Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-28 / 39. szám
Thursday, September 28, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 Rácz László: Imperialista szolidaritás Mostanság volt hat éve annak, hogy a meggyilkolt elnök: Kennedy életre hívta a “Szövetség a Haladásért ’ akciót. Ez a fellengzős elnevezés azt az elgondolást kürtölte világgá, hogy az Egyesült Államok egymilliárd dollár évi hozzájárulással lehetővé fogja tenni húsz visszamaradott latin-amerikai ország nyomorban élő népének élőhaladását. (A forradalmi- Kubát büntetésből kizárták ebből a “segítő”, akcióból.) íme, visszhangozta a polgári világsajtó, “a gazdag északi szomszéd hóna alá nyúlt a déli proletár sorban élő országoknak.” Hol nyíltan, hol burkoltan kihangsúlyozták azt is, hogy ime nincs szükség véres forradalmi megmozdulásokra, mint Kubában. Az északi “imperialista szolidaritás”— karöltve a latin-amerikai kormányokkal — békés utón, kölcsönös segítséggel rövid tiz év leforgása alatt, véget vet a tömegnyomornak és kulturálatlanságnak az egész amerikai földrészen. Közelebbről megvizsgálva ezt a tervezett szövetséget, nem volt nehéz felismerni, hogy ez hajszálra hasonlít a mesebeli farkas szövetségéhez a bárányokkal. Hogy a feldicsért imperialista “szolidaritás” nem más, mint fából vaskarika. De ma már, hat év leforgása után, az is megállapítható, hogy milyen is az a “haladás” Latin-Amerikában, amit ez a szövetség eredményezett. A válasz, még polgári részről is, szinte egyöntetűen negativ. Mert tény, hogy hat év elmúltával is, Latin-Amerika parasztságának legnagyobb része épp olyan földnélküli szegény, mint annakelőtte. Az ipari dolgozók életszínvonala sem emelkedett láthatóan, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok tőkebefektetésével néhány országban nagy arányú iparosodás kezdődött. De ebből csak a külföldi részvényesek és egyes belföldi nagybankok felezték le a hasznot. Az imperialista szolidaritási akció abban összegezhető csupán, hogy a gazdagok még gazdagabbá, a nyomorgó tömegek még szegényebbeké váltak. Legutóbbi cikkemben jó néhány hivatalos statisztikai adatot sorakoztattam fel ennek az állításnak az igazolására. Nincs szükség tehát ismétlésekre. Csak néhány azóta köztudomásúvá vált tényt szegezek le. Kezdem Mexikóval, Latin-Amerika leg- előrehaladottabb országával, ahol — mint állítják — a mondvacsinált szolidaritás akció némileg eredményes volt Nem szabad elfelejteni, hogy itt félévszázaddal előzőleg egy véres paraszt-forradalom már feldarabolta az-egyházi és világi nagybirtokokat. Ahol, bár ötven év leforgása alatt, polgári kormányok lassanként lefaragták erősen a forradalom vívmányait, de valami ezekből mégis csak maradt. Vajon mit eredményezett Kennédyék akciója Mexikóban? A polgári sajtó a napokban közölte a hivatalos megállapítást, Hogy egyszerűen "elfeledkeztek'' a hárem és félmillió mezőgazdasági napszámosról ar szolidaritás akció során. Ezek a napszámosok — törpe birtokosok vagy teljesen nincstelen szegények — csak alkalmi munkákból tengődnek. Cukomád-gyapot-kávé- és dohány-szü- retelésekor az év bizonyos szakaszaiban jutnak csak keresethez. Az imperialista szolidaritás ellenére is átlagos Havi keresetük családonként és fejenként nem haladja meg az öt dollárt. Hogy az egész földrészen mit eredményezett az imperialista szolidaritás, erre csak egyetlen megrendítő adatot idézek: A gyermekhalandóság — öt éves korig számítva — Latin-Amerikában kereken 46 százalék. Ugyanakkor, amikor az Egyesült Államokban hét százalék. Mi az oka, hogy a fellengzős segítő akció teljesen eredménytelen maradt? A felelet egyszerű. Latin- Amerika az amerikai imperializmus legközelebbi gyarmata. Mit jelent egymilliárd dollárnyi évi alamizsna húsz ország számára ugyanakkor, amikor gyarmati profit formájában a dolgozó tömegek egész életerejét szipolyozzák ki? Egy másik jellemző adat: Latin-Amerika országainak államadóssága hat év alatt nyolcmilliárd dollárral megnövelődve, ma már tizenötmilliárd dollárra rúg. További tény, hogy minden egyes dollárért, mit amerikai tőkések Latin-Amerikában beruháznak, profitban másfél dollárt vesznek vissza. így fest a valóságban a kiagyalt és agyondicsért imperialista “segítség.” De felhozhatná valaki, hogy függetlenül az immár hat éves “szolidaritás” akciótól, az Egyesült Államok évi költségvetésében több milliárd dollárt irányoz elő fejlődésben visszamaradt országok “megsegítésére”. Hát ez nem bizonyítéka a szoliTiltakozás Theodorakis bebörtönzése ellen Athénben a katonai diktátor kormány bebörtönözte a hires zeneszerzőt, Mikis Theodorakis-t, volt parlamenti képviselőt és a diktátorok által betiltott Lambrakis Ifjúsági Liga vezetőjét. Mikor a katonai junta elkezdte a tömeges letartóztatásokat, az Athénben rejtőzködő Theodorakis-t is elfogták. Júniusban egy athéni bíróság öt és félhónapi börtönbüntetésre ítélte távollétében azért, mert állítólag, még a katonai puccs kirobbanása előtt, egy koncerten megsértette Constantine királyt. Most a katonai kormány is elismerte letartóztatását. A világhírű zeneszerző elfogatásának hírére a világ különböző helyein tiltakozó tüntetéseket tartottak. A tiltakozás nyomán az athéni börtönben az újságírók elé vezették Theodorakis-t, de megtiltották a sajtó képviselőinek, hogy letartóztatásáról kikérdezzék. Amikor távol’étében elitélték, a parlamenti immunitás védelme alatt volt, mint az Egységes Baloldali Demokrata Párt képviselője. A pártot most betiltották és képviselői közül legalább 24-et letartóztattak. A görögországi “ördögök Szigetén”, Youra-ban pedig ezerszámra tartják fogva Görögország legjobbjait, embertelen körülmények között, amint azt egy mikroszkopikus írással megirt, kicsempészett levél feltárja. A náci koncentrációs táborokra emlékeztetnek ezek a táborok, ahol a foglyokat tartják. Rostock kikötő teherpályaudvara egyike a legkorszerűbbeknek a Német Demokratikus Köztársaságban. Évente körülbelül 5.5 millió tonna áruforgalmat bonyolítanak le. A 100 kilométernyi pályán a vasúti kocsik rendezése automatikusan történik. Romney kormányzó előtt becsukták az ajtót Chicagóban a Casa Central Outpost portorikói tagságú egyesület zárt ajtókkal fogadta George Romney michigani kormányzót, aki azért jelent meg ott, hogy megbeszélést tartson az egyesület vezetőivel. Mikor a kormányzó autója megérkezett a szegény portorikói lakóvidék ezen ódon épülete elé, a bejáratnál Luis Cuza, az Outpost elnöke elállta az útját és nyilatkozatot adott át a kormányzónak. Azt is tudtára adta, hogy előző este a szervezet vezetősége sürgős gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy nem fogadják a kormányzót. A nyilatkozat azzal vádolja Romneyt, hogy sok fehér és fekete szegény lakos halálát okozta azáltal, hogy júliusban a detroiti forrongások alatt kirendelte a nemzetőrséget. A nyilatkozat azt is állította, hogy Romney saját személyi és politikai céljainak kielégítésére használja fel ezeket a látogatásokat. A kormányzót rettenetesen kihozta a sodrából ez a barátságtalan fogadtatás, de legjobban fájt neki ez az utóbbi kijelentés. Érvelni próbált, de senki sem hallgatott rá. Dühében ökölbeszorított kezét rázta Mr. Cuza előtt. Végül mégis kénytelen volt távozni. Hiába, a nyomortanyák szinesbőrü lakossága nem felejti el egykönnyen Romney kormányzó szerepét! A görög katonai kormány utasítása alapján menesztették a haditengerészet több mint hatvan ma- gasrangu tisztjét. A tisztogatást Papadopulosz, a miniszterelnökségi ügyek minisztere rendelte el, mivel a haditengerészeten belül fokozódott az ellenállás a katonai rezsimmel szemben. Meg nem erősített hírek szerint 11 magas rangú tisztet háziőrizetbe vettek. daritásnak? A választ erre átengedem Johnson elnöknek, aki két év előtti beszédében megmagyarázta e kölcsönök szükségességét: “Amikor a szabad népeket kölcsönökkel segítjük, csak a saját magunk érdekeit védelmezzük. A legnagyobb óvatos* sággai választjuk ki, melyik országnak adjunk kölcsönöket.” A “segítség”—kölcsönök formájába^— nem egyéb, mint leplezett katonai zsold: fegyverek' és készpénz formájában a csatlós országok kormányainak az átengedett hadibázisokért. (Lásd: Dél- Korea, Thailand, Formóza, Spanyolország, Portugália, Brazília és mások.) De — igy érvelnek tovább az amerikai imperializmus elméleti kiszolgálói — nem ragyogó példája- e az imperialista kölcsönös segítségnek a Marthall- terv. Az a “szolidaritási akció”, melynek során a győztes Egyesült Államok, “nagylelkűen” 1945-től 1947-ig több mint tizennégy milliárd dollár kölcsönt folyósított Anglia-Franciaország-Japán de min denekelőtt a romokban hevert Nyugat-Németor- szágnak. Nem ennek a “szolidaritásnak” eredményeként jött létre a “német csoda”? A kapitalista termelés talpraállitása? A valóságban az “önzetlen segítség” mögött megint nagyon kilátszott a lóláb. A második világháború végével a gazdaságilag és politikailag összeomlott országokban ugyancsak aktuális volt egy szociális forradalom. Egész Közép- Európában egy további hatalmas szocialista tömb kialakulása. Ezt kellett megakadályozni minden eszközzel. De ugyanakkor biztos piacokat, “életteret” is biztosítani kellett a közben felduzzadt amerikai ipari termelés számára. A Marshall-terv realizálása után indul meg a jelentős áru — de főként tőke-kivitel az Egyesült Államokból Nyugat-Európa felé. A bár romokban heverő, de évtizedes ipari múlttal és képzett, de főként olcsó bérekért kizsákmányolható szakmunkásokkal rendelkező uj piacok felé. önsegély volt ez az amerikai imperializmus számára, mely joggal tartott attól, hogy főként Nyugat-Németországban a gazdasági összeomlással maga a tőkés társadalmi rend is megsemmisül. A Marshall-terv realizálásával az amerikai imperializmus uj formát adott az addigi gyarmati kizsákmányolásnak. A neo-koloni- alizmus jegyében exportál immár számlálatlan mil- liárdokat, egész nehézipari gyárakat-vállalatokat Nyugat-Európába. Nem isten nevében, segítségként, hanem busás profit érdekében. Ennek a jegyében alapit újabban gyártelepeket a szomszédos Kanadában és Mexikóban is ,ahol még olcsóbb a munkaerő és még kevesebb a szállítási költség, mint a messzebb fekvő Európában. Ez hát az “imperialista szolidaritás” lényege a valóságban. És ezért zúgolódnak mind hallhatóéban a “megsegített” európai tőkés-csoportok is. Elsősorban Franciaország, ahol De Gaulle a politikai szószólójuk. A tudományos marxizmus megállapításai erősebbeknek bizonyulnak minden uj imperialista kiagyalásnál. A tőkés termelés alapja: a mentül nagyobb profiton és a féktelen szabadversenyen alapul. Ezt lehetetlen bármely csürés-csavarással kiküszöbölni. MIT IR A SZOVJET SAJTÓ "A cionizmus: reakciós, nacionalista irányzat a zsidó burzsoázián belül” — hangsúlyozta Lenin. Ez a meghatározás napjainkban sem veszített jelentőségéből, mert a cionizmus most az Amerika- barát zsidó burzsoázia ideológáját, szervezeteinek rendszerét foglalja magában és jellemző tartalma a kommunista-ellenesség. Izrael állammal azonosítani a cionizmust a legnagyobb mértékben helytelen volna, mert mint minden tőkésországban, Izraelben is vannak kizsákmányoltak és kizsákmányolok. Izraelben is élnek dolgozók, és a fajelmélet mellett kiálló reakciósok. Csak az utóbbiak célja, hogy honfitársaikat az imperializmus vak eszközévé tegyék! s A kínai társadalom osztályösszetételének sajátosságai megnehezítik, hogy a munkásosztály betöltse történelmi feladatát. A kínai társadalom osztály- strukturájában túlnyomó helyet foglal el a parasztság. A modern proleátriátus Kínában csak az utolsó évtizedekben alakult ki. Az ipari proletariátus hányada az egész népességen belül 1949-ben kb. 0.5 százalék, a kereső népességen belül pedig 0.9 százalék volt. Az utolsó, rendelkezésre álló adat szerint 1965-ben a munkásosztály a kereső lakosságnak még mindig csupán 2.5 százalékát tette kL
