Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-16 / 11. szám

Vol. XXI. No. 11. Thursday, March 16, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon: AL 4-0397 • Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.T. Azonnali béketá rgya tusok követel a Kaliforniai Demokrata Tanácsa “A Johnson-kormány nem hajlandó béketár-* gyalásokat folytatni ’ — mondja Kennedy elnök volt tanácsadója. — A Johnsont támo­gató koalíció szilánkokra zúzódott FRESNO, Cal. — A Kalifor­niai Demokrata Párt Tanácsa (az állam demokrata pártszer­vezetének szövetsége) egyhan- hangu szavazattal magáévá tet­te Kennedy szenátor javasla­tát, mely a következő pontok­ból áll: 1. Szüntessük be minden fel­tétel nélkül Észak-Vietnam bombázását. 2. Egy héten belül kezdjük meg a béketárgyalásokat. 3. Ismerjük el a Nemzeti Felszabadító Front képviselőit. Voltak a tanács tagjai kö­zött sokan, akik ennél még erősebb álláspontot foglaltak el, de az egység érdekében el­fogadták Kennedy szenátor ja­vaslatát. WASHINGTON, D. C. — Arthur M. Schlesinger, Ken­nedy elnök tanácsadója az Americans for Democratic Ac­tion (ADA) sajtóértekezletén kijelentette: “A Johnson-kor­mány nem hajlandó jelenleg b é k etárgyalásokat folytatni. Csak ezt a következtetést von­hatjuk le a washingtoni kor­mány ama álláspontjából, mely a múltban nem emütett feltételeket köt a béketárgya­lások megkezdéséhez. Itt az ideje, hogy elvessük azt az ér­velést, mely mindig időszerűt-' lennek tartja a helyzetet a bé­ketárgyalások megkezdésére” — mondta Schlesinger. Kiints már Johnsont támogató koalíció Ugyanazon a sajtókonferen­cián Don Edwards képviselő, az ADA országos elnöke kije­(Folytatás a 8-ik oldalon) Franciaországban nagy győzelmei araioii az egyesüli baloldal PÁRIZS. — A francia kép­viselőválasztások a de-gaul- listák vereségével és az egye­sült baloldal nagy győzelmé­vel végződtek. Az uj parla­mentben 40-el kevesebb de- gaullita képviselő lesz, mint a régiben. A de-gaullisták 244 és az egyesült baloldal 240 képviselőt választottak meg. De Gaullenek a Közp. Demok­rata Párt támogatását kell megnyernie, hogy kormánya uralmon maradhasson. S mi­után ennek a pártnak jobbol­dali, népellenes programja van, De Gaulle politikája szük­ségszerűen a nép egyre na­gyobb elégedetlenségét váltja ki. Helyesnek és valónak bizo­nyult Waldeck Rochet, a Fran­cia Kommunista Párt első tit­kárának nyilatkozata: “A jövő az egyesült baloldalé.” Ugyan­•1,617 amerikai katona esett el, vagy sebesült meg egy hét alatt SAIGON. — Az elmúlt héten, hivatalos jelentések szerint, 232 amerikai katona lelte ha­lálát a vietnami harctereken és 1,381 sebesült meg, 4-en el­tűntek, hollétükről nem tud­nak. Az amerikai hadsereg Vietnamba való betörése óta nem szenvedett ilyen nagy veszteséget egy hét alatt. 199 délvietnami katona lel­te halálát a múlt héten a vé­res harctereken. Johnson ismét felfokozza a háborút BANGKOK. — Thanom Kit- tikachorn, Thailand miniszter- elnöke bevallotta, hogy ameri­kai B-52-es bombázók Thai re­pülőterekről szállnak fel viet­nami küldetésükre. Amerikai csak a fején találja a szöget Guy Mollet, a Francia Szocia­lista Párt titkárának nyilatko­zata: “A szavazat De Gaulle politikai élete letűnésének a kezdetét jelenti.” repülők bombatámadást intéz­tek a Hanoitól 30 mérföldre, északi irányban fekvő acél- és gépipari központ ellen. Koszigin, a Szovjetunió mi­niszterelnöke a Johnson-kor­mány felfokozott háborús te­vékenységére a következőkép­pen reagált: “Minél nagyobb erőt használ az amerikai impe­rializmus Vietnam népe ellen, annál nagyobb és hathatósabb támogatást nyújtanak a szo­cialista országok a vietnami nép jogos és igazságos szabad­ságharcának elősegítésére.” 180-an ünnepelték New York­ban lapunk 65. évi jubileumát New York, New Jersey és Connecticut államokból 180 ol­vasó jelent meg. sajtónk 65. évi fennállásának jubileumi bankettjén. A bankett műsoráról lapunk következő számában részlete­sen beszámolunk. FORRADALMAK TAVASZA, 1848 március idusára Irta: RÁCZ LÁSZLÓ A magyar dolgozó osztályok, sorsa — évszáza­dokra visszamenőleg—féktelen kizsákmányolásban tengődve a szenvedések szakadatlan láncolata volt. A jobbágy-rendszerben ezért gyűlölte a sze­gény paraszt — mégcsak a szabad költözködési jogától is megfosztva — “röghöz kötve”, hereként élő nemes földesurát. Sokszor még jobban, mint a külső ellenséget. Dézsmával-robottal s adókkal kiszi polyozottan, csak az alkalomra várt, hogy bilincseit lerázhassa. Az első ilyen lehetőség akkor nyílt szá­mukra, amikor a pápa kereszteshadjáratot hirde­tett a “pogány” török birodalom ellen. Fegyverbe hiva Magyarország egész lakosságát is, a “szent­föld” visszaszerzésére. Az ilymódon fegyverhez- jutott magyar parasztok azonban — Dózsa György és társai vezérlete alatt — a törökök helyett, sa­ját pogány földesuraik ellen fordultak. Véres küz­delmek után, a jobban szervezett nemesi hadak 1514-ben vérbe fojtották a “lázadást”: a magyar dolgozók élniakarásának első hősies megnyilatko­zását. Hasonló sorsra jutott évszázadok múltával a Rá- kócziak nevéhez fűződő kuruc háború is. Azoknak a szegény parasztoknak fegyveres felkelése, kik­nek — mint a dal megörökítette — “Két-három fillér a napi bére” és akiknek “Két pogány közt, egy hazáért omlott ki vére”. Múltak az évtizedek. A felgyülemlett paraszti elkeseredés — fegyver híján — márcsak “békés” formában juthatott kifejezésre. A jobbágy munka- szolgáltatásának tervszerű lecsökkentésében. En­nek az lett az eredménye, hogy az ország földmű­velése oly alacsony fokra süllyedt, hogy a jobbágy­ból kisajtolt dézsma, már nem biztosított munka- nélküli megélhetést az uralkodó osztály: a nemes­ség egy része számára. A mindjobban lecsökkent földjáradék volt a megindítója an iák a reform- mozgalomnak, melyet az 1800-as évek első évtize­deiben a nemesség kis része magáénak vallott. A pozsonyi országgyűlésen — melyből a milliós pa­rasztság képviselete teljesen ki volt rekesztve a szabadelvű ellenzék, óvatos reformokat javasolt az elavult földművelés korszerű reformálására. Mindenkor azzal a meggondolással, hogy az elsze­gényedő nemesi rend fennmaradását biztosítsa. Ez a kisszámú ellenzék is két árnyalatot mutatott fel. A gróf Széchenyi István pártja csak gazdasági re­formokat követelt. A jobbágyrendszer örökváltság utján való átalakítását. Angol mintára egy uj kapi­talista rendszerre épült Magyarországot, szabad iparral és kereskedelemmel. Jóval messzebbre ment az elgondolása a kiváló szónok: Kossuth La­jos köré gyülekezett kisbirtokos nemességnek. Ezek a gazdasági reformokon felül a nemzeti füg­getlenséget is követelték, hogy egy uj nemzeti és polgári Magyarország kiépülhessen. De egyik el­lenzéki párt sem juttatta kifejezésre az “alkot­mány sáncaiból kiszorított” milliónyi szegény pa­rasztság sajátos érdekeit. A pozsonyi országgyűlés meddő viták közepette jutott el az 1848-as évi for­radalmak tavaszáig. Amikor február végén Fran­ciaországban forradalom vetett véget a királyság­nak. Amikor március elején: Német- és Olaszor­szágban lobogott föl polgári és nemzeti forradalom tüze. Március 13-án már Bécs utcáin zajlik a for­radalom. A felfegyverzett fiatalság lemondásra kényszeríti az európai reakció: "a Szentszövetség" gyűlölt vezetó'jét: Metternich államkancellárt. A forradalom tavasza március 15-én beszökött Pest utcáiba is. Fuvalatával felébresztette — lázba hozta a magyar főváros egész fiatalságát. Pest ut­cáin hatalmas tüntető tömegek harsogták a láng- lelkü költő-vezér: Petőfi Sándor szózatára: “Rabok legyünk vagy szabadok?” a lelkes fogadalmat: “.. . esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.” Ez a március 15-i felejthetetlen népgyülés 12 pont­ban foglalta össze a magyar polgári forradalom harci programját. A 12 pont jóval túlhaladta az or­szággyűlési ellenzék reform-követeléseit. Mert a sajtószabadság, a politikai foglyok szabadonbocsá- tása, a nemzetőrség felállításán kívül, felelős ma­gyar minisztériumot, törvényelőtti egyenlőséget is követelt. Gazdasági téren pedig önálló jegyban­kot, közös teherviselést és az úrbéri terhek eltör­lését. A forradalom tavasza március idusán vérontás nélkül győzött. Nem csupán olymódon, hogy a tün­tető tömegek — félredobva az addigi cenzúrát — azonnal kinyomtatták, mint első szabad sajtóter­méket a 12 pontot. Majd felkanyarodva Budára, kiszabadították börtönéből az ott senyvedő politi­kai foglyot: Táncsics Mihály irót. a paraszti töme­gek hivatott képviselőjét. Hanem főként azért, mert a pesti forradalom nyomására, az eladdig hú­zódozó pozsonyi országgyűlés most szinte órák alatt törvénybe iktatta az úrbéri terhek váltság el- (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents