Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-02 / 9. szám

Thursday, March 2, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Bódog András: A CIA-iiénike és kedves családja Mindent megfontolva és meggondolva, alapjában véve furcsa népség vagyunk. Úgy viselkedünk a világgal szemben, mint egy fényes múlttal rendel­kező, de most valahogy ingatagon álló régi család. A nagy vagyon és pompa erősen rozsdásodik, az egyik fiú iszik és rohamaiban nemlétező férgek­kel hadakozik, a másik a börtön felé kapálózik, mert a bank bizonyos pénzeket hiányol. A papát, aki arról volt hirhedt az egész városkában, hogy serdületlen gyerekeket molesztált, sőt megerősza­kolt, amig végül is nagysokára — hogy a börtönt elkerüljék — intézetbe kellett dugni. Az egyik nagynéniké üzletvezetője egy jól menő házacská- . nak, valahol Dél-Amerikában, ahol kábítószereket és szerelmet árusítanak 8—10 leányzó közreműkö­désével, köztük a család reménysége, a virágzó ha­jadon. Ők küldözgetnek időnként némi pénzeket a család költségvetésére. A kis városban mindenki ismeri a családot, min­denki tud róluk mindent, igy a család minden tag­ja is teljesen tisztában van az összes körülmények­kel. De senki nem beszél e kényes dolgokról, sem arról, honnan jön a pénz a finom ezüstkészlettel felszolgált délutáni teákra és a papa intézeti költ­ségeire. Legfeljebb azt emlegetik, hogy a nénike vállalatából több is jöhetne és hogy tényleg olyan komoly lehet-e a gazdasági válság Dél-Ameriká- ban! Mindazonáltal fennhordjuk az orrunkat, mert a becsület mmdenekelőtt! Amit mindenki tud, de amiről senki sem beszél ■— az nem létezik. Valójában úgy kell tekinteni a dolgot, hogy a dél-amerikai nénike és húga egy . előkelő vállalat eladói osztályának jólfizetett alkal­mazottai. A papa megrongált idegzete pedig szé­pen javul a “szanatóriumi” kezelés alatt, a fiú is csak nagyritkán iszik többet a kelleténél. Hát igy. Csöröghetnek tovább délutánonkint a drága teás­készletek. “Bájos az uj kötött blúzod, kedvesem. Mikor vetted?” “A sütemény isten bizony csak '.bárom tojással készült. Odaadhatom a receptjét.” Mindenki ismer mindenkit a kisvárosban és min-* ,, senki tud mindenről. De senki sem beszél róluk. : Á régi család végre is a városka előkelősége. Mond- hatni büszkesége. Itt-ott susognak ugyan, de sut- fogni illetlen dolog, csak módjával ment ez is. A papa egykori kedvteleseit is inkább csak mosoly­gással emlegették a bennszülöttek. Kedélyes fic­kó volt az öreg ur, ameddig tartott. De azután, hogy hogy nem, újságba került a családi történet. Az egész kép hirtelen megválto­zott. Amiről eddig beszélni sem illett, az egyszerre, szörnyülködés moraja lett. No de ilyet! Mindenki tudott ugyan mindent, de kevesen képzelték, hogy rajtuk kivül mások is tudnak mindent. Tehát egy­szerre nagyra nőtt az erkölcsi érzés. Amiről senki sem beszél, az nem is létezik, de most, hogy min- - denki erről beszél, a nem létező botrányos való­sággá nőtt. Hogy egy olyan jó, előkelő és templo­mos család miből tartotta fenn magát! És egyszeri­be a bennszülöttek eszébe jutott az is, hogy a bank miért került csődbe, hogy a városka jobb család-, "' jáinak leányai milyen dél-amerikai intézetekbe ke­rültek a nagynéni pártfogásával és hogy három ' serdületlen gyerek még mindig a kórházban' van a papa kalandjai nyomán. ■ • Bocsánat a nem nagyon szívderítő meséért, de vajort mi egyébbel lehetne nagyon kicsiben és "inkább képletesen megmutatni a CIA-család viselt dolgait és ezzel együtt saját magunk erkölcsi kép­mását? Mert mi vagyunk a városka bennszülöttjei és lakói. Tudtunk mindent, talán kicsit szégyen­kezve is, de nem beszéltünk róla, mert amiről nem beszél az ember, az nem is létezik. Meg azután ne tessék elfelejteni. Dél-Amerika messze van és ami kis pénzecske az ottani leány- és egyéb ipari válla­latokból kikerül, hála a CIA-nagynénike pártfogói működésének, abból a pénzecskéből csurog-csöpög valami lefelé is. Aztán az afrikai fekete bőr se kiskutya — abból is lehet cserezni valamit, miután a CIA-néniknek előzetesen kisebb-nagyobb befekte­téssel elintézték azt a néhány okvetetlenkedőt. Dél- Azsia más dolog ismét. Ott még és egyelőre most trágyázzák igazából a földeket pénzzel, vérrel és tűzvésszel — a jövőbeli bőséges termés reményé­ben. Hiába csak ilyesmikről telhetik ki a fiú italra- valója, a papa idegletörésének szanatóriumi költ­sége és az ezüstkészletes délutáni teázás körüli kellemetes úri társalkodás. Rosszul mondták a ré­gi rómaiak, hogy a pénznek nincs szaga, ellenkező­leg: a pénz illatos és minél messzebbről jön, annál illatosabb. Tudtuk, amit tudtunk, ha nem is beszéltünk ró­la. Jó nagynénikénk, a CLA temérdek pénzünkbe kerül, de ez mind befektetés a nagyszerű jövő ara­tására. Nagy aratása ugyan csak a nagy fiuknak lesz majd, de talán ha rogyásig megtelnek a csű­rök a külföldi termésből,, akkor a betelt zsebek talán nem követelnek háromnegyednél többet az itteni részesektől. így esett meg, hogy a suttogás tartotta, meg néhány munkásvezető is belesegitett a CIA munkájába, mint amikor például a bolíviai bányászok éhbérét kellett fenntartani, vagy Kuba ellen uszítani jó hazafiasán. Persze finom kémmun­kákról is ment a suttogás, hiszen ez volt a nénike bevallott feladata. Erről még beszélgetni is lehe­tett, sőt kellett, mert csak a CIA nagyszerű mun­káját bizonyította, hogy mindig éppen azok voltak az ártatlan emberek, akiket kémeknek néztek és elfogtak. Az sem volt egészen uj dolog, hanem a szabad­ság további térhódítása, amikor a nagynénikének sikerült három-négy tábornokot egymással és elég pénzzel összebékiteni, hogy kidobják a megválasz­tott kormányokat — már ahol megkívánta a még busz százalékkal több haszon. Ha pedig ez még vér­re is ment, mint például Indonéziában és ráadásul néhány százezer ember lekaszabolódik a baloldalról hát ez ugyancsak sajnálatos, de szükségszerű trá­gyája volt az eljövendő befektetéseknek. Neveket sem emlegetett az ember, mondjuk egy;egy repülővállalat, egyetemek szorgoskpdó in­tézményei, alapítványok, ösztöndíjak és hasonlók. Tudósok, tudósjelöltek, kereskedők és diákok ezrei utazgattak. külföldre, ezek költségeire, á pénzek egy és más részét azonban a nagynéniké adta az asztal alatt, sokszor megszámolatlanul, ami kényel­mes dolog, mert hiszen ilyenkor ragad a pénzecs­ke a' kezekhez, ott is ahol adják, ott is ahol kapják, ha egyszer futja belőle. De az ilyen költségesebb dolog, mintsem számolna az ember. Hiszen a leg­titkosabb receptes ételt sem szabad agyonsózni, sem a tudományos kutatók, ujságirók, diákok, taní­tók ösztöndíjas csoportjait csupa CLA-szolgálatossal telerakni. Idővel és módjával sózzák a levest, száz­ból, ha. egy-két ember kellett, hogy megszolgálja a többi becsületes útiköltségeit. Annyi hasznot te­hát eredményezett ez a módszer, hogy a 98 becsü­letes . ösztöndíjas visszajövet többet tudott és töb- bett taníthatott. De milyen áron? Milyen fertőben élünk és kell élnünk, amelyben a fiatalság, a diákszövetségek vezetői pénzért és hazafias katonai mentességért kém- és besugószolgálatokat teljesitenek és szerve­zeteket tartanak fenn az egyes nemzetek fiataljai együttműködésének lerombolására. Munkásveze­tők, akik a nemzetközi munkásegyetértést szolgáló konferenciákat fúrják meg. A szabad sajtó képvi­selőinek szövetsége, amelynek ugyancsak pénzek csúsztak — mindenki képzeletére bízom, hogy mi­fajta célokból. A korruptak és magukat prostituá- lók a jónevü intézmények, egyetemek, alapítvá­nyok, sőt kulturális intézmények címere mögött bújnak meg és ezeket használják fel mások meg­rontására és prostituálására. Legyél békeromboló, besúgó és szeresd a hazádat pénzért, hogy mente­sülj a katonai szolgálattól. De nem tarthat-e attól egy tanulni vágyó diák, vagy kutatást végző tanító, vagy tudományos gyűlésre menő tudós, akinek költségeit egy intézet, alapítvány, vagy hasonló fedezi, hogy jóhiszemű munkája nem lesz takaró­ja mások nemzetközi aknamunkájának? És. mit gondolnak róluk külföldi kollégáik? Az emberiség építői vagy rombolói-e, akikkel összekerültek? Nem mindig bizonyos, hogy a CIA-nagynénike külföldi romboló munkája hol és mennyiben jár vagy járt sikerrel. De hogy az egyén, minden ame­rikai polgár jóhiszeműségét és becsületességét si­került befeketíteni a külföld szemében — ahhoz kétség nem férhet. A nagynéniké erkölcsi bordély­házat létesített az országban és külföldön feltéte­lezhetik akármelyikünkről, rólad és rólam, hogy talán mi is áruba bocsátottuk magunkat. Kínában több helyen rendkívüli állapotot rendeltek el Lin Piao marsall a Kínai KP Központi Bizottsá­gának tanácskozásán azzal vádolta Teng Hsziao- pinget és Tao Csut, hogy katonai államcsínyt készí­tettek elő. Az államcsínynek állítólag február vé­gén vagy március elején kellett volna bekövetkez­nie. Végrehajtásával azokat a különleges katonai egységeket bizták meg, amelyeket a pekingi egye­temen és a pekingi népi egyetemen szállásoltak el. Lüsun (a volt Port Arthur) városának katonai alakulatai szembeszálltak a ’’vörösgárdistákkal.” Február 15-én a lüsuni katonai alakulatok körül­zárták a “lázadókat” és “forradalmi diákokat.” A katonák letartóztattak 100 diákot és 300 “forradal­mi lázadót.” Az összecsapások során egy lázadót- megöltek, egy másik súlyosan megsebesült. A ka­tonaság elvágta a kapcsolatot a város és a környe­ző vidékek között. A pekingi rádió bejelentette, hogy a hadsereg a dél-kinai Fucsien tartományban “szétzúzta Mao Ce-tung ellenfeleinek újabb ellenforradalmi táma­dását.” A közleményt —a hongkongi rádiófigyelő­szolgálatra hivatkozva — valamennyi nyugati hír- ügynökség egybehangzóan ismertette. A közlemény szerint “a hatalmon levő ellenfor­radalmár elemek sötét áradatának eltiprása” után a maoisták nagyszabású tömeggyülést tartottak, amelyen beszédet mondott Han Hszien-csu, a lu- csieni front főparancsnoka. A tömeggyülés részvevői hűségnyilatkozatot szerkesztettek s ezt megküldték Mdo iCe-iúng el­nöknek. A nyilatkozat hangsúlyosa.' hogy “elérke­zett a hatalom megragadásának uj szakasza.” A Tajvannal szemben fekvő Fucsien az ötödik tartomány — Kínában 21 tartomány és öt autonóm terület van —, amelyben a maoisták — saját állí­tásuk szerint — kiragadták a hatalmat Mao Ce- tung ellenfeleinek kezéből. Ä spanyol vasutasok bérharcának első eredménye A spanyol vasutasok kitartó bérkövetelő mozgal­ma meghozta első sikerét. A madridi kormány hozzájárult, hogy a vasutasok napi minimális bérét 84 pezetában állapítsák meg. A százezer .spanyol vasutas 40 százaléka jelenleg ez alatt a minimális bér alatt keres. E bér azonban a megélhetéshez még mindig igen kevés, ezért a dolgozók folytat­ják bérkövetelési mozgalmukat. r***************v. *■■**★★*★★★★★★*★** KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! |------------------------------------------------------------1 I Amerikai Ma gyár Szó | 130 East 16th Street ' I New York, N. Y. 10003 Kérem, küldjék meg az Emlékkönyvét a kö- J I vetkező címekre: , Mellékelek érte$ ............................ Beküldő neve: ................................ Cime: .............................................. Város:........................................Állam: , Zip No: . . . » Szőrszálak eltávolítása sikeresen, nyomtalanul 2 és fájdalommentesen X * a legmodernebb felszereléssel ‘T IRENEFREMD : ELECTROLYSIS INTÉZETÉBEN 228 East 179th Street, Bronx, N. Y. • J Hívja fel este 6 óra után 294-6957 számot, • szombaton egész nap 2

Next

/
Thumbnails
Contents