Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-31 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 31, 1967 16 SPORTHÍREK Bp. Honvéd-Szeged 4:1 (3:0) A kispesti pályán ötezer néző előtt a Bp. Honvéd keddi ellenfele, a belga Anderlecht játékosainak kritikus szemei előtt, időnként látványos össz játékkal zilálta szét a Szeged védelmét, és három góllal már az első félidőben biztosította győ- zelhiét: Különösen Kocsis volt elemében. A fiatal jobbösszekötő először a 15. percben vette be a szegedi kaput: 30 méteres vágta és hat remek csel után maga mögött hagyta a védőket, és a kétségbeesetten kifutó Korányi mellett elegánsan a hálóba'perditett (1:0). Egy perccel később Marosi szabadrúgását Korányi kiütötte, Kocsis a feltápász- kodó kapus felett a háló felé Ívelte a labdát, de balszerencséjére néhány centiméterrel célt tévesztett. A 26. percben Kocsis duplázott. Marosi élesen belőtt labdáját futtából, kapásból vágta a hálóba (2:0). Tovább rohamozott a Honvéd, és a 29. percben Komora nyargalt el a balszélen, beadott labdáját Fekete homoritott csukafejessel küldte Korányi kapujába (3:0). A háromgólos előny birtokában a Honvéd már kényelmesen játszott. Ekkor a szegediek “üdvöskéje”, Kozma veszélyeztetett sokat, de a tizennyolc éves Honvédkapus, Lévay biztosan hárított, sőt akkor is a helyén volt, amikor Ruzsinszkit többször is átjátszottak a szegedi támadók. A második félidőből csak két esemény érdemel említést. A 46. percben a veterán szegedi jobb- összekötő, Hajós csúsztatott fejessel Kozmá elé küklte a labdát, és a fiatal középcsatár 3:l-re javított. A 76. percben egy szögletrugás után Fekete kitűnő helyzetbe került, de leperdült lábáról a labda, szerencséjére Komora elé, aki három lépésről belőtte a negyedik Honvéd-gólt (4:1). A hazai csapatból Komora, Kocsis és Fekete, a szegedi e g y ü 11 e sből Várhelyi és Hajós játszott jól. MTK-Szombathe!y 4:0 (3:0) Ahogyan tavasszal otthonukban a szombathelyieknek (négy győzelmük közül egyet éppen az MTK ellen szereztek), az szombat délután a Hungária utón az MTK-nak is sikerült. A találkozó előtt Hidegkúti tartott a mérkőzéstől, s mintha csak igazolni akarta volna az edzőt a balszélső Szűcs: az első tiz percben kétszer is nagy helyzetben szalasztott el -gólszerzési alkalmat. Az ötezres közönség ezután sem látott mást hosszú időn át, mint céltalanul elrúgott labdákat. Később is csak pillanatokra volt NB I-es színvonalú a játék. így a 27. percben, amikor Takács beadásából Laczkó kapásból küldte a labdát a bal sarokba (1:0). Egy perccel később a szombathelyiek támadása végződött fejessel, de Lanczkor a helyén volt. Utána minden maradt a régiben, egészen a 35. percig. Ekkor szögletrugásból szállt a beívelés, Szarka rosszul jött ki kapujából és Cse- tényi fejese a tehetetlen kapus felett került a hálóba (2:0). Ezután alkalma nyílott Szarkának javításra mert Lutz két szabadrúgását bravúrosan ütötte szögletre. S amilyen rosszul kezdődött, olyan jól végződött az MTK számára a félidő: a 45. percben Szűcs beadását Laczkó fejelte kapura, és a menteni igyekvő Mester lábáról került a labda a bal sarokba (öngól, 3:0)-. Fordulás után az MTK már megelégedett az eredménnyel, s a vidéki csapat támadói többször szóhoz jutottak, ám a lövések (egy kapufa kivételével) ártatlanok voltak. A mérkőzés hajrájában az MTK újabb próbálkozása járt eredménynyel: a 78. percben Szűcs beadásából Takács továbbította a labdát a kapuba (4:0). Nem fért kétség az MTK győzelméhez, hogy a kék-fehérek játéka még mindig nem folyamatos. A szombathelyi együttes a mezőnyben egyenrangú ellenfél volt. Jók: Laczkó, Dunai Lutz, illetve a közvetlen védelem. Dél-Vietnamban a népi erők sorozatos támadásba kezdtek A dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front haderői, az országrész legészakibb területétől a Me- kong-öbölig sorozatos, koordinált támadásba kezdtek. A delta legnagyobb hadiközpont városát, Can- tho-t érte a legsúlyosabb támadás; a népi erők a várost ágyú- és rakétatámadás alá vették. Danang- tól délre, a Vietcong egyik zászlóalja megrohanta Hoian megyei fővárost, keresztültört az amerikai tengerészeti központ szögesdrót-sövényén, behatolt egy nagyterembe, ahol kézitusát folytatott 53 amerikai tengerésszel. Egy amerikai meghalt, 18 megsebesült, a Vietcong 9 embert vesztett, 3 fogságba került. Hue városát is ágyuzták a felszabadító haderők és Hue-től délre, két erődítményt is megtámadtak, mindenütt nagy kárt téve a dél-vietnami csapatok soraiban, ötven sorozat ágyulövést adtak le egy dél-vietnami hadi gócpontra Pleiku közelében. Itt két század állomásozott és a veszteségek, az amerikai jelentés szerint, közepesek voltak. A Mekong-öböli amerikai főhadiszállás parancsnoka, Earl W. Fletcher úgy vélekedett, hogy a Cantho ellen intézett több mint 100 ágyú- és gépfegyvertámadást főleg az amerikai s a dél-vietnami katonai központok ellen irányították. A múlt héten összesen 15 amerikai repülőgép veszett oda, a legnagyobb veszteség 1966 augusztusa óta. Rakétatámadás érte az U.S. helikopter telepet Danang-nál és egy katonai bázist Dongha-nál. Mindkét helyen többen meghaltak és 79-en, ill. 70-en megsebesültek. Hat amerikai pilótát fogtak el Kínában A Pentagon beismerte, hogy 6 amerikai pilóta került fogságba a Kínai Népköztársaságban, abból kifolyólag, hogy a múlt héten “eltévedt” amerikai repülők Kina területére behatoltak. Ezekből a ki- nai légelháritók kettőt lelőttek. A Hsinhua kínai sajtóügynökség jelentette, hogy az egyik elfogott amerikait a nyilvánosság előtt vonultatták fel Nanningban, egy nagygyűlésen, mint példaképét “azoknak az amerikai kalózoknak, akik a vietnami falvakat és városokat bombázzák és gyilkolják a vietnami népet.” Johnson népszerűsége mélyponlra süllyedt A Newsweek folyóirat egyik cikke szerint Johnson elnök pár héttel ezelőtt megkérte barátait, hogy jelentsenek neki, vajon népszerűsége emelkedik vagy fogyóban van a közönség körében? Erről a barátok az elnöknek “valóban szomorú” képet mutattak. “Az elnök bajban van” cimü cikkből kiderül, hogy Johnson barátai ezt jelentették: “A lakosok nyugtalanitóan nagy száma mélységes aggodalommal tekinti a vietnami háborút és félő, hogy az Egyesült Államok képes lesz abból valaha is kikerülni. Még ennél is jobban aggasztják őket a mindennapi gondok, az infláció, a,kereset, az adók és a munkalehetőségek kérdése.” A cikk szerint a barátok azt is jelentették, a közönség nem hiszi, hogy Johnson megmondja a teljes igazat, különösen Vietnamra vonatkozólag és külpolitikában Johnsont “politikai manipulá- tor”-nak tekintik, aki “maga akar a politikai aréna központjában maradni.” A cikk megjegyezte, hogy a jelentés “megmutatta, amit a Johnsonhoz közel levők már amúgy is tudnak, hogy: Lyndon Johnson önmagának legnagyobb ellensége.” Kongresszusi bizottság kérdezi: érdemes-e támogatni a saigoni kormányt? A kormány működését ellenőrző un. “watchdog committee”, a dél-vietnami kormánynak adott gazdasági segélyről szóló jelentésében kifejtette, hogy “ha a saigoni kormány nem vezet be alapvető társadalmi reformokat”, úgy az U.S. kénytelen lesz “azzal szemben irányvonalát megváltoztatni.” Az amerikai kormány által finanszírozott gazdasági programmal kapcsolatos szabálytalanságokkal, úgyszintén a korrupt eljárásokkal foglalkozó jelentést még nyíltabban tolmácsolta a bizottság elnöke, John E. Moss (Cal. dem.) és a bizottság egyik tagja, Ogden R. Reid (N.Y. rep.) képviselő a Dean Rusk külügyminiszterhez írott levélben. “Különösen aggaszt minket — Írták a levélben — a haladás és a reform teljes hiánya a ‘pacification’ programban, a menekültek dolgában, az infláció és a földreform kérdésében, a választások megtartásában, a kormányzatban, amelyben a legnagyobb bürokrácia uralkodik.” Reid képviselő interjúban bővebben megmagyarázta, hogy a bizottság mit kifogásol leginkább. ‘ Főképp azt akarjuk kihangsúlyozni, hogy az ottani kormány sohasem számíthat széleskörű támogatásra mindaddig, amig a déli országrészben a föld- birtokosoknak 75%-a, beleértve a Mekong Deltát is, távollevő földesurak tulajdona, akik Saigonban élik világukat. “Mindaddig nem érzi a nép, hogy részese a ‘for- radalom’-nak (?! M.Sz. szerk.), amig nem lesznek igazán tisztességes, becsületes választások és amig a Mandarinok kormányának korrupt hivatalnokait el nem távolitják.” A levélben a két képviselő kifejtette továbbá azt is, hogy “a bizottságnak az a véleménye, hogy az U.S. kormány megbízottai többnyire ‘nem akarják táncoltatni a csónakot’, ezért szemet hunytak sok minden előtt. De ha ez igy marad, nem lesznek reformok és a dél-vietnami kormány népszerű támogatásra sem számíthat. .. Különböző téren foganatosítandó változtatások nélkül, csak minimális kilátások vannak a sikerre. így kérdésessé válik, hogy helyes-e az U.S. ottléte, amelyből az egész elkötelezettségünk újraértékelése következhet.” A “watchdog committee” azonnali akciót követelt Dél-Vietnamban az U.S. által finanszírozott import kereskedelemben fennálló törvénytelen eljárások kiküszöbölésére, a fekete piac megszüntetésére és másféle pénzügyi tranzakciók beszüntetésére, amellyel az U.S. kormányt megkárosítják, a dollár értékét aláássák és kedvezőtlenné teszik az U.S. számára a nemzetközi fizetések mérlegét Többek között a bizottság azt is kifogásolta, hogy mig az U.S. az amerikai katonaság ellátásáért ez évben 300 millió dollár értékű valutát juttatott a saigoni kormánynak, az ennek csak kevesebb, mint 10%-át költötte amerikai import-cikkekre. Már sokan megmondták.eddig is, hogy rossz üzlet az amerikai nép többsége számára a vietnami háború, amellett, hogy erkölcstelen is, de most ezt már a kongresszusi bizottság tagjainak szájából halljuk. Hosszú időnek kell eltelnie és sok vérnek kell elfolynia, mig a süket fülek is meghallják, amit a lelkiismeretesebbek és a bölcsebbek már régen megmondták. Mennyi időnek kell eltelnie és még milyen sok vérnek kell elfolynia, hogy a kormány végre a bölcsebbekre és lelküsmerete- sebbekre hallgasson és véget vessen ennek az embertelen háborúnak? Ellenséges közbekiáltásokkal fogadták Ky-t DÉL-VIETNAM. — “Le a cowboy vezérrel!”, “Le a huligánnal!” Ilyen és más hasonló közbekiáltásokkal fogadták Nguyen Cao Ky miniszterelnököt Hue-ben, ahol mint alelnökjelölt, kampánybeszédet tartott. Tízezer főnyi tömeget toboroztak össze a jelölt fogadtatására, de nem volt benne köszönet: ellenséges közbekiáltások szakították félbe rövid beszédét. Végül azt is kérdezte tőle valaki: “Miért nevezte ön a buddhistákat kommunistáknak?” Ky ezt váltig tagadta, de mindenki jól emlékszik arra, hogyan nyomta el a kormányzat ellen tiltakozó buddhistákat.
