Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-07 / 36. szám
Thursday, September 7, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: Ismét a pótadóról A kongresszusi bizottságok most rágódnak Johnson pótadója felett, amely — mint már mondottuk •— hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók fizetéséből levont évi adók 24 milliárd dollárral emelkedjenek és túlhaladják a 100 milliárd dollárt. Johnson egyelőre még nem jelentette be a kiterjedt hadi költekezés teljes összegét. A hivatalos 1968. évi költségvetéshez “csak” $5.5 milliárd emelésre van szükség, de a legutóbbi pénzügyminisztériumi napi jelentés, augusztus 9-ig a hadügyminisztérium katonai kiadásainak 29%-os emelkedését mutatja. Ez az egész költségvetési évre 20 milliárd dolláros emelkedést mutat, úgy összegben, mint százalékban túlhaladva az előző évit. A vietnami háborúból óriási hasznot huzó nagy- vállalatokat ennek a költekezésnek nem nagy része terheli. Ebben az évben a részvénytársaságok jövedelmi adója 2 milliárd dollárral kevesebb, mint a múlt évben. A kormány számítása szerint a pótadó még további $2.5 milliárd kormánybevételt fog jelenteni nagyvállalati adókból, azokat éppenhogy a múlt évi színvonalra hozza. A 7%-os befektetési adókedvezmény visszaállítása, melyet nemrég John son kérelmére hagytak helyben, a nagyvállalatoknak 4 milliárd dolláros külön nyereményt jelent. Minden valószínűség szerint a kongresszus a vállalatok pótadóját a nettó adó szerint szabja meg, a befektetési és a külföldi adókedvezmény levonása után. Ez utóbbinak a levonása a nagy. nemzetközi olajtársaságokat majdnem teljesen mentessé tenné a pótadó alól, más nemzetközi kereskedelmi vállalatokat nagyjában külföldi befektetéseik arányában mentesítene. Paine, Jackson & Curtis, üzleti tanácsadói tudósításukban azt tanácsolják vevőiknek, hogy olajrészvényeket vásároljanak, mert “az olaj jövedelmekre a pótadó csak egész minimális mértékben vonatkozik.” Számításuk szerint a 10%-os pótadó a belföldi olajvállalatok profitját, adólevonások után csak 2%-nyira, a nemzetközi olajtársaságokét csak 1%-nyira redukálja. Az utóbbiak 20%-os, vagy még nagyobb hasznot húznak a kiterjesztett vietnami háborús megrendelésekből és a közel-keleti háború következményei révén. A hadianyag gyárosok egyszerűen hozzáadják a pótadót a Pentagonnak benyújtandó számlához. Mivel a megnövekedett katonai kiadások a muníció gyárosokhoz jutnak, azzal a céllal, hogy a nagy befektetők külföldi vagyonát megvédjék és gyarapítsák, meg lehet érteni, hogy ezek az érdekeltségek miért támogatják a pótadót. A Bank of America elnöke, R. A. Peterson azt mondja, hogy szükséges a pótadó: “gratulálunk az elnöknek abbeli határozott álláspontjához, hogy a pótadót közvetlenül Vietnammal köti össze.” Megjegyzi, hogy ezzel a kormány azt éri el, hogy “az U.S. gazdaságát nagyobb mértékben háborús alapokra fekteti.” Az ő bankja nemrégen fiókot nyitott Saigonban, ahol jó üzletet csinál az amerikai haderők és a hozzájuk tartozó politikai kalandorok óriási költekezéseiből. Ennek a banknak van a legnagyobb távol-keleti hálózata az amerikai banMÁRKI KÁLMÁN i SZAVAL $ I HANGLEMEZEN! j ! Petőfi Sándor .............. A XIX. század költői 4 J Vörösmarty Mihály..................A vén cigány £ J Kiss József .......................................... Tüzek y J Babies Mihály . ..........................Husvét előtt f j József Attila ....................... A város peremén \ | Ady Endre..................................Az ős kaján j Edgar Allan Poe .............................. A holló *4. j Illyés Gyula .............. Bartóki cimü verseit szavalja nagy tehetséggel és 1 jj mély átérzéssel. Eredeti ár $5.00 í Az Amerikai Magyar Szó olvasóinak egy pél- ! dány $3.00, kettő $5.00. — Ennél szebb karé- *4 J csonyi ajándékra még csak gondolni sem { j lehet. í !ww*vwvwxwvwvvwwvwwwvvvvv*x>< kok között, ezért a legfőbb érdeke, hogy az uj amerikai birodalom terjeszkedhessen Ázsiában. Belföldi intézete Calif ormában van, a legnagyobb katonai megrendelések és vietnami hadi szállítások központjában. A Fairchild Hiller municiógyár (azelőtt Republic Aviation) nem aggódik az adóemelés miatt, mégpedig azért, mert az kevesebb lesz, mint a visszaállított 7%-os befektetési kedvezmény. Ez a vállalat pénzügyileg a tönk szélén állt, amikor a vietnami háború kihúzta a sárból. A pótadó nem akadályozza meg az inflációt, amint azt Johnson állítja, sőt még fokozza. A kormány árszabályozása nélkül elkerülhetetlen az áremelkedés, amilyen mértékben a háború egyre mélyül és terjed. De ezt az inflációt nem az okozza, hogy -a munkásoknak túlsók költeni való pénzük van. A fogyasztási cikkekben és kiskereskedelemben beállt pangás azt mutatja, hogy a munkásoknak nincs elég pénzük, hogy a jelenlegi árakat megfizethessék. A nagyobb háborús költekezés egyre jobban a vagyonosokhoz és a nagyvállalatok kasszáiba vándorol. A feltorlódott kormányrendelések módot adnak a nagyvállalatoknak, hogy minden vonalon emeljék áraikat, még ott is, ahol kevés a kereslet. Ugyanakkor a fegyvergyárosok a szükiben lévő nyersanyagok árát fellicitálják, a vagyonosok pedig luxuscikkeknek teremtenek nagy piacot. Sok vállalat máris emeli árait, a várható pótadóra való tekintettel és az áremelkedés minden centjét, ráadással együtt, a fogyasztókkal szándékoznak megfizettetni. “Az árak minden vonalon emelkednek”, ez a cime a Journal of Commerce aug. 8-i számában egy főcikknek, amely jelentette, hogy “a 10%-os pótadó... 6 vagy 12 hónapon belül inflációt fog előidézni,” mivel a kereskedelmi viszonyok megengedik a vállalatoknak, hogy a pótadót az árakba beleszámítsák. A N.Y. Times egyik tanulmánya szerint sok vállalati vezető támogatja a pótadót, annak <ellenére, hogy inflációsnak tartják. A. J. Ashe, a Goodrich vezetőségi tagja mondotta: “az adóemelés az egész iparban áremelkedésre vezetne, beleértve a mi iparunkat is.” A magasabb szövetségi adók magasabb állami és helyi adókat is vonnak maguk után, az adminisztrációs költségek megdrágulásával. Ezt az összefüggést világította meg az a tény is, hogy Rockefeller kormányzó a jövő évre adóemeléssel fenyegetett, közvetlen Johnson eme kezdeményezése után s Reagan, a takarékosságot Ígérő ealiforniai kormányzó rekord adóemelést vezetett be. Egyesek sürgetik a kongresszust, hogy csökkentse a pótadót a munkásság részére és emelje a nagy- vállalatokét. Minden adóemelést azonban a nagy- vállalatokra és a vagyonosokra kellene hárítani. De a kongresszusban olyan irányzat kerül felül, amely Johnson javaslatát a másik irányban kívánja módosítani — felemelni a munkások adóját és csökkenteni a gyárosokét. A legreálisabb és elvileg leghelyesebb álláspont ma ellenezni bármiféle adóemelést, ezzel együtt a vietnami háborút, melynek kiterjesztésére azt szánják. Az ilyen ellenállás, kellően kifejezésre juttatva kongresszusi bizottságok előtt, szakszervezetek határozataiban és kongresszusi küldöttségeiben, néger mozgalmi és békeszervezetekben, kisüzletembe- rek csoportjaiban meghiúsíthatná a pótadó kivetését és egyúttal Johnson háborús terveire is nagy csapást mérne. A farmokon még dolgozhatnak gyermekek Wirtz munkaügyi miniszter rendeletben kivánja megtiltani, hogy a farmokon 16 éven aluliak veszélyes munkát végezzenek. A Labor Department megnyirbálta és a jövő évre halasztotta a javaslat kivitelezését. A javaslat eredetileg a Fair Labor Standards Act értelmében megtiltotta volna, hogy 16 éven aluliakat farmgépek kezelésére és rovarirtók használatára alkalmazzanak. Ez a családi farmokra nem vonatkozott volna. AZ IDŐSEBB MUNKANÉLKÜLIEK PROBLÉMÁJA Az öregkornak országos szervezete, a National Council of Senior Citizens kérte, hogy a kongresz- szus vizsgálja meg minden szakképzési programját, hogy megállapíthassák, milyen számban részesülnek öregkornak azokban. A 2,000 tagú országos szervezet vezetője, William R. Hutton, képviselő- házi kihallgatáson azt a vádat emelte, hogy a kor szerinti megkülönböztetés a 45 évesnél idősebbeknek millióit állandó munkanélküliségre és nincste- lenségre kárhoztatja. Ez olyan törvénykezési kihallgatás volt, amely megtiltaná az alkalmaztatásban a kor szerinti mekülönböztetést. “Nem tekintik őket többé munkaképeseknek és ezért egyszerre a szemétdombra kerülnek”, mondotta az öregkornak szervezetének szószólója a kongresszusi bizottság előtt. Habár a 6 hónapnál hosszabb ideje munkanélkülieknek fele 45 éves, vagy idősebb, a szövetségi munka-, vagy kiképzési programokban részesülőknek csak 11%-a idősebb 45-nél és kevesebb, mint 3%-uk 50 éves, vagy azon felüli. Hutton azért jelent meg a bizottság előtt, hogy támogasson két törvényjavaslatot az alkalmazásban való korszerinti megkülönböztetés ellen. Az egyik javaslatot a House Education and Labor Committee elnöke, Carl E. Perkins, Kentucky-ból, a másikat John H. Dent, (Pa.) a Labor Subcommittee elnöke nyújtotta be. «-» 0 A kihallgatáson Hutton megjegyezte: “A National Council of Senior Citizens semmiféle információt nem kap arról, hogy az öregkoruak is részesednek-e a Concentrated Employment Program (CEP) előnyeiben, amit 19 városban, negyedmillió dollár kiutalással létesítettek. Washingtonban pl. e program keretében tájékoztató előadást tartottak egy nagy csoportnak, amelynek legidősebb tagja 28 éves volt. Sejtjük, hogy Washingtonon kívül sem törődnek jobban az idősebbek szakképzésével.” Ajánlotta, hogy a kongresszus tegye kötelezővé, hogy a Federal Manpower and Development Act és más hasonló szövetségi programokban, a kiképzendőknek 25, vagy 30%-át a 45 évesnél idősebbekből válasszák ki. “Érthető — mondotta —, hogy sietnek a fiatalokat bevonni ezekbe a programokba, tekintettel a nagyvárosok nyomortanyáin előforduló kitörésekre. . . Habár az idősebbek nem vettek részt ezekben, de biztos, hogy nehéz nekik a családot összetartani és a fiatalokat is kordában tartani, amikor a kor szerinti megkülönböztetés miatt alig tudják a betevő falatot összekaparni és nem tudnak a családban tisztességes megélhetési viszonyokat teremteni.” “Hihetetlen dolog ez a világ leggazdagabb országában — mondotta Mr. Hutton. — ‘A 40 éves már tulöreg’ ez az elfogadott szokás a privát üzemekben, az alkalmaztatásban és kiképzésben; a kormány is ezt a szokást követi.” A Pepper-módositások, az Office of Economic Opportunity alapjaiból 150 millió dollárt biztosítanának az öregek alkalmaztatására és előírnák, hogy a nyomorenyhitő program kivitelezésében is nagymértékben idősebbeket alkalmazzanak és képezzenek ki munkára. I MWWWVWWWWWVUVWWWWWVWWWWIW ] ÚJBÓL KAPHATÓ! ORSZÁGH LÁSZLÓ: Angol-magyar és magyar angol ;! ZSEBSZÓTÁR ii két kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség i ] Megrendelhető a Magyar szó Kiadóhivatalában, !; 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 11 címen ! [ ^lA/IAAAWAAAAAAmWWIAAAAmWWVAf/* t WIAIl! *
