Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-09 / 10. szám

Thursday, March 9, 1967

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

Jelentés a nicaraguai vérengzésről

[egyről-másról

írja: Somogyi Zoltán

A nyuszik lázadása

Az újságok a közelmúltban beszámoltak a new- yorki Playboy Club nyuszijelmézes pincérnőinek sztrájkjáról és utcai felvonulásukról. Akaratlanul is gyermekkorom tündérszép állatmeséi jutottak eszembe. A nagy mesemondók az emberi erényeket vagy hibákat az állatvilág egyes tagjainak jellemző tulajdonságaival dicsérték, vagy gúnyolták. A kutya jellemzője a hűség, a rókáé a ravaszság, a nyulé a félénkség volt és igy tovább. Lehet, hogy az állatok már akkor sem fogadták kitörő lelkesedéssel e megtisztelő összehasonlitást de nem is érez hették magukat megbántva, mert az ember abban az időben még nem volt ennyire “kifinomult”. Már akkor is gyakran megesett, hogy vak dühében, vallási fanatizmusában, zsarnoki hajlamai miatt a kelleténél is sokkal többet ölt, de úgy intézményesen még nem ismerte a faj, vagy nemzetgyilkosság hidegen kalkulált, precízen beütemezett módszerét.

Azóta azonban sokat fejlődött az ember! Magas- baszökő épületei a felhőket karcolják, űrhajói a világegyetem titkait kutatják, miközben nagyüzemi, futószalagos gázkamráiban milliókat hamvasztott el, közöttük gyermekeket, asszonyokat, öregeket, mert egy más fajtához tartoztak, akik — véleménye szerint — nem ütötték meg a mértéket, hogy e bolygó lakói lehessenek. A fejlődés azóta sem állt meg. Az ember ráébredt arra, hogy a tömegek szállítása a vesztőhelyekre, a nagy gyár- szerű hamvasztó kemencék építése, karbantartása nagyon körülményes. A hamvasztok hője egyenesen odaszállítható a városok, országok gyanútlan lakóihoz, kis helyet elfoglaló tartályok segítségével. A tartályokat csak le kell ejteni, sőt ma már többezer mérföldről oda is irányíthatók. A több millió fokos hő elszabadul és kész! Milyen egyszerű, komplikációméntes az egész folyamat! Még jó címet is adhatunk az egésznek, pl. igy: “Az emberi kultúra fejlődése a parittyától a hidrogéntöltésü lövegig.”

Merhetem-e ezekután az erdők, mezők ártatlan vadjait összehasonlítani az emberrel? Nem, nincs hozzá bátorságom! így az újságban olvasott történetet csak szárazon tudom kommentálni. A nyusziruhás picérnők kérelmének a Playboy Club vezetősége nem tett eleget, mire sztrájkba lépték a nyuszik. Ám a. Playboy Club vezetősége sem ijedt meg, más. városokból importálta a nyuszikat és vígan folyt tovább a pezsgőzés, mintha semmi sem történt volna. Erre a mi saját nyuszikáink, szám- szerint 42-en, jelmezeikben felvonultak a Club előtt tiltakozásuk jeléül. A járókelők, a munkábamenő dolgozók élénk derültséggel nézték a különös menetet. Biztos vagyok benne, hogy sokan először hallották életükben, hogy a Playboy Clubban csak nyusziruhában lehet felszolgálni. Én magam is csak az újságból döbbentem rá, hogy milyen fogyatékos az ember ismerete!

El sem tudtam képzelni, hogy a fürgemozgásu piccolo, vagy a nehezebb mozgású, kissé ludtalpas főpincér mennyire kiment a divatból! Úgy megszoktam már őket. És ha már hozzászoktatom is magam az uj divathoz, aggódva gondolok arra, hogy miként is kell viselkedni egy ilyen nyuszival szemben? Egyszerűen rendelni kell, vagy valami előirt jelbeszéd, mutogatás szükséges? Nagyon tájékozatlan vagyok és szinte szerencsének tartom, hogy nem vagyok a Playboy Club tagja.

De hogy a történetnél maradjak, a helyi nyuszikák külső segítség után néztek. A hatalmas Teamster Union elé járultak sérelmeikkel. Mélységes titok marad, hogy a csinos, fiatal pincérnők miért éppen a tehergépkocsivezetők szakszervezetének helyi kirendeltségét szemelték ki. Talán az erős, oltalmazó kart keresték és a hatalmas szak- szervezet örömmel vállalta a gyengék és védtelenek felkarolását. Elég az hozzá, hogy a szakszervezet és a klub vezetősége között megindultak a tárgyalások, melynek eredményeképpen a vezetőség uj szerződéssel vette vissza a lázadó nyuszikákat. A veszély elmúlt. New York polgárai nyugodtan hajthatják álomra fejüket. A nyuszikák ismét vidáman ugrándoznak a Playboy Club vendégei között.

— Guatemalái tudósítás —

A Magyar Szó január 26-i számában hirt közöltek a fentemlitett közép-amerikai országról és az ottani gyalázatos vérengzésről, mely január 22-én, vasárnap reggel történt: Nem “véres lázadás” volt nem akarták az “országházat felgyújtani”, amint az “Amerika Hangja” jelentette még aznap este, valószínűleg a diktátor-kormány előre elkészített hazugságai alapján, mellyel védeni akarták ezt az előre megrendezett vérengzést.

Egyszerű, választási tömeggyülés akart lenni, melyen az ellenzéki elnökjelölt: dr. Fernando

Aguero és társai akartak beszélni a 200 ezret meghaladó tömeghez az országház előtti téren. A gyűlés, 11-kor kellett volna, hogy kezdődjön és az elnökjelölt és vezető társai is már a tömegben voltak, amikor a banképület és más üzletek tetejéről, valamint repülőgépekről lövöldözni kezdtek a tömegre. A készenlétbe helyezett katonaság rohamot intézett ellenük, mire a vezetőség, párszáz emberrel a közeli Grand Hotelba menekült. Ott védték magukat, ahogy tudták. A kedves amerikai ajándékokkal: Sherman és Patton tankokkal ágyuzták a szállodát és nagy lyukat ütöttek a falakon. De mivel vagy 35 amerikai is volt a szállodában, köztük három apáca, az ő közbenjárásukra beszüntették az ágyúzást, hogy az amerikaiak kimehessenek. De a három apáca kijárta azt is, hogy nem fogják le- öldösni az ellenzék vezetőit. így csak valami 43 halott, többszáz sebesült lett az áldozat és ezer egyént bebörtönöztek, köztük az ellenzéket támoga tó “La Prensa” lap szerkesztőjét, Pedro Joaquin Chamarro-t. Nyomdájában kutatást tartottak és lezárták.

Mindezt az ide menekült és az innen oda küldött újságírók jelentették. Még itt sem hiszik el azokat a hazugságokat, melyeket a Somoza család diktátor! kormánya jelentett és amelyet a vele rokonszenvező amerikaiak örömmel leadtak. E hamis híresztelések között az is áll, hogy a vérengzést a kommunisták szervezték és kezdték és hogy az országházat akarták felgyújtani — melyet még a szomszédos országok laptudósitói sem hittek, vagy említettek, ezt csak az “Amerika Hangja” és esetleg az amerikai lapok hozták. (A Magyar Szó olvasói még emlékezhetnek a nácik által kitervezett Reichstag tűzre, amikor Dimitroffot akarták ezen rágalmak alapján kivégezni.)

Hogy milyen zavaros a helyzet egész Latin- Amerikában, az is bizonyítja, hogy a Somoza család diktátorságát támogató pártot “liberálisnak” és az ellenzék pártját, melyben keresztény-szocialisták is vannak, “konzervatívnak” — a Somoza család szerint “komunistáknak” nevezik, holott az ellenzék megtagadta az igazi forradalmárok, igy a Kommunista Párt közreműködését is, azon reményben, hogy akkor megengedik a választást, melyre nagy reményekkel készültek. Ez meg is. történt február 5-én. Most az amerikai mintájú “demokrácia” nagy dicsőségére a Somoza család diktatúráját tovább folytathatják. Ezt leginkább ez a gyalázatos vérengzés és terror, az ellenzék szónokai és vezetőinek összefogdosása, lapjainak elkobzása jellemzik. A rádió és a család birtokában levő lapok, mindenféle rágalmakat szórtak az ellenzékre két héten keresztül, a vezetőket házifogságra Ítélték; illetve nem volt ajánlatos kilépniök az utcára, mert legyilkolták volna őket.

Ez feljogosítja a hatalmon levőket, hogy még több Sherman és Patton tankot és még modernebb felszerelést, ágyukat és muníciót kérjenek az -amerikai kormánytól, hogy a “kommunisták” ellen sikeresebben harcolhassanak. Szükség esetén párezer amerikai “szakértőt” is meghívjanak, mint ahogy már Guatemalában is van ezer, de még többre lesz szükség, mielőtt jobbra, vagy balra dől

Az egész történetnek van egy kis elgondolkoztató tanulsága. A nyuszikák keresete nem volt rossz, heti jövedelmük 200—300 dollár között, sőt néha ezen felül volt. A lázadás oka inkább a hiányzó biztonságérzet lehetett! A csinos, fiatal pincérnők bizonyára sokat gondolkoztak azon, hogy .a szépség és fiatalság múlandó valami és amikor szép, fiatal arcukon majd az öregség első jeléi megjelennek, vagy amikor arányos szép figurájuk

el a harc. Mindez azért, hogy az említett “véres lázadásokat” leverhessék. Az amerikai tanácsadók által szervezett és vezetett harcokat is azon jelszó alatt terjesztik ki, hogy ki kell irtani a kommunistákat.

Más latin-amerikai országokban

Ilyen választást rendeztek a Dominikai Köztársaságban is. Most a szomszédos El Salvadorban, ahol szintén kommunistáknak bélyegzik az ellenzéket, elkobozták az ellenzéki lapokat, megtiltják, hogy a rádión vagy az utcán beszélhessenek* razziát tartanak az otthonaikban, minden forradalmi könyvet, nyomtatványt “szubverziv”-nak minősítenek. Az országot uraló 14 család és az őket támogató katonatisztek, szabadon agitálhatnak, hazu- dozhatnak az ellenzéki párt és vezetői ellen. Nagy nyomást gyakorolnak alkalmazottaikrá, hogy csak rájuk szavazzanak, ha nem akarják munkájukat elveszíteni, ami ebben az országban, még az alacsony munkabérek mellett is csak fokozottabb nyomort és éhezést jelentene.

Mi van Guatemalában?

Itt, Guatemalában, megtartották a szavazást és csodák csodája: az úgynevezett "Forradalmi Párt” került hatalomra, de olyan megalkuvás folytán, hogy az igazi hatalmat továbbra is a “G2” (Gestapo) és a katonai klikk tartja kezében. Már negyedik hónapja hosszabbítják meg hatalmukat, de még sokáig kihúzhatják, hadi állapotok kihirdetésével, mely szerint elfoghatnak, legyilkolhatnak minden gyanús egyént, bírósági eljárás nélkül. Ezt meg is teszik és a vidéken naponta 8—10 holttestet szednek ki a folyókból hegyszakadékokból. Az igaz, hogy a fehér terrort gyakorló “Fenér Kéz”- katonatisztek holttestét is találják, de azokról legtöbbször öngyilkosságot jelentenek. Az egyik ezredest például, három golyóval átlőve, holtan találták és azt állítják, hogy öngyilkos lett. A FAR azonban kivizsgálja a legvérengzőbb katonatisztek cselekedeteit és ítéletet hoz azok ellen, akik a népet gyilkolják — többnyire a védtelen, fegyvertelen parasztságot, csupán üres gyanúsítások alapján. Az állam közegei, a Gestapo, vagy az amerikai szakértők, mint General Porter, vezetése alatt és állítása szerint “polgári akciókat” is folytatnak, azaz 25 dollár havi fizetéssel és állandó munka Ígéretével szervezik a besúgókat, akik sokszor, hogy megszolgálják az itt olyan nagynak látszó összegeket, ártatlan embereket is beárulnak, akiket aztán a Gestapo kivégez.

Itt, a fővárosban, aránylag kevesebb gyilkosságot követnek el, de vagy 160 egyén van a börtönökben. Ezek még szerencsések, mert életben maradtak. Otthonokat, helyiségeket razziáznak, sokszor gépfegyverrel lövik le a zárakat, összeszednek fényképeket, cikkeket, nyomtatványokat, lefogják a családtagokat és amit tudnak, felhasználnak a Gestapo feketelistájára. A legyilkoltak között vannak a.mostani kormányt támogató P.R. tagok, vezé- tők. szervezők, akikre ezek a 25 dolláros Judások ráfogják, hogy FAR. vagy kommunista párttagok, vagy rokonszenvezők.

A Chicago Daily News és a Toronto Star tudósítói, valamint az itteni lapok szerint még csak 1009 amerikai szakértő van itt, akik Vietnamban, a Dominikai Köztársaságban és más szerencsétlen országokban gyakorolták a kommunista-vadászatot, de négyhavi hadiállapot és ilyen szakértő vadászat után, még több kommunista tag van, mint azelőtt. A helyzet nemhogy javulna és békésebb lenne, hanem még fokozódnak a harcok. Egyre több diák, tanár, stb. már önvédelemből is csatlakozik a

(Folytatás a 12-ik oldalon)

kezdi felszedni az első felesleges fontokat, a nyuszijelmezt már nem vehetik magukra, a 2—300 dollár csak édes-bus emlék marad!

Mindez nyuszinyelvre átültetve valahogy igy hangzik: A nyuszika húsa finom, ízletes pecsenye, de az öregedő nyúl rágós húsa a Playboy Club fi- nomizü gourmandjait már nem igen fogja kielégíteni. így hát a nyuszikat meghazudtoló bátorsággal fellázadtak és távolról úgy néz ki, mintha az első menetet megnyerték volna.