Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-23 / 8. szám
JL uai v .4-0, 1 30 I Fehér Lajos Hosszantartó betegség után Fehér Lajos, harcos és haláláig aktiv munkástársunk. Miami- Fla.-ban 84 éves korában elhunyt. Szinte hihetetlen energiával, betegsége ellenére is, majdnem a halála napjáig végezte a Magyar Szó lapkezelői munkáját Miamiban, melyet 18 év előtt kezdett meg és -mindvégig a legnagyobb pontossággal végzett. Fehér Lajos 1882-ben született Budapesten. 1904- ben jött először Amerikába, de a honvágy 1911-ben visszahívta szülőföldjére, ahol besorozták és Ferenc Jóska hadseregében küzdötte végig a világháborút. Ez és a háborút követő gyalázatos Horthy-rendszer újra vándorbotot adott kezébe és 1920-ban, családjával együtt, újból Amerikába jött és New Yorkban telepedett le. A háború és a Horthy-rendszerben szerzett tapasztalatai elvezették a munkásmozgalomhoz, melynek haláláig hűséges harcosa volt. New Yorkban aktiv részt vett a munkás műkedvelő szervezetekben és igazi művészettel játszott, rendezett színdarabokat. Ezzel nemcsak a munkáskulturát terjesztette, hanem a munkásmozgalom pénzügyi alap jainak megteremtéséhez is nagyban hozzájárult. A Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet és. a Munkás Otthon vezetőségében is aktiv részt vett 28 éven keresztül, amikor Miamiba költözött. Ott is rögtön tagja és aktiv munkása lett a Kultur Klubnak, folytatta műkedvelői és rendezői tevékenységét, átvette lapunk kezelését is, melyet szinte élete végéig folytatott. Ismert minden egyes előfizetőt, még a gondolataikat is és tudta mindenkiről, hogy mennyivel akarja támogatni lapunkat. Mindenki szerette, tisztelte, mindenkinek Lajos bácsi volt és ezért gyászolja őt Miami haladó magyarsága. Temetésén régi barátja és harcostársa, Márki István magas nívójú beszéddel búcsúztatta barátaitól, harcostársaitól, szeretett családjától, elsősorban leányától Ancytól, aki önfeláldozóan ápolta hosszú betegségén keresztül, fiától Lajostól, testvérétől Margittól, Louann, Péter és Ronnie unokáitól, 6 dédunokájától és barátaitól, harcostársaitól, a Schill családtól. , A Kultur Klub nevében Práger Jenő, az egyetemes munkásmozgalom nevében Weinstock Lajos mondott tanulságos búcsúbeszédet. Miami öntudatos magyar munkásai megőrzik Fehér Lajos emlékét azzal, hogy folytatják azt az áldozatos munkát, amelyet ő oly hűségesen végzett; szenvedésében csak az vigasztalta, hogy szülőhazája, annak szeretett népe és a világ népeinek egyharmada épiti tovább azt az uj társadalmat, amelyért ő egy hosszú életen át harcolt. K. E. A Magyar Szó ügyvezető Bizottsága, az egész olvasótábor nevében, őszinte részvétét küldi Fehér Lajos munkástársunk családjának, különösen önfeláldozó laányának, Ancynak. Fehér Lajos emlékét örökké megőrizzük. Soós Imre Lapunk hűséges olvasója és támogatója, Soós Imre munkástársunk jan. 30-án Hammond, Ind.-ban hirtelen elhunyt. 29-én hirtelen rosszul lett, azonnal kórházba szállították de sajnos segíteni nem lehetett rajta, mert a szivhez vezető főéi-, állítólag hólapátolás következtében megrepedt. Feb. 3-án temették rokonai, barátai kisérték ki utolsó útjára. Soós munkástárs 1885-ben született Za- laszántón, 1907-ben jött Amerikába, mint fiatal ember, jobb jövőt keresve, öntudatos ember létére bekapcsolódott a munkásmozgalomba, melynek hűséges tagja volt feleségével, Mary vei, akit 38 évi boldog házasság után hagyott itt. Mary tüdőgyulladással szintén kórházban van, ahová férjével egyidőben szállították be a mentők. Olvasója volt a Magyar Szónak, a Nők Világának és tehetsége szerint mindig támogatta mindkét lapot. Évekkel ezelőtt kivette részét minden megmozdulásban, ott volt mindenütt, ahol szükség volt rá. 1962- ben elment Magyarországra és útjáról mindig nagy lelkesedéssel beszélt. 185 személyt talált odahaza, akik mind a Soós család leszármazottai. Az volt a terve, hogy még hazatér és ott éli le hátralévő éveit, de sajnos a halál kegyetlenül elragadta őt, itthagyva beteges feleségét, aki megtört szívvel gyászolja. Magyar- országon gyászolja őt bátyja és nővére, kiterjedt rokonsága. Michigan-ben özv. Mrs. John Soós és gyermekei, úgyszintén komái családjukkal. Gyászolják őt hammondi barátai, akikkel a legtöbbet társalgóit. Távol élő barátai csak később tudják meg a szomorú hirt. Ravatalát virágerdő borította, végtisztességén rokonai és jó barátai, ismerősei és szomszédai jelentek meg. Soós barátunk nyugodjál békében, a csendes temetőben. Vera Gyurkó, tudósitó őszinte részvétét küldi a Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága Soós munkástársnőnek és a hammondi munkástársaknak, kedves Soós munkástársunk hirtelen elhunyta alkalmával. MtvttKlK.A1 MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Egri Lajos Lapunk régi barátja volt Egri Lajos, akit Los Angelesben feb. 9-én temettek. Koporsója kívánsága szerint pircs szövettel volt leboritva. öreg kora és betegsége ellenére, amikor csak tehette, el-ellátogatott a Los Angelesi Munkás Otthonba, ahol szinte otthon érezte magát a régi barátok, harcostársak között. Az egylet saját halottjának tekintette és Faragó Zsig- mond elnök mondott angol gyászbeszédet a koporsó előtt. Gyászolja felesége, Ilonka, gyermekei: Charles, Ted és Ruth, sok barátja és tanítványai. Holttestét elhamvasztották. Mintegy megérezve közeli halálát, megírta saját halotti beszédét, melyet Faragó Margit olvasott fel egy héttel elhunyta előtt a Magyar Szó jubileumi bankettjén. Alább idézünk ebből a beszédből: “Sajnos beteg vagyok, ezért nem jelenhettem meg e”cn a nagyon fontos ünnepélyen. Remélem, hegy tizedek d^ a^t h’ "’em. én vagyok itt Cali- f rniában a legidő ebb. aki a nwyar rm-nkásmoz- galcmban résrtvett. 1906-ban jöttem Amerikába, két hónap hiányzott. hrgv 18 éves lénvek. 1907- ben már nős voltam és tagja az amerikai szocialista mozgalomnak. A Magyar Szó 65 éves jubileumára nem elég azt mondani, hogy hány évig volt valaki a munkás- mozgalomban, a fő az, hogy mit csinált az emberiség felszabadulásáért folyó harcban. Egy és három felvonásos színdarabjaim hosszú éveken át segítettek a lap fenntartásában. Nemcsak Írtam e darabokat, de rendeztem is, ami hónapok nehéz munkája volt. Nem volt egy ünnepély, hogy egy darabomat ne játszották volna, vagy valamelyik versemet valaki ne szavalta volna. Hosszú évekig a végrehajtó, a lap-, az ellenőrző bizottságoknak voltam megválasztott elnöke, ami azt jelentette, hogy majdnem minden este gyűlésen voltam. Munkából, gyárból gyűlésre mentem, éjjel 1—2—3 órakor mentem haza. Akartam, csináltam, boldog voltam. Soha nem voltam fizetett alkalmazottja a mozgalomnak. Ezt azért mondom, mert az igazság az, hogy nem tudtam volna megélni abból a nyomorúságos összegből feleségemmel és három gyermekemmel, amit a mozgalom fizetett akkor. Ez amit adtam a mozgalomnak. És most megmondom mit kaptam a mozgalomtól. Ebben a mozgalomban nőttem fel. Itt kaptam az inspirációt első könyvem megírásához. Itt lettem költő, drámairó. És az a könyv, amit a munkásmozgalom szült, vitte a nevem a világ minden részébe. 17 nyelvre van eddig lefordítva és nincs az az egyetem itt Amerikában, ahol ez a könyvem ne szerepelne. A könyvem cime: A szindarab-irás művészete, The Art of Dramatic Writing. És ezt mind a munkás- mozgalomnak köszönhetem. Nem mindenkinek adatott meg, hogy világhírt szerezzen magának a munkásmozgalomban. Nekem megadatott ez a szerencse és büszkén, boldogan mondom, hirdettem, hogy a jelen elválaszthatatlanul a múltammal van összekötve. Hatvanöt évvel ezelőtt a mozgalom gyerekkorát élte; ma már a félvilág hirdeti — az ellenállhatatlan jövőt. Megértem sokat, nincs megbánni valóm. Sajnálom, hogy nem tehettem többet, mint amit tettem. Feleségem, gyerekeim segítettek ebben a gigászi harcban. Már fáradt vagyok, de boldogan látom, hogy a Magyar Szó még ma is tántorithatatlanul áll, harcol a munkásosztály felszabadulásáért. Egri, akinek alig volt formáiig iskolázottsága, dicsőséget hozott a magyar névre. Első, eddig legsikeresebb könyvében azt irta, hogy ő a “természet dialektikusa”, ami (és ez a könyvének alapvonala) nem más, mint az irodalom marxista értelemben vett dialektikus kezelése. Ez annak idején, de ma is forradalmi újítás a szokásos konzervatív akadémiai kritika és tanítás terén. Ez volt Egri ereje, maradandósága és ezért még ma is, vagy húsz évvel első könyve megírása után, sokezer olvasója van az újabb és újabb kiadásoknak. Könyvét tanárok, tanítók egyaránt az “írástanítás Bibliájának“ tekintik. A sors iróniája lehet, avagy bizonyítéka a közmondásnak, amely szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában, hogy egy könyvét sem adták ki Magyarországon. Egri nagyon vágyott arra, hogy könyvei révén Magyarország is megismerje, hogy több mint 60 évi távoliét után ne mint turista, hanem mint a magyar névnek dicsőséget hozott, Egerből elszármazott Egri Lajos mehessen haza. Egri teste hamuvá vált, de az öregebb amerikai magyarok emlékeznek költeményeire, színdarabjaira. És az uj és a legújabb amerikaiak olvassák könyveit és tanulnak az “öreg Nagy Embertől” (“Grand Old Man”), ahogy maguk között hívták. Valóban az amerikai magyarok egyik legnagyobbja volt Egri. Emlékét mi, öreg amerikai magyarok, tanítását tanítványai őrzik. Bálint Imre Az Amerikai Magyar Szó ügyvezető Bizottsága a lap olvasótábora nevében őszinte részvétét nyilvánítja Egri Lajos özvegyének és családjának. Egri Lajos emlékét megőrizzük. 2 500 asszony követeli a háború azonnali felszámolását (Folytatás az első oldalról) egyik nagyteremben 450 nő várakozott, hogy előzetes megbeszélés szerint kérdéseket intézzen Javíts és Kennedy szenátorokhoz, a bombázás beszüntetése és a háború mielőbbi felszámolása sürgetésével. Javíts szenátor kijelentette, hogy ő is az északvietnami bombázások azonnali beszüntetése mellett foglal állást és kilátásba helyezte, hogy a hadi kiadások csökkentésére is latba veti befolyását. Megígérte, hogy a béke létrehozatala érdekében fog működni. Nagy csalódást okozott, hogy Kennedy szenátor, más elfoglaltságára hivatkozva, egyszerűen nem jelent meg a megbeszélt találkozón. Az összegyűlt nők méltatlankodva vették ezt tudomásul. Megkísérlik, hogy New Yorkban nagyobb küldöttség beszélhessen vele. A nők felháborodott tüntetése kifejezte a vietnami oktalan és véres háborúval szemben egyre növekvő elkeseredést. Egyetemi hallgatók nagygyűlése elitéli az amerikai agressziót A vietnami háború kérdésével foglalkozó első diákkonferencia, a “National Student Conference on Vietnam”, vasárnap gyűlést tartott Ithacában, a Cornell egyetemen. A Columbia és a Pennsylvania egyetem küldöttein kívül, számos más egyetem hallgatói vettek részt a konferencián. A hajnali órákig tartó, viharos nagygyűlés határozott álláspontot foglalt el a vietnami háborúval szemben. 51 szavazattal 42 ellen. határozati javaslatban felszólítbtta a kormányt, hogy szüntesse be a bombázásokat, rendeljen el fegyverszünetet, vonja vissza a csapatokat és ismerje el a tárgyalásoknál egyenlő félnek a Nemzeti Felszabadító Front képviselőit. A határozat avval vádolja az Egyesült Államokat, hogy “rettenetes fegyverek” használata révén, Vietnamban a polgári lakosságban nagy veszteségeket okozott és megállapítja, hogy Amerika politikája, már kezdettől fogva rosszindulatú volt. “Az Egyesült Államok támogatta a francia gyarmatosítókat, Dél-Vietnaruban a tirannikus kormányt és az elnyomott nép tiltakozására fegyveres elnyomással felelt”, mondta ki a határozat. Épp ezért, “az Egyesült Államokat az egész világon agresszorként bélyegzik meg.” A határozat rokonszenvet fejezett ki azok iránt, akik ellenállnak a katonai szolgálatnak és inkább börtönbe mennek, minthogy a háborúban részt vegyenek. A kormány álláspontját támogató 9 delegátus, a határozatot támogató javaslat megszavazása után, tüntetőleg eltávozott a konferenciáról. iuuiUMumHuwuuwHumwMHUuuum» Chivu Stoica, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és felesége Tunéziába utazott. A román államfő Habib Burgiba meghívására ötnapos látogatást tesz az afrikai országban. Kovács István Szomorú szívvel jelentjük, hogy lapunk hűséges olvasója és barátja, Kovács István, január 14-én Les Angeles, Cal.-ban elhunyt: 7 hónappal azután, hogy elvesztette szeretett feleségét Terézt. A nagy' vesztesége feletti bánata egyre betegebbé tette. Utóbb hónapokig volt kórházban, mig végül betegsége örökre elragadta közülünk. Kovács István munkástárs előzőleg évekig New Yorkban lakott, 1953-ban költözött feleségével Los Angelesbe. Gyászolják: leánya, Margaret Adamovic, unokája, Charles Adamovic, két dédunokája, Jeanne és Kathy, valamint rokonai Flushing, N. Y.-ban, Mrs. J. Fleischman és Mrs. Helen Allen, New Jerseyben unokahugai és unokaöccsei, valamint Miamiban élő jóbarátja Joachim Bartók. Kívánságára holttestét elhamvasztották és hamvai az Inglewood temetőben nyugszanak. Emlékét mindig megőrizzük. JOHN MOLNÁR - FUNERAL HOME Earle G. Wagner, manager 8632 Dearborn Avenue, Detroit, Mich. Telefon: Vlnewood 2-1555
