Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-13 / 15. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZo — HUNGARIAN WORD Thursday, April 13, 1967 A lap megírja a valóságot BERWICK, Pa. Nagyon be kell osztani a nyug­dijat, de ha majd megint pénzhez jutok, újból kül­dök a lapra valamit, mert igen szeretem, kivált a hazai híreket. Azok megfelelnek a valóságnak, mert én is jártam az óhazában most lesz augusz­tusban két éve és személyesen győződtem meg mindenről. K. Szabó Ami kimaradt az Emlékkönyvből MIAMI, Fia. — Az Emlékkönyvet megkaptam és küldöm érte a két dollárt. Nem dicsérem, mert azt már mások megtették, én inkább arról írok, ami kimaradt belőle, mert a könyvben foglalt cikkek legtöbbnyire visszaemlékezések. Egész biztosan akadt volna valaki — ha felszólítják —, aki a bá­nyászokról ir, mert talán nincs egyetlen munkás sem, akinek annyi visszaemlékezni valója lenne, mint a bányásznak. Sok-sok véres harcot vívtak meg. A másik, ami meglepett, hogy Báber Emma, aki olyan sokat tett és önzetlenül dolgozott a sajtóért, nem kapott külön megemlékezést az Emlékkönyv­ben. Sabóné Nagy elismerést érdemel az Emlékkönyv PASADENA, Cal. — Nagyon szépen köszönöm, hogy elküdték nekem is az Emlékkönyvet. Bocsá­nat a késésért, de ebből a rövid nyugdíjból nagyon jól kell számolni, hogy jusson, ahová szükséges. Az Emlékkönyv nagy elismerést érdemel, küldök érte öt dollárt, de sokkal többet ér. Kitartást kívánok. S. Miskov Márciusi szemle DETROIT, Mich. — Alig van olyan dátum, mely mélyebben élne a magyarság emlékezetében, mint az 1848—49-es Szabadságharc. Természetes ez, mert hiszen a Habsburg dinasztia és a magyar arisztokrácia között történt 1867-es kiegyezés utá­ni időkben a dinasztia — saját érdekében — meg­engedte, megtűrte, hogy a magyar uralkodó osz­tály nemzeti ünneppé avassa a szabadságharc tör­ténelmi évfordulóját. Ragaszkodását ehhez az ün­nephez különösen a régebben bevándorolt ameri­kai magyarság mostanáig megtartotta és március 15-ét megünnepli. A nagyobb magyarlakta városokban a helyi ma­gyar egyletek, egyházak közös rendezésében szo­kott lefolyni ez az ünnepély. Még jól emlékszem, hogy Clevelandon, az amerikai Debrecenben, a Kossuth-szoborhoz szoktak zarándokolni és vagy a szabadban, vagy — kedvezőtlen idő esetén — va­lamelyik egylet termében tartották meg a Március 15-i ünnepélyt. Ugyanakkor a Főkönyvtárban lévő Petőfi-szobrot is megkoszorúzták. Detroitban is volt régebben ilyesmi, amikor még létezett egy egyletközi “Nagybizottság”, mely saj­nos a második világháború után, 1946-ban meg­szűnt. Azóta egy-két intézmény tart, saját tagsága részére, alig számottevő Március 15-i ünnepélyt. Az idén két márciusi ünnepély zajlott le a vá­rosban. Ezekről és a helyi magyar sajtónak ezzel kapcsolatos magatartásáról érdemes néhány szóban megemlékezni. Az egyik ünnepély a katolikus egyház termében zajlott le, máre. 12-én, melyet úgy hü'dettek, hogy a magyar egyletek és egyházak rendezésében lesz megtartva. E sorok írója általában ismeri a helyi egyesületek vezetőit, akik nem lehettek jelen, mert úgy találták, hogy nagyrészben az idekerült 56-os magyarok rendezik az ünnepélyt. A program a következő volt: Szavalat, egy pár énekszám, fiatal lányokból álló tiz tagú tánccso­port, Thegze Miklós zeneszerző zongoraszólója; fő­szónok a clevelandi magyar rádió-óra szervezője (nevét nem jegyeztem meg), magyar iró és tanító volt, aki vázolta a magyar szabadságharc történe­tét, majd rátért a jelen időkre és megállapította, kívánatos jó jelnek tekintette, hogy úgy az orosz, mint a magyar kommunista hatalom hanyatlásnak indult. Felszólította a kb. 250 főnyi közönséget, hogy állandóan kérjék, követeljék az amerikai kö­zegektől, törekedjenek arra, hogy Magyarország felszabadulhasson a kommunista uralom alól, mert habár a magyar népnek még nadrágja sem volt a háború után, ami most van, az rongyos. Az ünne­pély a magyar himnusz éneklésével ért véget. A másik márciusi ünnepélyt a Petőfi Kör ren­dezte, melyre a washingtoni magyar követség kép­viselője volt meghiva, mint ünnepi szónok. Ezzel kapcsolatban kerül fel a helyi magyar sajtó (ha ugyan annak lehet nevezni) szerepe. Tudvalévő, hogy több magyarlakta városban van többnyire hetenként megjelenő magyar lap. Detroit abban a szerencsés helyzetben van, hogy nemcsak egy, ha­nem egy és 1/6 lapja van. Mindkét lap eredeti tu­lajdonosa már elhunyt és a jelen tulajdonosok a hátramaradt özvegyek. Talán ez az oka annak, hogy a helybeli egyházak, egyletek egyes vezetői­nek van merszük diktatórikus parancsot adni e két lap kiadóinak, hogy a nekik nem tetsző egyletek, intézmények közleményeit, hirdetéseit ne közöljék, mert különben megtagadják, megvonják erkölcsi (ha van ugyan ilyen) és anyagi támogatásukat, vagyis nem adnak közleményeket és hirdetéseket. A fentiek megírására az adott okot, hogy a Pető­fi Kör Márciusi ünnepélyének rendezőit hibáztat­ták azért, hogy az ünnepélyt nem hirdették be a lapokon és rádión keresztül, hogy a magyarság széles rétegei is értesülhettek volna róla. Az ün­nepély rendezőinek válasza az volt, hogy semmit sem tehettek, mert úgy a lap kiadói, mint a rádió­óra leadói azt mondták, hogy ha a Petőfi Kör hir­detését elfogadják, akkor az egyházak megvonják tőlük a támogatást, már pedig az ő létezésük attól függ. E sorok írójának véleménye szerint igen gyenge lábon állhat az az exisztencia, mely a fent- emlitett támogatás nélkül elveszne. S ha ez való­Szép élményben volt részük a meghívott vendé­geknek, akik szombaton, áprüis 1-én jelen voltak a Magyar Népköztársaság washingtoni követsége által rendezett ünnepségen a Felszabadulás 22 évfordulóján. Szülőhazánk képviselőinek igazi ma­gyaros vendéglátása olyan hangulatot keltett, mely közelebb hozta és melegebbé tette az óhaza és az ideszakadt testvérek barátságát, egymás iránti ra­gaszkodását, jóindulatát. A kedélyes, jó hangulatot még fokozta a jobbnál jobb enni- és innivaló, ami dUzes elrendezésben és kiállításban az asztalokon pompázott es amiket a vendégek jóízűen fogyasz­tottak és nem győztek dicsérni. Radványi János követ meleg szavakkal üdvözöl­te a vendégeket és rövid, megható emlékbeszéddel nyitotta meg az ünnepséget, melyet a jelenlevők tapsviharral fogadtak. Utána az alkalomnak meg­felelő, kiváló magyar film: “A tizedes és a többiek” került bemutatásra. A szépszámban megjelent vendégek az ország különböző részeiről, Ohio, Mi­chigan, Florida, New York, Pennsylvania, Név/ Jersey és Maryland államok kisebb-nagyobb váro­saiból jöttek. Mindenki kedves emlékekkel távozott és avval az eltökélt szándékkal, hogy a szülőhazánk és foga­dott hazánk közötti jó viszony érdekében nem ki­méi fáradságot, hanem minden lehetőt megtesz annak elmélyítésére. Radványi követ beszédét itt közöljük: 22 évvel ezelőtt űzték ki az utolsó nácit Ma­gyarország területéről. Ezzel felvirradt a szabadság hajnala Magyar- ország felett. Április 4-én, mint minden évben 1945 óta — ban úgy lenne, akkor az-elmulás nem volna nagy veszteség a detroiti magyarság szamára. A detroiti magyarságnak fel kell figyelnie erre az eseményre és tiltakoznia kell a helyi két magyar újság, a “DETROITI ÚJSÁG” és a ‘‘SOUTHWEST­ERN JOURNAL”, valammt a magyar rádió-óra fentemlitett elfogult, igazságtalan, álláspontjával szemben, mely teljesen ellentétben áll az általá­nosan efogadott, a nagy közönséget érintő hírszol­gálati rendszabályokkal. írjunk, telefonáljunk és közöljük álláspontunkat a fentemlitett lapokkal, rádió-órával. Legyen szabad itt az illetékesek figyelmét fel­hívni, hogy a Petőfi Kör tagjai és pártfogói éppen olyan szerves részei a detroiti magyarságnak, mint az egyházak tagjai, sok esetben azonosak is. Már ez is bizonyítja, hogy a megkülönböztetés milyen helytelen, igazságtalan, sőt esztelen. Kérdem: ha az egyházak nem adják közleményüket a Detroiti Újság, vagy a Southwestern Journal-nak, akkor ki­nek adják? Talán a Detroit Newsnak, vagy a Free Pressnak? Ott nem írnak magyarul. Valószínű az, hogy a detroiti magyarság nem is tud erről a meg­különböztetésről, ha pedig tud, akkor legfőbb ide­je', hogy tiltakozzon és követelje annak megszün­tetését. A két lapkiadó pedig legyen erélyes, ne engedje magát befolyásolni senkitől, még akkor sem, ha néhány dollár veszteség érné, mert a sze­mélyi integritás annál százszor többet ér. Jöjjenek, tekintsék meg a Petőfi Kör ifjú táncosait, ismer­kedjenek meg velük, nem fogják megbánni. Detroiti Szemlélő Nem szabad betegnek lenni... MILWAUKEE, Wis. — Levelük kórházban ta­lált, ahol három hétig voltam, azóta megint egy hétig voltam benn, egyik baj a másikat tetőzi, igy sajnos egyelőre nem tudok segíteni. Nagylelkű el­nökünk megadta a Medicare-t, de nem adta meg, hogy a beteg aggodalom nélkül menjen a kórház­ba, mert hol veszi a lefizetést, felülfizetést? S a doktort, ami duplája mióta megvan a Medi­care? Azelőtt öt dollár volt a kórházban a doktor látogatása, most tiz dollár, s ezért csak éppen be­dugja az orrát a szobába. S igy van ez mindenhol. Azután ki kell fizetni a nehezen megspórolt pénzt és hónapokig kell várni. Négy hónapja várom a több mint 300 dollárt és még egy pennyt sem kaptam vissza. Persze kell a sok pénz a vietnami háborúra, fia­inkat lemészárolni. S nem szabad betegnek lenni. Böde Mary a hála koszorúját helyezzük el Budapesten a szovjet hősi emlékműnél. Emlékezve azokra, akik életüket adták a magyar szabadságért, az emlékezés koszorúját helyezzük el a Budapest melletti amerikai katonai temetőben emelt hősi emlékműre. Kedves Vendégeink! Mint minden évben, most is összejöttünk a washingtoni nagykövetségünkön, ezeknek a hősi történelmi napoknak emlékére. És amikor ilyen gondolatok töltenek el, önök­höz szeretnék tiszta, egyenes magyar szóval for­dulni. Mi azt kívánjuk, hogy legyenek jó állam­polgárai az Egyesült Államoknak. Mi örülünk az önök sikereinek, de azt kérjük önöktől, hogy továbbra is legyenek hirdetői ezeréves kultú­ránknak, ápolói édes anyanyelvűnknek. Mi Ma­gyarországon minden erőnkkel, tudásunkkal építjük uj szocialista életünket, önök pedig azt a gondolatot képviseljék mindenütt, hogy a mi Magyarországunk ne legyen sehol egy jottányit sem hátrányosabb helyzetben, sehol a földke­rekségen, mint a világ bármelyik más országa. A mai rendkívül bonyolult helyzetben, a pusz­tító atombombák árnyékában amikor nincs győ­ző és legyőzött, egyetlen lehetséges formája van az életnek, a békés egymás mellett élés politikájának. Mi magyarok ismerjük a háború szörnyű pusztításait, ezért minden erőnkkel dol­gozunk a békéért. Mi itt mindannyian egyetértünk abban, hogy gyermekeink jövője érdekében ezt az utat kell követnünk. ,,, ,, e# UWVWWW\/WWIA/W\AIWW\AAAAAAAAAAAA^^A/WWWVWW\AAAAA/VW\AAAAAIWWV>AAA^A SZÉP ÜNNEPSÉG A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJÁN Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

Next

/
Thumbnails
Contents