Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-07 / 36. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 7, 1967 Ezer esztendő távlatából hátán kis batyuval kilábol a népségből a nép fia. ! Hol lehet altiszt, azt kutatja, Holott a sirt, hol nyugszik atyja kellene megbotoznia. József Attila: “Hazám” c. verséből A múlt tunyaságát, nemtörődömségét, szolga­hajlamát és tűrő szolgaságát ostorozza a költő. De mit érdemel a hálátlan utókor? A hálátlan utókorról szól ez a panaszos irás. Azaz még nem is egészen utókor, mert a régiek, az alkotók és alakítók, a szervezők és önkéntes napszámosok, az amerikai magyar közügyek legjobb katonái még sokezer számban élnek. • Nyolcvan esztendős az amerikai magyarság egyik legnagyobb intézménye, a William Penn Fraternális Egyesület. A szeptemberi igazgató- sági gyűlésen, melynek tanácskozásairól a novem­beri hivatalos lapban számolnak be, elhatározták, hogy országra szóló kugliversenyt és Testvéri Napokat rendeznek. Ennek örvendünk és kíván­juk, hogy minden tekintetben siker koronázza. Mi itt ezekben a sorokban arról a balkezes “ajándékról” szólunk, amit az elöregedett, első generációs tagok kaptak. Az Igazgatóság ellent­mondást nem tűrő hangon adta tudomására az öregeknek, hogy a hivatalos lap ezután évente csak négyszer fog megjelenni. S hogy az öregek öröme még nagyobb legyen, azt is elhatározták, hogy a negyedévi lap mindössze 12 oldalas lesz és abból anyanyelvűnkön csak négy és gyakran mindössze csak két oldal fog hozzánk szólni. Azt, ha nem is indokolták meg a jegyzőkönyv­ben, el tudjuk képzelni, hogy a legkomolyabb pénzügyi konsziderációk vezették a bölcs Igazga­tóságot. Az IBM. masinák eszével gondolkodva egész biztosan be tudják bizonyítani, hogy a hi­vatalos lap és ami bennünket leginkább érdekel, á magyarnyelvű újság az Egyesület számára csak teher, amire ráfizetnek és ami az Egyesületnek a világon semmi, vagy csak igen kevés hasznot hozna. Szomorú dolog, hogy azt a generációt bünteti ily szigorral az Igazgatóság, amely fogadott ha­zánk legválságosabb esztendeiben, a nagy depresz- szió idején állt őrt és gyomrától és családjától megvont garasaival és határt nem ismerő, oda­adó társadalmi munkával védte és tartotta fönn Egyesületét. A második generációs Igazgató tán hallott róla, de lényegében sohasem értette meg, hogy elsősor­ban mi is késztette az amerikai magyart a múlt század végén, hogy MAGYAR egyesületeket, in­tézményeket alakítson. Elhagyott szülőhazájából éhség és nyomor kergette, megvetett pária volt a magyar, tót, horvát, lengyel, orosz, román, vagy írországi. —*■ Nyolcvan és száz esztendővel ezelőtt Pennsyl­vania bányavidékén, ahol az Egyesület született, a magyart “hunki” néven csúfolták és felette, élete és halála felett a bányabáró és fogdmegje volt az ur a törvény és a biró. Mi volt hát az alakitó tagság első konsziderá- ciója annakidején? Az első és a döntő konszide- ráció: a nagy szomjúság egy kis emberi megértés, barátság, TESTVÉRIESSÉG felé, a magyarnak a magyart kereső nagy vágya, hogy legalább egy­más közelében EMBERNEK, MUNKÁJUKRA BÜSZKE DOLGOZÓNAK, társadalmi lénynek érezhesse magát. Akkor még nem voltak a munkást védő törvé­nyek és halálra üldözték a szakszervezeti tagokat és intézményeiket. A grófok, mágnások és bankárok, a nagy föl­desurak karmaiban vonagló óhaza nem törődött az amerikai magyarral és csak akkor lettünk már szalonképesek, amikor a Horthy korszakban egye­sületeink megerősödtek és lassan, tényezővé let­tek. Akkor kezdődött meg a nagy udvarlás, azokban az esztendőkben, amikor az intézményeit alkotó és védő első generáció ereje magaslatán állott. De lassan-lassan ez már a múlt és a “kis batyuval népségéből kiláboló altiszt” a második generációs Igazgató tán nem is tudja, de bizonyára nem is törődik vele, hogy mit is vettek el a kis bánya­falvakban és e nagy ország minden táján élete utolsó esztendeit élő öreg tagtól, amikor megvon­ják tőle az ő lapját. Az ő egylete magyarul beszé­lő hangját és hirmondóját. Mert ezer és ezer olyan tag él még, aki csak magyarul tud olvasni és akinek a régebbi egyleti újság nagy büszkesége és a külvilággal, a zajló élettel való egyetlen kapcsolata volt. Az uj gazdaságba betelepedett ideiglenes uj gazda krajcáros fösvénysége mutatkozik, amikor az alapitó, alkotó régi tagokon akar centeket spó­Kisebbségi szavazattal “nyert” Thieu tábornok Saigonban a nagyban behirdetett hétvégi válasz­tásokban a katonai diktatúra jelöltjei csak szerény többséggel győztek, annak ellenére, hogy Cao Ky és Van Thieu tábornokok előre bejelentették, hogy nagy fölénnyel kerülnek ki a választásokon. Ngu­yen Cao Ky diktatúrája a békepárti és más mérsé­kelt jelöltek kampányát megnehezítette, vagy le­hetetlenné tette, de a kormányzat minden nyomása és megfélemlítése ellenére a generálisok a szava­zatoknak csak 35 százalékát kapták meg. A béke­párti jelölt, Truong Dinh Dzu, várakozáson felül a második helyre került; a még nem hivatalosan megszámolt szavazatoknak felét kapta. A generáli­sok úgy próbálják elmagyarázni kis többségüket, hogy a szavazatok túlságosan “elaprózódtak.” Troung Dinh Dzu, valamint Phan Khac Suu mér­sékelt párti 4S más ellenjelöltek kijelentették, hogy a választások rendellenesen folytak le, a kor­mány közegei a szavazatokat sok helyen meghami­sították, más helyeken a szavazókat egyszerűen nem engedték az urnákhoz. Ebbéli panaszukat be­nyújtották a saigoni országgyűléshez. Természete­sen előre lehet tudni, hogy milyen eredmény vár­ható a Ky-kormányzat alatt, amerikai támogatás­sal létrejött országgyűlés határozatától. Lapzárta­kor a nem-hivatalos adatok szerint a választás ered­ménye a következő: Thieu elnök és Ky alelnök pártja 1,638,902, Dzu békepártja 800.285, Truong Khac Suu 502,732, Houng 464,638. A Johnson elnök által kiküldött “megfigyelő bi­zottság” természetesen teljes megelégedését fe­jezte ki a választások lefolyása felett. Megállapítot­ták, hogy minden a legnagyobb rendben ment és a választások nagyjából “szabadok és becsületesek” voltak. “Olyanok, mint a választások az Egyesült Államokban.” A házbérek állandóan emelkednek Sokszor irtunk már arról, hogy a városi szegény vidékek lakói milyen rendkívül magas házbért kénytelenek fizetni leromlott, rosszul karbantar­tott lakásokért. Most a hírlapok egyre többet Írnak arról, hogy a középosztály is házbérgondokkal küzd, mert a nagy, modern lakóházakban is állan­dóan emelik a házbért. A newyorki East Side újabb házaiban az ősszel 20 százalékos, vagy még maga­sabb lakbéremelések várhatók. A United States Bureau of Labor Statistics je­lenti’ hogy New Yorkban gyorsabban emelkedtek a házbérek az utóbbi 10 év alatt, mint bármely más amerikai nagyvárosban, Boston és San Fran­cisco kivételével, annak ellenére, hogy 1.4 millió lakás bére még mindig lakbérszabályzat alá esik. A városi hatóságok törvénykezést kérnek a gyor­san emelkedő közepes házbérek szabályozására. A háziurak könnyen kibújhatnak a jelenlegi lak­rolni a második generációs Igazgató. És biztos, hogy ez a zsugoriság azért nem tartja majd visz- sza, ha a központtól kijön hozzánk szónokolni a “Testvériségi Napon”, hogy Mária Terézia neme­seit utánozva felajánlja “életünket és vérünket” az öreg tagság felé. S csak akkor teszi el a bukszá­ját, amikor a zabra kerül a sor. Szerintünk az uj, jubiláns esztendő legnagyobb baklövését követte el az Igazgatóság. Vajon mivel háláljuk meg, mi öreg tagok ezt a hálátlanságot. Van-e elég erőnk egy utolsó ro­hamra? Az Egylet, a dicső múlt és tán a jövő ér­dekében. Avagy elégedjünk meg azzal, hogy az ifjú Igaz­gatók képmását viselő kugli-bábukat faragjunk, hisz van rá időnk, és küldjük a kugliversenyzők- nek, hogy a labdával legalább képletesen üssék őket kupán. -» Talán attól észre térnek! bérszabályozás alól, melyek különben is csak az 1947 előtt épült házakra vonatkoznak. A lakbér- szabályozás nem vonatkozik a havi 250 dollár, vagy magasabb lakbérü lakásokra, kivéve, ha abban leg­alább négytagú család lakik. 1953 óta megszüntet­ték az 1 vagy 2 családos házakban a lakbér korlá­tozását. A háziúr egy nagy lakást kisebbre oszthat, lakóházat renováltathat és ezzel érvénytelenítheti a lakbérszabályozást. Ugyanezt teheti azzal, hogy egy évig maga lakik a lakásban. Újabb ütközet a Szuezi-csatornánál Egy egyiptomi hajót elsüllyesztettek Hétfőn egyiptomi és izraeli haderők 8 óra hosszat tüzeltek egymásra a Szuezi-csatornán keresztül, melynek folyamán, izraeli jelentés szerint egy egyiptomi torpedóhajó elsüllyedt. Az ENSZ jelen­levő ellenőrei háromszor sürgős fegyverszünetet rendeltek el, melyből kettőt rövid időn belül meg­sértettek. Kairói jelentés szerint Szuez városában, az izraeli tüzelés következtében nyolc polgári egyén meghalt, 35 megsebesült. Az izraeliek egy katona haláláról jelentettek. A hadvezefőség ultimátumot küld a kormánynak WASHINGTON, D. C. — Az amerikai hadsereg vezérkara Stennis, Mississippi-i szenátor utján ul­timátumot adott át az amerikai kormánynak: Köve­teljük Észak-Vietnam bombázásának, felfokozását, Haiphong kikötőjét is le kell zárni bombázással. LEGÚJABB SPORTEREDMÉNYEK FTC—Dunaújváros 5:0 Újpest—Eger 8:2 Pécs—Vasas 3:1 Győr—MTK 2:2 Salgótarján—Honvéd 1:0 Csepel—Komló 2:1 Tatabánya—Szeged 4:0 Diósgyőr—Szombathely 3:2 AZ NB-I ÁLLÁSA 1. FTC ........................ 40 pont 2. Újpest .................... 31 pont 3. Vasas...................... 29 pont 4. Győr ...................... 28 pont 5. Diósgyőr ................ 22 pont 6. Tatabánya .............. 20 pont 7. Honvéd ................. 19 pont 8. Csepel .................... 19 pont 9. Pécs........................ 18 pont 10. Szeged .................... 18 pont 11. MTK ...................... 17 pont 12. Salgótarján ............ 17 pont 13. Dunaújváros .......... 17 pont 14. Komló .................... 16 pont 15. Szombathely .......... 12 pont 16. Eger........................ 11 pont ssssssssssssssssss^ssssssssssssssssssssa ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI Hálátlan utókor

Next

/
Thumbnails
Contents