Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-11 / 19. szám
Thursday, May 11, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 McGovern szenátor felszólalása a háború ellen-—A New York Times ápritis 26-i száma alapján — BEVEZETÉS Mielőtt előadom Vietnammal kapcsolatos észrevételeim előzetesen elkészített szövegét, néhány megjegyzést kívánok tenni, melyeket a legújabb fejlemények tettek szükségessé. Esztendőkön át számos szenátor, köztük a többségi vezető (Mansfield), a külügyi bizottság elnöke (Fulbright), a legidősebb republikánus szenátor (Aiken) és mások óvtak bennünket a Vietnamba elkötelezett csapatok növelésétől. Megjósoltuk, hogy haderőnk minden uj fokozása maga után vonja a másik fél részéről való felfokozást, s ezzel előkészíti a talajt Ázsia szárazföldjén nagyobb és véresebb háborúra. Ez éppen az a folyamat, amely ellen legjobb generálisaink éveken át előre óva intettek bennünket. A jóslatok és generálisaink előzetes figyelmeztetései, a szenátusban elhangzott kritikák beváltak. A háborús pártiak ragyogó katonai megoldása nem vált be. A generális követi a parancsot A háborús pártiak e sikertelenségért irányzatuk kritikusává igyekeznek háritani a felelősséget. Nem hibáztatom Westmoreland generálist newyor- ki beszédéért, mert nyilvánvaló, hogy úgy Vietnamban, mint New Yorkban pontosan azt teszi, amire főparancsnoka utasitja. Amikor el akarják hitetni, hogy az amerikai ellenvélemény okozza azt, hogy a vietnamiak folytatják a háborút, az adminisztráció a saját álláspontjának gyengeségét ismeri be azzal, hogy próbálja elhallgattatni a kritikát és zavarba hozni az amerikai népet. Nem sürgetjük a kivonulást Nem az aggasztja az adminisztrációt, hogy ellen- vélemény van Hanoit illetően, hanem az a tény, hogy a más véleményen lévők napfényre hozták az ellentéteket és hamisságokat s ebből fakad a szavahihetőség hiánya. Hanoi nagyon jól tudja, hogy Amerika nem hódol be és nem is vonul ki ebből a háborúból. Nagyon jól tudja, hogy egyetlen szenátor sem javasolta az U.S. behódolását, vagy az U.S. kivonulását. Mi azt javasoltuk, hogy az adminisztráció hagyjon fel a háború kiterjesztésével, hagyja abba, mindig több és több amerikai ifjú odaszállitását. Mivel a háború felfokozása kudarcot vallott és csak még véresebb háborút eredményezett — amit mi előre láttunk —, az adminisztráció e kudarcért azokat igyekszik okolni, akik állandóan figyelmeztették, hogy tűzzel játszik. Noha teljesen tisztában vagyok azzal, hogy saját politikai pályaufutásomat kockáztatom, amikor háború alatt az elnököt felelősségre vonom, ma csak újból figyelmeztethetem, hogy a felfokozásnak uj foka, melyet Észak-Vietnam repülőtereinek bombázásával értünk el, egy lépéssel közelebb hozott bennünket a III. világháborúhoz, melyben Kina korlátlan légiói, a Szovjetunió óriási tüzelő erejétől támogatva majd résztvesznek. így nem vagyok hajlandó némán maradni azzal szemben, amit az őrület politikájának tartok és amely előbb, utóbb fiamat és az amerikai ifjak millióit bevonja a következő évek folyamán. Részletek a beszédből Egyre mélyebb beavatkozásunk Vietnamban nemzeti ténykedésünk legtragikusabb diplomáciai és erkölcsi kudarcát jelenti. A történelem leghatalmasabb nemzete — az emberi méltóságra és testvériségre alapozott dicsőséges múlttal rendelkező nemzet — állítólagos jószándékkal pusztit egy elszegényedett országot és erőszakot követ el népe ellen, melynek szabadságát védenünk kellene. Ebben a szerepben legbátrabb fiaink nagy számát áldozzuk fel, értékes anyagi eszközeinket pazaroljuk és veszélyeztetjük a világbékét. Lépésről lépésre az őserdők futóhomokjába süllyedünk, ami a következő évekre fiainkat és Ázsia fiait emésztheti fel. Félelmetes ösvény ez, melytől legtehetségesebb generálisaink évtizedeken át óvtak bennünket. “Azoknak a fejét — mondta Douglas MacAr- thur generális — akik amerikai haderőt elköteleznek ázsiai háborúban, meg kellene vizsgáltatni.” Eszmék eltorzítása Ha a háború tovább folytatódik jelenlegi irányával, a Nagyszerű Társadalommal és a békés világgal való álmaink hamuvá válnak. Vietnam, akár “győzünk”, akár “vesztünk” a csatákban, csakis vereséggé fajulhat Amerika részére; minél teljesebb lesz katonai hódításunk, annál tragikusabbak lesznek várható tényleges veszteségeink. Vietnami politikánkat a történelem értelmetlen ismeretével és legbecsesebb eszméink eltorzításával akarták kimagyarázni. Nem forgott semmilyen amerikai érdek kockán. Sem a politikai szabadság egyetlen vonatkozása, sem erkölcsi kötelezettség nem követelte, hogy csapatokat és bombázókat küldjünk Vietnamba. A szabadságért érdemes harcolni, de azt nem lehet eléírni az ottani népszerűtlen hatalommal való szövetségben, mely megtagadja a szabadságot. Szelet vetettünk és vihart aratunk A kommunizmus eszméi ellentétben vannak az amerikai elvekkel, de nem azzal szólítjuk harcra, hogy amerikai megoldást akarunk rákényszeríteni arra a népre, amely a saját nemzeti létét kívánja megvalósítani. Mao Tse-tung talán azt hirdette, hogy “egy nyaláb fegyverből erő nő”, de nem ez az amerikai hatalom erőforrása ebben a világban és nem is ez adja meg a választ Ázsia népeinek óhajára. Amikor a halottakat megszámlálták — amerikait és Vietnam it— és a vidék a pusztulás képét vette fel, rájövünk, hogy semmit sem értünk el. "Szelet vetettünk és vihart aratunk." Felsorolja vádjait Az okok felülvizsgálatának elősegítésére a következő vádakat emelem vietnami politikánk ellen: 1. Vietnami úányzatunk megteremtői eltorzították a történelmet, hogy igazolják beavatkozásunkat a polgárháborúba azzal az állítólagos védekezés sei, hogy szabad nemzetet védenek meg a külső támadás ellen. A valóságban diktatórikus csoportot támogatunk Saigonban, mely versenyez egy másik csoporttal, melyet az északi diktatórikus kormányzat támogat. 2. Vietnami politikánk tervezői akaratlanul is a kommunizmus ügyét segítik elő, melyet meg akarnak állítani. 3. Amig szóbelileg egyezkedésről teszünk említést, addig a felfokozást és olyan merev diplomáciai magatartást tanúsítunk, mellyel lehetetlenné tesszük a béketárgyalást. 4. Irányvonalunk tervezői gyakran félrevezették az amerikai közvéleményt, melynek következménye az, hogy a kormány súlyosan aláássa szavahihetőségét. 5. Pazaroljuk embereinket és anyagi forrásainkat, melyek szükségesek társadalmunk felélesztéséhez. 6. Fontos U.S. külpolitikai érdekeket, ezek közt a kelet-nyugati viszony Ígérkező javulását veszélyeztetjük. 7. Mellőztük az Egyesült Nemzetek Szervezetét az utolsó percig és figyelembe sem vettük a nemzetközi közösség véleményét, érzékenységét. 8. Gvengitjük Amerika erkölcsi álláspontját és beárnyékoljuk az amerikai eszméket. 9. A megfélemlítés közhangulatát keltjük itthon, hogy elhallgattassuk a véleménykülönbség megnyilvánulását és céljaink értelmes megvitatását. A szenátor javaslatai A magam részéről visszautasítom azokat a feltevéseket, melyek beavatkozásunk alapját képezik és helytelenítek minden lépést a mélyebb beavatkozásra. Mielőtt a végzetes újabb lépéseket megtesszük, melyek Armageddonhoz vezetnek, javasolom, amit a múltban is javasoltam, de most uj erélyességgel és súlyosabb aggodalommal, hogy szüntessük be az észak és a dél bombázását, vessünk véget a “felkutató és pusztító” ellen- támadásnak, katonai mozdulataink szorítkozzanak a megszállott területek megtartására. Az észak bombázása nem tudta megállítani, vagy komolyan feltartóztatni a csapatok beszivárgását délre, sőt talán a valóságban Hanoi részéről nagyobb háborús erőfeszítést váltott ki. McNamara mondta az egyik szenátusi bizottság előtt: “Nem hiszem, hogy a bombázás ,lényegesen csökkentette (vagy csökkenteni fogja) emberek és felszerelés beszivárgását délre.” A déli bombázások számtalan ártatlant öltek meg, vagy nyomorítottak meg, sokat elidegenítettek, akiknek segítségére számítottunk. Gavin és Ridgeway generálisok által javasolt védelmi vonalat fenntarthatnék, mig határozott lépéseket teszünk a tűzszünetre való megegyezésre. Észak-Vietnam bombázása a legnagyobb akadály a megegyezéshez és a legnagyobb veszély ahhoz, hogy háborúba kerülünk Kínával és a Szovjetunióval. Világosan nyilvánítsuk ki szándékunkat: közvetlenül a Vietconggal is hajlandók vagyunk tárgyalni annak elismerésével, hogy jelentős szerepük lesz az ideiglenes kormányban, mely a tűzszünet és a tárgyalással való megegyezés eredménye lesz. Érvényesítsük befolyásunkat, hogy minél szélesebb alapú polgári kormányzat legyen Saigonban, amely hajlandó a másik féllel megbeszélést folytatni a háború befejezésének előkészítéséről. Javasolunk nemzetközi felügyeletet a tűzszünet és ellenőrzést a választás felett. A jövőre vonatkozólag a kongresszus és az adminisztráció okosan cselekedne, ha figyelembe venné Edmund Burke-nek, a kiváló törvényhozónak korábbi intelmét: “A lelkiismeretes ember legyen óvatos, ha vérrel kell foglalkoznia.” McGovern szenátor alapos, bátor beszédének nagy hatása volt és harcba szólította mindazokat a szenátorokat, akik szembehelyezkednek a bűnös vietnami háborús politikával, s nem hajlandók meghajolni Johnson elnök tekintélye előtt. Bár szeretnénk a felszólaló szenátorok beszédeit is leközölni, erről helyszűke miatt le kell mondanunk. így csak néhány sorban említjük néhány felszólaló megjegyzését. Ernest Gruening, Alaska demokrata szenátora: Az oroszok és kínaiak eddig még egyetlen katonát sem áldoztak fel, mi már tízezer kiváló amerikai ifjúnak az életével és 50 ezer katonánk sebesülésével fizettünk a háborúért. Ennek alapján elfogadom McGovern szenátor állítását, hogy a vietnami háborúval hozott áldozatunkkal egyáltalán nem gyengítettük a kommunistákat. J. W. Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke megszólta Westmoreland generálist és elismeréssel adózott Percy 111. rep. szenátornak, ki nyíl vánosan kifogásolta a generális beszédének azon súlyos kitételét, mellyel a háború kritikusait “ha- zafiatlanok”-nak akarta megbélyegezni. Robert F. Kennedy, newyorki demokrata szenátor elismeréssel adózott McGovern szenátornak és álmainkat a vietnami győzelemről összehasonlította a rómaiak egyik hadműveletével, amikor a háború hadvezetője — Tacitus történetíró szerint — nagy pusztítás után megállapította: Sivataggá pusztítottunk mindent és ezt most győzelemnek nevezzük. Kennedy e megjegyzése célzás kívánt lenni az U.S. pusztításaira Vietnamban. ;■ Ajándék 7—77 éveseknek! £ SZÜLŐFÖLDÜNK í I; A most megjelent művésziesen illusztrált 560 £ I; oldalas könyv a külföldön élő magyarság könyvei >; Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon % J át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi «I •I szemelvények megértéséig! jl ;■ A Szülőföldünk !; ;« közel hozza Magyarországot, annak népét, ;> tájait, történelmét, zene és népdalkincsét ;■ j; Ára: $3.95 !; Megvásárolható minden magyar könyvet *| I; árusító boltban és az Amerikai Magyar Szónál Jj íwAVW iV.'ANWAV.VAV/WAVWAWA
