Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 4. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 26, 1967 SZÉLJEGYZETEK AZ UTOLSÓ 30 évben tiz esztendővel hosszab­bodott meg az átlagos amerikai élete. Ma ötmillió olyan amerikai van életben, akit már eltemettek volna, ha az 1937. évi halálozási arány még ma is érvényes lenne. Ezt a tényt azzal magyarázzák, hogy ma 7,000 olyan orvosság áll az orvos rendelkezésére, ame­lyeknek 90%-át 30 év előtt nem ismerték. Ennek az előnynek van hátránya is, még pedig az, hogy bizonyos orvosságok, amelyek a betegek 90%-ára gyógyitó hatással vannak — a betegek 10%-át betegebbé teszik, sőt halált is okozhatnak. Az or­vosi kutatók és az ország ellenőrző szervei ennek a veszedelemnek az elhárításán fáradoznak. • • • A BELGIUMI Charleroi egyik kórházában rosz- szul címkézett orvossággal kezeltek rák-betegeket, akik közül többen meghaltak. Az orvosság olyan felpezsdítő szert tartalmazott, amelyet bizonyos szívbajosoknál használnak. A jelentés nem említette, hogy hány rákbeteget ölt meg a helytelenül címkézett orvosság, de a brüsszeli újságok szerint "magas" az áldozatok száma. Igaz, hogy tévedni emberi, de orvosságokkal való tévedés halált okozó lehet. • • • AZ ORSZÁG 251 egyeteme 207 ezer hallgatójá­nak 20%-a beismerte, hogy 1965-ben a vizsgákon csalt. A beismerés kérdő iveken történt, amelye­ken választ kellett adni a legkülönbözőbb kérdé­sekre. A csalást a férfi hallgatók 24%-a, a nők 16 és fél százaléka ismerte be. A kérdés az, hogy a csalást elkövetők becsületes válaszokat adtak-e a kérdőiveken, vagy csaltak-e akkor is, amikor csupán 20% ismerte be a csalást? • • • JOHNbCw ®s feles®3« arcképét rendelésre ké­szítette egy festő. Amikor az elnök szembekerült cnino^avcTi; «síre <a iu|eieiireSn.'0.._ adt: "A leg­rondább dolog, amit valaha láttam." (The ugliest thing I ever saw.) Hát tehet a festő arról, hogy ő ilyen?! • • • KARÁCSONYRA a jómódú amerikaiaknak két karácsonyfát ajánlottak: egy plafonig érő díszes fát a nappali szobába, egy kisebb színes fát a gye­rekszobába. Akik még jobb módúak, azok 150 dol­lárért olyan plasztik karácsonyfát vásárolhattak, amely karácsonyi énekeket szolgáltatott és amelye­ket bajorországi diszitések élénkítettek. Az igy díszített, éneklő karácsonyfák elfeledtették a jómó- duakkal, hogy sok amerikti még a legolcsóbb ka­rácsonyfát sem tudta megvásárolni, hogy az ünne­pi ebéd elmaradásáról ne is beszéljünk. • • • REAGAN, az újdonsült kaliforniai kormányzó kétmillió dollárért eladta malibui farmját. Ezt egyesek arra magyarázzák, hogy a felcsepe­redett színész sacramentoi tartózkodását hosszú időre tervezi. Mások azt hiszik, hogy Sacramento után Washingtonba, az ország fővárosába szeretne költözni, lehetőleg jól kifizetődő állásba. • • • A NÍVÓS és tájékoztató ÉLET és TUDOMÁNY 1966 december 9-i számából értesülünk, hogy New Yorkban a téli napokon egy-egy ember annyi füs­töt nyel, mintha 60 cigarettát szivna el. És meg­tudtuk, hogy 1—1 repülőgép 6800 autóval egyen­lő mennyiségű szennyezőt, főként gázt, bocsát ki. Ez a lapszám irta azt is, hogy “az U.S.-ben ren­deletet hoztak: a gépkocsivezetők a megálló kocsik motorját 10 mp-nél tovább nem működtethetik.” Ilyen rendeletről nem tudunk és a “Free-way”-k sok százezernyi vezetője sem tud, mert torlódás esetén hosszú percekig járatják a motort, anélkül, hogy rendőri beavatkozást vonna maga után. • • • A LEGELSŐBB BÍRÓSÁG döntése értelmében az amerikai iskolákban a tanítást nem kezdik imá­val. Az állam és az egyház különválásáról a kong­resszusban még nem tudnak, mert az uj üléssza­kot ott még imával kezdik meg. • • • AMIKOR A VILÁGSAJTÓBA került a hir, hogy India Goalpara kerületében négy árvíz tönkrette a termést és az éhező emberek eladják gyermekei­kérte a szerkesztő. Mit Írjak? Idézzem mindazt, ami tetszett vagy érdekelt? Megtöltené az egész lapszámot. Inkább tehát csak magamról irok — az olvasóról. Tizenöt éve jöttem ide, találtam itt jót és rosz- szat. A legrosszabb volt kezdetben magyarokkal találkozni. Idegen volt számukra mind a magyar, mind az amerikai kultúra — de áthozták magukkal a Horthy- és a nyilas idők gyűlölködését, előítéle­teit, hozzávették az amerikai pöffeszkedést, türel­metlenséget és slogan-okat. Magyar irredenták, egyben U.S. imperialisták voltak. Bennük élt még a “nemzetiségek” lenézése és az antiszemitizmus és már a fajgyűlölet, vagyis az amerikai nácizmus, a színesek megvetése (azokban is, akik Auschwitz- ből jöttek vissza). Ami az U.S.-ben nemes, azt nem ismerték — a társadalom kültelkén éltek. A rosz- szat mohón beszivták, a dolláréhséget és minden tévhitet; legfőképpen az antikommunizmust. Az U.S. politika őrjöngött ebben — mégis ők akarták itt tanítani, mi az igazi antikommunizmus. Ugyan­akkor vakok és süketek voltak az U.S. s a világ bajaival, nyomorúságával, borzalmaival szemben. Azután megismertem sok igazi amerikait, haladó idealistákat, elvhü, bátor embereket; és kikerülve az uj kivándorlók köréből sok régi magyart is, po­litikai hisztériától, sovinizmustól, reakciótól, jingo- sajtótól nem befolyásolt, öntudatos, áldozatkész honfitársakat; és megtanultam az amerikai ma­gyarok igazi történetét is. Nem a pénzhajhászo- két, a törtetőkét, a kerrieristákét, sem a vidéki disznótorozókét és pártában felvonulókét, sem az uszitókét, pénzért tüntetőkét, a “szabadságot vá­lasztókét”, propaganda-irókét, hanem a társadalmi igazságért, szociális haladásért, békéért küzdő munkásokét és intellektuelekét. Akik mihelyt ki­érkeztek, beáálltak a munkásmozgalom előcsapatá- ba és munkát, fáradságot, üldöztetést vállalva szer­vezték és tanították társaikat. Ma már jól ismerem őket — akik élnek és akik már nincsenek. Ma sem bírok róluk megindultság nélkül olvasni. Ma, amikor olyan magyar sajtó van az U.S.-ben,, amilyen van, arra emlékezni, hogy volt idő, amikor minden magyar kolóniának meg­volt a maga haladó magyar munkáslapja, amely nem uszított, hazudott és hirdetőket szolgált, ha­nem tanított és lelkesített. Ma, amikor az amerikai magyar sajtó és közélet — kivételektől eltekintve — minden belső és külső reakciót és ellenforra­dalmat szolgál és dicsőit, arra gondolni, hogy nem­régen még széles magyar rétegek az U.S.-ben mi­lyen bátran küzdöttek a külső és a belső fasizmus és nácizmus ellen. És az itt nekem jutó kevés öröm közé tartozik, látni ezeket a már nem fiatal fér­WVVWVVVSrt/\n/V)VWAWUU> <* -WWVt.<VUWVWWUI két, a kormány a hirt “alaptalannak” bélyegezte. Erre az újságírók egy csoportja meglátogatta a ke­rület néhány falvát, ahol a szegény parasztok sír­va vallották be, hogy igenis eladtak egy vagy két gyermeket, mert éhség-okozta szenvedésüket nem tudták tovább nézni. A helyzet ebben a kerületben ma is az, hogy a pénztelen falusiak a szó szoros értelmében éheznek, mert nincs pénzük rizst vá­sárolni. • • • A LEGUTÓBBI jelentések szerint Amerika 900 ezer tonna, a Szovjetek 200 ezer tonna gabonával segíti Indiát abban a törekvésben, hogy enyhítsék a szegények éhségét. De amikor a közel 400 mil­liós ország szegényeinek a táplálásáról van szó, akkor milliók állandó nyomorát csak a mezőgaz­daság modernizálásával és a jövedelmek arányos elosztásával lehetne csak megszüntetni, vagy leg­alább is enyhíteni. Az igazságtalan kaszt-rendszert épségben tartó India erre a lépésre még nem szánta rá magát. Igy milliók koplalása és a gyerme­kek adás-vétele szünet nélkül folytatódik. • • • A “WALLACE’S FARMER” magazin jelentette, hogy Iowa állam farmerjei sorában Johnson nép­szerűsége hat hónap alatt 58%-ról 39%-ra süly- lyedt. Ugyanez idő alatt Freeman mezőgazdasági miniszter népszerűsége 56%-ról 29%-ra süllyedt. A magasan trónoló cézárok azonban sem az ame­rikai nép, sem a világ népeinek véleményével nem törődnek. fiakat és nőket, akiket kifárasztott a sok munka és küzdelem, de nem fáradtak ma sem a jó ügyért önzetlenül dolgozni és áldozni — ennek az Emlék­könyvnek az elkészítésénél és adminisztrációjá­nál is. Ezért hatott meg engem ez a könyv és ezért ve­szem elő újra meg újra, hogy vigaszt merítsek Rosner, Fehér, Minarik és más munkatársak visz- szaemlékezéseiből az amerikai magyaroknak erre a nagy korszakára, vigaszt meríteni belőle, hogy ilyen magyarok is voltak és még vannak itt. És--­nem mintha a könyvben csak csupa remekmű volna — ezért jelent nekem és családom tagjainak megnyugvást lapjainak forgatása. De nemcsak a múltról, hanem a jelenről és a jövőről is jóleső ebben a könyvben olvasni. Ma­gyar nyelven olvasni — mert hiszen angol nyelven itt sok minden szép és okos megjelenik. Magyarul azonban vajmi kevés olyan, ami a Magyar Szó és Emlékkönyve mellett megállhatná a helyét. Az emigrációs magyaroknak több országban jelennek meg sajtó-évkönyveik, többnyire telve dilettáns, tárcákkal és — hamis honfibúval terhes — ver­sekkel, sok-sok uszítással s a világ nagy kérdései­nek csaknem teljes elhallgatásával, vagy legfeljebb a baloldali bajoknak és nehézségeknek eltúlzott tárgyalásával. Ebből az Emlékkönyvből nem hiány-, zik a mai valóság tárgyilagos ábrázolása és — ami a fő — benne van, ami minden más hasonló kiad­ványból hiányzik, a mai Magyarország nagy ered­ményeinek értékelése (anélkül, hogy a hibákat el­hallgatná. És amikor a külföldi magyar sajtó és könyvkiadás csak azoknak nyújt reményt, akik véres bosszúra, uj népirtásra, ellenforradalomra, minden régi rossznak a visszaállítására vágynak, az Emlékkönyv olvasóinak megerősödik a reménye egy uj, szebb, igazságosabb, humánusabb világ el­jövetelében. Vannak benne persze jó és kevésbé jó írások — de mindet jó olvasni, mert mind ezt a hitet, ezt az idealizmust (nem társadalomtudomá­nyi, de erkölcsi. értelemben és érzelemben) sugá­rozza. Egy régi szerkesztő Megújuló támadások Sukarno ellen Az Indonéz Nemzeti Párt, az ország legnagyobb politikai pártja nyilatkozatban vetette el Malik külügyminiszternek azt a javaslatát, hogy hívják össze az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus ülését Sukarno helyzetének kivizsgálására. Négy befolyásos mohamedán szervezet viszont azt követelte, hogy az elnök önként mondjon le, és egyben derítsen fényt azokra az okokra, ame­lyek a tavaly szeptemberi eseményekhez és az or­szág jelenlegi rossz gazdasági helyzetéhez vezet­tek. Egyidejűleg — a Sukarno-ellenes diák akció­front — ismét követelte Suharto tábornoktól, a végrahajtó hatalom tényleges birtokosától, hogy állíttassa Sukarnót a rendkívüli katonai bíróság elé. Sukarno elnök megbeszélést tartott az indonéz hadsereg vezetőivel. A tanácskozást megelőzően Sukarno és a katonai vezetők közleményben je­lentették be, hogy egyetértésre jutottak. Az egyetértés mibenlétéről a közlemény nem szól. Az indonéziai eseményekre vet fényt az a hir is, amely szerint a djakartai különleges katonai bíróság halálra ítélte Omar Dhani volt légierő­minisztert. A bíróság az Ítéletet azzal in­dokolta, hogy Omar Dhani részt vett a Szeptem­ber 30 mozgalomban, a kormány megdöntésére törekedett. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre §10.000, félévre $5.50. Minden más külföldi ország­be egy évre 12 dollár, félévre $6.50.

Next

/
Thumbnails
Contents