Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-14 / 37. szám
Thursday, September 14,1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 ÜDVÖZLET A DETROITI LAPKONFERENCIÁNAK Augusztus végén Kedves Munkástársak! Most két éve, megtisztelő meghívásuknak eleget téve, mint ünnepi szónok közvetlen-közeiről követtem nyomon lapépitő munkájukat. Ezenkívül egy másik felejthetetlen élmény is fűz ugyanehhez a sajtókonferenciához. Mert ez alkalomból ajándékoztak meg azzal az ünnepélyes okirattal — mely a jelenvolt kiküldöttek és vendégek aláírásával — értékelte félévszázados munkásmozgalmi múltamat és főként az életem munkáját összefoglaló “Porszem a viharban” cimü könyvemet. Higgyék el, hogy ha a mai lapkonferenciától tá* vol is, de lélekben önökkel vagyok most Detroit- ban. Ha messziről is, gondolatban követem tanácskozásaikat, felszólalásaikat. Vajon, milyen uj tervekké 1-j avaslatokkal fog az Amerikai Magyar Szó építő brigádja, a mi szivünkhöz nőtt lapunk élharcosa, előhozakodni? A magyar munkás szolidaritás milyen újabb megnyilatkozása fogja a lap történelmi jelentőségét még jobban kihangsúlyozni? A 65-ik életévét betöltött lapunkat hogyan fogják megfiatalítani, uj erőkhöz juttatni a jövőbeli uj harcokhoz? Nincs szükség arra, hogy önöknek magyarázzam, miszerint az A. M. Szó nem csupán az Egyesült Államok egyetlen magyarnyelvű munkás sajtó-orÉppen a napokban hallottam ezt az uj tréfát a tyuklevesről. Igaz, hogy a jó tréfa éppen abban különbözik a rossztól, hogy nem kell hozzá magyarázat, itt mégis kell hozzá némi bevezetés. A tyukleves, pláne ha jó — nemzeti étel. Például igazi magyar ételnek tekintik Magyarországon, még hozzá kétféle formában is; tudnüllik aranysárga lévén úszkáló metélt tésztával befőzve, vagy májas, húsos vagy hasonló galuskával, elmaradhatatlan bevezetője minden vidéki lakodalmas és ünneplő ebédnek. De ha a negyedére vágott főtt tyúkot is benne felejtik a tálaláskor, akkor Újházi- levesnek tisztelik, valamelyik egykori hires budapesti vendéglős nevezte ezt el igy a század elején, a Nemzeti Színház akkori nagynevű komikus színésze tiszteletére, akinek ez volt a kedvenc étele. Akár hússal, akár hús nélkül teszik az asztalra, mindenképpen saját ételüknek tekintik a magyarok, mint ahogy a levest szerető összes nemzetek sajátos eledelüknek tekintik a tyuklevest — ha jó. Nem igy azonban itt Amerikában. Elsősorban nem nagyon levesező népek, akik az amerikai konyhát követik s ha néha kerül is leves amerikai asztalra, nem egy jó mély levesestányért töltenek meg szinültig számodra, hanem valami apróka csészefélét, amelyben jó ha négy-öt kanálravaló leve- secske úszkál. Aztán, ha úgy történt, hogy a szó- banforgó leves egy szép zsíros tyúkból készült és ezért Chickensoupnak tisztelik meg angolul, akkor sem magyar, vagy lengyel eredetűnek tekintik receptjét, hanem mindig zsidónak. A tyukleves ebben az ’országban az általános felfogás szerint, egyesegyedül zsidó ételnek számit, talán azért, mert ez a zsidó családok péntek esti ünnepi ebédének elmaradhatatlan tartozéka és a régimódi zsidó családanyák mindenkori nagy büszkesége. Semmi sem bizonyitja jobban ezt a közfelfogást, mint az a sok történet, amely az öreg zsidó mamáról és az ő tyukleveséről szól. A zsidó mamák tudatában a tyukleves nemcsak ételnek számit, hanem jelképezi az ünnepi alkalmatosságot, amelyhez a már felnőtt gyermekek is időnkint hazatérnek; a mama finom tyuklevesének emléke még élni fog a gyermekekben és unokákban akkor is, amikor az öreg mama már régen eltávozott. A családi együttes jelképe, a tyukleves azonkivül még általános medicina is, amely minden bajra és betegségre használ. Akár felnőttnél, akár kisgyermeknél, náthára, megfázásra, gyomorrontásra nincs jobb orvosság, mint megenni az ágyban egy nagy tányérnyi forró tyuklevest. Lehet, hogy a forróság segít, lehet, hogy a tyukleves, de mindenképpen orvosság a bajokra, akármilyen eredetűek legyenek is. Erre utal a nem kisszámú adomák közül például egy történet a mama felnőtt fiáról, aki egy nap gánuma. Hanem ezenfelül valamennyiünknek zász- laja-szimbóluma is. Egyidejűleg a magyar anyanyelvű dolgozók célkitűzésének egyetlen hangszórója. Mely egyidejűleg harcol fogadott hazánk pro- letárságának, kizsákmányolt osztályának jobb jövőjéért és a békéért. De ugyanakkor uj életre ébredt szülőhazánk gondjait is szivén viseli és szeretettel tudósit az elért eredményekről. Kedves Munkástársak! Mint régi szakmabeli elfogulatlanul állapíthatom meg, hogy lapunk évről- évre mindjobban teljesiti feladatát. Mind gazdagabban, színesebben és változatosabban tudatosit- ja-neveli olvasótáborát. Ezért Írtam jubileumi számukban közölt KÖSZÖNTÖ-ben — a valóságnak megfelelőleg: “hétről-hétre türelmetlenül várják az olvasók a Magyar Szót. Belőle szereznek tudomást édes anyanyelvükön, hogy mi a hir hazulról és a nagyvilágból.” De lapunk még hiánytalanabbul teljesíthetné feladatát, ha a szerkesztő és a külmunkatársak buzgalmán felül maga az egész olvasótábor is fokozottabban venné ki részét magából a lap szellemi munkájából is. Az A. M. Szó a magyarnyelvű osztálytudatos dolgozók szócsöve. Csak kollektiv — együttes — összemunkálkodással tudja kifejezésre juttatni osztályos társainak gondolkodás módját, a betántorog az ajtón. Egy autó megütötte a ház előtt és ezt kiáltja: “Mama, elütött egy kocsi, eltört a lábam, hívd azonnal a mentőket.” “Jó, jó, fiacskám, azonnal hívom” — felelte vissza a mama, “de addig is, amig jönnek, egyél, most lett készen a finom jó tyukleves.” Az orvostudomány bizonyára nem tekinti a legjobb tyuklevest sem orvosságnak az eltört lábra, sem a megfázásra, meg egyéb bajokra, de a mamák tudománya ebben ellentétes. A finom tyukleves, ha Isten is úgy akarja, a halálos beteget is kigyó- gyitja. • Nem akarom most már még hosszabbra fűzni és citálni a régi ismert vicceket a zsidó mamáról és tyukleveséről, de el kell mondanom a legujabbat, ahogy cikkem elején Ígértem, mert ha nem is a legjobb tréfa, de nagyon a tárgyhoz szól. Történt pedig, hogy volt egyszer egy öreg zsidó anyóka, nagyon szegény, nagyon elhagyatott. Se családja, se barátja, senkije és semmije a világon, csak két tyukocskája. Az egyik tyuk nagyszerű egészségben volt, naponta hozta a szép nagy tojásokat a világra, de a másik tyuk annál betegebb volt, úgyszólván utolsó napjait élte. Mit tett erre a jó anyóka? Sebtiben levágta az egészséges tyúkot, hogy tyuklevest főzhessen belőle a beteg tyúkjának, hogy az meggyógyuljon tőle. • Ezennel bocsánatot kérek az összehasonlításért az összes mamáktól és anyókáktól, akik hisznek a tyukleves gyógyító erejében, de itt a tréfa nagyon keservesre fordul, ha ráeszmélünk arra, hogy amiről a családiasság és szeretet jelképeként tréfák szólnak, azt világviszonylatban megvalósítani törekszünk. Amikor nem egy tyuk beteg, hanem pl. egy egész országrész nyöglődő rendszerével a dögrováson van, a generálisanyókák, a kormány-anyókák, az elnök-anyóka nem tudnak elképzelni jobb orvosságot, mint elvágni az egészséges másik tyuk nyakát, rakéta, bomba- és gázlevesben megfőzni és napalmmal megfűszerezni az ország másik, vi- rágzóan egészséges felét. A gyógyító tyukleves ártalmatlan hiedelem, de emberek ezreinek húsából készült leves csalhatatlan politikai gyógyszer, mely minden bajt meggyógyit az előbb emlitett anyókák hiedelme szerint. Csakhogy ez már nem ártatlan tréfálkozás, hanem — nagyon leverten és szomorúan kell megmondani — szomorú és szinte hihetetlen valóság. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a p" Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! mindenkori proletár közvéleményt. Hiányolom lapunkból a szerkesztőségbe érkezett munkáslevelek számát és minőségét. írják meg mindgyakrabbam a helyi-országos és világeseményekhez fűződő véleményüket. Nem elismerő, dicsérő sorokat az egyps cikkekhez, hanem esetleges kételyeket, ellenvéleményeket is. Lapunk beszámol az U.S. szégyenéről, a vietnami “piszkos háborúról.” Gyermekek, nők, védtelen polgárok tömeggyilkolásáról Vietnamban. Tárgyalják meg mindezt szomszédaikkal, barátaikkal. Tudassák lapjukkal, hogy mint reagál minderre az amerikai dolgozók, a kis emberek közvéleménye. Világosítsák fel tévutakon járó ismerőseiket, a másik veszedelmes háborús gócpont: a Közel-Keletről is. Arról, hogy a sokat szenvedett, emberibb életre jogosult zsidó nép élniakarását é.s lehetőségét az izraeli fél-fasiszta katonai párt, de főként a háttérből dolgozó neo-kolonialista erők nehezítik, akadályozzák. Közöljön a szerkesztőséggel minden olyan helyi részletet is, mely a páriasorban élő színes tömegek szenvedéseit és felszabadulásérti mozgalmukat érinti. Csak igy együtte- sen-egybedolgozva alakíthatjuk át az Amerikai Magyar Szót, az Egyesült Államokban élő magyar anyanyelvű dolgozók szócsövévé. Azokévá is, kik ma még “vérüket eladó”, hazug jelszavakat hangoztató hazaárulók befolyása alatt állnak. Mindnyájuknak jó egészséget és töretlen munkakedvet kíván munkástársi szeretettel: Rácz László Zuhanás a csúcsról E címmel ir a német Spiegel legújabb száma az U.S. elnökéről. Emlékeztet rá, hogy' 1964-ben nagyobb többséggel választották meg mint bármely elnököt századunkban és biztosnak látszott ujra- megválasztása is. Ma azonban már csak 31%-a a közvéleménynek nyilatkozott mellette és politikája “összeomlás előtt áll.” — A vietnami háború mind több U.S. életbe kerül, de nem megy előbbre a törpe Észak-Vietnam ellen. —A hazai fronton fehér-fekete polgárháború fenyeget. — A szövetségi háztartás 30,000 millió dollárral deficites és az infláció növekszik. — A szociális törvényhozás megállt. — Mennél mélyebben belevitte országát a háborúba, annál népszerűtlenebb lett: s amióta közvélemény-kutatója ezt megállapította, azóta nem kérdezi őt az elnök. — A “GREAT SOCIETY” programja megfeneklett, minden pénz a háborúra kell. Fulbright szenátor szerint a háború brutalizálja és megmérgezi az U.S. életét. A “nagyszerű társadalomiból beteg társadalom lett szerinte. Johnson vidékies modora elidegenítette tőle a szellem embereit — hiszen Johnson azzal büszkélkedett, hogy sohasem olvasott könyvet a politikáról. — Kezdeti tanácsadói (Moyers, Valenti, Reedy) összetörtén hagyták el, miután napi 24 órát követelt tőlük uruk és rossz kedvét rajtuk töltötte ki. Amikor egyikük Humphrey alelnököt nem vitte rögtön hozzá, azt mondta neki: “úgy s.. .berúgom, hogy a falnak repül.” — A remélt sikerek, mint az északi olajraktárak bombázása, a Kosygin-találkozó csak látszat voltak, Johnson vonzóereje a tömegekre megszűnt. Mindent felhasznált, hogy a televízión jobban hasson, balról fényképeztette magát, ahonnan kedvezőbb a kép, kontaktlencsét használt (szemhez tapadó lencse), elektromos eszközökkel leplezte, hogy beszédének minden szavát olvassa, de hiába: a körkérdésben, ki a legrosszabb tv szereplő, ő győzött, 40 százalék szerint “borzalmas.” Azelőtt főleg Fulbright, Mansfield, Kennedy-féle intellektuelek kritizálták, ma szorosabb párthívei is elhagyták, mint Martin Luther King. — A Roosevelt által összehozott koalíció: déliek, professzionisták, nagyvárosok, szakszervezetek, felbomlott. Csak az AFL vezetősége tart vele — de ebből hiányzik a tűz. (írhatta volna: ennek vezetői háborús uszítok.) — Ha nem vág bele a nagy problémákba — irta róla Donovan politikai író — jövő évben kimarad a Fehér Házból. Bódog András: A gyógyító leves
