Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-31 / 35. szám

Thursday, August 31, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: MODERN KAPITALIZMUS SS MUNKANÉLKÜLISÉG Joseph Califano, Jr., — Johnson elnök legfel­sőbb segédje és tanácsadója belföldi ügyekben — nemrég kifejtette a kormány politikáját a nagyméretű munkanélküliségre vonatkozólag, fő­képp a négereket illetőleg. Califano, Tom Dewey Rockefeller irányelvét követő jogügyi vállalatának és a Pentagon agytrösztjének terméke, a munka- nélküliség problémájának megoldására McNamara nagyban hirdetett “rendszeresitett” eljárását alkal- mazzar melyet McNamara munició beszerzésre dol­gozott ki. Az ő hivei azt mondják, hogy ugyanezt a rendszert fontos társadalmi problémák megoldá­sára is alkalmazni lehet. Ebben a rendszerben elek­tronikus komputerek és magas szinvonalu matema­tikai eljárások az eredményesség és a tudományos tárgyilagosság látszatát keltik, melyek elrejtik a. nagyüzleti eljárásmódok reakciós jellegét — azt, hogy a hadiszállítók egyre nagyobb hasznot húznak és a munkásokat még jobban leigázzák. Califano azt állitja, meg kell szabadulnunk attól a tévhittől, hogy “sokmillió” segélyen lévő képes dolgozni. Ellenkezőleg. Azt állitja, hogy a 7,300,000 közsegélyen élő egyén közül csak 50,000 “alkalmas arra, hogy olyan szakképzésben részesüljön, amely önálló kenyérkeresővé tenné.” Régi dolog, hogy a munkaadók “alkalmazhatat- lanság”-ról beszélnek, hogy evvel elkerüljék a mun kanélküliség enyhítését. De azelőtt sohasem kapott ez az elv ilyen hivatalos elismerést és sohasem öltöztették ezt ilyen társadalmilag jóakaratu kön­tösbe. A Califanok és feljebbvalóik nem elégszenek meg azzal, hogy ezeket az embereket eltüntessék a munkanélküli statisztikából, hanem az ország életéből is el akarják törölni őket. Sajnos, egyes haladószellemüek és liberálisok, a vele járó szoci­ológiai zsargontól félrevezetve és a technológiai és tudományos forradalom lehetőségeinek hatása alatt a kezükre játszanak és megjósolják, hogy nemsoká­ra a legtöbb emberi munkára nem lesz szükség és kijelentik, hogy hiábavaló a munkáért való küz­delem. A tömeges, krónikus munkanélküliség alapokát már egy évszázaddal ezelőtt megállapították. A rendszer rövidlátó mentegetői lekicsinylik Marx Károly tanításait, azt mondják, az csak a 19. század közepén, Angliában volt alkalmazható, de nem ma, a .modern, eredményes iparú, gazdag Amerikában. Mindazonáltal Marx ezen szavai sohasem voltak igazabbak, mint jelenleg, az Egyesült Államokra vonatkozólag: “Minél nagyobb a társadalmi vagyon, az aktiv tőke és annak növekedése és ennélfogva a proletá- riátus számának és termelékenységének növekedé­se, annál nagyobb az ipari rezerva-munkás állo­mány.-. . annál nagyobb az általános felesleges lakosság tömege, melynek nyomora munkájának verejtékével fordított arányban áll. Végül pedig, minél kiterjedtebbek a munkásság nincstelenjei­nek a rétegei és az ipari-rezerva tömegek, annál nagyobb a hivatalos nyomorlétszám.” (Marx, A Tőke.) Vannak, bizonyos uj fejlemények az Egyesült Államokban, amelyek nem voltak jelen a 19. szá­zadbeli Angliában. Az ipari-rezerva törpegeknek koncentrált részlegeit főleg négerek, azonkívül más kisebbségek képezik. Az amerikai kapitalizmus a fajgyűlöletet használja fel arra a célra, hogy az ipari-rezerva tömegeket a munkásosztály többi ré­szétől elszakítsa. Természetesen, nem minden né­ger van az ipari-rezervákban és nagyon sok fehér Is van köztük, különösen az Appalachia vidékén, New Epglandban, stb. Egy évszázaddal ezelőtt az ipari rezerva-had spontán jött létre, a kapitalizmus ellentmondásaiból kifolyólag. Jelenleg ehhez hoz­zájárul a kapitalisták és a kormány abbeli tudatos igyekvése, hogy a rezerva-hadat növeljék, hogy életszínvonalát leynomják, hogy az összmunkásság ellen gazdasági nyomásként és a faji uszítás céljai­ra felhasználják. De még egy másik, rendkívül fontos, uj tényező is van. Ma már világos, hogy a munkanélküliséggel és a nyomorral együtt a kapitalizmust is el lehet törölni. A szocialista országok ezt a meglevő vív­mányokkal igazolják. A kapitalista országokban pedig a munkások megmutatták, hogy egyesüli küzdelemmel sokat javíthatnak helyzetükön. A kapitalista szakértők megállapítják a munka- nélküliség “kívánatos” színvonalát — mely elég magas ahhoz, hogy megtartson egy ipari-rezerva munkaerőt, de elég alacsony ahhoz, hogy a fehte munkanélküliek elvegyüljenek a lakosságban és ezáltal ne jöhessen létre a négerek és fehérek egységes, hatásos mozgalma a munkanélküliség ellen. Megtörték ezt a szabályt az 1930-as évek, amikor a munkanélküliek tömegei a munkásságnak szá­mottevő részét képezték és ez nagyban elősegitet­(Átvéve a Committee to Combat Nazism and Anti-Semitism “Fact Memorandum" cimü negyedévi lapjából) Második rész Lübke — újból bizonyítékokkal dokumentálva — szívós makacssággal kért ki rabszolga munkát építkezéseihez olyan helyekről, mint Buchenwald. Hans Kammler SS-generális egyike azoknak a ve­zetőknek, akik az oly haláltáborok, mint az Ausch­witz melletti SS “gyárak”-at vezették — volt az a forrás, mely ellátta Lübke rabszolga-munka igé­nyeit. Leírhatatlan munkakörülmények között dolgo­zott a több mint 225 ezer rabszolgamunkás ezeken a helyeken. Elhagyatott só-tárnákat használtak fel; óriási üregeket és barlangokat nyitottak meg mé­lyen a hegyek alatt a gyárak számára. A Heinkel részvénytársaság Waltersdorf-i repülőgyárát pél­dául a Neu-Stassfurt-i káliumsó bányákba helyez­ték át. A Buchenwald-i koncentrációs táborból há­romezer fogoly pusztult el a nedves, hideg sóbá­nyákban, halálra kergetve, kínozva a Heinkel gyár földalatti építkezésénél. Más hírhedt építkezéseknél is hasonló atrocitá­sokat követtek el, melyeknél a dokumentáció sze­rint Heinrich Lübke volt a tervező, építésvezető és felügyelő. Az amerikai Counterintelligence Corps (CIC) azt állitja, hogy 1945 áprilisban köröztette (de nem ta­lálta Lübkét) a Leau-i telepen elkövetett bűnök mi­att, ahol az amerikai csapatok megtalálták a só­tárnák szörnyű maradványait, a bányabeli gyárak felett a koncentrációs táborok lakóinak felhalmo­zott tetemeit. Lübkét a nürnbergi tárgyaláson sohasem helyez­ték vád alá. Ehelyett a háboru-utáni politikai élet­ben fejtett ki tevékenységet és az uralmon levő KDE (Keresztény Demokratikus Egység) vezetőségi tagja lett. Ennek Konrad Adenauer volt a feje, aki­nek Lübke gyors emelkedése tulajdonítható, elő­ször a KDE keretében, mint földművelésügyi mi­niszter és később, 1959-ben, mint Nyugat-Németor- szág elnöke. Lübke és ez Apartheid Lübke szerepét a bonni kormányban nem na­gyon burkolt fajgyűlölet, szélső-nacionalizmus és a nyugatnémet revansiszták szorgalmas buzdítása jellemezte. Ezek a revansiszták nyütan követelték “Németország elveszett keleti területeinek” a vísz- szaadását (ez az NDK-t: Kelet-Németországot, Len­gyelország és Csehszlovákia egyes területeit jelen­tette). Lübke szoros összeköttetésben áll a helyre­állított német vezérkarral és ugyanazokkal a gyáro­sokkal, akiknek alkalmazásában volt, mint az Orga­nization Todt Schlempp csoportjának vezérigazga­tója. Azonkívül Lübkét szoros politikai kapcsok fűzik az erőskezü Franz Joseph Strauss-hoz is. Dr. Wertham idézi Lübke egyik beszédét, amit hivatalosan mondott a Dél-Afrikai Unióban 1961- ben és amelyben az Apartheid-et támogató hallga­tóságnak ezeket mondotta: “A bennszülött problé­ma itt jó kezekben van... hasznos az (az Apart­heid) más országok számára is az afrikai kontinen­sen.” Lübke politikáját megvilágítja “A csoda vesze­delme” cimü könyvében Heinz Abosch, nyugat­németországi író, aki megjegyzi, hogy Lübke min­dig is a régi, hagyományos erőpolitika szószólója volt, amelynek az az elve, hogy a béke megnyeré­séhez háborúra kell készülni — olyan háborúra, te a nyomor csökkenését és előrevitte az összmun­kásság ügyét. Ez a szabály a négerek számára már régóta nem érvényes az Egyesült Államokban. Már rég elju­tottak arra a pontra, amelyen elég nagy számban vannak köztük munkanélküliek és nincstelenek; igy az ő ügyük az egész néger dolgozó lakosság ügye és megadja a tömeges szervezkedés és akció alapját. A munkalehetőség követelése egyre tisz­tábban bontakozik ki, mint a néger nép küzdelmé­nek központi kérdése. A sokféle változatban folyó, egyre növekvő harcok azt mutatják, hogy a né^er lakosok nem hajlandók többé kisemmizettek lenni. amelyet, mint sokan Bonnban gondolják, meg tud­nak nyerni, ha azt a legelső alkalommal gyorsan, könyörtelenül hajtják végre. Abosch felidézi Lübke egyik beszédét Hamburgban, a Bundeswehr leg­felsőbb akadémiája előtt, amelyben a Bundeswehr tisztjeinek és nagy üzletembereinek mondotta: “A Bundeswehr tisztjei még olyan helyzetben talál­hatják magukat, hogy saját honfitársaik ellen kell majd harcolniok.” Abosch megjegyzi: “Az egész beszéd háborútól csöpögött. . . ‘védelmi’ háború­tól.. . Hitler háborúi is ‘védelmi’ háborúk vol­tak.” Lübke és a bonni kormány úgy “tagadták” eze­ket a vádakat, hogy nem nyüatkoztak. Ez a taktika sikeresnek bizonyult arra, hogy az Egyesült Álla­mokban semmit se tudjanak meg ezekről a dolgok­ról, ahol úgyszólván semmit sem hoztak nyilvános­ságra Lübke múlt bűneiből. (Folytatjuk) Haladó szellemű politikai konvenció Chicagóban Ugyanakkor, amikor a Magyar Szó évi lapolvasó konferenciája lesz Detroitban, a Labor Day weekr enden, Chicagóban a National Conference for New Politics országos konvenciót tart, hogy a béke­erőket egységes politikai akcióra összehozza. Szín­helye a Palmer House, a State St. and Monroe St. sarkán. A nagygyűlés rendező bizottságában vau Julian Bond, Georgia állami képviselő, dr. Benja­min Spock, békeharcos gyermekorvos, a Sane ve­zető bizottsági tagja. Az alakulásban levő szerve­zet országos vezetőségében megtalálhatjuk a béke­mozgalom és a néger egyenjogúsági mozgalom leg­ismertebb képviselőit, közöttük dr. Martin Luther King-et is, aki aug. 31-én a chicagói Coliseumban lesz a főszónok. Mi a célja a konvenciónak? A konvenció a béke-erőket politikai akcióra akarja megszervezni az 1968-as elnökválasztásra és olyan programot óhajt kikovácsolni, amely módot ad az amerikai közönségnek, hogy szavazatával bé­keakaratát kifejezésre juttathassa. Ezzel kapcsolat­ban a következő kérdések kerülnek megtárgya­lásra: v" Milyen utón haladjon az uj politikai mozga­lom? v* Legyen-e független King—Spock elnök, ilL alelnök-jelölt-lista? v Résztvegyen-e King és Spock mint jelölt, % Demokrata Párt előválasztásán? A Demokrata Párton belül támogassanak-« egyes jelölteket, vagy független jelöltekre szorít­kozzanak? Ilyen és ehhez hasonló fontosságú kérdéseket fognak megtárgyalni ezen az országos összejövete­len, amely — ha sikerrel végződik — nagyjelentő­ségű uj politikai irányzat kialakulásának lehet a kezdeményezője. Az előkészítő gyűlések kedden, augusztus 29-éa kezdődnek és csütörtökig, aug. 31-ig tartanak, ami­kor maga a konvenció megnyílik, mely hétfőn, szeptember 4-én zárul. »%v\\vm\vvv\\\v\vvmv\\wv\vv\v\vvwi KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE! Lübke és Kiesinger Irta: Charles R. Allen, Jr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents