Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-23 / 8. szám
Vol. XXI. No. 8. Thursday, February 23, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon: AL 4-0397 WASHINGTON ÉS VIETNAM Időben és térben semmi köze egymáshoz e kettőnek. Fogadott hazánk atyja, akinek születésnapját e hó 22-én ünnepeljük, 186 évvel ezelőtt verte le az otthonát, függetlenségét védő csapatával a betolakodó arrogáns angol hadsereget. E győzelmével megindította a függetlenségi szabadságharcok sorozatát és bevéste nevét az amerikai nép szivébe. Fogadott hazánk történelmének ez a fejezete, bár büszkeséggel tölti el amerikaiak millióit, a legtöbb ember számára távoli, régen befejezett eseménynek számit, amelyet csak a kegyeles visszaemlékezés tükröztet vissza a jelenbe. Washington és az amerikai szabadságharc azonban meglepő hasonlatossággal elevenedik meg napjainkban, Vietnamban. Tudta, hogy miért harcol az amerikai nép, amikor felkelt a zsarnok angol uralom ellen. Amikor a nép sokat próbára tett türelme kifogyott — mikor fegyvert fogott — éppoly becsmérlő jelzőkkel illették a külföldi elnyomók, mint amilyenekkel manapság az amerikai generálisok illetik a Nemzeti Felszabadító Front tagjait, támogatóit. Mondhatjuk, hogy az amerikai hazafiak voltak 1776-ban és közvetlen előtte a modern korszak első gerillaharcosai, akik az amerikai mocsarakban alkalmazták azt a taktikát, amellyel a vietnami hazafiak ma a dzsungelokban és a rizsföldeken harcolnak. Az amerikai hazafiaknak bámulatos képességű és bátor- ságu vezetőségük volt és a szabadságukért küzdő amerikai farmerek olyan katonáknak bizonyultak, akikkel a rendes, angol hadsereg legénysége nem tudott megbirkózni. Az amerikai nép meggyőződésből harcolt, ésszel, energiával és leleményességgel, önfeláldozásra készen. Az ilyen erővel szemben a jólmegszervezett királyi hadsereg tehetetlen volt. Sajnálatos és szégyenteljes módon az amerikai seregek az amerikai hagyományokat meghazudtolva, ma ugyanazt a szerepet töltik be Vietnamban, mint amit annakidején Amerika földjén IV. György király csapatai töltöttek be. Az angol királyi hadsereg katonái nem saját jószántukból, hanem kényszer alatt harcoltak, a besorozott csapatoknak részét a "Csavargók Elleni Törvény" értelmében letartóztatott egyénekből állították elő. A szabadságharc akkor is, mint most, a jómódú hatalmon lévők háborúja volt a szegény, dolgozó nép ellen. A rongyos, éhes amerikai hazafiak fizetés nélkül is harcoltak, nem kellett őket pénzzel megvesztegetni; önként mentek, hogy megvédjék otthonukat a betolakodó gyarmatosítókkal szemben. Csak később, amikor a szabadságharc teljesen kibontakozott, szerveztek meg rendes hadsereget. Ugyanezt találjuk meg ma Vietnamban. Az amerikai hadsereg ma ugyanolyan akadályokba ütközik Vietnamban, amilyenekkel az angolok néztek szembe. Ha el is foglaltak és megszállva tartottak városokat, a falvakban mindenütt felfegyverzett lakosságra találtak. Ha az angolok itt-ott leverték őket, csapataik ujult erővel újból felbukkantak és végül legyőzhetetlenek voltak. Éppúgy, ahogy manapság segítség érkezik Vietnamba ai Szovjetunióból, Kínából és más szocialista országokból, az amerikai gyarmatok felszabadítására a legkiválóbb hadvezérek jelentkeztek, mint Lafayette, Steuben, Kosciuszko, Pulaski és ők segítettek a felkelők kiképzésében. Franciaország később, mint szövetséges, hadsereget is küldött, melynek segítségével az amerikai népi hadsereg végső győzelmét aratta az angol hadsereg felett Yorktownnál. Anglia drágán fizette meg ezt a csúfosan elvesztett háborút, amellett, hogy fiai hiábavalóan véreztek el és az adóztatással a nép viselte a háború terhét, az angol uralkodó osztály megtanulta, hogy egy önfeláldozásra képes, szabadságszerető népet nem lehet leverni. Ugyanezt a keserű leckét tanulja most meg a Pentagon Washingtonban. A világ népeinek közvéleménye éppúgy az angol gyarmatosítók ellen fordult annakidején, mint ahogyan jelenleg az egész világ közvéleménye egyre nagyobb felháborodással ítéli el ezt az amerikai piszkos háborút Vietnamban. Az a meggyőződésünk, hogy a vietnami szabadságharcosok és vezérek és velük együtt Ho Chi Minh, Észak-Vietnam elnöke nevéről a történelem éppoly kegyelettel fog megemlékezni, mint George Washington és más, nagy népi szabadsághősök nevéről, amikor a Pentagon arrogáns hadurainak neve már régen feledésbe ment. A Közp. Kémszolgálat (CIA) hálójában a szervezetek százai WASHINGTON, D. C. — Miután, a “Ramparts” katolikus folyóirat lerántotta a leplet a CIA azon tevékenységéről, mely a National Students Association vezetőin keresztül irányította az egyetemi diákok legnagyobb szervezetének minden tevékenységét, napfényre került az is, hogy a CIA hasonló módon irányított számtalan közoktatási, gazdasági, politikai, szakszervezeti intézményt. Meghalt A. J. Musté NEW YORK, N. Y. —A. J. Musté, az amerikai békemozgalom egyik legkiválóbb vezére meghalt. A 82 éves Musté egész életét a társadalmi rendszer okozta hibák orvoslására fordította. Utolsó éveiben minden idejét és energiáját a nemzetek közti békés egymás mellett élés megvalósitására összpontosította. Nemrég tért vissza Észak-Vietnamból. Elhozta Ho Chi Minh békejavaslatát: be kell szüntetni Észak- Vietnam bombázását, mely megnyitja az utat a béketárgyalásokhoz. A Johnson-kor- mány ezt elutasította. Musté, tevékenységével bevéste nevét a békeszerető mun kások és polgárok szivébe. "Ártatlan" Alapítványok A Központi Kémszolgálat (CIA), országszerte felállított ártatlan kinézésű “Alapitvá nyokat”, mint pl. a bostoni “Granary Alapítványt”, a Columbus, O.-i “Broad High Alapítványt” és ezeken a “Front” szervezeteken keresztül pénzelte a szövetségek százait, el lenőrizte a szervezetek működését, ezeken keresztül állította szolgálatba a kémszervezet a “munkás vezéreket”, tanárokat, közgazdászokat, újságírókat, kultur szervezetek vezetőit, jogászokat, ügyvédeket, politikusokat; társadalmunk minden rétegének képviselőit. Nyilatkoznak az újságírók A szervezett ujságtudósitók szakszervezete, a Newspaper Guild egyike azoknak, amely több mint egymillió dollárt kapott az “Alapítványok” utján a CIA-tól. Ezt az összeget a szervezet nemzetközi tevékenysége költségeinek fedezésére fordították. A “Guild” a világ minden részében iskolákat tartott fenn, amelyekben az újságírás tudományára “tanították” a hallgatókat. A “Guild” e tevékenysége különösen a dél-amerikai országokban érvényesült. A Newspaper Guild vezetői nyilatkozatban kihangsúlyozták, hogy nekik nem volt tudomásuk arról, hogy a részükre átutalt egymillió dollár a CIA kasszájából ered. Miután erről tudomást szereztek, azonnal beszüntették nemzetközi tevékenységüket és visszautasítottak azoktól az “Alá pitványoktól” származó minden további támogatást, melyek mint a CLA “front szervezetei szerepelnek. (Folytatás a 2-ik oldalon) Meghalt J. R. Oppenheimer NEW YORK, N. Y. — J. Robert Oppenheimer a világhírű fizikus, akinek nagy szerepe volt az atombomba előállításában, rákbetegségben, 62 éves korában, meghalt. Oppenheimer egyik áldozata volt a McCarthy-terrornak, 1954-ben személyét az ország biztonságára “kockázatos”-nak nyilvánították, állítólagos kommunista kapcsolatok miatt. Johnson elnök 1963-ban maga adta át neki az Atomenergia Bizottság legnagyobb kitüntetését, a Fermi-dijat. Oppenheimer az utolsó években a Pinceton Egyetem kutató intézetének igazgatói állását töltötte be. 2,509 HARCOS ASSZONY KÖVETELI A HÁBORÚ AZONNALI FELSZÁMOLÁSÁT A Women Strike for Peace szervezésében, több mint 2500 anya, nagyanya, feleség és fiatal leány ostromolta meg február 15-én Washingtonban a hadügyminisztérium épületét. A főleg New Yorkból és Philadelphiából érkező nők, akik közül sokan a munkából vettek le egy napot, hogy a demonstrációban részt vehessenek, elkeseredett hangulatban, felindultan követelték a vietnami bombázások azonnali beszüntetését, a háború azonnali befejezését. Az asszonyok a vietnami napalmozott, megcsonkított gyermekek ^felnagyított képeit vitték plakátjaikon és együttesen zúgták a Pentagon felé: “Szégyen... Szégyen!” Az egyik ilyen plakátot kitűzték az épület egyik oszlopára. Más plakátokon tiltakoztak fiaik, férjeik besoro- zása ellen; “Ne sorozzátok be fiainkat meghalni és másokat megölni!” A felindult hangulatú asz- szonyok közelgő tömegének láttán, a Pentagon hivatalnokai bezárták a kapukat. Az épület oszlopcsarnokát megtöltötték a Pentagon arrogáns tekintetű hivatalnokai, katonatisztek, rendőrök, nő-alkalmazottak, akik meglepetten szemlélték ezt az uj látványt. Volt is mit nézniük! A nők követelték, hogy McNamara jöjjön ki. beszélni akarnak vele, a hadügyminiszter azonban nem jelent meg. Az egyik pillanatban az asszonyok tömege megindult, megrohanta a Pentagon lépcsőit, egyesek öklükkel, mások levett cipőjükkel kezdtek dörömbölni a be- zá)t\ kapukon, McNamara nevét kiáltva. Az egyik asszony ajakruzzsal egy plakát hátára felirta: “Department of Destruction” és feltüzte a “Department of Defense” bronztábla fölé. A rendőrök nem mertek hozzányúlni. Szüntessék meg a sorozást A tüntető nőknek egy küldöttsége a hadügyminiszter egyik segédével, Thomas D. Morris-al beszélt. Közöttük volt egy asszony, akinek egyetlen fia nemrégen halt meg Vietnamban. Drámai módon adta elő, hogyan halt meg fia, amint azt a szemtanuk elmondották. Egyetlen szem sem maradt szárazon. A küldöttség követelte a háború befejezését és a sorozás megszüntetését. Mr. Morris azzal válaszolt, hogy a besorozottak nagyon jó bánásmódban részesülnek, a katonaság papjai még a lelki üdvösségükről is gondoskodnak, igy nincs mit panaszkodnak. A Pentagonból az asszonyok buszokon mentek a Ca- pitolba, ahol különböző delegációkban látogatták meg képviselőiket és szenátoraikat. Az (Folytatás a 9-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter DeccsfTlWz under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Í.
