Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-08 / 23. szám
Thursday, June 8, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁM WORD 3 A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA A KÖZEL-KELETI FESZÜLTSÉGRŐL Az alábbiakban közöljük a szovjet kormány nyilatkozatát a közel-keleti helyzetről: Az utóbbi hetekben a Közel-Keleten a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából nyugtalanító helyzet alakult ki. Az izraeli csapatoknak ez év április 7-én a Sziriai Arab Köztársaság területe ellen intézett fegyveres ‘támadása után az izraeli kormánykörök tovább szitották a háborús pszichózis légkörét az országban. Vezető államférfiak, köztük Eban külügyminiszter, nyiltan sürgették, hogy Izrael hajtson végre széles körül “büntető” akciókat Szíria ellen és mérjen rá “határozott csapást”. A knesszet (parlament) hadügyi és külügyi bizottsága május 9-i határozatával felhatalmazta a kormányt, hajtson végre hadműveleteket Sziria ellen. A sziriai határok mentén összevont izraeli csapatokat harci készenlétbe helyezték. Elrendelték az országban a mozgósítást. Nyilvánvaló, hogy Izrael nem járhatna el igy, ha az arab világ gyarmati elnyomásának visszaállítására törekvő imperialista körök közvetlenül vagy közvetve nem ösztönöznék ilyen állásfoglalásra. Ezek a körök, a jelenlegi körülmények között, az imperialista nyomásnak ellenálló és független nemzeti politikát folytató arab államok elleni fő erőt látják Izraelben. Az izraeli szélsőségesek nyilván arra számítottak, hogy meglepik Szíriát és csapást mérnek rá. De elszámitották magukat. A függetlenségét és szuverén jogait védelmező sziriai nép hősi harcával rokonszenvezve, az arab államok — az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Algéria, Jemen, Libanon, Kuwait, Szudán, Jordánia — kijelentették, hogy Izrael részéről jövő támadás esetén készek segítséget nyújtani Szíriának. Az Egyesült Arab Köztársaság, a Szíriával fennálló közös védelmi megállapodásból fakadó szö- vetségesi kötelezettségét teljesítve, lépéseket tett az agresszió feltartóztatására. Számot vetve azzal, hogy az ENSZ-csapatok jelenléte Gaza és a Sinai- félsziget térségében az adott helyzetben előnyhöz juttatta volna Izraelt, hogy katonailag provokálja az arab országokat, az EAK kormánya az ENSZ- csapatoknak az említett térségből való kivonása javaslatával fordult az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Több arab állam kijelentette: az izraeli agresszió visszaverése érdekében kész az egyesített arab parancsnokság rendelkezésére bocsátani fegyveres erőit. Mint ismeretes, még az április 7-én szervezett fegyveres provokációval összefüggésben, a szovjet kormány figyelmeztette az izraeli kormányt, hogy az általa folytatott agresszív politikáért teljes mértékben ő viseli a felelősséget. A fejleményekből ítélve a józan meggondolás egyelőre nem kerekedett felül Tel Avivban. Ennek következményeként Izrael ismét a közel-keleti feszültség veszedelmes kiéleződésének okozója lett. Felmerül a kérdés, vajon milyen érdekeket szolgál Izrael ezzel a politikájával? Ha Tel Avivban arra számítanak, hogy Izrael az imperialista hatalmak gyarmati börtönőrének szerepét játszhatja, aki az arab Kelet népeire felügyel, akkor szükségtelen bizonyítani, mennyire alaptalan az ilyen számítás napjainkban, amikor egész világrészek népei rázták le magukról a gyarmati elnyomás láncait és építik független életüket. A Szovjetunió évtizedeken át különféle segítséget nyújtott az arab országok népeinek abban az igazságos harcban, amelyet nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati rendszer ellen, békés gazdaságuk fellendítéséért vívnak. Senki számára ne legyen kétséges, hogy aki agressziót robbantana ki a Közel-Kelet térségében, az nemcsak az arab országok egyesült erejével találná szemben magát, hanem a Szovjetunió, az összes békeszerető államok határozott ellenintézkedéseivel is. A szovjet kormánynak meggyőződése, hogy a népeknek nem érdekük háborús konfliktus kirobbantása a Közel-Keleten. Ilyen konfliktus csak a gyarmati kőolaj-monopóliumok és kiszolgálóik kis csoportjának lehet érdeke. Ilyen konfliktushoz csak az imperializmus erőinek fűződhetnek érdekei, azoknak az erőknek, amelyeknek politikai uszályában Izrael halad. A szovjet kormány figyelemmel kiséri a közel- keleti fejleményeket. Abból indul ki, hogy a béke és a biztonság fenntartása ebben a térségben, amely közvetlenül a Szovjetunió határainak közelében fekszik, a Szovjetunió népeinek alapvető érdekeit szolgálja. A kialakult helyzettel számolva, a Szovjetunió minden lehetőt megtesz és ezután is meg fog tenni a közel-keleti béke és biztonság megbontásának megakadályozása, a népek törvényes jogainak megóvása céljából. VVV\AAA/W\A/VW>A/V\AA/\/VW\AAA/W\A/\/VVWV>M\/Vt/VAAAA/V\MW\A/«/\AAAA/>/VV/\/\rU>/VV>A/\/\/V\A/W\A/\/>AAAAA/VI/>/\/WVVW\/VVW\/VVV>/>A/V>/\A/>AfVV/W\AAAAAAA/t/WVV HAT U.S. TÁBORNOK NYILATKOZATA A VIETNAMI HÁBORÚRÓL David M. Shoup (nyugalmazott) generális: “• • Ami most történik, mellékes, milyen megfontoltan és lassú menetben fokozódott fel a katonai része a háborúnak, az világkatasztrófához vezethet. Meggyőződésem szerint, ha piszkos, véres, dollár-éhes ujjúnkat annyira sújtott, és kizsákmányolt nép országának ügyeibe nem dugnánk bele, saját maguk megoldanák problémáikat.” Matthew B. Ridgeway (nyugalmazott) generális: “Megingathatatlan meggyőződésem, hogy sem a jelenlegi körülmények, sem pedig becsületünk nem teszi szükségessé, hogy egy kis ázsiai nemzetet a kőkorszakba visszabombázzunk.” James Gavin (nyugalmazott) Lt. generális: “.. . Bombázó támadások azzal a célzattal, hogy a harconkivüliek gyilkolásával pszichológiai hatást váltsanak ki, kétségtelenül elítélendők. Éppen olyan helytelen polgároktól sűrűn lakott körzetben célpontok támadása, amelynek valószínűség szerint polgári áldozatai lesznek; ez katonailag és erkölcsileg is helytelen. Meggyőződésem szerint úgy Hanoi-val, mint a Nemzeti Felszabadító Fronttal bizalommal felvehetjük a tárgyalást szabad, semleges és független Vietnam létesítése érdekében, nemzetközi szervezet garanciájával biztosítva annak maradandósá- gát.” William Wallace Ford (nyugalmazott) Brig, generális: “Kétségtelen, hogy az ország büszke Westmoreland generálisra és büszke a kitűnő haderőre, amelynek parancsnoka. De ebből nem következik, hogy az ország el van kötelezve, hogy azokat és önmagát pusztulásba sodorja. Itt az ideje, hogy szembeszálljunk azzal a meg- hurcolással, amely mindenkit bizonyos mértékben hazafiatlannak nyilvánít, aki nem követi vakon és panasz nélkül a háború egyre nagyobb kiterjesztését. “1964-ben az újonnan választott képviselőnknek könyörögtem, hogy igyekezzék visszatartani bennünket a mélyebb háborús beavatkozástól. 1964- ben olyan elnökjelöltre szavaztam, aki a háború felfokozása ellen volt. Még mindig arra törekszem, hogy ez történjék és ezt tartom a legnagyobb haza- fiságnak." Arnold E. True (nyugalmazott) ellen-tengernagy: “Becsülettel befejezhetjük a háborút: 1. egyezkedjünk a Vietconggal, a háború egyik főtényezőjével; 2. tisztességesen hajtsuk végre a Genfi Egyezményt; 3. hozzuk haza csapatainkat; 4. bízzuk a vi etnamiakra, hogy maguk intézzék el a saját problémáikat. Aermészetesen Ky generális hajlandó harcolni a legutolsó amerikai katonáig és a legutolsó amerikai dollárig. De ideje, hogy az amerikaiak önmaguk határozzanak és hagyjanak fel a fecsegéssel hogy kötelezettséget vállaltunk és Hanoi-tói függ a béke.” Hugh B. Hester (nyugalmazott) brig, generális: “Már 1954-ben elleneztem a beavatkozást Indokínában . . . Azóta is állandóan ellenzem. És nemcsak azért ellenzem a vietnami háborút, mert az Egyesült Államok alkotmányával és az Egyesült Államok békeszerződésbeli kötelezettségével ellenkezik a UN charterje értelmében, hanem azért is, mert az amerikai nép érdekeit veszélyezteti. “Éppen ezért helyeslem a háborús veteránok tüntetését a háború ellen. A Johnson-adminisztrá- ció elbizakodva azzal hitegette önmagát, hogy Westmoreland generális sértő beszédére, amely beszédben ‘hazafiatlanoknak’ akarta bélyegezni a háború ellenzőit és kritikusait, elnémul a háború ellenesség. Rusk külügyi államtitkár nem restelte a newyorki április 15-i nagy tüntetést azzal lekicsinyíteni, hogy ‘kommunisták’ inspirálták. “Semmiféle fogás, semmiféle fenyegetés nem tudja elnémítani a háboru-ellenességet. Ahogy a háború fokozódik, a háboru-ellenesség is egyre mélyebben ereszt gyökeret. "Az esztelen, bűnös vietnami háború megszólaltatta az ország több városában a hadviselteket és a katonaköteles egyetemi ifjúságot is. “Az Egyesült Államok lelkiismeretes, gondolkodó polgárai egyre érthetőbben, egyre hangosabban tiltakoznak az ellen, hogy a Johnson-kormány amerikai ifjakat áldoz fel Ky generális és társai érdekében, akik a vietnami nép ellenségei és megütközve, felháborodva a kormányra hárítják a felelősséget, hogy harcvonalon kivüli békés polgárokat, nőket és gyermekeket, kórházakat, iskolákat és templomokat is bombáznak az amerikai repülőgépek." White Plains, N. Y. — Mrs. Rose Stern 20,000 dollár kártérítésért bepörölte fogorvosát, aki a jobboldali zápfogát érzéstelenítette, de tévedésből a baloldali zápfogát húzta ki. A bíró a felperesnek adott igazat, de a kártérítés összegét később állapítják meg. A presbiteriánus egyház állást foglal társadalmi kérdésekben Az egyház közgyűlése a vietnami háború ellen. Elvetik a biblia kritikán felüliségének elvét Portland, Oregonban, május 22-én tartotta 179. közgyűlését a 3.3 millió tagságú Egyesült Presbiteriánus Egyház, mely alkalommal az egyház, megalakulása, 1706 óta, tanaiban az első lényeges változtatást fogadta el. A nagy többséggel elfogadott “1967-es Hitvallás” a társadalmi akciót alapvető egyházi tantételnek tekinti. Elvefi azt az elvet, hogy a biblia “nem tévedhet” és a modern tudománnyal szemben kritikán felül áll. Az “1967-es Hitvallás”, amelynek szövegét minden változtatás nélkül fogadták el, igy része lett a “Hitvallások Könyvének”-nek, amely magában foglalja az 1647- ben elfogadott Westminsteri Hitvallást és a Kis Katekizmust, de érvényteleníti a Nagy Katekizmust, amely eddig az egyház alkotmányának része volt. Ez a nagyfontosságu változtatás azt a felelősséget rója a presbiteriánus egyháztagokra, hogy a* faji integrációért, a békéért és a nyomor kiküszöböléséért tevékenykedjenek. Hosszú vita után a közgyűlés “lelkiismereti kiáltványát tett magáévá a vietnami háborúval kapcsolatban, sürgetve a kormányt, hogy “szüntesse be a bombázásokat és adjon kézzelfogható bizonyítékot arról, hogy tárgyalni akarunk.” A közgyűlés meghiúsított egy módosítási kísérletet, amely a békére vonatkozó kijelentést törölte volna. Az uj Hitvallás uj utak keresését tűzte ki mindennemű konfliktussal szemben, “még az ország biztonságának kockáztatásával is”, hogy a feszült helyzeteket redukálja és a nemzetek közötti meg-, értést elősegítse. A bibliára vonatkozó szakasz kijelenti: “A Szentirást, melyet a Szentlélek sugalmazott, mindazonáltal emberi szavakkal írták meg, amelyeket a nyelv, a gondolatforma befolyásolt ém annak a kornak és helynek az irodalmi hagyományai, amelyben és ahol megírták. Annak a kornak az életét, történelmét és világát tükrözi vissza. Ezért az egyház felelőssége, hogy a Szentirást irodalmi és politikai megértéssel közelítse meg. Amint Isten az ő Igéjét különféle kultúráknak kinyilatkoz tatta, az egyház bízik abban, hogy a Szentiráson keresztül ezentúl is szólni fog a változó világhoz, az emberi kultúra sokféle formájában.” Ez a fejlemény a presbiteriánus egyházban szintén bizonyítja, hogy az egyházak gondolkodásában is nagy változások mennek végbe és hogy sok esetben a vallási intézmények és egyes papok is t haladó szellemű mozgalom szövetségesei lehetnek.
