Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-14 / 37. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 14, 1967 Segíteni akarja a naptár kiadását MILWAUKEE, Wis. — Én is hozzá akarok járulni az 1968-as naptár előkészitéséhez és küldök tíz dollárt, hogy minél szebb és jobb legyen. Én már sajnos másképpen nem tudok segiteni kedves lapunkon, mert 85. évemet taposom és nem tudok sehová sem menni, hacsak nem visznek. Azért a lapot még olvasom, amig csak tudom, bár a szemeim gyengülnek. Mindenkinek jó munkát és jó egészséget kivánok. Kupi né üdvözli a külmunkatársakat ONTARIO, Kanada — Úgy a lapot, mint Kovács Erzsi könyvét szeretjük, köszönet a szerkesztőségnek, külmunkatársaknak egyenként és külön is Rev. Grossnak, a hétvégi rovat Írójának. Köszönet Kovács Erzsinek a könyvéért, hogy igy egy csokorKritika az U.S. hadvezetőség ellen “Növekvő skepticizmus” (kételkedés) cimen megsemmisítő bírálatot ir a párizsi Le Monde katonai munkatársa a washingtoni hadvezetőségről. A következőket idézzük: Washingtonban elterjedt a szavakkal való zsong- lőrködés, de ezen túlmenően kérdezhetjük, hogy Mr. Johnson (uj csapatokat ígérve Vietnamba) nem akart-e valami rehabilitálást nyújtani az ameri kai stratégák (hadtervezők) fekéllyé fejlődött szakértői büszkeségének, amelyet a tények szakadatlanul megcáfolnak. A bombázás erősítése lényegileg a fiaskó újabb beismerése. . . Mutatja, hogy a háború agóniában van, napjai meg vannak számlálva és ezt Johnson jól tudja, már nem keres mást, mint olyan visszavonulást, amely nem dönti halomra, mint kártyavárat, vietnami “elkötelezettségét.” Beszámolván az U.S. közvélemény növekvő türelmetlenségéről, az U.S. történelmének leghosz- szabb külháborujával szemben, ezt írja a munkatárs: — Persze, még vannak rettenthetetlenek, mint a fiatal GI, aki azt irja girl-friend-jének, hogy “Vietnamban megértette a szabad emberek kötelességét, szembeszállni az elnyomással, zsarnoksággal, bármilyen áron...” de ez a szónokiasság csak az U.S. harcosok ideológiai oktatását és vezéreinek hideg ‘jusque au bout’ (harc a végsőkig) rögeszméjét mutatja és ennek már semmi visszhangja az U.S.-ban. Az átlag amerikai, még inkább a politikailag^ képzettek a háborúban az energia abszurd pocsékolását látják. . . Mostanáig azt hitték, hogy amikor az U.S. titokban vagy hangosan “tapogatózott” a tárgyalások felől, meg volt győződve róla, hogy az idő az ellenség ellen dolgozik, majd engedékenyebb lesz. Ma már nem hiszik. Ez évben két tényt kellett a vezetőknek tudomásul venni: Először, hogy bármennyire “büntetik” Észak-Vietna- mot, ezt katonailag ártalmatlanná tenni — nem is szólva szovjet vagy kínai beavatkozás veszélyéről — olyan hallatlan erőfeszítést igényelne, amibe a közvélemény nem menne bele. Másodszor, hogy a “vietcong” ellen (amerikai gúnyneve a déli szabadságharcosoknak) semmit sem tehetnek. Itt s fájdalmas csapásokat mérhetnek rájuk, de “infra struktúrájukat” (alapvető megszervezettségüket) íem dönthetik meg. Meg kell velük egyezni, nem 'megkegyelmezéssel” vagy valami misztikus átne- 'eléssel, hanem politikai alapon. Eddig Korea-féle megoldásban reménykedtek: (szak tartsa meg a magáét, de “hagyja békében éli szomszédját” — amit (megszámolták) Rusk ülügyminiszter 150-szer hangoztatott. Ma már em remélik... 5SSSSSSSSSSSÄSSSSSS5SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! ba szedte rovatának anyagát. Ha a gyilkos tőkés osztály a fegyvernemek minden uj vívmányával gyilkoltatja a szegény vietnamiakat, akkor Kovács Erzsi könyvébe lapozunk, hogy pillanatokra felejtsünk. Kívánunk úgy a Magyar Szónak, mint a lap támogatóinak és az áldozathozó külmunkatársaknak hosszú életet és hogy megérjük együtt a sokat szenvedett népek győzelmét. Egy kanadai olvasó Segíti a lapot AVENEL, N. J. — Sajnos az aug. 20-i konferencián nem lehettem jelen és az országos lapkonferenciára sem tudok elmenni, egészségi okokból. De ajándékommal segitem a lapot, mellékelek tiz dollárt és jó munkát kivánok a lapkonferencia delegátusainak, tudom, hogy arra törekednek, hogy jól dolgozzanak. Ablonczy Pál Az intranzigencia veszélye A párizsi Le Monde irja: Junius 5-e, a háború kezdete óta Izrael hadicéljai állandóan bővültek. Kezdetben csak arról volt szó: visszaverni az egyiptomi agressziót és megnyitni az izraeli hajóknak az akabai szorost. De hamarosan tudtul adták, hogy nem ürítik ki az elfoglalt területet, mielőtt az arab államokkal kü- lön-külön békeszerződést kötnek. Majd sor kerül “a határok kiigazítására”, ahogyan azt Izrael biztonsága követeli. Közben annektálták Jeruzsálem jordáni részét és Eskol miniszterelnök kijelentette, hogy a Szent Város birtokáról nem lehet tárgyalni. Ennek megfelelően U Thant Jeruzsálembe küldött megbízottja csupán informálódásra kapott er. gedélyt, olyanokkal, akik közvetítik üzeneteiket a kormánynak. Követkézéit Dayan tábornok nyila cozata, hogy a Gaza-i sáv Izrael integráns része. Ez ugyan csak “mint magánszemély” mondta, de az itán a kormányfő is megerősítette. Pártjának gj ülésén Dayan azt mondta: “a külföldnek meg kell értenie a Sinai, a Golan-hegyek, a Tiran-i szoros és a nyugati Jordánia stratégiai jelentőségét és történeti fontosságát Izrael részére. “Most már a kormánykoalíció három pártja követelte az elfoglalt területek vagy azok egy részének, annexióját; s a többi párt sem nyilatkozott ez ellen. .. Most a külügyminiszter jelentette ki, hogy az arabok választhatnak, vagy tárgyalnak, vagy a területek megszállva maradnak. Ezenközben a kormány folytatja Nyu- gat-Jordánia gazdasági és politikai beillesztését. Rendőrök vették át a katonaság szerepét és izraeli gyarmatosítókat küldenek oda. Megnehezítik az arab menekültek visszatérését, hogy “ötödik hadosztály” ne alakulhasson meg ott. Kérdés, hogy a már izraeli fennhatóság alatt élő egymillió arabot nem tekintik-e annak. Izrael ridegsége a legyőzőitekkel szemben támogatást kap az U.S.-től — de ez a merevség visszahatást kelt a másik oldalon, ahol a forradalmi szárny nem lát Izraelben mást, mint egy hóditó hatalmat, mellyel lehetetlen megegyezni. A Le Monde olvasása egy analógiát idéz fel a közelmúltból. Hitler azt mondta, a Rajnavidék az Németország, tehát joga van oda katonaságot küldeni. Azután hivatkozott rá, hogy Ausztria is tagja volt a német birodalomnak és ott ugyanolyan németek élnek. Majd a Szudéta-vidéket szállta meg Csehországban, mivel az német terület — mig a csehekről tudni sem akart. De nemsokára kijelentette, hogy Csehország is a birodalomhoz tartozott a középkorban és biztonsági okból is szüksége van rá. Nemsokára követelte a Németországtól a Versailles-! Szerződésben elszakított területeket, meg is szállta őket. Végül bebizonyította, hogy szükség van Ukrajnára is, mint német élelmi bázisra és települési területre. A többit tudjuk. A more A magyar cigánygyerekeknek ugyan már legalább hét osztályt kell végezniök és a cigányzenészek zeneakadémiát végeznek, de a cigány-romantika még él itt az U.S.-ban a more-ről,, a bibas-ról és. a Magyarországi Hírek egyes olvasói talán szívesen veszik a róluk szóló tradicionális vicceket. Most azt olvassuk itt, hogy a “more” “ázs orosz hadseregben” szeretne szolgálni, nem az amerikaiban. Miért? “Tetszik tudni, nem mindegy, hogy ázs ember milyen hadifogságba kerül.” Hát ez kedves vicc, de már anakronisztikus. A bibas is olvas újságot, lát filmet és tv-t és ha nem látott oly sok mozit és fényképet, mint amennyiben az U.S.-beli olvasóknak és nézőknek részük van, bizonyára tudatában van annak, hogy ő barna- bőrű és ezeknek nem olyan kívánatos az amerikaiak vagy hü szövetségesük, Ky tábornok katonáinak kezébe kerülni hadifogolyként. Olvashatta, hogyan viszik kigévezni egy intésre a foglyul ejtett serdületlen korú, mindkét nemű vietnami szabadságharcosokat, hogyan akasztják fel lábuknál fogva a vallatásnál, dobják ki őket helikopterekből, ha nem vallanak, esetleg hogyan fúrják át dróttal a koponyájukat a hü szövetséges Csiang Kai-shekék katonái, hogy meg ne szökjenek, hogyan ellenőrzi az U.S. szakértő a fullasztó vizkurát, hogyan hurcolják őket tankhoz kötve lábuknál fogva, taposnak a gyomrukba, rúgják fejbe csizmás lábbal, nyomják hasukra a kést, kötik be szemüket és szájukat, igy vezetvén őket egymáshoz láncolva. A magyar cigány már sokkal inkább sophisticated, semhogy ilyesmire vágyna. A szövetségi esküdtbiróság 25 személyt helyezett vád alá abból kifolyólag, hogy egy évvel ezelőtt bizonyos személyek 407 ezer dollár értékű utazási csekket loptak el a newyorki Kennedy repülőtéren. A vád szerint a Cosa Nostra bűnszövetkezet keze van a dologban és gyilkosságról is szó van az esettel kapcsolatban. Minden nagyobb amerikai városban, valamint Puerto Ricoban és a Vir- gin-szigeteken is találtak az ellopott csekkekből. MILYEN IS LESZ AZ IDEI NAPTÁRUNK? Ezt kérdezik sokan már most tőlünk. Miután ez idén nincs se 65 éves évforduló, se valami különleges év, sokan kiváncsiak, hogy mi lesz az idei Naptárban? Nem akarunk előre sokat elárulni, hiszen az a legérdekesebb, ha minden sora újdonság, de azért egy pár dolgot mégis elárulunk belőle. Magyarországról szebbnél szebb cikkeket kaptunk. Egy olvasóink által jól ismert amerikai barátnőnk felkereste Gárdos Mariskát, a 82 éves harcos magyar írónőt és remek cikket kaptunk erről a találkozásról. Külmunkatársaink már küldik a szebbnél szebb cikkeket. A szépirodalmi részben válogatott szép novellák, rövid elbeszélések vannak. Dante életéről egy kiváló iró tollából rendkívül szép tanulmány lesz a naptárban. Kóstolónak ennyi is elég. Legközelebb majd többet írunk. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1968-as Naptár előállításához és ide mellékelem adományomat $ .............. összegben. Kérem, nyomtassanak részemre .............. példányt a naptárból, hogy ismerőseim és barátaim körében terjeszthessem. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város: ................................................................ Állam: .............. Zipszám: ...................... Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
