helyzetet. Az sem meglepő, hogy a szerkesztő-tulajdonos ugyanakkor szabad teret enged fent- emlitett Írnokainak, hogy gyűlöletüket, hazugságaikat ugyanazokban a lapokban Magyarországra és annak rendszerére zúdítsák. így azután nemcsak ezeket az éhes alakokat elégíti ki, hanem olvasóinak reakciós részét is, ami nemcsak az előfizetők megtartását szolgálja, hanem biztosítja vállalatának a reakciós állami és városi kormányzat támogatását. Nem meglepő ez, hanem szokásos módja a profit biztosításának a mai kapitalista rendszerben. "A magyar mezőgazdaság rejtelmei" Ezt a titokzatos címet adta írásának Bognár József ur. De nem gazdája tudósításait használta fel cikkéhez, sem Andrika Tivadar, a Cleveland Press szintén gyakran hazalátogató írójának tárgyilagos tudósításait, hanem Galgóczi Erzsébetnek, a Kortárs c. magyarországi folyóiratban megjelent kritikáját. Galgóczi Erzsébet ugyanis a Kortárs 1964 áprilisi számában nem az 1964-es állapotokról irt, mert a mezőgazdaság helyzetéről nem lehet az év elején beszámolni; hanem adatait 1963-ból vehette csak. Ez azért is fontos, mert az 1963-as év katasztrofális volt a magyar mezőgazdaságra, a nagy szárazság tönkre tette a termést, ezért volt Galgóczi Erzsébet borúlátó és valószínűleg ma ő nevet a legjobban azon, amit 1963-ról irt. Ellentétben Bognár József úrral, aki most 4 év után majdnem egy oldalon át ir erről a katasztrofális évről. Még ez is megengedhető volna, ha nem írná, hogy a helyzet még ma is az, csak ma egy pár traktorral több van és azok végzik a “kezdetleges gépi szántást, némi műtrágya használatán kívül” semmi nem történt. A történelmi hűség kedvéért ide irom: 1940-ben 7,040 traktor volt Magyarországon, 1963-ban 54,- 893, 1967 jan. végén 70,990, tehát több mint 16 ezerrel szaporodott a traktor-állomány, mig a más nagy gépek száma 60,000-el lett több. Ebbe nincsenek beleszámítva a kombájnok, arató-cséplő gépek, amelyek a közel egymillió 800 ezer hektár földről a szemes termés 85%-át takarították be. Csak a dűlt gabonát aratták kézzel. Ez semmi, alig valamilyen fejlődés, ugye Bognár ur? No most nézzük meg, mit jelent az a “kevés műtrágya”? 1938-ban 73 ezer tonna műtrágyát használtak fel, 1963-ban 780 tonnát, 1966-ban egymillió 479 ezer tonnát, kétszer annyit, mint 1963- ban és közel 20-szor annyit, mint 1938-ban. Ennek hatása mutatkozott a termés mennyiségében, mert mig 1938-ban 13 mázsa termett egy hektáron, addig 1963-ban 18 és 1966-ban 20 és fél mázsa volt a termés, 1967-ről még nincs jelentés. Mig 1940-ben 1 millió 606 ezer hektáron 2 millió 196 ezer tonna búza termett, addig 1966-ban egymillió 15 ezer hektáron 2 millió 191 ezer tonna. Tehát nincs fejlődés, ugye Bognár ur? Éppen ilyen “igazságos”, amit a bérezésről és nyugdíjról ir. Ugyanis nem “pár forintot” kap a szövetkezeti tag ledolgozott ideje után, hanem havonta megkapja a tagság által meghatározott ösz- . szeg 8(KT-át és az év végén a végzett munka aráAzt hiszem, ez a rovat emelte először azt a vádat és hozott rá bizonyítékokat, hogy nagymértékben letagadják az amerikai vietnami repülőgép veszteségeket. Utána nemsokára, egyesek a kongresz- szusban felkészültek a Pentagon statisztikáinak leleplezésére. Ennek gyors megelőzésére a hadügyminisztérium februárban megduplázta az eddig bejelentett repülő veszteségeket, 1,200 odaveszett repülőgépre, 650 helikopterre, összesen 1,850-re kerekítette ki a számot. “Hihetetlen, de nem meglepő”, volt Roy Connollynak, a Pentagon tudósítójának a megjegyzése, aki szerint a “statisztikával való zsonglőrösködés újabb példája a kormány szavahihetőségi hiányosságának, melyről már soNagy örömmel olvasom az újságban, hogy végre- valahára megjött a józan eszük ott Washingtonban és kineveztek egy nőt Mrs. Wallinst, a sorozó bizottságba. De nem is akármilyen nőt, hanem egy magyar nőt. Igaz, hogy ő már itt született Amerikában, de kivándorolt magyar szülők gyermeke. Egy felnőtt lánya van, igen sajnálom, hogy nincs egy fia is úgy 19, vagy 20 éves. De nem baj, egy nő talán máskép látja majd azokat a gyerekeket ott a sorozó bizottság előtt, akiket a halálba küldenek és rövid idő múlva talán uj erőt fogunk benne találni a háború elleni harcban. Én ugyan még nem voltam a sorozó bizottság előtt, mert először is már én a sorozási koron ré- ges régen túl vagyok, de meg aztán itt még nem soroznak nőket katonának. Egyelőre még nem. Nincs kizárva, hogy arra is rákerül a sor. De egy párszor már voltam a második világháború alatt a Bronxban a sorozó bizottság irodájában, amikor mi magyar asszonyok kávét főztünk az ifjoncoknak, akik derékig levetkőzve várták, mig rájuk kerül a sor. Könnyes szemmel hallgattuk ezeket a fiukat, akik bizony nem nagy lelkesedéssel vártak arra, hogy sikerül-e megúszni ezt a veszedelmes sorozást. Emlékszem, hogy a finom kávét, amit főztünk, bizony majdnem mind mi magunk ittuk meg, mert azok a fiatal gyerekek tejet kértek, még nem voltak rászokva a kávéra. Most aztán, ha már egy nő ül ott a sorozó bizottságban és eszébe jut — mert elképzelhetetlen, hogy eszébe ne jusson —, hogy hová is küldik azokat a gyerekeket, talán majd megreszket a keze, amikor kitölti a berukkolásra való papirt, amin egy 19 éves gyereknek a neve van és majd elgondolkodik egy kicsit rajta. Aztán, majd megkérdezheti a kedves magyar szüleit, hogy emlékeznek-e az első, vagy a második világháborúra? Vajon tudnak-e valami szépet, jót mondani róla? Mindenesetre jól esik, hogy mi nők “már betörtünk” még egy uj helyre és talán, ha több nőt is kineveznek a sorozó bizottságokba, még valami jó is lehet belőle. nyában osztják fel a maradványt, amely ma már megközelíti és sok száz tsz-ben el is hagyja az ipari munkás keresetét. A nyugdijat a szövetkezeti tagság állapítja meg, de 1970-ig el kell annak érnie az ipari dolgozók nyugdijának összegét. Természetesen a tsz-tag is jogosult a társadalombiztosítás minden előnyére, akárcsak az ipari dolgozók. Annyira változott a helyzet, hogy ma már a paraszt nem menekül az iparba, hanem akik elmentek, azok is tömegesen térnek vissza a falvakba, úgyhogy sok helyen a szövetkezetek korlátozni akarják a visszavándorlást. Befejezésül Bognár ur ezt mondatja Galgóczi Erzsébettel: A faluban ma már csak egy nádfedeles ház van, az a termelőszövetkezet irodája és ez jellemzi a falu elmaradottságát. — Igaza van Bognár urnák, a magyar falvakból eltűntek a nádfedeles házak, helyüket — mint Gombos Zoltán is megírta — az újonnan épült, vagy modernizált szép, piroscserepes, fürdőszobás, padlós, sőt parkettás, vilkat beszéltek és amely minden kormányhivatalra vonatkozik.” De amint Johnson és cimborái a Pentagonban előkészítették a háború legújabb kiterjesztését, avval a dicsekvéssel próbálták megnyugtatni a közvéleményt, hogy most már uj eljárást alkalmaznak, mely állítólag “annyira csökkenti a várható veszteséget, hogy az uj repülő-megrendelések lényeges csökkentésére gondolnak.” Ők azt mondják, hogy “az előrehaladott technikai felszerelésű ‘fekete ládák’, amelyek a legjobban őrzött titkos elektronikus elhárító felszerelést tartalmazzák, ideiglenesen hatástalanítják az ellenség radarját és ezért az amerikai hadirepülők bátran behatolhatnak légel- háritó rakétákkal és ágyukkal védett területekré.” Mindezek a merész állítások rövid időn belül valótlannak bizonyultak. A Pentagon, a májusban kiadott becslés szerint, junius 30-ig mindenféle okból 2,003 repülő és helikopter elvesztésére számított. De junius 29-én, alig egy hónappal később, beismerte, hogy 2,457 repülő veszett el. Egy évvel ezelőtt a ’68-as költség- vetési évre a hadirepülőkre való kiadást, a vietnami veszteségekre való tekintettel 30%-kal emelték. Ha a megrendelések egy részét elhalasztják, azt egyszerűen a kétségbeesés sugalmazza, mivel a költ ségek rohamosabban emelkednek, mint várták. A vietnamiak ellenállása kényszeríti a kiterjesztett háború költekezésének revideálását. A bármilyen okból eredő havi repülő veszteségek száma februárig 80 volt, azon túl 110. Az “Észak-Vietnam fölött szenvedett beismert hadi veszteségek” ez év márciusában 19-ről 34-re, majd augusztusban 42-re emelkedtek. A Pentagon beismert heti 16 rekord veszteséget az észak-vietnami harcokban augusztus 20—26 között, amint a háború elmélyítése a gyakorlatba ment. Természetesen,. a háborúban vannak jobb és rosszabb napok, amint mindkét fél igyekszik minden erejét megfeszíteni és jobb eredményt felmutatni. Tapasztalni lehetett, hogy az amerikai repülőknek ideiglenes, részleges sikerük volt a múlt télen, az uj radar-ellenes szerkezetekkel. De a taktika és felszerelés révén beállt fordulat nyilván a vietnamiaknak kedvez, amint a Szovjetunió betartja ígéretét és az amerikai agresszió felfokozásával szemben egyre több felszerelést szállít. Az “egyre halmozódó repülő veszteségekéről Jack Robertson hadi tudósitó megjegyezte, hogy a háború kezdetén a U.S.-nek “nagy sikerei voltak, mert az elektronikus védőberendezések elhárították, megtévesztették az ellenség rakétáit s lövedék irányitó radarját. Az északvietnamiak agyre jobb célbalövése azt a látszatot kelti, hogy valószínűleg uj szovjet elháritó védőszerkezetek érkeztek." Habár az északvietnami légiháboruról szól a legtöbb tudósítás, ugyanannyi repülőtámadás van a délen is és a U.S. jelentésekből megítélve, kb. ugyanannyi repülőveszteséggel. Még a saigoni tudósításokból is kitűnik, hogy a Felszabadító Front tüzérei és helikopter-elháritó céllövői sokszorozott eredménnyel pusztítják az amerikai repülőket úgy a levegőben, mint a földön. (Folytatás a 12-ik oldalon) lanyvüágitásos, modern bútorral, rádióval, tv-vel berendezett házak vették át. Csak a szövetkezeti iroda maradt a régi. Azt kérdezem ezektől az uraktól: miből épitette és rendezte be a paraszt a szép uj házakat? Vagy talán az a “nyomorúságos kereset” nem is olyan nyomorúságos, ha uj házra, televízióra, no meg 2—3 tehénre, hizó disznóra, sok baromfira, s mmüenféle másra is futja belőle? No de azért mégis megnézem azt a bizonyos Galgóczi cikket is, mert nem merném a kezemet tüzbe tenni, hogy Bognár ur helyesen idézett belőle. Ezek az urak folyton azt kiáltozzák, hogy Magyarországon nincs sajtó- és szólásszabadság. Hát mi az, ha nem sajtószabadság, ha olyan cikkek jelenhetnek meg a magyar sajtóban, melyek a kormányintézkedéseket úgy kritizálják, mint ahogy Galgóczi Erzsébet tette? _.,a„ „ 9rr.aj -»»«ununaJTtt »■ V ▼ T ▼ y y T yTTTTTT VT* : APRÓSÁGOK : ► <1 ► Kovács Erzsi rovata <!
