Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 1. szám
Thursday, January 5, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 aHÖGi/An én -6átont... írja. : S Az amerikai jeilem A “Center for the Study of American Institutions” 1962-ben kezdeményezte az “amerikai jellem” tanulmányozását a washingtoni Shorham szállodában megtartott konferencián. Vagy hatvan intellektuel — irók, lelkészek, rabbik, tudósok, vezető gyárosok, szervezett munkások vezetői és 20 egyetemi hallgató — vett részt ezen a konferencián, ahol kilenc előadást a megbeszélések, hozzászólások sorozata követett. Az intézmény ugyanabban az évben egy kis füzetet adott ki, amely 28 részvevő megjegyzéseinek a részleteit tartalmazta. Edward M. Cushman, az American Motors Corp. alelnöke előadása közben Henry David Thoreau “On Civil Disobedience” értekezésének következő mondatát idézte: “Való az, hogy egy korporációnak nincs lelkiismerete, de lelkiismeretes emberek korporációja olyan korporáció, amelynek VAN lelkiismerete.” Az előadáshoz többek között Michael Harrington iró szólt hozzá és abból idézem a következőket: “Az amerikai jellem a kapitalista gazdasági rendszeren belül működik. Ennek következményei belát hatatlanok. Úgy hiszem, való az, hogy a miénk dinamikus (erőteljes) korporáció volt; való az is, hogy ma már nem dinamikus, aminek alapvető történelmi okai vannak. “A mai kapitalizmus a jóléti (welfare) állammal és az állam beavatkozásával, megváltozott. Ennek ellenére társadalmunk anyagi javait alapjában profitra használja fel. Például, a televíziót nem kultúrára és szórakoztatásra szervezzük, hanem hirdetés re. Nem olyan társadalomban élünk, amelyben az üzlet a társadalom erkölcsét tükrözi, hanem olyan társadalomban, amely számára az üzlet formálja az erkölcsöt. Ez az egyik baj nálunk. “Hallottunk enyhe megjegyzéseket arról, hogy nekünk demokratikus ‘forradalmat’ kéne támogatnunk a világ többi részében. Ezzel én teljesen egyetértek. De figyelmeztetni akarok mindenkit, hogy egy forradalom alapvető változtatásokat von maga után. Felzavar embereket és dolgokat a feje tetejére állit. Amikor forradalmi Amerikáról beszélünk, akkor olyan Amerikáról van szó, amely a maitól minden tekintetben eltérő.” A füzet számos irdekes hozzászólást tartalmaz, amelyek idézésére a jövőben talán lesz még alkalom. Ehelyett most egy ecsetvonással szeretnék hozzájárulni ahhoz a képhez, amely az “amerikai jellemet” p: óbálja szemléltetni. A santa-monicai főposta előtt sorban állnak az acélvázak tetejébe épitett ládikák, amelyeknek üvegfedele tiz cent bedobása ellenében megnyílik és az alatta elhelyezett újságok egy példánya hozzáférhetővé válik a vevő számára. A bejárat északi oldalán igy terjesztik a helyi újságok, a Los Angeles Times, a L. A. Examiner és a Wall Street Journal példányait. Ezek az acélvázak ott állnak hónapról-hónapra, évről-évre anélkül, hogy azokat illetéktelenül eltávolították volna, holott nincsenek úgy lecövekez- ve, hogy eltávolításuk különösebb akadályba ütköznék. Ezt azért hangsúlyozom, mert a bejárat déli oldalán is van, illetőleg volt, két ilyen acélvázra erősített doboz, amelyekben két radikális újság példányait árusítják, illetve árusították. A két újság a saját módján a szocialista társadalom megvalósítását hirdeti és mint polgári ellenfelei, egy-egy pénzdarab bedobása ellenében elérhetővé válik, illetőleg válhatott a múltban, rövid, megszakított időközökben. A két doboz közül az egyik még a helyén van. Az üveglapja hiányzik. És az üveglap nélkül bárki elviheti a még ottlevő példányokat, amelyeket megfosztottak egyetlen védelmüktől A másik doboznak se hire, se hamva. Csak a váza áll üresen, elhagyottan. A két acélváz — az egyik törött dobozzal, a másik doboz nélkül — ott van a helyén, mert mind a kettőt hajók lehorgony- zására használt erős láncok kötik egy 80—100 Victor Perlő: Miért drága az élelmiszer? A kongresszus által 1964-ben felállított National Commission on Food Marketing (Élelmiszer Árusítási Országos Bizottság) 18 hónapon át végzett tanulmányokat és tartott kihallgatásokat és utána rendkívül nagy fontosságú jelentést adott ki. Cime: Food From Farmer to Consumer, June 1966. Government Printing Office, Washington, D. C. Ára: $1.25. A jelentés analizálja az 1964-es élelmiszer költségek négyötödének “kereskedelmi ártöbbletét”. Az átlagok azt mutatják, hogy az élelmiszer feldolgozók és kereskedelmi vállalatok az ártöbblet 8%- át kapták — nem csak egy-két centet, ahogy hirdetni szeretik. Az ártöbblet 14.1 %-a "adminisztrációs és más" költségekre ment. Ez főleg különböző rejtett haszonból áll, um. költségszámlák, bónu- szok és más zsákmányok, amelyeket a vállalati vezérigazgatók és tulajdonosok bezsebeltek. A hirdetések és terjesztési költségek még további 7.2 %-ot fölöztek le a fogyasztók élelmiszer kiadásaiból. Ez a három tétel együtt a kereskedelmi ártöbblet 29.4%-át tette ki. A munkabérek — a feldolgozó és a kereskedelmi munkások bére ■— mindössze csak 37.0% volt. A további egyharmad haszonra és bérekre vonatkozik (de több ment az előbbire), um. jelzálog, házbér és kamat gyárakra és üzletekre, értékveszteségi tartalék, szállítás, csomagolás, amit a papír- és konzervdoboz ipar rendkívül drágán számit: 3 centbe kerül a tejkonzerv tartálya és 4.9 centbe a corn flakes skatulyája. Miután 1964-ben a farmer, minden dollár élelmiszer kiadásból csak 37 centet kapott kézhez, a felsoroltak a további 63 centre vonatkoznak. A bi- zottsag különösen élesen ostorozta a hirdetéseket. A nagy élelmiszerhálózatok bruttó ártöbbletüket 1955-ben 18.1%-ról 1964-ben 22.8%-ra emelték. Ennek az emelkedésnek 41%-át reklámozásra költötték: “Az élelmiszer elárusító vállalatok reklámozási költségei 1950-ben 560 millió dollárról 1964-ben 2,172 millió dollárra, majdnem négyszeresére emelkedtek. . . bélyegeket 1950-ben még alig használtak, de 1964-ben már 680 millió dollárt költöttek erre. A reklámozási és a promóciós kiadások egyik legfőbb okai a termelési s a fogyasztási árak közötti nagy különbségnek ... A reklámozási és promóciós költségeknek meg nem határozott, de nagy összegei semmi más célt nem szolgálnak, minthogy rábírják a vevőt, hogy ennél és ne annál a cégnél vásároljon és ezt és ne azt a márkát vegye. Nagyon valószínűtlen, hogy az ebből eredő magasabb árak valamennyire emelnék az áru értékét. . . A félrevezető hirdetések pedig érvénytelenítik mindazt a tájékoztatást, amit a hirdetésnek szolgálnia kellene.” De , mondja a jelentés, még csak ezután jön a fekete leves: “A reklámozás és az uj árucikkek promóciós •SSSSSSSSSSSSSSSSséSSSSSSSSSSSSsSSSSSSaSSS^ fontosnak látszó cement-tömbhöz. Jeléül annak, hogy ezeknek az acélvázaknak az elődeit — dobozostul, újságostul — ismételten és illetéktelenül eltávolították az ily esetekben hagyományos “ismeretlen tettesek.” Amint ebből a leírásból látjuk, a santa-monicai főposta északi és déli oldalán eladásra kínált újságoknál nemcsak a tartalmuk különböző, hanem a magatartás is, amelyet a főpostákra és környékére járó átlagos amerikai tanúsít ezekkel az újságokkal szemben. A helyi újságokat, a los-angelesi napilapokat és a Wall Street újságját, valamint az azokat tartalmazó dobozokat nem bántalmazzák. A két radikális újság közül az egyiknek a dobozát eltávolították és ezáltal tartalmának az árusítását megint — ki tudja, hányadszor? — megakadályozták; a másik doboznak a fedőlapját összezúzták, hogy tartalma pénz nélkül is elérhető legyen. . íme: ecsetvonás az amerikai jellemhez! A félrevezetett; a tőkés-sajtó, a rádió, a tev és a kormánypropaganda emlőin nevelt átlagos amerikai polgár nem azokat az újságokat vásárolja, olvassa és védi, amelyek egy uj társadalomért harcolnak. olyan társadalomért, amely az átlagos ember számára többet, jobbat, igazságosabbat biztoterjesztése egyre nagyobb iramban halad előre. . . Mindezeknek az emelkedő költségei majd a kicsi- beni árakban is mutatkoznak. Egyre nagyobb érdekeltségek koncentrálódnak az élelmiszeriparban, ami nem előnyös. .. mikor egy néhány nagy vállalat uralja a piacot; ezek többnyire árban nem kon- kurrálhatnak egymással, hanem reklámozáshoz, promóciós eladási módszerekhez folyamodnak, egyre nagyobb mértékben. Az ilyen nagy cégek hatalma, elkerülhetetlenül súlyos terheket ró mind a kiskereskedőkre, mind a közönségre’.” “A haszonnövekedés 1964-ben, az élelmiszeripar egyes ágaiban, de különösen egyes fűszerárukban, jóval nagyobb volt az átlagnál — elég nagy volt ahhoz, hogy mutassa: ezek a sziik körben működő vállalatok képesek fenntartani az árakat” — ami a közgazdász nyelvén azt jelenti, hogy a monopóliu mok konkurrenseiket kizárják és összejátszással emelik az árakat. “Az 50 legnagyobb elárusító vállalat, ebben a kiskockázatu üzletágban, mesés hasznot könyvelt el; a nagy élelmiszer árusítók úgyszólván sohasem vesztenek.” A Grocery Manumcturers Association (Fűszeráru Gyárosok Szövetsége), a hirdetési vállalatok, valamint a rádió és < sajtó 625 ezer dollárt fektettek be kutatásokra, amelyekkel próbálták ellensúlyozni a bizottság tanulmányait, de mindez nem vezetett eredményre: “Hogyan is tudna érvelni az élelmiszeripar a jelentésben foglalt elitélő vádakkal szemben?” — kérdezte egy hirdetővállalat feje, W. Howard Chase. Elitélte a reklámipar felelőtlenségét a közönséggel szemben és úgy jellemezte a kihallgatásokat. mint harcot a bizottság és az élelmiszeripar között és evvel a megjegyzéssel fejezte be: “Az én véleményem szerint a harc a bizottság javára dőlt el.” A valóságban, a trösztben tömörült élelmiszer feldolgozó, elárusító és hirdető vállalatok úgy “reagáltak” a jelentésre, hogy sajtójuk és rádiójuk meg sem említette. Ez azt jelenti, hogy a szak- szervezetek és a szervezett háziasszonyok, azoknak képviselői, akik kénytelenek a monopóliumok kivetett sarcát megfizetni, használják jól fel ezt a nagyon fontos jelentést. Ha a megszervezett fogyasztók képesek lesznek a haszontöbbletet és a kidobott promóciós költségeket leszállítani 1—2 százalékra, akkor minden család sokszáz dollárt takarít meg évente az élelmiszer költségein. Roger Bonvin svájc pénzügyminisztert a napokban 1967-re megválasztották szövetségi elnökké. Az uj svájci alelnök Willy Spühler lett. Heinrich Albertzet választották még Nyugat- Berlin uj polgármesterévé. Albertz Willy Brandt utóda lett. sit, hanem azokat az újságokat, amelyek alárendeltségét és a jólétet élvezőknek a fensőbbségét igyekszik állandósitani, amilyen sokáig lehet. Ezért nehéz, kedves olvasóim. FŐKÉNT EZÉRT nehéz a haladó szellemű újságok helyzete. Amikor egy maroknyi áldozatkész ember lehetővé teszi a megjelenésüket, akkor szembekerülnek a félrevezetett többség bigottságának jégfalával; szembekerülnek mások közönyével, helyenkint vandálok pusztításával, akik nem tudják, mit cselekszenek, nem tudják, hogy oktalan tettükkel a gyermekeik, az unokáik szolgasorsát hosszabbítják meg, amikor azokkal az újságokkal szállnak szembe, amelyek az ők és a jövő nemzedékek jobb sorsáért dolgoznak, harcolnak. Egy ecsetvonás az amerikai jellemhez abban a társadalomban, “amely számára az üzlet formálja az erkölcsöt...” • Az Amerikai Magyar Sió olvasótáborának, fő- ként azoknak, akik rovatom olvasásával megtisztelnek, sok régi bajtársamnak jó egészséget és bánatmentes uj esztendőt kívánok! E. H. Neuwald
